Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-11 / 33. szám
Thursday, August 11, 1977 MAGYAR HÍRADÓ 17. OtDAL ÖHAZAI LEVÉL HORGÁSZTÖRTÉNET A TISZA-PARTRÓL TISZAFÜRED Az ember — hivatalos dolgai után rohangászva — néha arra gondol, mennyivel kötetlenebb élete volt halászovadászó őseinek. Úgy véli, szinte nem tudtak mit kezdeni bőséges idejükkel, hiszen lényegében csak az élelem megszerzése lehetett a gondjuk. Ám a Tisza-parton eltöltött négy nap ráébreszt bennünket arra; még szöcskét fogni is szűkös az idő. Korán kelünk, későn fekszünk, minden percünk szüntelen tevékenységben telik el, pedig az enni- és innivalót üzletben vásároltuk; ha nem igy tettünk volna — horgászzsákmány híján — a szemünk is kopogna az éhségtől. Egyszóval dolgozunk, igyekszünk, tevékenykedünk. A bátyám folyvást főz, Életem felesége szüntelenül mosogat, Füles békákra les, az öreg megszállottan horgászik, evésre és alvásra alig szakit időt; mi pedig Életemmel a bozótot jáijuk, lejáratot keresünk a meredek parton, hogy végre kijussunk egy olyan folyószakaszhoz, ahol halat is lehet fogni. Hiszen végső soron ezért jöttünk ide, s már jó előre büszkék voltunk rá, hogy szép süllőket, derék harcsákat sütünk esténként a fehér parázs fölött. Holtágak, bozótosok állják utunkat, csalánrengetegek, tüskés, egymásba fonódó bokrok, süppedős mocsarak, ahol szúnyogok milliói lesnek ránk. Elhagyatott a táj, csak a rovarok, madarak, apró állatok neszezése hallatszik, a fák lombjain aranypászmákban tör át a nap. Sehogy sem tudjuk elérni a Tiszát. A vízililiomokkal borított holt ág partján fekete ember ül. Fűzfabotra kötött zsineggel horgászik; úgy kuporog egy ledőlt fának támasztott háttal, mint valami öreg manó. ,,Eléljük erre a Tiszát?” — szólitja meg Életem. ,,A Tiszát?” — néz föl az ember, mintha most hallaná először a folyó nevét. ,,Azt — mondom —, a Tiszát...” ,,Nem érik el” — mondja a Vén manó és visszasüpped önmagába. „Messze van?” „Nincs” — feleli. Úgy látszik, szűkszavú ember. „Ha itt van közel, miért ne érnénk el?” „Nincs közel” — mondja meggondoltan. Kimértsége most már egy kicsit nyomasztó. „Hát akkor?” — kérdezi Életem. „Erre csak halvány van, meg lazsnya. Azon nem jutnak át.” „Micsoda!?” „Lazsnyás rész ez. Nem tudnak tovább menni...” „Lazsnya?! — néz rám Életem. — Mire gondolhat?” „Ha lazsnya, hát lazsnya — mondom. — A táborban közöljük majd, hogy a sok lazsnya miatt nem jutottunk ki a folyóhoz”. „Menjenek vissza a töltésre — szólal meg ismét a horgász-manó. — Amikor elérnek a Túr zsilipjéig, akkor forduljanak jobbra. Ott találnak egy lefelé vezető rámpát. Azon kiérnek a kőhányáshoz”. „Ott nincs lazsma?” — kérdezi Életem. „Ott nincs”. Tűnődve megyünk tovább. Azon töprengünk, mi a fene lehet a lazsnya. A Túr zsilipjétől lefelé vezető csapás ismét a bozótba vész. De a tüskék és indák elhelyezkedése arra vall, valamikor azért járhatott erre ember. Életem hirtelen a földre veti magát. „Gyönyörű, domolykónak való csalit fogtam” — közli. Nem tudom, mit fogott. Mindenesetre a markában szorongatja. A növényzet összezárul a fejünk fölött. Az ösvény egy három méter agyagfal előtt véget cr. Felmászok a lapulevélcsomokba kapaszkodva. „Te — hallom halkan hangját. — Segíts, miért nem jutok föl egyedül”. — „Miért?” — pillant rám ingerülten. — Mert béka van a kezemben. Mivel kapaszkodjak?!” Életem egyébként külpolitikai cikkek írásával foglalkozik, most pedig békát szorongat a kezében. Az életnek vannak ilyen váratlan fordulatai. Leugrunk egy apró szakadékba, aztán hirtelen kitárul előttünk a folyó, jobb kéz felől ott vannak a mélyen vízbe nyúló kőhányások. Gyönyörűen habzik, örvénylik a viz. Néha hallani lehet a ragadozó halak loccsanását. Elégedetten nézünk egymásra- Mindketten biztosak vagyunk benne; itt végre megfogjuk a nagy harcsát. Visszafelé az ut a kocsiig negyed óráig tart. Gyalog nem tettünk meg többet, a holtágak és lazsnyák között, mint tiz-tizenöt kilométert, mégis amikor a táborba érünk, lankadtan nyúlunk el az árnyékban a gumimatracon. Késő délután az általunk felfedezett remek kőhányáson pecázik az öreg, a bátyám és Füles, s ott horgászunk mi is, Életem, meg én. Életem felesége Tóbiással a táborban maradt. Alkonyodik. Néma a viz. Csak följebb, a kanyarban halad a túlsó part mentén egy öreg halászladik. Telnek az órák, a nagy hal nem jön. Másnap, amikor bontani kezdjük a sátrakat. Életem feleségének a szemüvegén megjelenik valami gyanús csillogás. „Mi bajod. Életem?” — kérdezi elszontyolodott feleségétől Életem. „Már most vágyódom ide vissza...” A kocsik útra készen állnak, nemsokára kiürül ez a gyönyörű térség; magukban sóhajtoznak ismét a diófák, felegyenesedik a letaposott fű, lágyan suhan partjai között a néma, hűs folyó — mi pedig eltűnünk innen. Hallgat az öreg, hallgat Tóbiás. Füles felsóhajt, csecsemő arcán vénemberes gond suhan át „Hát elmúlt ez is...” Kristóf Attila JUBILÁLÓ MŰVÉSZTELEP SZOLNOK, Szolnok megye — Hetvenöt éve. hogy a szolnoki zagyvaparti művésztelep műtermeit átadták az első művészeknek. A Tisza-Zagyva találkozásának közelében, a régi várterület rendezett, szép parkjában két művészház tizenkét műterme fogadta első lakóit. Az 1902. június 29-i avatáskor olyan neves művészek költöztek be és kezdték meg az alkotó munkát, mint Bihari Sándor, Fényes Adolf, Mihalik László, Hegedűs László és Zombori Lajos. A háromnegyed századdal ezelőtt történt eseménnyel hivatalosan is rangot kapott a szolnoki művészkolónia, amelynek alapjait az 1948-49-es szabadságharc után August von Pettenkofen osztrák katonafestő, valamint Deák Ébner Lajos. Mednyánszky László és mások teremtettek meg. A jubileum alkalmából a Damjanich János Múzeumban megnyílt Szolnok megye képzőművészeinek nyári tárlata. WHWHHSWWHWHHWW TERJESSZE LAPUNKAT! A LEGRÉGIBB UTAZÁSI IRODA NEW BRUNSWICKONI Az összes hajó- és repülőtársaságok képviselete ÓHAZAI ÜGYEK, BEVÁNDORLÁSI ÉS MINDENNEMŰ BIZTOSÍTÁSOK GYORS, PONTOS ELINTÉZÉSE "IKKA" és "TUZEX” — PÉNZKÜLDÉSEK Biró Péter ÉS FIAI. INC. 109 French St., New Brunswick. N. J. — VI 6-1000 Nyitva 9-től 5:30-ig, csütörtök este 7-ig. (Szombaton zárva) Ingatlanforgalmi iroda. Házak és farmok eladása. I " UTAZÁSOK — PÉNZKÜLDÉSEK — BIZTOSÍTÁSOK — <; KÖZJEGYZŐSÉG o Hatvanhárom éven keresztül állandóan és panaszmenle- ; [ sen szolgálják népünket, törvényes alapon, tehát ha fenti <; ügyek bármelyikében megbízható szolgálatra van szüksége: I > forduljon bizalommal ) I LOUIS CSIP0. INC. 1 a fenti szakmák mindegyikében államilag engedélyezett és ellenőrzött, megbízhatóknak bizonyult szakértőkhöz. '! 303 Maple St. Perth Amboy, N. J. — Tel.: 826-5600 ;; MAGYAR-ANGOL. VAGY ANGOL-MAGYAR HITELES FORDÍTÁSOKAT úgyszintén NÉMET és ROMAN nyelvű okiratok, bizonyítványok angolra fordítását, vagy bármilyen hivatalos amerikai okmány gyors, pontos, szakszerű hitelesítését vállalja lapunk szerkesztője LÁSZLÓ I. DIENES If. J. ÁLLAMI KÖZJEGYZŐ—NOTARY PUBLIC OF N. J. 222 AMBOY AVE.. METUCHEN. N. J. 08840 Telefon: (201) 548-1369 Szerellesse ál FŰTŐBERENDEZÉSÉT OLAJRA! Tétessen olej égőt (OU burner) ssén kazánjába, vagy egy teljesen uj, modern olajkazánra cseréltesse ki a mostanit I KÉRJEN DÍJTALAN ARAJANLATOT! OLAJ FŰTŐBERENDEZÉST RÉSZLETFIZETÉSRE IS ADUNKI BESSENYEI ALBERT és FIA Olaj fütöberendesés és fűtőolaj szállítók 586 HAMILTON STREET Talefon: KI 5-6453 HA GYÁSZ ERI a legteljesebb bizalommal fordulhat hozzánk...! ÉJJEL-NAPPALI SZOLGALAT! Telefonáljon s azonnal intézkedünk 545-1344 GOWEN FUNERAL HOME 233 Somerset Street. New Brunswick, N. J. JOSEPH J. STAUDT, Manager /
