Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-18 / 34. szám
». OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Hanussen - eset Erik Jan Hanussen, a fekete hajú, elnagyolt arcú és érzékeny kezű férfi; vastag, mélyfekete szemöldökei alatt szúrós szemek, ajkán cinikus mosoly. Mint előtte még senki, úgy értett a közönség elbűvöléséhez, ahol és amikor csak fellépett, Bécsben, Prágában, Krakkóban, Berlinben. Frakkban, fején cilinderrel állt az éles reflektorfényben, karját előretárva, félig lehunyt szemmel, amelynek vonzásától senki sem menekült meg. Jéghideg, metsző hangon suttogta, mormolta, kiabálta vízióit a nézőtérre: a jövő vízióit, a múlt vízióit. A közönség a lábainál hevert - s különösen a hölgyek. Idomította közönségét. Mindenkit elvarázsolt és elbűvölt. Szórakoztatta és rémítette őket. Nevezték mágusnak, sarlatánnak, mesternek, a jósok királyának. Félistennek és egész ördögnek nevezték, öt - Erik Jan Hanussent. Premierhangulat a berlini Scalában, 1932-ben. A nézőtér zsúfolásig megtelt. Várakozásteljes mormolás a földszinten és az emeleten. Mikor a kivilágított színpadra lép a világhírű „látnok és telepata", tomboló taps fogadja. Hanussen karrierje csúcsán áll. De jól tudja, hogy a közönséget minden este újra és újra meg kell hódítani, a nyilvánosságot mindig újabb szenzációkkal kell izgalomban tartani, a Hanussen nevet pedig mindig újból óriási betűkkel kell szerepeltetni az újságok címoldalain. Ezúttal is kell valaminek történnie. Valami feltűnést keltőnek, valaminek, ami még soha nem volt. A közönség mintha érezné a készülő szenzációt. A termet megtöltő feszültség szinte sistereg. Minden szem a sápadt, fekete hajú férfira tapad, aki a színpad közepén áll, és lassan mondja a bevezető szavakat.- Nem merészelek természetfeletti erőket tulajdonítani magamnak, csupán néhány kísérletet kívánok bemutatni, amelyeket eddig a tudomány nem tudott megmagyarázni... - Szünetet tart azután mosolyogva folytatja: - Valójában magam sem tudom, honnan ered ez a különös képességem, hogy embertársaim életének eseményeit intuitíve eltaláljam, és a gondolataikban olvassak... Miközben beszél, egyre előbbre jön, egészen közel a rivaldához. Hirtelen megtorpan. Arca eltorzul, kezei támaszt keresve a levegőbe markolnak. Támolyog, homlokát veríték lepi el.- Egy . katasztrófa...! - A szavak nehezen törnek elő szájából. - Látom... - és akkor megbicsakló hangon felkiált: - Látom... látok. . egy katasztrófát...! Egy iszonyú szerencsétlenséget...! Valami szörnyűséget! Hanussen rémkiáltása villámként hat a közönségre. Mindenki a támolygó, a rémülettől megrázott látnokra mered. Jeges hideg fut végig a hátukon. Mindenki Hanussen varázsának rabságába került. Hanussen néhány másodperces szünetet tart, lenyűgözve a víziótól, amely hatalmába kerítette. Keze a puszta levegőbe lendül, mintha ködöt akarna szétoszlatni, hogy jobban lásson. - Vér... - döf egyet előre a levegőbe. - Vért látok... holtak, mindenütt holtak... Sok halott... sok sebesült... - Mozdulatlanul, tágra nyitott szemmel ülnek a nézők, előrehajolva, megkövültén a rémülettől, amely Hanussenből árad.-Egy távolsági autóbusz... tele emberekkel... most nagy sikoltozás., az autóbusz nekirohan egy villamosnak... most! Borzalmas! - Befogja a fülét, hogy ne hallja a halálos összeütközés robaját, becsukja a szemét, hogy ne kelljen látnia a véres halál szörnyű képeit... Tovább beszél, hangja egyre fojtottabbá válik. Olyan, mintha víziókat kellene fáradságosan szavakba öntenie: - ...Látok egy várost... egy nagy várost... Nem, nem Németországban, ez egy idegen város... Az autóbusz egy mellékutcából jön... ez Via... a Via Du-ri-ni... igen: Via Durini! És a főutca... most világosan látom... a nevét... Corso Vittorio Emanuele... - És akkor, hirtelen felismeréssel, belekiabál a terem megkövült csendjébe: - Milánó!- Ez Milánó! A nézőtér felmorajlik. Nyugtalanság a földszinten. Egyesek felugranak, keresztülnyomakodnak a széksorok között, és elhagyják a termet: újságírók, akik percek múlva felhívják szerkesztőségüket, hogy bizonyosságot szerezzenek Hanussen „víziójáról". Erik Jan Hanussen azonban hamarosan ismét hatalmába keríti a közönséget. Eksztázisba esik. Vonaglik, frakkingét tépi, mindkét kezével eltakarja arcát, nyög.-Borzalmas!... Hallom a kiáltásokat... látom .. látom a vért... Nem, ezt nem tudom elviselni!... Úgy tűnik, összeesik. Egy ügyelő berohan a színpadra, felfogja a roskadozó embert, elővigyázatosan egy székhez vezeti. Hanussen kimerültén lerogy a székre, zsebkendőjével megtörli homlokát, lehajtja a fejét, zihálva lélegzik - és hallgat. Percekig. Senki sem mert megmozdulni. Nincs köhécselés, suttogás, széknyikorgás. A teremben halálos csend uralkodik... Hanussen végre felemelkedik. Egy intéssel elküldi az ügyelőt, aki támogatni akarja. Lassan, meghajlottan lép előre a rivaldához. Akkor megtört, rekedt hangon megszólal:- Hölgyeim és uraim... Elnézésüket kérem ezért a kitörésért. Nem tehetek róla. Hirtelen tört rám. Látomásom volt. Ezekben a percekben Milánóban szörnyű közlekedési balesetnek kellett történnie... - Felegyenesedik, kihúzza magát. Szúrós szeme, amely mindenkit és mindent lát, mereven néz.- A program folytatódik - szól. A következő reggel az újságok részletesen ismertetik azt a súlyos közlekedési balesetet, amely Milánóban történt, és amelyről a hírügynökségek az éjszakai órákban adtak hírt - órákkal Hanusv sen víziója után. ' Még részletesebben tudósítanak az újságok Hanussenről, aki a katasztrófát a berlini Scalában a nézők szeme előtt, a hír vétele előtt órákkal „látta". Erik Jan Hanussen élvezi a hírt és a pénzt: esténként kétezer márkát. Valójában mi is történt hát, hogyan történt? A trükk, amellyel Hanussen a „milánói esetet" megoldotta, rendkívül egyszerű volt. Hanussen kiváló társasági ember volt, és nagyvonalú vendéglátó. Artista körökben nagyra becsülték, mindenütt voltak barátai. Ezt használta fel: megállapodott közülük néhánnyal. hogy azonnal felhívják őt telefonon, ha valami történik a világban, egészen mindegy, hogy hol, egészen mindegy, hogy mikor, de lehetőleg szenzáció legyen. És a szenzációról azon melegében adjanak hírt. Erik Jan Hanussen a jó tudósításokért jó honoráriumot fizetett. így volt ez a Scala-premier estjén is: rövid idővel a fellépése előtt felhívta őt egy embere Milánóból, ahol a szerencsétlenség tanúja volt. Hanussen feljegyezte a részleteket, megtanulta, azután eljátszotta a maga kis jelenetét. Jól játszott, hiszen vándorszínész fia volt. Erik Jan Hanussen, polgári nevén Hermann Steinschneider, 1889-ben született Bécsben. A világot jelentő deszkákon először a Bűvös vadász-ban lépett fel, a vaddisznót alakította. Egy ripacstársulat tagjaként járta ekkor az országot. Azután színész lett és artista. Mint sanzonénekes, állatidomár és akrobata járta az osztrák és német tartományokat. Az első világháború kitörésekor katona lett. Lengyelországba került, ahol szolgálatmentes idejét bajtársai szórakoztatására használta föl; humoros verseket adott elő, bűvészmutatványokkal kápráztatta el nézőit, sőt olykor vasrudakat hajlított meg. Csakhamar fontos felfedezésre jutott: a legkönnyebben úgy vonhatja ki magát a fáradságos szolgálat alól, ha jóstehetségével ámítja el bajtársait. Ez teljesen érthető, hiszen az otthontói távol mindenkit érdekel szeretteinek a sorsa. Érthetetlennek tűnt, miképpen tudott a bajtársainak jósolni Pedig ezt tette. Az egyiknek elújságolta: apja megbetegedett - és mindjárt meg is nevezte a betegségét. Egy másiknak elmondta, hogy a felesége benyújtotta a válókeresetet. Egy harmadikat arról biztosított: ő „látta", hogy egészséges fia született - anya és gyermeke kitűnően érzik magukat! Jóslásai - kivétel nélkül - beigazolódtak néhány nap múlva. A tábori posta útján. Senkinek sem tűnt fel, hogy a „jós bajtárs" csak azt jósolta meg, ami nem sokkal később a tábori levelezőlapokon olvasható volt. Feltűnt viszont az egyenruhás jós tevékenysége egy másik egyenruhásnak, aki a tábori posta felügyeleti állomásán ült, és a katonai parancsnokság parancsára a postát átvizsgálta, nem tartalmaznak-e a levelek az államra veszélyes híreket. (folytatjuk) (90) .....és annak nevét Ininiánu [élnék nevezik, ami azt jelenti: Veliin 'az Isten.” Mt. 1:23. Az Úr Jézus Krisz itus öröktől fogva egy az Atyával, ő az Isten képmása. Isten nagyságának,] énségének és diesőségének szemlélte fője. Azért jött le földünkre, hogy megn mutassa Isten szeretedének világosságát. hogy ,,Isten velünk" legyen. Ezén jövendölték róla. hogy ..nevét lmmá-i nuelnek nevezik". O volt Isten igéje Istennek hallhatóvá lett gondolata Főpapi imájában igy szólt: ..Megjelen-i tettem nekik (tanítványainak) a nevedet (Isten neve: „.irgalnv kegyelmes, késedelmes a haragra irgalmasságú és igazságú. aki irg. marad ezer íziglen. megbocsájt h ságot, vétket és bűnt, DE N. HAGYJA A BŰNÖST BÜNTETLl NÜL '... II Móz.34:6—7.), hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel ! engem szerettél és én őbennük legyek.’ Qjn.17:26. De ez a megnyilatkozás nem csu pán földi gyermekei részére szól. A mi kis világunk úgyszólván az egész világ egyetem tankönyve. Isten csodálatos kegyelmi terve, a megváltó szeretet csodája olyan tárgykör, melybe ,,angyalok kívánnak betekinteni". Ez képezi majd a megváltottak tanulmányának tárgyát az örökkévalóságon át. Úgy a megváltott, mint a bűnbe nem esett lények világának Krisztus ke resztje képezi majd minden ismeret 'középpontját. Nyilvánvaló lesz, hogy a Jézus arcán tündöklő dicsfény az. önfeláldozó szeretet dicsősége Kálvária fényében látható lesz, hogy az] önmegtagadó szeretet törvénye: az életi törvénye a föld és a menny számára, j egyaránt, hogy ez a szeretet, „amely1 nem keresi a maga hasznát" (I Kor. 13—5). Istentől ered. Jézus mondotta: „Én nem keresem az. én dicsőségemet, hanem annak dicsőségét, aki elküldött engem." Ezek az igék tartalmazzák az élet törvényének nagy elvét az egész világegyetem számára. A menny volt az a hely, ahol a legelőször megszegték Isten törvényét. A bűn önzéssel kezdődött. Luci fér, az oltalmazó kérub, a mennyben] első akart lenni. Arra törekedett, hogy1 a mennyei lényeket elvonva Teremtő[jüktől, saját uralma alá vonja, hódolatukat önmaga számára nyerje meg. Ezért Istent gonoszul azzal vádolta,i hogy önmagát akarja felmagasztalni.] Saját gonosz jellemét a szerető Terem-1 tőre ruházta. így csalta meg az angya lókat, igy vezeti félre az embereket is. Isten félreismerése sötétségbe bori tóttá földünket. Sátán megtéveszt' „hatalmát meg kellett törni, hogy a vilá; ( visszatérhessen Istenhez. De nem erőszakkal. Az erőszak alkalmazása ellentétben áll Isten uralmának elveivel.1 Isten csak a szeretetből fakadó [szolgálatot óhajtja, a szeretetet pedig] önként cselekszi nem erőszaknak vagy' tekintélynek kényszere alatt. Szeretetett ]pedig csak szeretet ébreszthet. Isten is merete: Isten szeretetére vezet. Kedve: iOlvasó: Ha nem ismered Istent, nem i szereted őt. És ha nem szereted, nem is 'engedelmeskedsz. Erre az egyedül üdvözítő szeretetre pedig csak Jézus nak az írott Igében önmagáról adót kinyilatkoztatása naponkénti szorgal más tanulmányozása útján juthatunk] [el. Jézus ismerete egyenlő Jézus szere-1 tétével. Lehetetlen őt nem szeretni, hai igazán megismerjük őt. Ez a szeretet a] legnagyobb szükségünk, ez ad egyedüli igazi értelmet életünknek. Te szereted [e őt úgy, ahogy ő szeretett téged? O mindent adott érted, és most azt kéri hogy te is adj mindent őérette. Csak i lyen szeretet képesít téged örök hűségre. Ajánljuk ,.A megváltás Története" c. 2.00 dolláros könyvünket.| P.O. Box 322, Perth Amboy, NJ, 08861. Tel.: 201-251-2318. Botansky Igoi
