Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-27 / 5. szám
1 MAG YAK H LKAIIG MERÉSZ FELTEVÉS A VÉNUSZ A JUPITERBŐL SZAKADT KI! Irta: SIMA FERENC Még tudósok is képesek dühöngeni, ha az elméletüket valaki megtámadja. Különösen olyan területen, amit senki sem tud biztosan, csupán elméletekben valószinűsit. így történt, hogy nagyon súlyos vita dühöngött, sőt dühöng még most is Naprendszerünk kialakulásáról. Egy Immanuel Velikovsky nevű, orosz származású tudós, aki azonban eredetileg orvos volt, tehát csillagászati berkekben nem „szakmabeli”, könyvet irt „Világok Összeütközése” címmel. Ez a könyv az asztrómómusokat izzó dühig felizgatta. Sarlatánnak, képzetlen amatőrnek nevezték el miatta Velikovskyt, a kiadóját pedig bojkott alá vették, amiért ezt a könyvet megjelentette. Mi volt Velikovsky nagy bűne? Egyszerűen az, hogy tagadta a fokozatos fejlődés tanát, vagyis azt, hogy a világ hosszú millió és billió éven keresztül fejlődött azzá, ami most. Könyvében ő azt állítja, hogy Naprendszerünkben a mai állapot: nagy kozmikus szerencsétlenségek következménye. Erre persze nincs, mert nem lehet konkrét bizonyítéka, de ő részben a régi vallások irataira, legendákra hivatkozik és — néhány olyan adattal is érvel, amit a vele szembenálló asztrónómusok is kénytelenek elismerni, csak nem akaiják vele a saját teóriájukat „elrontani”. Velikovsky szerint mintegy tizenötezer évvel Krisztus születése előtt, rettenetes erejű vulkánikus kilövelések, lávarengések sorozata kitépett az akkor még cseppfolyós állaptban lévő, Naprendszerünkben legnagyobb bolygó, a Juperból egy hatalmas ' darabot és ez, halálosan közel kerülve a Földhöz, hatalmas károkat okozott, majd tovább keringve, a Napnak egy uj bolygójává vált a később a Vénusz nevet kapta. A csillagászok fel voltak háborodva, amikor mindezt végigolvasták. Hogy lehet a Vénusz keletkezését igy magyarázni, amikor az az egész Naprendszerrel együtt, annak keretében alakult ki, — a hivatalosnak elfogadott teória szerint, amelyet persze, szintént nem lehet bizonyítani. Velikovsky bizonyítékul felhozta Ipuwer egyiptomi bölcs leleteitől fogva az ötestamentum, a hindu, babilóniai, sőt kínai tudósok véleményét is. Ezek mind egybehangzóan állították, hogy abban az időben a Földet hatalmas kozmikus kataklizma, összeütközés veszélye fenyegette, aminek következménye volt a népesség nagy részének elpusztulása, hatalmas földterületek kiégése, tavak, folyók elpárolgása és más, olyan katasztrófák, amelyeket a Föld minden táján egyidőben tapasztaltak. Velkovsky még a Marsról is azt állítja, hogy mielőtt a mai, végleges helyét elfoglalta volna a Naprendszerben, nagyon közel került a Földhöz — Krisztus előtt mintegy négyezer évvel — és ennek következményeként a Föld tengelye kissé elhajlott és a forgás lelassulásával megnövelte a napok hosszúságát. Ennek következtében az akkori civilizáció uj naptárt készített, amiben már az uj — ma is használt — rendszer szerint mérték a napokat, hónapokat és éveket. A tudósok mindezt tagadják. Ök azt állítják, hogy minderre semmiféle bizonyíték sincs, csak legendák, őstörténeti mende-mondák. Erre Velikovsky azt kérdezte tőlük: Hogyan magyarázzák meg azt, hogy Szibériában a jégből kiásott masztodonok gyomrában megemésztetlen trópusi leveleket találtak?! Ez csak annyit jelenthet, hogy egy nagy hirtelenséggel bekövetkezett kataklizma, világkatasztrófa pusztította el a masztodronokat — a klímával együtt, amelyben éltek. Velikovsky szerint ez az idő volt a Vénusz kiszakadása a Jupiterből és a Föld megközelítése. Ugyancsak felteszi a kérdést: Hogyan találhattak bálnacsontvázakat — magas hegyek gerincén? Lehet, hogy Velikovsky elméletei inkább tudományos regényhez hasonlítanak, de mindenképpen érdekesek, és mostmár ott tartunk, hogy a könyve megjelenésekor felbőszült tudósok hajlandók vele összeülni, békésebb hangnemű, személyes megvitatás céljából. Az embernek az az érzése, hogy nehezen tudnak a „profi” tudósok azokra a kérdésekre válaszolni, hogy mi volt az oka a masztodronok gyomrában maradt levelek épségének, és egyáltalán: hogyan kerültek a trópusi tájakon élő masztodronok és a trópusi növények a mai — Észak-Szibériába? Senki sem szállíthatta oda őket, tehát ott éltek az akkor ottani trópusi klímában, amelyet ma — örök jég takar. És mi volt az idei évszázad egyik legmisztikusabb földtani tragédiájának, a tunguszkai irtásnak az oka? Sehol egy fa irdatlan nagy területen az őserdőben sehol egy gödör, amit meteor vághatott volna, ha az okozta volna a pusztítást. Tunguszkát letarolta valami, anélkül, hogy bármilyen nyomot hagyott volna maga után. Mi volt ez? A tudósoknak is tudomásul kell venniök, hogy sok minden fordul elő a koszmosz életéiben, amiről halvány fogalmunk sincs. De még csak nekik sem... HUMOR Az egyszerű földműves apa Chicagóba jön vidékről, hogy banktisztviselő fiát meglátogassa. A pályaudvarról mindjárt abba a bankfiókba megy, ahol a fia dolgozik. Véletlenül pont az igazgató szobájába nyit be. — Kérem szépen — mondja zavartan, én Joe Corrigan vagyok. John Corrigant keresem a fiamat. — Hát maga volna az — csodálkozik az igazgató —, én azt hittem, hogy maga meghalt. — Miért haltam volna én meg, kérem? — Mert a fia tegnapelőtt hazautazott a temetésére. *** Green meséli: — A fiamnak idegölő foglalkozása van. — Mi a foglalkozása? — Fogorvos. *** Azt mondja a biró a zsebtolvajnak: — Most mesélje el, hogyan vette ki a károsult zsebéből a pénztárcát. — Hát tetszik tudni — mondja a vádlott —, egymás mellett ültünk a villamoson. Amint egyszer oldalt nézek, látom, hogy szomszédom zsebéből kikandikál a pénztárcája, és még a tízesek széle is 18. OLDAL kilátszik belőle. — Na és? — Na és nem gondoltam én kérem semmi rosszra, de hát tetszik tudni, egy idő múlva méregbe jöttem, és azt mondtam, hogy heccelni mégsem engedem magam. •** Smith betéved egy kiskocsmába. Egymás után kéri az étlapon levő húsételeket, de a pincér mindegyiknél azt válaszolja, hogy nincs; a végén pedig kijelenti, hogy csak pörkölttel szolgálhat. — De hiszen itt az étlapon tizenöt húsétel szerepel — mondja indignálódva Smith. — Kérem, az csak étvágygeijesztő. *** A farmer bemegy a helyi bankba és kölcsönt akar felvenni a birtokára. — A kölcsönnek nincs semmi akadálya, de ki kell mennem a farmra, hogy felbecsülhessem az értékét. Mialatt a bankigazgató ezeket mondja, hirtelen vihar támad, szörnyű tornádó tör ki. Az ügyfél megjegyzi: — Felesleges kimenni, már jön a farm. *** A városi kislány, aki szabadságát vidéken tölti, panaszkodik házigazdájának, hogy a bika nagyon mérgesen néz rá. — Valószínűleg a maga piros blúza miatt — feleli az. — Jé! — csapja össze két kezét a lány —, nem valami divatos blúz, elismerem, de hogy ezt egy falusi bika is tudja?! PATTY HEARST (Folytatás a 12. oldalról) aki addig kacérkodott a tébolyitóan őrületes veszéllyel, — amig jól meg nem kapta a magáét. Megérdemelte. Vagy pedig egy ördögien brutális, kegyetlen bűncselekmény áldozata, — amelyből a szerencsétlen leány megtanulta a nagy leckét, — hogy minden gyermek részére az élet legnagyobb értéke az aggodalommal párosult szeretet amelyet drága szüleinek ölelő kaijaiban találhat meg. TÉL Ezüst tetőkön csend-boróka pára-bokor és füst-fenyők kormosán könnycsepp hull a hóra pórkányak rínak mint a nők piros fekete szürke házak áznak a ködben kis szelek szökött pillékkel hadonásznak s mint őzikék lefekszenek álmában peng a jég a járdán olaj a hóban kék szivárvány hideg tüzében lépkedek koccan az idő meg-megállván inog mint régesrégi bálvány omladozik fejünk felett Szerb György T I
