Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-06-09 / 24. szám

to. OLDAL

MAGYAR HÍRADÓ

AtA’AtAtAt AI Al AI AI AI AI AI AI AI At AI AI Al AI A | AI i

i®iWi"»W»▼ *iW»WiWiwi®tW»w' ®iWtWiWiwi^

*

*

*

*

*

/ A' A* A* A* A* A* Al AI Al Al Al A* A • A * A # Ä « a . At ai At At

*® i^ I® ITMi^ iWiWiw iwiW »w^ »W tW iv •

Tersánszky

Józsi

JenÓ[H

aXo* lli/tlkík

4

4

4

4

4

Nádas megyeszékhely. Mindenki tudja a földrajzból. De én jól tudtam azt is, mint jelent a nádasdi Páfrányos-part. Ennek a bűzös, nyomorult kis pataknak a hosszán a város söpredéke lakott, és borzalmas örömtanyákból három tette hírhedtté a Páfrányos-partot.

Vicuka megállott. Mert odaérkeztünk a villájuk mögé. A villát élősövény körítetté. Embermagasságot jól meghaladt ez a sövény, és sűrűsége mellett teméntelen tüskéje ronggyá téphette a ruhát azon a vakmerő egyénen, aki megkísérlette volna a keresztülhatolást rajta.- Nos? - kérdeztem, mert szokásához híven Vicuka idegesen karomhoz kapott, s úgy tartott vissza:- Most nem mesélhetek tovább. Csak annyit még, ha valaha izé... egy kicsit boldogok leszünk ketten, ezt Csicsa néninek, a volt dajkámnak köszönhetjük. Majd elmesélem a többit is,. ahogy ő nekem elmesélte részletesen. De itt rögtön el kell válnunk. Lássa, ott, azon a ponton, az élősövényen baj nélkül át lehet jutni. Ott nincs tüske. Én is ott búvok át most, nem a kapun megyek be, hogy megmutassam magának. Megjegyezheti arról, hol ez a hely, hogy nézze: pont ott nyúlik ki az útra az almafa ága. Látja?- Hogyne, igen.- Na most, maga megint levelet kap tőlem. De pillanatnyi pontos legyen. Idejön, és átmászik a résen. Annyi csak a kockázata, hogy a vincellér kutyái alulról észrevehetik. De mire fölrontanak, maga már a verandára ugorhatott föl előlük, és az ajtó a szobába nyitva lesz. Én már ott várom a lakásban. Tovább egy percünk sincs már. Pál...- Most még megcsókolhat búcsúra.

Csók következett, de rövid. Utána Vicuka szinte gorombán lökött el magától. Azzal az élősövényhez szökdelt, mint egy őzike. Egy pillanat. Már eltűnt a résen át.

21. Kegyetlen vívódások előzik meg a boldogságot

Mondhatom, rémségesen fölzaklatott lélekkel hagyott ott. Bambán álltam és meredtem a villának kertjébe. Hallottam, amint a vincellér a kocsist ordítja elő valahonnan. Majd női csacsogást hallottam. Meg még azt.is, hogy a kocsi kigördült a kert kapuján az estében. Akkor riadtam rá: tyű! Az előadás!

Szó szerint rohanvást vágtam le a dombon. Szabályos hoszszútávot futottam, onnan a színházig. Még így is utolsó percben értem oda, hogy galiba ne legyen késésem miatt.

A találka emléke visszásabbnál visszásabb érzelmi viharokat tomboltatott szívemben. Ha visszaidézem azokat a perceket, amikor magamhoz szorítottam Vicuka karcsú testét, és csókoltam ajkát, mondhatatlan gyönyör szédülete húzott át érzékeimen. De rögtön rá valóságos rémület. Ha ez a lány csak játszott velem? Ha egy szeszélyes napjának köszönhettem a találkát? És folytatása nmcs?... Oly vad szenvedély kavargóit át erre minden porcikámon, hogy megreszkettetett. Ez az édes teremtés egyképpen csinálhat belőlem ádáz gyilkost, kergethet züllésbe, búskomorságba, csinálhat belőlem boldogtalan hülyét, öngyilkost !...

Már maga ez a kínszenvedés: mikor kapom tőle azt a levelet? Időt sem pedzett, napok, hetek múlva jelentkezik?... Ha jelentkezik !

Jobb lett volna széttépnem azt a levelet, ami megkísértett vele.

Persze, ehelyett tárcámba rejtettem. Elővettem, csókoltam. Szívtam különös illatát magamba. És reszkettem, fohászkodtam, őrjöngtem a sóvárgástól, hogy viszontlássam küldőjét.

Egyik nap a másik után múlott.

Egyik nap futólag láttam őt az ablakukban. Másik nap kocsijukba szállani édesanyjával.

Ott töltöttem minden szabad időmet a házuk környékén lődörögve. Holott ezt megtiltotta nekem.

Már arra gondoltam, elmegyek kártyát vettetni. Csicsa nénihez. Ha egyszer Vicuka azt mondta: ő a spiritus rector találkozásunk elősegítésében. Tőle megtudhatom, mit remélhetek? Mert ez a bizonytalanság, ez a várakozás, ez az epekedés megőrjít.

22. A szenvedés fokozására beleavatkozhatnak az elemek is

Végre egy nap a háziasszonyom megint besompolyog jókor reggel hozzám. Az első levél hasonmását adja át. Ugyanaz a rondírás. Ugyanaz az illat. Ugyanaz a nő hozta előző este, amíg a színházban játszottam.

Olyan istenverte időt azóta sem éltem át, mint az aznapit. Zuhogott, ömlött a zápor egész délelőtt. Hozzá a szél úgy csapott, mint a korbács.

Esőköpenyem nem volt Sem esernyőm. Csak felöltőm. Az a lakásomtól a színházig iramodtomban csuromvízzé és háromszoros súlyúvá ázott.

Közvetlen ebéd után megszűnt a fergeteg. De nem derült ki. A komor, fekete fellegek csaknem a földig csüggtek az égről. Kora délután besötétedett. Pont a találka órája előtt megeredt újra a dühös, bolond zápor is.

Vizes felsőkabátban, káromkodva vágtam neki az ítéletidőnek. De különben boldogan vállaltam volna vesszőfutást is azért, hogy Vicukát viszontlátom. Inkább az szorongatta kegyetlen a szívemet: vajon őt kiengedik-e hazulról ilyen záporban?

Ez esetre már döntöttem, hogy okvetlen bezörgetek a vén boszorkány vincellérnéhez, tudakozódni és megnyugodni.

Az erdőn rémséges bukdácsolással jutottam át. Felülről is zúdult a víz a nyakam közé. Alulról irtózatos pocséták, kátyúk fröcsköltek föl rám siettemben. A domboldalon két helyen is csúsztam egyet a fenekemen a menetelesebb gyalogút szakaszainál. Tenyerem csupa sár lett. A kalapom is merő sár. A szél lefújta a fejemről, és én magam tapostam bele a latyakba, amint fölszedése közben megcsúsztam.

De végre mégis odaérkeztem a villa sövényéhez. A kihajló almafaág tájékoztatott az átbúvórésről.

Csakhogy ha csapódott valaha szépen kiszámított helyzet elé váratlan akadály, mint ezt a színpadi szerzők eszelik ki ügyesen a közönség érdekfeszítésére... elém ilyen csapódott itt.

23. A fokozott gyötrelmekben fokozódás állt be

Ahogy lefelé csetlettem-botlottam a domboldalon, szüntelen hallottam a villa felől a megveszekedett kutyaugatást.

Nem állítom, hogy ez bennem megfagyasztotta a vért. De hát egészen kellemes érzeteket sem fakasztott bennem.

Vicuka négy nagy kuvaszt említett a villa kertjében, házőrzőkül. Négy ilyen dög van olyan ellenfél, ha az embernek életét nem is, de a nadrágját és bőre épségét okvetlen fenyegeti.

Az ugatás pedig olyan nagyon közvetlen a villa mögül hangzott, amelynek hátsó verandájára kellett fölugranom, hogy nem túl sok bátorságos érzetek közepette álltam meg a sövény mellett.

Átlátni nem lehetett a sűrű, vastag élősövényen, hogy megállapítsam: hol vannak az ebek? Be kellett hatolnom vaktában a résbe.

Hát benyomulok! Az ugatás, úgy, mint a zápor, nem szűnik egy fél pillanatra sem. Az élősövényből már kidugtam a fejem az udvarra. De kutyát sehol sem látok.

Már éppen elszánom magam, hogy azt a tíz ugrást a verandáig megtegyem. Szerencsémre akkor pillantom meg az egyik fehér kuvasznak a fejét.

Honnan? A veranda deszka mellvédje mögül bukkant elő, és el is tűnt.

A négy kuvasz a zápor elől a verandán húzódott meg éppen. Ott ugat, ott vonyít, ott vicsorognak és éldelegnek egymással.

Püff! Erre nem volt receptem Vicukától: mi legyen akkor, ha a házőrző ebek magán a verandán fogadnak?

(folytatjuk)

REMÉNYSÉG HANGJA

(79) Igazin csak akkor érthetjük ’ eg a 3. angyal félelmetes figyelmezte-1 lésének szükséges voltát (Jel.14:9—11), a figyelemmel tanulmányozzuk az azt, egelőző súlyos kisértés leírásátj Jel. 13:11:18). aminek beteljesedése' még előttünk van, és ugyanilyen alapos { figyelemmel tanulmányozzuk a három j angyali intés (14:6—12) elvetését: követő még súlyosabb Istenítélet utolsó ] hét csapásának leírását is (Jel.16:1—4 21). Helyszűke miatt nem idézzük, de aj zárójeleken belüli versek figyelmes j elolvasása nélkülözhetetlen!

Ha Isten törvénye megváltoztatható! vagy eltörölhető lett volna, akkor ( Krisztusnak nem kellett volna meghal- j ^nia. A hit általi megigazulás és a 3. i j angyal üzenete egy és ugyanaz. Jövő ■ héten fogjuk ezt fejtegetnil A hármas' angyali üzenet elfogadásának eredmé- í

nye:......itt vannak, akik megtartják az {

Isten parancsolatait (TIZPARANCS) : és a Jézus hitét.” Jel.14:12. Hit és engedelmesség elválaszthatatlan. Szeretem Teremtőmet, megbízom ígéretei- ( ben, hit által elfogadom engedelmes) életének érdemeit és hálából, szeretet- : bői teszem mindazt, amit kér. Egyedül‘ az ö érdemeiben bízom!

Az angyal figyelmeztetése: „Haj valaki imádja (1) a fenevadat, és annak j (2) képét, és (3) bélyegét felveszi...” Jel.14:9—11. Mit szimbolizálnak ezek' képek? íme a magyarázat: (1) A* fenevad (Dán.7:8, 20—21 és Jel. 13:1—j ’10 szerint) a római katolikus) (egyháznak az állammal való törvényjellenes egyesülése, amely a vadházas-' .Ságban (vörös fenevadon ülő asszonyj 'Jel. 17 szerint) az állam szolgálja azj ^egyház világhatalmi törekvéseit, kard-: ydal! (2) A fenevad képe: a protestáns ! § egyházaknak az állammal való egyesü- § 'lése, ahol ismét az állam szolgálja az( egyház érdekeit, világi erőszak alkal- j mazásávall )(3; A fenevad bélyege: a r. k.'

> egyháznak az állammal való vadházas-' ságából született törvénytelen gyerme- ( ke: a vasárnap! „Az egyház átvette aj ’pogány vasárnapot és keresztény vasárnappá tette azt...és igy a Baldemak i szentel pogány vasárnap Jézusnak! szentelt keresztény vasárnappá lett.” 'Catholic World, March 1894, p. 809. ’Történelmi tény, hogy a római (katolikus egyház úgy mutat a'

!vasárnapünneplésre, mint saját hatalmának jelére. Monsignor Ségur Írja: , ,A vasárnapünneplés által a protes- Itánsok akaratuk ellenére is meghajolnak a római katolikus egyház fensőbb-1 .sége előtt.” Plain Talks about the Pro-1 'testantism of Today p. 213. A szombat i megváltoztatására hivatkozott a hires . (TRIENT-i zsinat is, mikor választ j adott a reformátorok azon szózatára — ' .A Biblia, egyedül a Biblia hitünk j 'zsinórmértéke! — A történetirój ’mondja: Végül 1562. január 18-án ■ (határoztak, Reggio érseke egy beszédet'

,tartott, melyben nyíltan kimondta,’ hogy az írás felett áll. Az egyház j ’tekintélye már csak azért sem lehet azj ’írás tekintélyéhez kötve, mert az előbbi < (nem Krisztus rendelete folytán, hanem' .saját hatalmából változtatta át aj szombatot vasárnapra. Ezzel lerontot-j ’ták az utolsó áltatást is, és i ykijelentették, hogy a hagyomány nem] jvalami régiség, hanem folyton tartó* .inspiráció," (L. Heiner I. Holzmann:j Kanon und Tradition p. 263.)

Dániel próféciájában azt olvassuk) (erről a hatalomról, amit a kis szarv] [szimbolizál, hogy „úgy véli (gondolja), ‘ .hogy megváltoztathatja az időket és aj törvényt”. Dán.7:25. Ami igazán! ’tragikus, és mégis prófécia szerint van,: (hogy protestáns egyházak állami! [törvényekkel is igyekeznek a vasárnap-% ünneplést törvényerőre emelni és ezzel A ? protestáns Amerika fogja megcsinálni a ^ fene vad képét (Jel.13:14—15), amikor ^a protestáns egyházak az állam v hatalmát fogják felhasználni vallási ^engedelmesség kikényszerítésére. Foly? tatjuk. Botanaky Igor