Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-13 / 3. szám
20. OLDAT, MA(tYar híradó Mnmrz zsinMONn. *- Vilma, kedves mondta Fábján kimondhatatlan gyöngéd séggel ez nagyon egyszerű Az ember nem azért tesz valamit mert azt előzőleg alaposan elbírálja, hanem azért, mert ösztönök dolgoznak bennünk Magának ő volt az egyetlen ismerőse, akihez nyugodtan mehetett ilyen ügyben mint szakemberhez... Magához is mehettem volna mondta egyszerűen az asz szony. Fábján egy pillanatig hallgatott Akkor súlyos elhatározás támadt benne Nekem akkor délután magánál kellett volna lenni, s nem mehettem el hivatalos dolgaim miatt, mert az alispán telefonált, s én értesítettem Lacit, hogy mentsen ki magánál Ö ez* nem végezte el, s valószínűleg beültetett a maga szívébe egy kis ellen séges érzést velem szemben Már tisztán van előttem, hogy nem adta át az üzenetemet Maga telefonált? kérdezte nagy szemet meresztve Vilma. Én, igen, telefonáltam Ebéd után?- Igen Vilma dermedten nézett Fábjánra- Szóval maga volt az, aki ebéd után telefonált mondta csalódottan Mért olyan fontos az?- Mit mondott a telefonba? Nem emlékszem sró szerint, azt mondtam, hogy megbeszél tem magával, hogy aznap délután ott leszek, de éppen abban a pillanatban kaptam az alispán telefoni utasítását, hogy azonnal menjek be a megyeházára Én a délutáni vonattal mentem be Vonattal - susogta Vilma.- Igen, a vonattal Akkor értem- Mit? Csak mondja- Azt hittem, hogy Laci ebéd után alszik, s magával fogok beszélni, de ő jött a telefonhoz, s neki mondtam meg, s őt kértem meg, hogy mentsen ki magánál, hogy nem tudok elmenni. S kérje meg magát, hogy mondja meg, mikor nem volnék alkalmatlan Vilma hallgatott, azután azt mondta igen halkan: A végzet útjai Fábján szünet után azt mondta:- Mit ért ezen, Vilma?- A végzet útjai - mondta Vilma. - Szóval maga telefonált... De mért lett Laci olyan hallatlanul izgatott? Mit mondott maga valamit, hogy ő olyan izgatott lett?-- Nem mondtam semmit. Semmi különöset, kedves Vilma. Nyugodjon meg, nagyon jól vigyáztam minden szóra. Semmi különöset nem mondtam.- Kellett valamit mondania, mert Laci véghetetlenül izgatott lett. Mindjárt befogatott s elment. Csak mikor elment, akkor mondta odavetve, hogy „Fábján pedig nem fog eljönni". Valahogy így mondta: „Fábján pedig ma nem fog eljönni." Fábján gondolkozott.- Laci féltékeny volt. Mindenre féltékeny volt, ahogy látom, még a fúvó szélre is.- Mért nem mondta ezt maga idáig?- Mikor mondtam volna?... A főkapitány előtt maga feltette a kérdést, hogy ki lehetett az, aki délután telefonált, de én a saját telefonálásomat annyira jelentéktelennek tekintettem, hogy nem akartam az előtt az ember előtt vállalni.- Igen.- Nem tudom. Laci mit olvasott ki a hangomból, bár én meg vagyok győződve felőle, hogy abszolút nyugodt s korrekt voltam, mert hisz nem volt semmi okom az ellenkezőre. A maga meghívásában én valami üzleti ügy megtárgyalását sejtettem, s különben is...- Úgy is volt. Egy üzleti ügyet akartam magával megbeszélni. Nem is az én ügyemet, hanem a Laci ügyét. Véletlenül láttam magát, s meg akartam kérdeni a véleményét. Tanácsot akartam kérni magától.- Hátha itt van a dolog nyitja! Hátha Laci tudta, hogy milyen ügyet akart tőlem megkérdezni!- Nem tudta- Akkor nem tudom. De bizonyos, hogy magát ellenem ingerelte, önkéntelenül vagy szándékosan, azért nem juthatott eszébe, hogy rám gondoljon, s engem hivasson, dacára annak, hogy mint főszolgabíróhoz hozzám kellett volna fordulnia. Önkéntelenül eszébe jutott, ki az, akihez egy ilyen ügyben fordulnia kell, azért ment azonnal a főkapitányhoz Vilma ebben a pillanatban összerázkódott, s hisztériás görcsökben vonaglott össze.- Rettenetes - susogta -, rettenetes... Újra a homlokához kapott, s görcsösen szorongatta.- Valami rettenetest láttam, Fábján - kiáltotta. - Valami iszonyút láttam akkor éjszaka Nem bírom, nem bírom kimondani!... A főkapitány... jaj, nem bírom... jaj, iszonyú... Felugrott, s végigfutott a szobán, aztán újra összeesett. Egy másik székbe hullott le, mint a meglőtt madár Kimeredt szemmel nézett maga elé Kétségbeesve néztek rá. s nem találtak szavakat, hogy csillapítsák. Blanka hozzásietett, átölelte, gyöngéd szavakkal csillapította- Gondolja? - riadt fel hirtelen Vilma. Fábján értette, mit gondol Hallgatott. Szörnyű volt ezt a szenvedést látni- Börtönbe kerülök? — kérdezte most Vilma.- Maga?... Az istenért!... Hol vesz ilyeneket!...- Azt mondta - suttogta Vilma.- Nem tudom, mért mondta - szólt erélyesen Fábján - de az csak olyan ostoba fecsegés volt- Azt mondta, hogy le kell csukatnia.- Akkor gazember. Nincs is joga. Micsoda beszéd! Nem tartozik rá. Hogy mer ilyeneket mondani! Ezt csak a csendőrség pa rancsnoka mondhatta volna.- Az mindegy - kiáltott az asszony rémülten akkor mégis...- Dehogy; ugyan kérem! Én is butaságokat beszélek, már elvesztettem a józan eszemet. Mi köze neki az egész dologhoz.- Van - mondta az asszony vacogó foggal.- Nincs.- Van. Van. Én láttam az arcán, akkor éjszaka! Láttam az arcán, hogy neki köze van a dologhoz.- Mit látott? Az asszony egyszerre összeomlott.-Nem tudom. Nem szabad. Nem bírom kimondani... Fábján!... Mondja el őszintén. . Mindent mondjon el... Engem tartanak a gyilkosnak?-Az isten szerelméért!... Hogy mondhat ilyet!... Megvan a tanú!... Egy magas, erős úriember lőtt... Hosszú csövű katonai revolverrel.- Jaj!- Megvan a lábnyoma is. Már minden tisztában van. csak éppen a tettes hiányzik, de az is meglesz, esküszöm magának, hogy meglesz.- Nem engedem - mondta az asszony. - Nem engedem megbolygatni... Hallgattak. Fábján látta, hogy nem szabad tovább folytatni ezt a rettenetes tortúrát. Érezte, hogy az asszony egy nap múlva rá fog jönni magától, hogy bele kell nyugodnia a kérlelhetetlenbe, de ma még nem bírja el. (folytatjuk) A megváltás művében Isten nem I alkalmaz erőszakot. Bennünket szabad j akarattal, szabad választással ruházott [fel. Ezért a megváltásban, az örök léletben csak azok részesülnek, akik [választják: hogy elfogadják az ingyen | kegyelemből felkínált üdvösséget. Jézus I igy imádkozott: „Atyám...szenteld >meg őket a Te igazságoddal, a Te igéd {igazság.” Jn. 17:17. Szenteld meg azt ■jelenti: tisztítsd meg őket — különítsd fel őket a bűntől, hogy képesek legyenek légy szent munka elvégzésére. Megszen-| ítélésükben Isten az embert és a bűnt [egymástól tökéletesen és véglegesen I elkülöníti az írott Ige és a Szentlélek [közös munkája által, ahogy a földi ISzentély szolgálata (III Móz. 4. fej.). I szemlélteti, ami a mennyeinek pontos I másolata volt, ahova Krisztus ment be {érettünk. Zsid.9:ll—12. Rm.3:24—2ó| Krisztus evangéliuma Isten hatal[mát és Isten igazságát jelenti ki. iRm. 1:16—17. A világ tele van hazugsággal. Hamis próféták és hamis j tanítók keresztény köntösbe öltözve I milliókat vezetnek félre, az örök kárho- Szatba. Egyedül Krisztus Evangéliuma {jelenti ki számunkra Isten igazságát, és [egyedül ez biztosítja üdvösségünket. Mi az igazság? Ádám bűnbeesését {követően Sátán azt állította: (a) A I bűnös embernek örökké tartó halállal [kell meghalnia, mert a bűn zsoldja a | halál, és mindannyian vétkeztek. Vagy [(b) Isten törvényét kell megváltoztatni, {hogy a bűnös emberek megmenekül- I hessenek a halálos ítélet alól. Sátán azt | állította: Isten nem lehet egyszerre {kegyelmes és igazságos, (c) Vagy [kegyelmes és elnézi a bűnt, de akkor j nem igazságos, (d) vagy igazságos és a {törvény szerint örök halálra Ítéli az [embereket és nem kegyelmez senkinek, {nem üdvözít senkit, mert mindannyian [vétkeztek. Az evangélium szemlélteti, [hogy Isten egyidőben kegyelmes és {igazságos: „Megigazulván ingyen az ő [kegyelméből, a Krisztus Jézusban való [váltság által, akit az Isten előre rendelt I engesztelő áldozatul hit által az Ö [vérében, hogy megmutassa az Ö igazsájgát az előbb elkövetett bűnök elnézése |miatt...hogy igaz legyen ö és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.” ÍRm. 3:24-26. A földi szentély szertartásai a ft megváltás útját szemléltetik. A naponlkénti szolgálatban (III Móz.4—5—6) a [bűnös emberről az ártatlan áldozatra [lett áthelyezve a bűn, és véráldozattal Jbe lett vive a szenthelybe. Az év végén [(mint ahogy majd e világ történelmének {végén is) a Kiengesztelés napján vér {által minden bűn Azázel (Sátán) fejére [lett áthelyezve. (III Móz. 16) A szentély {isten mosodája tökéletes munkát [végez: „Amiképpen Krisztus is szerette [az egyházat, és önmagát adta azért, [hogy azt megszentelje (elkülönítse, [megtisztítsa), hogy majd önmaga elébe [állítsa dicsőségében az egyházat, úgy |hogy azon ne legyen szeplő vagy [ sömörközés vagy valami afféle, hanet t [hogy legyen szent és fedhetetlen.” I Ef. 5:25—27. Az üdvözültekről Írja [János apostol: .....és megmosták az ő | ruháikat, és megfehéritették ruháikat a [ Bárány vérében.” Je. 7:14. (Folytatjuk) [Várjuk leveleiket: P.O. BOX 322, I Perth Amboy, N.J. 08861. Botansky Igor
