Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-20 / 4. szám
MAtiRAK HÍRADÓ u 9. OLDAL „PÁL IÖB SZERKESZTŐ UR“ Irta: KLAMÁR GYULA A napokban a kezembe került egy régi-régi levél 1936-ból. Pál Jób újságíró kollégám irta Uj Tátrafüredről, azaz Novy Smokovecről, ahogyan a csehszlovákok elnevezték 1920 után a Tátrának ezt a gyöngyszemét. A levélben Pál Jób közölte velem, hogy az igazgatósággal éppen most intézte el, hogy egy hónapig a fürdő egyik legjobb hoteljében lakhatom teljes ellátással, cserébe nem kell egyebet tennem, mint hazaérkezésem után egy cikksorozatban Gyula megénekelni Novy Smokovec minden szépségét. Az ajánlat rendkívül csábitó volt, megbeszéltem a dolgot az újságom kiadójával, akinek nem volt ellene semmi kifogása — mégse jutottam el Novy Smokovecbe, mégpedig nem is a fenyegető háborús helyzet miatt...de ez egy másik történet és én nem magamról akarok beszélni, hanem atyai barátomról, Pál Jóbról, aki az ingyen üdülést kicsinálta a fürdőigazgatósággal... Pál Jób nem tartozott a szép fiuk közé, sőt egy kis jóakarattal csúnyának volt mondható. Persze, nem a szépsége miatt volt kitűnő újságíró, hanem zseniális ötletei maitt. Most, hogy a Margitsziget is százéves lett és a szigeti írókról, újságírókról hasábos cikkek jelennek meg, mint akik egy-egy cikk fejében kaptak lakást, ellátást esetleg hosszabb időre is a nagy szállóban vagy a kicsiben, szólnom kell Pál Jóbról, aki a szállodában való ingyen lakást és ellátást kitalálta, lehetséges, hogy a hires-neves Salamon Ödön után, aki a Margitsziget megnyitása után kerek húsz évig lakott a nagyszállóban, anélkül hogy, egyszer is fizetett volna. Pál Jób zseniális ötlete a következő volt. Megjelent az igazgatóságnál mondjuk az abbaziai „Európa Hotelben”, ahol éppen akkor nem duslakodtak vendégekben. Vagy a Semmeringen a Panhans-ban. Gyengélkedő finom hotel mindig akad a világban. ,,Akamek-e az urak sok vendéget?” — tette fel a kérdést. Természetesen akartak, hogyne akartak volna, amikor a rezsi megvolt, csak éppen az hiányzott, aki kifizesse. „Kérem, én megtöltöm a szállodájukat” — Ígérte Pál Jób, — „cserébe csak azt kérem, hogy kapjak erre az esztendőre teljes ellátással egy szép szobát”. Beköltözött a rendelkezésére bocsájtott szobába és elkezdte gyártani cikkeit és szétküldözni őket a világ minden részébe a lapokhoz, amelyekkel már jóelőre szerződést kötött: nem kér cikkeiért honoráriumot, csak azt, hogy azok sorra megjelenjenek. Előre kell bocsájtani, hogy Pál Jób kitűnő újságíró volt, nagyszerű tollú ember, aki vonzóan, érdekesen mesélt; cikkei úgynevezett „olvasmányos” írások voltak, könnyű volt tehát a neki tett Ígéretet beváltani. Sőt nem egy szerkesztőségben már alig várták, hogy Pál Jób ripotja befusson, mert az olvasók követelték a laptól. A cikkek megjelenése után kezdett a szálloda benépesülni, jöttek a vendégek a Bácskából (a Szabadkán megjelenő „Bácskai Napló” kizárólagossági joggal közölte a Pál Jób-irásokat), jöttek Kolozsvárról (az „Ellenzékben” láttak napvilágot az érdekes cikkek), jöttek Szegedről (a „Dél-magyarország”, az Alföld egyik legnagyobb lapja volt a cikkek teijesztője) s jöttek még vagy tiz-husz nagyobb magyar és volt magyar városból, nemkülönben Ausztriából, Németországból és mindenhonnan, ahová csak Pál Jób kaija elért. Mintegy hatvan újsággal volt állandó szerződése és ezek valósággal ontották a cikkeit, minden vasárnapra és ünnepre egy szépen szervírozott Pál-cikket. Részletesen megírta, ki érkezett a fürdőhelyre, ki lakik „nagyfejű” a szállodában, ki foglalt szobát, melyik színészt várják éppen és hasonló kis intimitásokat, amiket a közönség „zabáit” és arra ösztökélték a jámbor polgárt, hogy maga is részt vegyen az élet zajlásában. Pál Jób pedig ott lakott a Lido „Excelsior” nevű elegáns hoteljében, amelyet csak milliomosok engedhettek meg maguknak és irta az érdekesebbnélérdekesebb cikkeit a nemzetközi élet zajgásáról, talán senki sem sejtette akkoriban, hogy miképpen születtek ezek a cikkek? Aztán áttette székhelyét egy másik fürdőhelyre, amelyre éppen gusztusa volt. Mindenütt örömmel fogadták, mert úgyszólván fillérekbe került nekik az ötletes magyar. A nagyhotelekben mindig van üres szoba, pláne a magasabb árkategóriákban, a személyzeti kiadás sem lett magasabb és az is köztudott, hogy ahol tiz ember eszik, ott a tizenegyedik is jóllakhat...Pál Jób nemcsak magára gondolt: a szegény vidéki magyar újságíróknak is szerzett mindig valami lehetőséget, hogy megfürödhessenek ők is a nagyvilág színes pezsgő életében. Mi lett Pál Jób szerkesztő úrral — ki tudja? Bizonyára valahol a Mennyországban kap cikkei fejében örök-ellátást. AZ „EGYETLEN“ AMERIKAI MAGYAROK (Folytatás a 8. oldalról) Clevelandben is, ahová mint az újonnan alakult West Side-i egyház papja került. Gyerekek szaladtak utána az utcán, abban a hiszemben, hogy cirkuszi állatszeliditő. Élete vége felé egyházat cserélt Csutoros Elek lelkésszes, aki utóda lett a West Side-i egyházban. (Elek bácsi után pedig én voltam a West Side-i egyház papja kilenc esztendeig.) Erdei Clevelandben nőzült, amerikai születésű magyar nőt vett feleségül, kisleányuk született, akit 14 éves korában én temettem el. Mindössze 24 esztendős volt, amikor 1907-ben Clevelandbe került és 1913-ig volt ott. 1915 január végén kaptuk Pittsburghban a clevelandi telefonhívást: Erdei Károly agyonlőtte magát. Mindössze 33 évet élt a jobb sorsra érdemes ember, akinek utóda aligha maradt a magyar távgyaloglók között. Emlékezzünk meg róla az „egyetlen” magyarok sorozatában. (6) És ha már papokról van szó, történjék említés arról az egyetlen magyar papról is, aki gyilkosság áldozata lett. Radácsy Sándor volt a neve és a régen megszűnt drakes-congói bányatelep református egyházának papja volt, Ohio déli részén. Radácsy 12 esztendős korában került Amerikába, itt iskolázott. Szerény, egyszerű lelkű ember volt, aki a légynek sem vétett és éppen ezért szörnyű vége mély részvétet keltett, annál is inkább, mert sem a gyilkosság indító okát, sem magát a tettestsohasem sikerült felfedni. Voltak más megölt papjai is az amerikai magyaroknak, köztük a legelsők a két Ráttkay báró, mindkettő jezsuita hittérítő, Miklós, akit 1626 körül és János, akit 1683-ban öltek meg az indiánok, de ők természetesen a hit vértanúi voltak és igy haláluk más megítélés alá esik. Tudtommal csak Racsányi lett közönséges gyilkosság áldozata. (7) Négy nyelven prédikált — Szenteljük a következő pár sort egy magyar katolikus papnak, aki egy tekintetben szintén „egyedüli” volt az amerikai magyarság történetében. Láni Mátyás volt ennek az apostoli lelkületű papnak a neve, aki 1928 óta a Los Angeles-i hitközség plébánosa volt, tömérdek magyart segítve meg az akkori nehéz időkben. Egyedüli valósága pedig abból állt, hogy bizonyára ő volt eddig az egyetlen az összes felekezetek magyar papjai között, aki egy időben négy nyelven szolgálta ki híveit: magyarul, angolul, németül és spanyolul. Hogy különösen a prédikálás mit jelent ilyen körülmények között, azt csak azok a kevesek tudják, akik képesek hasonló teljesítményre. SZILÁNKOK Néha nehéz egyetérteni a matematikával. Bizonyos körülmények között egy nulla is jelentős lehet. *** Senki előtt sem szabad túl mélyen meghajolni, hátha nem jegyzi meg arcodat. *** Gyakran a hiba megbocsáthatóbb, mint a mód, amivel el akarják tussolni. *** Ha valaki azzal kezdi, hogy rábíztak egy titkot, gyorsan vágj közbe, különben elmondja. *** Azt kívánták találja fején a szöget, de minden kalapácsot eldugtak előle. *** Jó tanácsokat akkor kezdünk osztogatni, amikor már nem tudunk szolgálni rossz példával. *** Hogy valakinek üres a feje, könnyen észrevehető, mert állandóan nyitogatja a száját. *** Máris sokat tud, aki tisztában van vele, mennyi mindent nem tud. GYORS - UTAZÁS Mikor először elragadott, a gyorsaság még lóban lakott. Utcán, street-en, strádán repült vígan: vitt találkozókra gépkocsiban. Villogó patkón szórta a szikrát, tankolt a sebesség zabot és szénát. Azzal a watt-tal rázva a lőcsöt, kutyát megelőzött, bikát legyőzött. Mint a motorszjj járt izom, in, próbálhatta bárki a talpain. Forrt mozdonyban aztán a gyorsaság — Hagytunk mögöttünk pusztái, hazát. Vitt repülőgép csillagvilágba — mégse fö(}ebb mint rég ha bátyánk, nénénk vett vállra, hátra. Röpíthetsz, rakéta világtuli térbe ott se följebb, mint a hoppla, csicsjjja, egy kis szüle térde!... (Mosolyog és bólint, igent csak némán int, ahogy karba áhit föl s föl ez a lám itt még csak csecsszopóként utazó kis Bálint.) Illyés Gyula
