Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-02 / 23. szám
2. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ifcgu-acaKg Magyi MAGYAR HERALD Egyesült magyar hetilapok — United Hungarian Weeklies Azelőtt: — Formerly: Magyar Herald (Magyar Hírnök) New Brunswick. N. J. Perth Amboy Herald (Híradó) Perth Amboy. N. J.. Free Press( Szabad Sajtó) Passaic. N. J.. Independence (Függetlenség) és Jersey Herald (Jersey Híradó) Trenton, N. J. és Hungarian News (Bethlehemi Híradó) Bethlehem, Pa. Megjelenik minden csütörtökön — Published every Thursday Posta cim: Mall Address: P. O. Box 27, New Brunswick N. J. 0S80S Irodánk cime — Office Address: 216 SOMERSET ST. NEW BRUNSWICK, N. J. 08901 Szerkesztőség cime: — Editorial office. 222 Amboy Avenue, Metuchen, N. J. 08840 Telefonszám: (201) 548-1369 Szerkesztő: LÁSZLÓ I. DIENES, Editor Előfizetési ára: egy évre $15.00: fél évre $8.00. Subscription: $15.00 per year; $8.00 for Vi year. Külföldre $20.00 egy evre. Foreign Countries $20.00 per year. Egyes szám ára 30c. Single copy 30c. Second class postage paid at New Brunswick, N. J and at additional mailing office Washingtoni levél írja: VÁNDOR PÉTER icsaeMeeeesceaeeeeeeei A munkanélküli segély vagy társadalmi és emberbaráti segítséget, vagy visszaélési alkalmat jelent; esete válogatja. Nem is oly régen felháborodva mérték végig azt, aki azt merészelte állítani, hogy az „unemployment insurance system”-et, a munkanélküli segély-rendszert, meg kellene szüntetni — és megérdemelt segítség valamilyen uj módját iktatni a helyére. Ma már egyre több elfogulatlan szakember beszél arról, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen a mai mód megszüntetése. Vegyünk példaként egy New York-i családot, amelyben két kenyérkereső van, heti 190 dollár jövedelemmel. Ha 2 gyermekük van, adófizetés után a össz-jövedelem kb.270. Tegyük fel, hogy kz egyik dolgozó elveszti munkált. New Yorkban a munkanéltülivé vált dolgozó megkaphatja itlagos keresetének mintegy a elét, heti 95 dollárig. Igaz, ez lókkal kevesebbnek tűnik, mint ílőző bevétele — de csak annak :űnik. Tudniillik ez a 95 dollár adómentes, tehát több, mint a megadózott előző bevétel fele. Sőt: Minthogy most a család alacsonyabb adó-osztályba került, a dolgozó partner jövedelme után kevesebb adót kell fizetni. Ebben a helyzetben. az együttes bevétel 240 dollár — alig 30 dollárral kevesebb, mint akkor volt az összbevétel, amikor mindketten dolgoztak. Már ebből az egy példából is kitűnik, hogy nagyon sok olyan eset állhat fenn, amelyben kívánatosabb nem-dolgozni, mint dolgozni...a segély arra ösztönzi a munkátlant, hogy ne keressen munkát. Innen indulnak ki azok, akik alapos reformot sürgetnek, sőt mindenekelőtt a rendszer teljes beszüntetését. Akik a radikláis megoldást sürgetik, onnan indulnak ki, hogy a szorult helyzetbe kerülő ember igyekszik segíteni magán — munkát vállal, ha az nem is feltétlenül egyezik azzal, amit szeretne. Az enyhébb intézkedést keresők úgy érvelnek, hogy mindenekelőtt meg kellene adóztatni a segély-összegeket. Azokat, akik igazán nehéz helyzetben vannak, ez nem sújtana, hiszen olyan alacsony jövedelmi osztályba kerültek, amelyben nincs adó. Dániel Hamermesh ismert michigani közgazdász azt javasolja, hogy a problémák forrásának megvizsgálásával kell kezdeni. Ez alatt azt érti, hogy a munkás és a munkaadó viszonyába nyeljünk betekintést. Sok munkaadó olyankor, amikor a szezon pangani kezd, leépít. Ezáltal tulajdonképpen a városra, az államra, a szövetségkormányra tolja át a munkanülkülivé vált ember problémáját. Ha ilyen esetekben a munkaadót arra köteleznék, hogy a segélyt fizesse, kétszer is meggondolná a dolgot, mielőtt munkásokat a i segély-piacra dobná. Hamermesh segélykérővel jegyzi. Bármennyire is logikusak a szakértők számításai, az amerikai közfelfogás megkívánja a munkátlanok segélyezését — egyedül azzal a kikötéssel, hogy ne történjenek olyan felháborító visszaélések, mint amelyekről úgyszólván minden nagyobb körzetben mindenki beszél. A közhangulat tehát elsősorban megfelelő felügyeletet követel, kihágások esetén megfelelő büntetésekkel. Lehet, mondják sokan, hogy ez nem valósítható meg elég nagy mértékben; tehát alapos reformra van szükség, a mai rendszer nagy részének eltörlésével. Ezek már előre jóváhagyják azokat az intézkedéseket, amelyek a Carter-adminisztráció évei alatt várhatók. Ne szakítsák szét a királyságot! LONDON — Erzsébet királynő mondotta, hogy ne szakítsák szét az Egyesült Királyságot, hanem inkább emlékezzenek arra az áldásra, amit az ország egyesülése létrehozott otthon és külföldön egyaránt. A királynő a parlamenti tagok előtt beszélt, valamint a brit közös piac tagjai jelenlétében, hogy ezzel jelezze 25 éves uralkodásának ezüstjubileumi nyitányát. Skóciában és Wellsben növekvő nacionalista érzelmek miatt elszakadást követelnek a brit koronától, amit az angol és skót királyi ősökkel, valamint a wellsi hercegelődökkel dicsekvő királynő erősen ellenez. Ahhoz azonban hozzájárulását adta, hogy a James Callaghan miniszterelnök által vezetett munkáskormány bizonyos önkormányzatot adjon Skóciának és Wellsnek. Fiatalkorúak öngyilkossága DALLAS, Texas — Egy öngyilkosság elhárító ügynökség arról számol be, hogy a gazdagabb külvárosokban nagyobb a fiatalkorúak öngyilkossága. Az elmúlt 10 esztendő alatt az öngyilkosságok százalék száma a következő volt; fiuknál 15—24, 91 százalékot emelkedett országos viszonylatban; lányoknál 50 százalékot. Ezzel az öngyilkosság a második helyre került, mint az egyik vezető halálnem. „Sokan nem gondolnak arra, hogy a gyermekeknek is lehetnek komoly problémái, akik a halálba menekülnek sokszor. Fontos, hogy ezek a fiatalok tudják azt, hogy nincsenek egyedül” — mondja az egyik klinika igazgatója. CARTER 5-PONTOS KÜLÜGYI PROGRAMJÁT UJ AKCIÓK KÖVETIK WASHINGTON — Carter elnöknek a Notre Dame egyetemen elmondott nagyszabású külpolitikai beszéde minden jel szerint egész sorozat uj lépés beharangozója. Az elnök kijelentette, hogy itt az ideje uj fordulatoknak Amerika magatartásában bizonyos problémák és bizonyos nemzetek irányában. „Lehetséges olyan külpolitikát gyakorolnunk”, mondta, „amely demokratikus, amely a mi alapvető érték-elméletünkön aalapszik, és amely emberi célokat szolgálhat. Minthogy tudjuk, hogy a mi demokráciánk eredményesen képes működni, elvetjük azoknak az érveléseit, akik megtagadják népüktől az emberi szabadságjogokat”. Nagy tapsot kapott, amikor kijelentette, hogy „a demokrácia utóbbi időkbeli sikerei, Indiában, Portugáliában, Görögországban, Spanyolországban, bizonyítják, hogy önbizalmunk nem oktalan. Túl hosszú időn át ellenségeink taktikáit elfelejtve, hogy a tűz ellen hatásosabb a viz — és hogy ez mennyire igy van, bizonyítja Vietnam is a maga sajnálatos elvi és erkölcsi módján”. A következő 5 külügyi program-pontot állította fel Carter: 1. „Vonalvezetésünknek tükröznie kell népünknek azt a felfogását, hogy az embernek szabadságjogai vannak s azokat elő kell mozdítani”. 2. „A legszorosabb együttműködésre van szükség az ipari demokráciák között szerte a világon, osztva ugyanazokat a felfogásokat az ember értékét és a jobb élet szükségét illetően.” 3. „Javítanunk kell a viszonyt aN Szovjetunióval és Kínával úgy, hogy az minél szélesebb és minél kölcsönösebb legyen. Ha nem is szüntethetjük meg az ideológiai különbségeket, egyezményeket kell kidolgoznunk a háború veszélyének kiküszöbölése céljából.” 4. „A fejlődésben lévő, nehezebb sorsú nemzeteket segítenünk kell, csökkentenünk kell lakosságunk szenvedéseit, szűkítenünk kell a szakadékot a világ gazdagjai és szegényei között.” 5. „Minden országot arra kell ösztönöznünk, hogy a kicsinyes nemzeti érdekek fölé emelkedjék és másokkal együtt, mindenkivel közösen, dolgozzon az atomháború elhárítása, a faji gyűlölködés elvetése, a fegyvervásárlási hajsza beszüntetése, a környezeti károk okozása, az éhség és a betegségek ellen.” Hangsúlyozta, hogy „nem hiszem, hogy a változások, a javulások rohamosan fognak bekövetkezni; nem élek illúziókban. Azt azonban hiszem, hogy az ideáloknak és a szavaknak ereje igen nagy, Az emberi szellem szavakban fejeződik ki, a szavak akciót jelentenek — és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szavaktól félnek azok, akik az embereket szabadságjogaiktól fosztják meg s betiltják követeléseik hangoztatását, kinyomtatását.” Formába öntötte a detente-ra vonatkozó felfogását is: „Hiszek a Szovjetunió és köztünk szükséges detente-ben, mert nézetem szerint békéhez vezet. De ez a haladás megköveteli a minél nagyobb kiterjedést és a teljes kölcsönösséget. Nem fogadható el az, hogy a világ egy részében együttműködjünk, más részében összeütközéseket idézzünk fel”. A közel-keleti aggodalmakkal kapcsolatban kijelentette, hogy „határozott lépéseket teszünk maradandó béke kialakítására”. Később azonban, Washingtonban megjegyezte újságírók előtt, hogy továbbra is ragaszkodik a régebbi alaphoz az izraeli-arab viszony rendezése céljából. Ez, Begin-nek, az uj miniszterelnöknek makacs álláspontjával szemben, azt jelenti, hogy az Egyesült Nemzetekben megszavazott 242. és 338. határozati javaslathoz Carter ragaszkodni fog.
