Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-06-16 / 25. szám

ID. OLDAL MAC;YAK HÍRADÓ * * * * Tersánszky Józsi Jen# tWtWéWiWiWtWtWtWtWtWiWtWiwtw iwtwtvivtvivtvivivív *w Itvívkík Mindenesetre visszahúzódtam a sövénynyílásból, biztonsá­gosabb helyen gondolkodni. Elővonom közben az órámat is. Azt állapítom meg, hogy nagy mohóságomban túl korán indujtam. Jó negyedóra még a levélben jelzett találka idejére .. Még negyedóra! Meg ne vessenek, ha bevallom, majdnem sírva fakadtam ott a tehetetlen gyötrelemtől. A zápor zuhog, zuhog; zuhog. Kalapom már mosogatórongy a tejemen. Több víz folyik belőle nyakamba, mintha puszta fővel áznék. Kalucsnit sohasem hordtam. A lábbelijeim is szotyognak a hideg lucsoktól. A szél vacogtató hidegével tisztára csontomig fúj át, csuromvizes ruhámba. Már nem is az izgalomtól reszketek, hanem a biztos hűlés dideregtet. Az énekhangom, az életem, a sikerem, a jövőm, a kenyerem. Egy alapos berekedés nemcsak a mostani idényemet teheti tönkre, hanem az énekhangom végleg is rámehet. És itt kell állnom még negyedórát vagy többet. Menedék nin­csen. Fa alá állni ? Semmi védelem ez elől az özönvíz elől. Széna­tartót látok föntebb a dombon. De messze van. Kész veszedelem odáig evickélni, megkapált földeken át. Ha kínpadra feszítenek, sem lehettek volna kellemesebb érzeteim, mint azon a helyen. 24. A fokozott kínok folytatása a bizonytalanba Kicsit ugyan kínos, de pedzenem kell mégis valamit. Bizonyos testi és lelki állapot a legmegbízhatóbb férfiúi ger­­jedelmeket is tönkresilányithatja. Ahogy ott a hideg rázta az esőben minden ízemet, csakis kétségbeeséssel idézhettem magam elé azt a legédesebb pillanatot, amikor bejutok a villába Vicu­­kához. így, mint egy fagyasztott rongycsomó, hozzá sem érhetek. Viszont sok mód aligha kínálkozik arra, hogy kigémberedjem. Még nem fűtöttek aznapig sehol, a langyos vénasszonyok nyará­ban. Olyan mérvű lesújtottságban, kétségbeesésben, dühöngésben átkoztam a csapzó tengerré vált egeket, mint kevésszer életem­ben. A kutyák, ha meg is szüntették időleg az ugatást, azért a mocorgásuk, vakkantgatásuk, vinnyogásuk tanúsította, hogy nem mozdultak el a verandáról. Onnan, ahol gémberedtem, a villának két ablakát láttam félig a sövény fölött. Egyszerre az ablakoknak belső sötétszürke vászonredőnye megvilágosodott. A szobában lámpát gyújtottak. Vicuka itt van. De hogyan törjem át azt a kuvaszharcvonalat, hogy a veranda­­ajtót sikeresen megostromoljam. Arra gondoltam, keresek egy követ vagy rögöt, és az ablaknak hajítom, hogy jelezzem lehetetlen helyzetben megfeneklett ittlétemet. De abban a percben a verandának ajtója, amit ugyancsak félig láttam a homályban, kicsapódott. Ugyanakkor keserves kutyavonítás és menekülés adta tudtomra, hogy a négylábú megszállást elverték a verandáról. Bújj be, Zürössy Sándor, szerencsétlen énekművész, a sövé­nyen. Uccu neki, vesd el magad, az udvaron át a verandára. Már a vaksötét előszobafélében húztam magamra a veranda ajtóját. L<v. ugyanakkor kinyílt a szomszéd szoba ajtaja. Benne virágos, hosszú qjthonkában Vicuka jelent meg:- Jöjjön, jöjjön! Nem baj, ha lucskot hoz be. Itt meleg van. Tényleg meleg szoba fogadott. Csak kissé az első begyújtás k-i^metlen, kályhatisztító szaga terjengett benne. Ezzel szem­ben az asztalon teáskanna és csészék forró tartalma párolgott az orromba. Bárhogy szabadkoztam, Vicuka maga segített finorrv kacsóival lehámozni rólam mázsásra ázott felöltőmet. AjP^^Uq^j ahol álltam, már egy kis tenger képződött cipőim körül. 25. Egyhület minden vonalon, főleg a gyönyörűségekben Van gyatrán, sőt szégyenteljesen rosszul kezdődő viszony, ami hosszú távon ragyogóvá fejlődik. Van ragyogóan induló, mely aztán rövid távon összeomlik. Van felemás is, néha édes, néha émelyítő. A népdal is ezt tartja: Ritka búza. ritka. Kiben konkoly nincsen. Ritka a szerelem. Kiben hiba nincsen. Szebbet, jobbat náladnél. Hej. szivem nem talál. Elemér Vicukával a mi nászunk valóban a ritkák közé tartozott. Teljes, fokozhatatlan igézettel kezdődött Aztán lankadástalan folytatódott, valóban, mint egy tündérálom. Úgyszólván csak együttlétünktől együttlétunkig éltem. Ami közbeesett ? Az kínlódás, rettegéses várakozás volt. hogy a va­rázslatnak vége szakad, és ez kibírhatatlan szenvedést helyez kilátásba nekem. Együttlétünk pedig nem tarthatott soha többet egy röpke óránál, másfélnél. Ezt is több nap, néha hét választotta el a következőtől mindig. Csakis tökéletes biztonságban, a fölfedeztetés teljes kiját­szásával maradhatott meg szerelmünk. A legkisebb gyanú mindent kockára tett. Ezt be kellett látnom. Azt is beszüntettük, hogy a Vicuka leveleit küldönc adja át a háziasszonyomnak. Asszonyt kíváncsiság már sok titok nyo­mára vezetett rá. Minden előadásról okvetlen hazamentem. Ha esett ha fújt, egy órát szellőztettem a szobámat 10-től 11-ig. Kivéve, ha az utcáról, ahová ablakom nyílt, berepült a levél Nő dobta be mindig. Gondolom, ugyanaz a nő. Személyesen sohasem volt szerencsém hozzá. A levélben csak annyi volt: másnap, harmadnap, ennyi óra, ennyi perc. Legföllebb még az, hogy hozzak ezt vagy amazt. Egyszer kottát, másszor a helyi újság valamelyik számát. Mit tudom, mit. A leveleket meg kellett azonnal semmisítenem. Legalábbis ígéretem szerint. De nem volt rá szívem. Nagy, pántos utazó­­ládám Wertheim-zárában megbízhattam. Itt gyűjtöttem össze a Vicuka leveleit. Illatuk valami különlegességtől eredhetett. Minden addig szagolt illatszertől megkülönböztette ezeknek a leveleknek illa­tát. Ha magamba szívtam, valóban bódulatot támasztott bennem. Ha a bedobott levelet már kezemben szorítottam, vagy az óra letelt, csak akkor távoztam hazulról, vagy csuktam be abla­komat, és feküdtem le. Ebben aztán semmi feltűnőt nem lelhetett senki fia. Többször is vigadoztam a levéllel tárcámban Gáoghgai, a fő­jegyzővel és társaságával, a polgármesterrel. Olyan vad álma sem foganhatott senkinek, hogy én a polgármester kisasszonnyal légyottozom. Külön csiklandós mozzanatnak emlékezhettem rá, amikor egy hivatalos ünnepélyen, ahol énekeltem, bemutattak a városi előkelőségek családjának is. Köztük a polgármesteréknek. Az a hűvös ajakbiggyesztéses üdvözlés, aminek keretében Vicuka ujjahegyét nyújtotta nekem, és már Gáoghra mosoly­gott... Mondhatom, a színészi készségnek csúcsteljesítményéül számíthatott. 26. Egy különös élet ismertetésének befejezése De akár hihetetlen, akár nem, az egész édeni titkomnak már az eszméje, elindítása, megszervezése, megóvása egy rajta egészen kívülálló, igazán önzetlen személytől származott és függött mindvégig. (folytatjuk) (81) „MÁRPEDIG PROTESTÁN x SOK NINCSENEK!” Vasárnapi»'] ünneplő, és „A Biblia egyedül...”' szózatot valló hiltestvéreink protestáns-^ ságát tagadjuk, akikhez igy szól az Ur:X .....az a neved hogy élsz, és hriv'i < vagy.” Jel.3:1. A Róma és Galátzsia , beliekhez irt levelek vezettél Luthert ,,a> hit általi rnegigazulás” birtokába. £s( ezzel kezdetét vette az a dicsőségest reformáció, amely ma is előre halad,; melynek győzelmi zászlaját ma mi) emeljük magasba! Múlt héten (79.)> fejtegettük a 3. angyal üzenetét,^ (Jel.14:9—11), aki óv a fenevad imáda t iától, képének és bélyegének kezünkre; vagy homlokunkra (cselekedet, érte-} lem) való felvételétől. A bélyeg: a\ vasárnap. A kép: a lelkiismeret szabad ságának megtagadása és erőszaki alkalmazása. Az idő: a közeljövő.) amikor federális törvény által a} asárnapünneplés általánosan kötelező^ '.esz, Mohamedánok. Zsidók ést Ateisták számára egyaránt. Jel.13:13—i 18. A 3. angyal üzenete, a hit állaliv rnegigazulás és a szombatnap megün t.eplése egy, és egymástól elválasztha t tallan! A szombat megünnepléséről igy) szól az Ur: „...közöttem és Izrael fiaiy közölt örök jel...” és pedig .....nem-§ zelségről nemzetségre, hogy megtudjá-^ fiók. hogy én vagyok az Ur, aki titeket r megszentellek." II.Móz.31:17 és 31:13. * JAdám a 6. napon „pénleken” lett ieremtve, életének első napja a [s/.ombatnap volt, amin Istennel együtt, [pihent, bár még semmit nem dolgozott,; .ellát nem testi fáradtság tette]? szükségessé a „pihenést”. A teremtést művét szemlélte, abban gyönyörködött,§ és ha mi is a mindent ujjáteremtő Isten* [művét szemléljük, Krisztus érettünk? Végzett munkáját, ahogy azt az evangé- ? huniban találjuk. Vele együtt nyug-y ^szunk meg a szombatnapon. & A szombatünnepiés nem fizikáig [pihenés kérdése, annál sokkal több: ez? ckintély kérdése. Milyen hatalomnak Vendelem alá magam? Az éjszakád c rendelte Isten pihenőül, alvásra, de a 7.^ apót önmagának tartotta fenn szén’, [használatra. 1529-ben a spieri birodal-: >mi országgyűlésen elhangzott némei} sfcjedelmek tiltakozása következtében^ f kapta a reformált egyház a protestánst ! nevet. Tiltakozásuk alapelvei Ai ^PROTESTANTIZMUS MAGVÁ-t ké-] ^pezi. (D, Aubigné, b. 13, eh. 6). Ez> spedig a következő: A PROTESTAN-Í [TIZMUS A VILÁGI HATALOM* [FÖLÉ EMELI A LEKIISMERETf /HATALMÁT, ÉS AZ EGYHÁZI ^TEKINTÉLYE FÖLÉ EMELI ISTEN] BIGÉJÉNEK TEKINTÉLYÉT. Ilyen^ /örökséggel ma protestánsnak lenni ésX ^vasárnapot ünnepelni nem lehet. Mull? yiieti(79.) cikkünkben igazoltuk, hogy aj V asárnapünneplés egyedül a rómaiy Ckalolikus egyház tekintélyére vanÁ [alapozva, ezért minden egyén és/ jegyházközösség vasárnapünneplésével? §a római katolikus egyháznak rendeli/ &alá önmagái. Abszolút világos: „Már-Í /pedig vasárnapot ünneplő protestánsok* /nincsenek!” Egyedül mi: a Helednapií [Adventista Egyház vagyunk a protes) anlizmus igazi zászlóhordozói, ezérts [minden őszinte Biblia kővető, hivő^ [embernek miközöltünk van a helyei^ /Gyakorlati tanács: (a) Mai és múlt heti. i y79. újságcikkeinkről készítsenek foto,] ^xerox másolatot (könyvtárakban párS xcentért) és küldjék el ismerőseiknek.^ [barátaiknak, lelkipásztoraiknak. (b.X (Válasszák még ma. hogy egyedül a) |Bibliái fogadják el hitük és életük} [szabályául, (c) Egyszerű imában még\ ma adják ál akaratukat Istennek, hogy^ !Ö munkálhassa Önökben úgy az 2 [akarást, mint a cselekvést, az ő) [jókedvéből. Fii.2:13. Mint AA tagok ] .iái, úgy nekünk is itt kezdődik aS 'győzelem, (d) Kérjék tőlünk a* /legközelebbi magyar v. angol Hetedna i ypi Adventista Egyház címét, (e) írjanak] &». hívjanak: P.O. Box 322. Petth' lAmboy, N.J. 08861. Tel.: 201-251-2318^ | Botanik y Igor^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom