Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-26 / 22. szám
10. OLDAL MAUYAK HÍRADÓ MAGYAROK A NAPIHIREKBEN Irta: VASVÄRY ÖDÖN Vasváry Ödön Az elmúlt hónapok mint rendesen, megint hoztak egy csomó hirt többé-kevésbé ismert magyarokról. A leggyakoribban emlegetett magyar Doráti Antal volt és maradt, a kiváló karmester, aki miután hét esztendeig a washingtoni szimfonikus zenekar karmestere volt, megválik a fővárostól és a detroiti szimfónikusok karmestere lesz. Bucsukoncertjeiről a kritika most is a legnagyobb elismeréssel emlékszik meg. Doráti távozásának egyik oka, hogy nem tudott kijönni a zenekar igazgatóságának egyes tagjaival. Mint vendég karmester, időnkint vissza fog térni a fővárosba. Zador Jenő, a legkiválóbb amerikai magyar zeneszerzők egyike, meghalt. Bátaszéken született és 82 esztendőt élt. Több mint egy tucat operát szerzett, amelyekkel azonban nem tudott nagyobb népszerűségre jutni, valószinűleg azért, mert nem állt mögötte nagyobb összegű pénz reklám hírverésre. Egyik legértékesebb munkáját, „Columbus” címmel a New York-i Rádió City adta elő. Az opera, zenei értéke mellett, azért is érdekes, mert szövegét Ferenc József, a magyar Habsburg főherceg irta. Zádor állandó kapcsoaltban állt a kaliforniai magyarsággal. Ernie Kovács neve bizonyára ismerősen hangzik olvasóink előtt. A trentoni szalonos fia, akiből nagyszerű tv komikus lett, 1962-ben autóbalesetben halt meg, 41 éves korában. Mint újságíró kezdte pályáját és egy önéletrajzi jellegű regényt is irt „Zoomar” címmel, amelyet 550 oldallal, két hét alatt fejezett be. Ma a tv egyik úttörő klaszikusának tartják. A televízión tiz héten keresztül, ugyanannyi félórás programmal „The best of Ernie Kovács” cim alatt sok részletet mutattak be legjobban sikerült produkcióiról. A kritika ma is a legjobb és legeredetibb tv komikusnak mondja akinél kevesen tettek többet a tv népszerűsítése terén. Egy bridgeporti, Conn, angol újságban olvastuk, hogy Kövi Pál, a legelőkelőbb New York-i éttermek egyikének (The Four Seasons) társtulajdonosa. Bridgeporton egy olyan vacsorát produkált, amelyen egy XVII. századbeli magyar mágnás lakodalmas vacsorájának fogásait szolgálta fel. A vállalkozás azért is nagyon érdekes, mert a vacsorán nem kevesebb, mint 16 féle válogatott ételeket szolgáltak fel. Nem tudom, igazam van-e, de azt hiszem, hogy ennek a speciális vacsojárának étlapját annak a két, ebéd és vacsorának étlapjáról állította össze Kövi, amiket 1601 újév napján gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában szolgáltak fel, s amiknek sorrendjét George Lang remek nagy munkájában („The Cousine of Hungary”) a 19. oldalon közli. Mind a két étlapon 18 fogás szerepel, ilyen eledelekkel: Ebéd: Marhahús tormával, kappan mézes tésztával, leves kolbásszal és kenyérrel, hód fark gyümölcslével, dióval töltött indián csirke, eperben főtt lazac, borsos boijutüdő, citromos bárányhus, borsos kacsa, szalonnával tűzdelt borjúhús, sertés tender loin, fürj, sütemények, stb. Vacsora: Rántásban sült kacsa, kappan, borsos tonhal, ecetes birkahús, angolna káposztával, sáfrányos boijuhus, kappan savanyu szószban, boijuszelet, hús céklával, nyúl fekete szószban, vajban rántott hal, velő rizzsel, sütemények, torták, stb. A bridgeporti vacsora nagy siker volt, mert telt ház fogyasztotta el. Az elégedett vendégek azóta remélhetőleg kiheverték a 16 fogás utóhatásait. A vacsora jövedelmét a bridgeporti egyetem magyar származású diákjainak segélyezésére fordítják. Ki emlékszik Tullah Hanley nevére^ A név mögött egy magyar nő áll, aki jó pár esztendővel ezelőtt 210 olyan műtárgyat ajándékozott a San franciscoi De Young múzeumnak, amelyeknek értékét a szakértők három millió dollárra becsülték. Az akkor 46 éves özvegyasszony fiatal korában Egyiptomban volt táncosnő, ott ismerkedett meg egy Edward Hanley nevű gazdag amerikaival, aki feleségül is vette. 21 évig éltek együtt, amikor a félj 75 éves korában meghalt. A pennsylvániai Bradfordban éltek, műkincsekkel teli kastélyban. Az özvegy a műgyűjtemény másik részét Denver városának adományozta, körülbelül hasonló értékben. A még mindig szép Tullah apja egy magyar vállalkozó volt, anyja egyiptomi nő, aki egy háremben született, ő maga 1920 körül került az Egyesült Államokba. Adományaival kapcsolatban évekkel ezelőtt többször írtak róla az amerikai lapok. Tullah egy jókora könyvben (552 oldal) az életrajzát is megírta és 5 000 példányban ki is adta. Hogy most megint emlegetik, azért történik, mert Tullah hirdetést tett közzé a lapokban, hogy önéletrajzának 5 000 példányából 900 darab mégv eladatlan, amiket el akar adni, darabját nyolc dollárért. A pénzt szegénysorsu fiatalok segítésére fogja fordítani. A mi lapjainkban nem hirdette a dolgot, de mivel jótékony célról van szó, közöljük a nagylelkű nő címét: Tullah Hanley Youth Foundation, 24 Main Street, Bradford, Pa., 16701. EGY TUCAT TYÚKTOJÁS ma Az emberek többségének képzeletében Kalifora napsütés, pálmafák, kéken csillogó tenger, Hollywood vidám, hosszuhaju lányok és izmos, kisportolt fiuk világát jelenti, akik gondtalanul vízisíéinek a Csendesóceán hullámain, keveset gondolnak a jövőre és elszakadtak a múlttól. Általában a legtipikusabb kaliforniai nagyvárosoknak Los Angelest tekintik óriási forgalmával, túlzsúfolt utaival, a városra jellemző smoggal, ahol vagy Nyitrai Katalin befutott emberek élnek, vagy olyanok, akik szerencsét próbálnak, de sikertelenség esetén gyorsan visszamennek előző lakhelyükre. Az állam északi részében fekvő San Francisco, azonban amely sokak szerint a világ egyik legszebb városa teljesen másjellegű. Edmuna Langartner, a neves történész és a Nagy Könyvtár igazgatója, ekként foglalta össze véleményét, hogy San Francisco miért különleges. — Kalifornia talán az Egyesült Államok legjobban megszervezett országa abban a tekintetben, hogy itt valóban komoly érdeklődés nyilvánul meg a történelmi múlt és gyökereink iránt. Mi San Francisco-iák sokat foglalkozunk városunk romantikus történelmével és büszkék vagyunk rá, hogy talán a világ egyik legszebb látványát nyújtó városában élünk. A San Franciscó-i öböl varázsát már a spanyolok felfedezték, már akkor tudták, hogy ez lesz a csendes-óceáni kikötők kikötője, és a multszázadbeli aranyláz során a város igazi metropolisszá fejlődött. San Francisco városa az öböl középpontjában fekszik, a kaliforniai tengerpart lenyűgöző vidékén. Legendák szerint San Francois Brei 1579-ben horgonyozott le először az öbölben, de erre nincs történelmi bizonyiték. Érdekes, hogy a kikötőnek alkalmasságát nem valamenyik tengeri expedíció fedezte fel, a fennmaradt krónikák szerint, hanem gyalogosan, vagy lóháton a szárazföld felől erre a vidékre érkező spanyol katonák. A spanyol katonáknak egy felderítő alakulata, amely településekre alkalmas helyek után kutatott, 1776-ban véletlenségből tévedt a vidékre. Ebben az évben Amerika független lett Angliától, megalakult a mai Egyesült Államok őse. A spanyolok ugyanebben az évben erődítményt építettek a San Franciscó-i öböl bejáratánál. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy keletről, vagy nyugatról érkező vadállta: NYITRAI KATALIN szók, kereskedők, favágók és halászok letelepüljenek a vidéken. Amerikai és európai hajók gyakran horgonyoztak le a kikötőben és az ottragadó matrózok alapították 1835-ben azt a helységet, amely 1847-b;n a San Francisco nevet kapta. 1848-ban kezdődött a kaliforniai aranyláz. Villámgyorsan megváltoztatta a kis várost. Az eredetileg 800 lakosból álló helység két év alatt harmincötezres, virágzó várossá változott. Az arany után kutató bátor kalandorokat, bányászokat és vadnyugati fenegyerekeket követték a bankárok, kereskedők, spekulánsok, akik azonnal fellendítették az üzleti életet. Áru azonban a távolság miat kevés volt és minden méregdrága. Abban az időben amikor egy dollár még nagy érték volt, alkalmi kereskedők egy tucat tojásért 12 dollárt kértek, ami a dollár mai értékére átszámítva 144 dollárra rúg. Azonban megkezdődött, szinte az aranylázzal egyidőben a' mezőgazdaság fejlesztése is, a faépületeket tégla és kőépületekkel váltották fel és 1900-ban San Francisco már az Egyesült Államok harmadik legnagyobb városa volt. Az aranyláz korszakának letűnése után is, San Francisco a népek ezreinek a korlátlan lehetőségek városa maradt. Erről Edmund Langgartner következőket mondja: — A nyugatra való áramló mozgalom az úttörők életének ábrándja lett, amely sokakban utópiát jelent, amerikai utópiát, ami ma is él. Nem tudom, hogy az európaiaknak milyen fogalmuk van az amerikai nyugat mítoszáról, erről az utópiáról, amely Kaliforniát, vagy éppen San Franciscót jelenti. Máig is jönnek még uj lakosok Floridából, New Yorkból és Ohióból, az uj élet, uj munka, vagy uj üzleti lehetőségek, alkotás, elismerés, szabadság és Isten tudja még hány reménytől fűtve. Természetesen nem mindenkinek az álma és reménye válik valóra San Franciscóban. De a város lakosságának optimizmusa mindenkire átragad. Ez a bizakodó, reményteljes hangulat bebizonyosodott már 1906-ban, amikor a katasztrofális földrengés és tűz szinte hamuvá és rommá változtatta a város szivét. 1915-re azonban már nyomát sem lehetett találni a hatalmas pusztításnak. A város egyik legszebb panorámáját az Aranykapu, a Golden Gate hid képezi, amely 1937 óta összeköti a metropolist az öböl torkolatánál az északi peremvárosokkal. (Folytatás a 11. oldalon)
