Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-09 / 24. szám
8 OLDAT. magvak híradó BURGENLANDI LEVÉL Irta: KLAMÁR GYULA A legkisebb magyar kisebbség hazájában, Burgenlandban nehezen mozdulnak az emberek. Aki ezt kifogásolja, azt nem nézik jó szemmel, mint e sorok íróját is, aki egyszer azt kifogásolta, hogy a magyarság még azt a lehetőséget se használja ki, amit az osztrák kormány tálcán kínál fel neki. Dr. Galambos Ferenc bencés szerzetes, az alsóőri iskola tanára és egyben könyvtárosa — aki egyébként a legtevékenyebbek egyike odalent — megírta, Klamár Gyula hogy a burgenlandiak ,,orrainak” a kritikáért, pedig hát talán nem is olyan rossz dolog óökdösni őket. Az ember aztán rájön, hogy nem könnyű a helyzetük a burgenlandiaknak, hiányzik ugyanis az a magyar értelmiségi réteg, amelyik kezébe vehetné a kisebbségi magyarság sorsát és lendíthetne rajta. Az a generáció ugyanis, amelyiknek Burgenland Ausztriához való csatolása előtt magyar kultúrája volt, lassan elfogyott, mára alig maradt belőle néhány. Aki volna még, az is már hetven felé, vagy azon túl. A tetterős fiatalabb korosztály pedig — bármennyire is magyar érzelmű — már nem a magyar kultúra emlőin nőtt fel, kevés köze van hozzá, vagy egyáltalán semmi. Sok évtizedes mulasztás ez, amelyről talán nem is a burgenlandiak tehetnek. Ismerek sok derék magyar értelmiségit odalent, sajnos törve beszélik a magyar nyelvet, szívesen fordítják a szót németre, mert ebben nőttek fel, s ez a „fogyatékosságuk” gátlásokban nyilvánul meg, nem tudnak, nem mernek úgy kiállni, ahogyan kellene, sőt: ahogyan lehetne és ahogyan azt szinte megköveteli tőlük az osztrák kormány. A bécsi Ballhausplatzon, ahonnan a külügyeket intézik, éppen azt szeretnék megmutatni mindenütt, hogy Ausztria milyen nagylekűen bánik kisebbségeivel — tehát nemcsak szónokol a kisebbségi jogok kiterjesztéséről, az emberi jogok elismeréséről, hanem elsősorban maga is tesz értük, nem is keveset. Dehát magyarjaink ódzkodnak... Majd ha a másik is lép egyet, akkor ő is lépni fog, de hát muszáj? Minek „magyarkodni”? — kérdezi egy másik magyar Felsőőrött. Az ember nem győzi megmagyarázni, hogy a magyarkodás és a magyarsághoz való ragaszkodás, a nyelv művelése, a magyar kultúra felkarcolása az kettő; az elsőre valóban semmi szükség, a másik azonban kötelező mindenkire, aki magyarnak vallja magát. Sokat beszélgetünk ezekről a problémákról ezen a szeles áprilisi vasárnap délután egy magyar könyvtárban Alsóőrött. A könyvtár létrehozója, szervezője, istápolója ugyanaz a Galambos professzor, akiről a bevezető sorokban szó volt. Néhány évvel ezelőtt került Alsóőrre és azóta van itt könyvtár is, sőt nem is akármilyen. Több mint kétezer magyar könyv sorakozik a polcokon, a modem könyvtártudomány követelménye alapján dolgozta fel az anyagot Galambos professzor. Méltán büszke a művére; kevés ilyen alapos és eonddal kezelt könyvtár található egy kisebbségi miágyar közösségben. Most már csak az kellene, hogy sokan forgassák is a köteteket, ez a kívánság mindeddig inkább csak kívánság maradt, de ami késik, nem múlik. Galambos professzor pár évvel ezelőtt kezdte meg Burgenlandban a magyar kultúra terjesztését és a szívós munkának lassan mégis csak megmutatkozik az ereménye. * A magyarság állománya mindig hozzájut egy kis friss vérhez. Nem fiatalok vére jut bele a régi rezervoárba, hanem olyan öregebbeké, akik a nyugalom éveit akarják itt eltölteni; kanadai, ausztráliai, amerikai és más messzi országok magyaljai telepednek meg néhány esztendő óta Burgenland magyarlakta vidékein, ők jelentik a friss vért, ő miattuk tér vissza a magyar nyelvhez a magyar származású pék, hentes, suszter és ők a magyar könyvtárak szorgos buvárkodói is. Ez a magyarság-ERKÖLCSI MÉLYPONTON A gyermekpornográfia burjánzása Dél-Kaliforniában van a Guyon Society, amelyhez 350 család tartozik. A csoport a szexuális szabadság szószólója, ezzel a jelszóval: „Szexet 8 éves korban, vagy különben túl késő lesz.” A csoport egyik szóvivője, a 46 éves Tim O’Hara ezeket mondja: „Úgy gondolom, hogy a törvénynek meg kell engednie a gyermekeknek, hogy szexuális kapcsolatban legyenek egymással és a felnőttekkel, amilyen hamar csak lehet. Szociológusok szerint a gyermek erkölcsi érzéke már eléggé kifejlődött 8 éves korára, és ezután már nagyon nehéz rajta változtatni.” Az indoklás különböző, de a gyermekekkel való szexuális visszaélés ugyanaz Los Angelesben, Chicagóban, New Orleansban, New Yorkban és más városokban, végig az országon. A The Chicago Tribune háromhónapos vizsgálata során megállapította, hogy a pornográfusok szoros kapcsolatot tartanak egymással és gyermekáldozataikat is kicserélik egymás között. Cserkészvezetők, egy episzkopális pap és jónéhány milliomos is azok között van, akiket a hatóságok letartóztattak szexuális visszaélések miatt. Mindezek ellenére a gyermekpornográfia és a gyermek prostitúció virágzik és sok millió dolláros jövedelmet szerez a háttérben állóknak. A legjobban ez Los Angelesben figyelhető meg. A szex iránti szabadelvű magatartás, a meleg éghajlat ezer és ezer szökött gyermeket ebbe az országrészbe vonz. És mivel nincsenek szigorú törvények, ezért Los Angeles az Egyesült Államok pornográf-fővárosává „nőtte” magát. Lloyd Martin, a Los Angelesben működő különleges rendőri egység vezetője úgy becsli, hogy több mint 3000 tizennégy éven aluli gyermek és több mint 25 000 14—17 év közötti gyermek van kitéve Los Angeles területén a szexuális visszaéléseknek. Martin elmondta a The Tribune munkatársának, hogy bizonyítékokat találtak arra, hogy mexikói gyermekeket csempésztek Kaliforniába, különlegesen megépített, autókban. A rendőrtiszt közölte, hogy jónéhány mexikói gyermeket meggyilkolva találtak műanyagzsákokba csomagolva. Azt gyanítja, hogy ezeket a gyermekeket szexcélokra csempészték át, és valószínűleg „szuperszadisták” ölték meg őket, akik szexuális kielégülést keresnek a kínzásokban és gyilkosságokban. Vass L^jos (Los Angeles) szaporodás nagyon jót tesz idelent a déli végeken. Mint hallani: nemsokára még jobban fellendül a bevándorlás, mert csoda történt Burgenlandban, közelebbről a Pamhagen környékét jelentő un. Seewinkelben, azaz. tószögben. Ivóvíz után kutattak és a fúrások nyomán meleg gyógyvíz tört fel. Mégpedig nem is akrámilyen: az 1000 méter mélységből érkező gyógyvíznek ugyanolyan a sókoncentrációja, mint a tengervíznek — ez lesz tehát az „Első Osztrák Meleg Tengervíz Fürdő”, amely sokféle nyavalyára alkalmazható. Elsősorban gyomor- és bélbántalmakra, s a vese- és epekövek ellen. Már meg is alakult hasznosítására egy korlátolt felelősségű társaság „Pannónia” elnevezéssel; ez a rész az egykori római kolónia: Pannónia szive volt, innen ered a nekünk oly kedves elnevezése. 1980-ra készen is áll a nagyszerűnek ígérkező, burgenlandi stílusban építendő fürdőváros. FÓKUSZ Helsinki és Belgrád között Egyre szélesebb körben egyre több a spekuláció: mi lesz Belgrádban? Milyen hangot fognak megütni az amerikaiak és az oroszok azon a nagy konferencián, amelyen — a helsinki egyezmény értelmében — meg fogják vizsgálni az eddig elért eredményeket. Emberi szabadságjogok terén kölcsönös óvatosság, vagy drámai összecsapás várható? A jelek, legalábbis ez ideig arra mutatnak, hogy a Szovjet felfogása szerint a legjobb védekezés — a támadás. Tapasztalt megfigyelők, akik rendszeresen olvassák a szovjet-sajtót és főképpen azt, ami a sorok közt kivehető, azt hiszik, hogy erős offenziva várható... A TASSZ sajtóügynökség egyik legutóbbi kommentálja szerint „a belgrádi találkozón semmiféle átalakításra nem kerülhet sor: a konferen(Folytatás a 9. oldalon) HS'M'M-L-eB Az amerikaiaknak az az álma, hogy valamikor saját lakással rendelkezzenek, egyre inkább kezd füstbe menni. Leon Weiner, a National Housing Conference elnöke kijelentette: „Már most kritikus lakáshiány van és a krízis egyre mélyül. Hamarosan öt család fog versengeni minden négy lakásért és otthonért, a legtöbb városban, és ezáltal a házak ára és a lakbérek erősen felmennek.” Az 1980-as évek elejére az átlagos otthonok ára 78 000 dollárra emelkedik, és csak azok a családok tudják megvásárolni saját házukat, amelyeknek az évi jövedelme 20 000 dollár vagy ennél több. Egy tanulmány szerint a növekvő kiadások jelentik a legnagyobb lakásproblémát, nemcsak a szegényeknek, hanem egyre inkább a középosztály tagjainak is. Jelenleg 5 millió háztulajdonos fizeti a lakástörlesztést, jövedelmének 25 százalékát felhasználva. Ezenkívül 10,5 millió lakó fizeti több mint 25 százalékát jövedelmének a lakbérre. Csaknem 60 százaléka az amerikai családoknak egyáltalán nem engedheti meg, hogy közepes értékű uj házat vásároljon. A lakások árának inflációs emelkedése ellenére is, sok amerikai otthonnak az állaga rohamosan romlik. 2,3 millió háztartásban nincs fürdőszoba, vagy pedig közös fürdőszobát használnak valaki mással; 700 000 házban a vizvezeték gyakran tönkremegy; 4,5 millió család él olyan otthonban, amelynek a teteje befolyik és 3,6 millió család él zsúfolt körülményekben.
