Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-20 / 4. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Határtalanul zaklatottak voltak. De ő látta már a közvéleményt, 6 látta már az emberek végletekig feszített izgalmát, s maga sem tudta, mért, benne szenvedélyes elhatározássá vált, hogy az asszonynak kell megtennie az első lépést. De hogy?... S nem lesz-e késő holnap? Hosszú ideig csöndben voltak. A forró levegő egyre elviselhetetlenebb lett. Szeretett volna felállani. Szeretett volna egy kicsit elmenni innen, s ürügyet keresett, hogy mehessen.- Az enyém, az enyém - mondta aztán Vilma -, senkinek semmi joga hozzá. Az enyém. Mért akarják elvenni tőlem! Hogy merészelik megszentségteleniteni I- Kedves Vilma, az élet nagyon bonyolult. Az ember nagyon sokszálú lény. Számtalan szál köti az embert az emberiséghez.- Nem. ö az enyém. És én imádom őt. És én nem akarom, nem akarom.- Mindnyájan az Isten kezében vagyunk.- Az Isten nekem adta őt.- Igen.- Akkor az enyém, csak az enyém.- Igen.- Akkor csak az történhetik, amit én akarok.- Igen.- Akkor meg kell tiltani az egész világnak, hogy az ő nevét hiába felvegye. Fábján hallgatott. Később azt mondta, mintha önkívületben mondaná.- Vilma! Volt maguk közt valami ?- Köztünk ?- Az utolsó hónapban. Boldog volt maga?- Én?- Boldog volt, Vilma ?- Senkinek semmi köze hozzá. Fábján szünet után azt mondta:- Mit ért ezen, Vilma?- A végzet útjai - mondta Vilma. Szóval maga telefonált De mért lett Laci olyan hallatlanul izgatott? Mit mondott maga valamit, hogy ő olyan izgatott lett?- Nem mondtam semmit. Semmi különöset, kedves Vilma Nyugodjon meg, nagyon jól vigyáztam minden szóra. Semmi különöset nem mondtam.- Kellett valamit mondania, mert Laci véghetetlenül izgatott lett. Mindjárt befogatott s elment. Csak mikor elment, akkor mondta odavetve, hogy „Fábján pedig nem fog eljönni” Valahogy így mondta: „Fábján pedig ma nem fog eljönni." Fábján gondolkozott- Laci féltékeny volt. Mindenre féltékeny volt, ahogy látom, még a fúvó szélre is.- Mért nem mondta ezt maga idáig?- Mikor mondtam volna?.. A főkapitány előtt maga feltette a kérdést, hogy ki lehetett az, aki délután telefonált, de én a saját telefonálásomat annyira jelentéktelennek tekintettem, hogy nem akartam az előtt az ember előtt vállalni- Igen.- Nem tudom, Laci mit olvasott ki a hangomból, bár én meg vagyok győződve felőle, hogy abszolút nyugodt s korrekt voltam, mert hisz nem volt semmi okom az ellenkezőre. A maga meghívásában én valami üzleti ügy megtárgyalását sejtettem, s különben is...- Úgy is volt. Egy üzleti ügyet akartam magával megbeszélni. Nem is az én ügyemet, hanem a Laci ügyét. Véletlenül láttam magát, s meg akartam kérdeni a véleményét. Tanácsot akartam kérni magától.- Hátha itt van a dolog nyitja! Hátha Laci tudta, hogy milyen ügyet akart tőlem megkérdezni!- Nem tudta- Akkor nem tudom De bizonyos, hogy magát ellenem ingerelte, önkéntelenül vagy szándékosan, azért nem juthatott eszébe, hogy rám gondoljon, s engem hivasson, dacára annak, hogy mint főszolgabíróhoz hozzám kellett volna fordulnia. Önkéntelenül eszébe jutott, ki az, akihez egy ilyen ügyben fordulnia kell, azért ment azonnal a főkapitányhoz. Vilma ebben a pillanatban összerázkódott, s hisztériás görcsökben vonaglott össze. .- Rettenetes - susogta -, rettenetes... Újra a homlokához kapott, s görcsösen szorongatta- Valami rettenetest láttam, Fábján - kiáltotta - Valami iszonyút láttam akkor éjszaka. Nem bírom, nem bírom kimondani! A főkapitány... jaj, nem bírom... jaj, iszonyú... Felugrott, s végigfutott a szobán, aztán újra összeesett. Egy másik székbe hullott le, mint a meglőtt madár Kimeredt szem mel nézett maga elé Kétségbeesve néztek rá, s nem találtak szavakat, hogy csillapítsák. Blanka hozzásietett, átölelte, gyöngéd szavakkal csillapította- Gondolja? - riadt fel hirtelen Vilma Fábján értette, mit gondol Hallgatott Szörnyű volt ezt a szén védést látni.- Börtönbe kerülök? - kérdezte most Vilma- Maga?... Az istenért!.. Hol vesz ilyeneket!...- Azt mondta - suttogta Vilma- Nem tudom, mért mondta - szólt erélyesen Fábján - de az csak olyan ostoba fecsegés volt Azt mondta, hogy le kell csukatnia. Akkor gazember. Nincs is joga. Micsoda beszéd 1 Nem tartó zik rá. Hogy mer ilyeneket mondani! Ezt csak a csendőrség pa rancsnoka mondhatta volna.- Az mindegy - kiáltott az asszony rémülten ~, akkor mégis. . Dehogy; ugyan kérem' Én is butaságokat beszélek, már el vesztettem a józan eszemet. Mi köze neki az egész dologhoz Van - mondta az asszony vacogó foggal. Nincs. Van. Van. Én láttam az arcán, akkor éjszaka! Láttam az arcán, hogy neki köze van a dologhoz. Mit látott? Az asszony egyszerre összeomlott.- Nem tudom. Nem szabad. Nem bírom kimondani. Fábján!... Mondja el őszintén. . Mindent mondjon el... Engem tartanak a gyilkosnak?- Az isten szerelméért!.. Hogy mondhat ilyet!... Megvan a tanú!. .. Egy magas, erős úriember lőtt... Hosszú csövű katonai revolverrel.- Jaj!- Megvan a lábnyoma is. Már minden tisztában van, csak éppen a tettes hiányzik, de az is meglesz, esküszöm magának, hogy meglesz.- Nem engedem - mondta az asszony. - Nem engedem megbolygatni... Hallgattak Fábján látta, hogy nem szabad tovább folytatni ezt a rettenetes tortúrát Érezte, hogy az asszony egy nap múlva rá fog jönni magától, hogy bele kell nyugodnia a kérlelhetetlenbe, de ma még nem bírja el. Határtalanul zaklatottak voltak De ő látta már a közvéleményt, ő látta már az emberek végletekig feszített izgalmát, s maga sem tudta, mért, benne szenvedélyes elhatározássá vált, hogy az asszonynak kell megtennie az első lépést. De hogy?... S nem lesz-e késő holnap? (folytatjuk) f) biztos $ útról, REMÉNYSÉG H N G J A (60) Az örökkévalóság időtengerénj iegyre növekvő hullámokkal küzdvi halad az emberiség hajója. Eddig nehéz viharokat élt át, de legborzasztóbb küzdelem félelmetesen' sötét felhői már is feltűntek ai láthatáron, és most van annak az ideje, hogy Isten Izraelje minden fölösleges terhétől megszabadulva (Jónás 1:5) felkészüljön Armagedonra, amely nem közép-keleti katonai ütközet, hanem Isten igaz Izraelje és modern Babilon élethalál-küzdelme lesz. A szent maradék számára Dániel próféciája biztos tájékoztatást ad az eddig megtett , hogy hol tartunk ma, és mi van még előttünk! Dániel több, egymással párhuzamban haladó próféciasorozatot] közöl, mely események Istenországa felállításához vezetnek bennünket. Ezen próféciák fókuszában Isten Izraelje és hitetlen világ közötti ÁLLANDÓ küzdelem leírása áll. Az egymást követő fejezetek ismét lése részletesebb, bővebb magyarázatot ad. Pl. Dán. 8 bővebben részletezi Dán. 7-et, mig ez Dán. 2-t egészíti ki Minél közelebb érünk a végidőhöz, tehát saját napjaink történelméhez, annál részletesebbek a prófétai leirá sok. íme a 8. fejezetben Babilont teljesen kihagyva magyarázza a prófécia, hogy a Médó Perzsa (8:3—4,20] birodalomban a perzsák fogják a vezető szerepet magukhoz ragadni (a magasabb szarv, amely később nőtt ki) mint ahogy az Osztrák—Magyar Monarchiá ban az előbbieké volt a vezető szerep. A görög birodalom életéből olyan részleteket közöl, amire Dán. 2 még nem tért ki. Pl. az első király, Nagy Sándor (8:21) halálát követően (32 éves korában halt meg) birodalma részekre szakadt (8:22). A negyedik világbirodalomról (8:9—13) igy ir: Egy kis szarv támadt, megnőtt az ég seregéig, földre vetett ama seregből és azokat megta posta és elvette a mindennapi (folytatója lagos) áldozatot, földre veti (j. igazságot és jó szerencséje van. A prófétai szimbólumokat az angyal igy magyarázza: Támad egy kemény orcáju, ravaszsághoz értő király, nagy ereje lesz, elpusztítja a szentek népét és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, hirtelen elveszt sokakat, sőt a fejedelmek fejedelme ellen is támad. (8:23—25). Az előző fejezethez hasonlóan (Dán. 7), ebben a fejezetben (Dán. 8) is a kis szarv rendkívüli szerepét ismerteti a prófécia. A reformáció vezetői közül sokan meggyőződésből hirdették, hogy a 8. fejezetben a kis szarv a római birodalom tevékenységét szemlélteti úgy a pogány, mint a pápai teljhatalom idején. A kis szarv harca határozottan vallásos természetű. Célja: hogy megsemmisítse a szentélyt és annak szolgálatát, úgy a földit, mint a mennyeit, eretnek tanításokkal helyettesítve azokat. A megváltás útja, az Örökkévaló evangélium szerint (Jel 14:6) 3500 évvel ezelőtt, tehát Mózes! napjaiban ugyanaz volt, mint ma. Olvassák el újra 1976 júniusi és juliusij cikkeinket. (Ha nincs meg, kérjék ési küldünk egy ingyen másolatot). Mert| minden időben a bűnös ember egyedül hit által igazul meg és nem saját jjócselekedeteinek érdemeiből. Dán. T és 8-ban a kis szarv az igazi Istentisztelet igazságát a földre vetette, Isten Izraeljét megtaposta és a mai napig ezt teszi. Ajánljuk a 2.00 dolláros ,,A Megváltás Története” c. könyvünket. P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. 08861. Tel.: 201-251-2318 Botansky Igor 4
