Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-02 / 23. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Csinos, 27 éves lányom válófélben van férjétől. Két kicsi gyermekét kell eltartsa, ezért vállalt el titkárnői állást egy idősebb férfinél, akinek irodája a lakásán, van. A férfi nős, de felesége teljesen süket. Lányom elmondta nekem, hogy főnöke félreérthetetlen bániatokat tesz neki. Még soha nem nyúlt hozzá ugyan. Azt mondja, úgy tér ki a dolog elől, hogy megjátsza, mintha viccnek venné az egészet, jóllehet tudója nagyon jól, hogy a férfi nem viccel. /Múlt /karácsonykor komoly pénzösszeget ajándékozott lányomnak, pedig még egy évet sem dolgozott ott./ Nagyon kedvem lenne elmenni ehhez az emberhez és a szemébe vágni milyen sötét alak, de lányom megtiltotta, hogy beleavatkozzak, özvegy asszony vagyok, de inkább eladnám a házamat., minthogy az egyetlen lányom ennek az állatnak dolgozzon. Lányom keres állást máshol, de addig is dolgoznia kell, mert szüksége van a pénzre. Amellett #iló levél is kell a másik álláshoz és ha nyíltan nemet mond, esetleg főnöke nem ad neki. Teljesen összetöri a szivemet az a tudat, hogy kedves kislányom mindennap ehhez az aljas emberhez megy dolgozni. Nem kéne mégis nekem közbelépni és tenni valamit? VÁLASZ — Nem! Tudom, hogy ön csak jót akar, mégis jobb^ ha lánya intézi el ezt a dolgot, ami — úgy tűnik — nem is esik nehezére. *** KÉRDÉS — Egyedülálló nagymama vagyok. Van két nős fiam, mindkettőnek gyermekei vannak, s házuk kicsi volt ahhoz, hogy én is velük lakjam. A két fiam irodájába bejárok segíteni, mert otthon nem szeretek egyedül lenni. Munka után, ha hazamegyek, elvégzem a házi teendőt. A fiaimtól a végzett munkáért nem kapok fizetést. A másik problémám az, hogy eddig minden évben adtam karácsonyi ajándékot mindkét fiam családjának, összesen 10 személynek. Én viszont egy-egy ajándékot kaptam csak mindkét fiamtól az egész család nevében. Nagyon kérem, adjon tanácsot! VÁLASZ — Az első problémája az, hogy mindennap bejár dolgozni az irodába, ott van este 6-ig és nem kap érte fizetést. Leveléből világosan kitűnik, hogy a maga jószántából megy segíteni s nem mint alkalmazott, mert otthon nem tudja mivel agyonütni az idejét. Tehát az önkéntes munkát saját maga rendszeresítette. Azt gondolom, hogy meg kellene a fiainak mondani, hogy „ingyen még Krisztus koporsóját sem őrizték”, s amennyiben ön az irodában komoly sigitséget jelent, akkor méltánytalanság a fiaitól ingyen elkívánni az ön munkáját. A karácsonyi ajándékot én az ön helyében épp olyan rugalmasan oldanám meg, mint a fiai. Gondolom, hogy kis nyugdijára van utalva s abból nem igen lehet gavalléroskodni. Jövő karácsonyra tehát ön is egyetlen egy ajándékot adjon családonként. *** KÉRDÉS — Huszonöt éve vagyunk házasok, hat szép gyermekünk van. De boldogtalannak érzem magam, mert mindez idő alatt önbecsapással éltem; megvetem a nemi életet és irtózom tőle. Biztos vagyok abban, hogy ha a házasságom előtt ismerem meg a nemi életet, nem megyek féijhez. A férjemmel szemben nincs panaszom; megértő, türelmes ember, de fontosnak taraja a nemi életet. Eddig ügyesen sikerült megjátszanom magam, s úgy érzem, hogy férjem erről semmit sem sejt. Ne küldjön orvoshoz, erre már késő, és máskülönben elégedett vagyok a körülményeimmel. Meg vagyok győződve abban, hogy vannak olyan nők, akik természetükből kifolyólag megvetik a nemi kapcsolatot. Ugye, igazam van? VÁLASZ — Igen, vannak olyan nők, akik osztoznak véleményével. De ezzel nem születnek. A nemi élettel kapcsolatos magatartás részben a gyermekkorban formálódik. Vannak olyan nők és férfiak, akik erős előítéletekkel kezdik a házaséletüket, és ez eltorzítja a természetes viselkedést és mesterséges kapcsolatot vált ki. Ez önre vonatkozik. Két ember nemi kapcsoalta akkor válik örömmé, ha kölcsönös megértésen alapul. Világjáró magyar diákok (Folytatás a 8. oldalról) hívatlan vendég, ezen a koronázáson, amihez hasonlót aligha fog látni még egyszer életében. így is tett: nekivágott a hosszú európai útnak, természetesen gyalog, oda-vissza. Diáktársai ünnepélyesen, természetesen boros poharak üritgetése kíséretében búcsúztatták indulásakor: az akkor felvett csoportkép benne is van abban a kis könyvben, -amit útjáról „Gyalog a vén Európán keresztül” címmel ki is nyomtatott, amit én is olvastam. (A könyv néhai Nagy Pál, érdemes egyházi és közéleti munkása birtokában volt, remélem, ma is megvan fiánál, Nagy Árpádnál, aki úgy tudom, az egyik High Schoolban tanít Clevelandben, s aki az én ottani papságom idején serdülő fiú volt.) A fentiek azért ötlöttek éppen most eszembe, mert most van negyven esztendős évfordulója annak, hogy „az erdélyi falukutatás legnagyobb hősé”-nek nevezett Balázs Ferenc erdélyi unitárius lelkész 36 éves korában meghalt. Már kész lelkész volt, amikor, egyházi szolgálatot egyelőre nem vállalva, 24 esztendős korában nekivágott a nagyvilágnak. Erről az útjáról, amelyből két évet Angliában, két évet Amerikában, egy évet Indiában töltött, csak öt esztendő múlva tért vissza. Azonban csalódás várta: két teljes évig nem tudott lelkészi álláshoz jutni, mert nem volt üresedés. Amerikában ismerkedett meg egy dán származású leánnyal, akit feleségül vett. A fiatal asszony, már mint mészkői lelkész felesége, csak két évig bírta ki az erdélyi falusi életet, amelynek feljavítására félje az életét szentelte, elhagyta férjét, pedig az már akkor nehéz beteg volt: tüdővész támadta meg, ami 1937. május 22-én el is vitte. Balázs több könyvet irt. „Bejártam a kerek világot” volt az egyiknek címe, „A rög alatt” és „Zöld árvíz” két másiké. Újabban az általa gyűjtött népmeséket is kiadták Romániában. Temetésén a nagy iró, Tamási Áron mondta a gyászbeszédet, ö magát „porszemnek” mondta, amely „világított”. Amerikai életét egypár egyetemi városban töltötte és kapcsolata az amerikai magyarsággal nem volt. 1934-ben, amikor már a tüdővész sorvasztotta, igy irt: „Arra, hogy esetleg meg is halhatok, természetesen sohasem gondolok. Két nyugodalmas, boldog év áll előttem. És azután a friss erővel újrakezdett élet. Kell ennél kielégítőbb várakozás?” Két év múlva meghalt, de emléke remélhetőleg él az erdélyi magyarság szivében. VIDÁM SAROK — Féijezett? — kérdi a biró a tanútól. A hölgy felsóhajt. — Hajadon — diktálja a jegyzőkönyvbe a biró. — Nős? — kérdi a biró a másik tanútól. A férfi felsóhajt. — Nős — diktálja a jegyzőkönyvbe a biró. *** Állatkereskedésben a vásárló megkérdezi: —Szóval ön azt mondja, hogy ez a papagáj sokat tud beszélni? — Kezeskedem érte. Előző tulajdonosa, egy hölgy, azért adta el, mert nem hagyta őt szóhoz jutni... *** A háziasszony mondja a bejárónőnek: — Ha elhagy bennünket, Mariskám, akkor ki főz a férjemre? — Legyen nyugodt, asszonyom, ő is jön velem! *** — Mit csináljunk, professzor ur? Mindent előkészítettünk a műtéthez, és a páciens még sehol sincs. — Jött volna idejében. Elkezdjük nélküle... *** A közjegyző felbontja a végrendeletet, és felolvassa az örökösöknek: „Mivel életem végéig eszemnél voltam, minden oénzemet elköltöttem.” Legénybucsu anyámtól Elsirathatsz anyám hóharmat hullással, egyedül hagytalak szemközt a virággal, Küszöbre kiállasz, onnan kiabálhatsz, énreám, fiadra most már nem találhatsz. Udvarunk kinőttem, öreg a deszkakert, kaput se nyithatok, szerelem jéggel vert. Inog a kút ágas, a vödör inni kér, hiába vár a hóban az elfáradt szekér. Sirass édesanyám jégverés-hullással, jósággal vertél meg, kinos boldogulással. Bencze József A győztes
