Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-28 / 18. szám
8. OLDAL magyar híradó EGY RÉGI MAGYAR SZERKESZTŐ TEMETÉSE Irta: VAS VARY ÖDÖN 63 esztendős amerikai életem legnagyobb részét, mostmár41 esztendőt, Washingtonban éltem le. Ez a leghosszabb időszak, amit egy városban töltöttem, de egyúttal a legeredményesebb is. Csak ebben a városban folytathattam sikerrel azt a kutató munkát, amely az amerikai magyarság történetének emlékeit igyekszik megmenteni a jövő számára. Újabban sok oldalról mutatkozik érdeklődés, hogy az amerikai nép mindig többet akar megismerni Vasváry Ödön kisebbségi csoportjainak életéből, múltjából, kultúrájából. Ez a tény magában alapos ok arra nézve, hogy a kisebbség csoportok maguk is kutassák múltjukat. Ezen a munkamezőn azért dolgoztam, hogy a jövő kutatóinak legyen hova fordulni forrásanyagért. Ez a munka sohasem volt könnyű és ma sem az. Öröm, eredmény, elégtétel sok van benne, de van csalódás, eredménytelenség is elég. Az alábbiakban egy ilyen, igazán nem fontos, régi amerikai magyar epizódról irok, ami azonban segít világot vetni arra az életre, amit a régi amerikai-magyar közösség kitermelt. Kende könyvéből megtudtam (11.133), hogy az Amerikai Nemzetőr című régi lap szerkesztőjének halála alkalmával botrányos események történtek, de hogy mik voltak, annak részletei ismeretlenek maradtak. Megtudtam azt is, hogy az eseményekről egy réges-régen elfelejtett kis angol könyv számol be, életrajza egy bizonyos John Bancroft Devins nevű New York-i presbiterián lelkésznek, aki ezeket a részleteket jól ismerte, mert az eseményekben neki is szerep jutott. Erdélyi Szabó Gusztáv volt a neve az Amerikai Nemzetőr akkori szerkesztőjének, aki 1895 januáijában halt meg. Már akkor négy lapja volt az amerikai magyarságnak: Három New Yorkban, a Nemzetőr, erdélyi szerkesztésében, a Magyar Hírmondó, amit Baracs Henrik szerkesztett és a Kohányi Tihamér Szabadságja, amit akkor ott szerkesztettek. Ezekhez csatlakozott a negyedik, a Mogyoróssy Árpád szerkesztésében megjelenő önállás. Köztük a Nemzetőr volt a legjobban megalapozott lap, aminek szerkesztését Erdélyi halála után özvegye vette át, aki így az első nőszerkesztő lett Magyar-Amerikában. Küzdelemteljes esztendők voltak azok és a magyar lapok igen nehezen boldogultak. A Nemzetőrnél úgyszólván esztendőnkint változtak a kiadók és szerkesztők. Az első kiadók a Schnitzer testvérek voltak, az első szerkesztő Loew N. Vilmos, a kiváló angol versfordító, öt hamarosan Nyitray Emil követte, akinek utóda Perczel Lajos, majd Erdélyi Szabó Gusztáv lett. Erdélyi csak pár éve került a laphoz, amit aztán valószínűleg majdnem ajándékba kapott meg 1887-ben. Erdélyi Szabó 1852-ben született Marosvásárhelyen. Jogot végzett és szolgabiró lett. Fiatalabb évei felől keveset tudunk. Állítólag igen szép férfi volt, akibe minden lány beleszeretett, köztük későbbi felesége is, akinek egy adat szerint Szedmaky Irma volt a családi neve. Házasságukat sok küszködés előzte meg. Irma állítólag előkelő családból .származott, egyik nagybátyja katolikus püspök volt, a másik pedig „az dső magyar miniszterelnök. (Ez az idősebb Andráísy Gyula gróf lett volna.) Irmát egy fiatal gróf is szívesen feleségül vette volna, de e grófi család a házasságot meghiúsította. Irma aztán egy mérnök felesége lett, aki 15 évi házasság után meghalt. Közben Erdélyi is megnősült, aző felesége is meghalt és igy mint özvegy ember került át Amerikába, ahol pár évi gyári munka után a Nemzetőr munkatársa lett. 1894-ben áthozatta Irmát, régi szerelmét, egybekeltek, de a gyenge szervezetű Erdélyi hat hónap múlva meghalt. Temetéséről azt írja Kende, hogy: „Botrányos jelenetek viharzottak a koporsója körül.” Részleteket azonban nem közöl. Amikor megtudtam, hogy ezek a részletek Rév. Devins angol nyelvű életrajzban vannak megírva, hozzáfogtam a könyv felkutatásához. Természetesen a Library of Congress fantasztikus kártyakatalógusához fordultam, ahol meg is találtam. Kikérem a könyvet, de a kérő cédulát visszahozzák azzal, hogy a könyvet nem találják. Segítségül hívom az egyik könyvtárost, aki megállapítja, hogy a katalógus kártyán feltüntetett hívószám helytelen, még az a régi számozás van rajta, amit már régen megszüntettek. Ez természetesen azt jelentette, hogy a könyv ott van valahol a többi 17 millió között, de valószínűleg sosem (Folytatás a 9. oldalon) FÓKUSZ A MUNKANÉLKÜLISÉG OKAINAK MEGÉRTÉSE A nyugati ipari társadalmakban a munkanélküliség felett sokkal könnyebb sajnálkozni, mint az orvosolni. Mivel mi megbecsüljük a munkát és nem akarunk senkit sem látni mindennapi kenyér nélkül, azéri a magas munkanélküliségi arány azt jelenti, mintha a családban lenne egy iszákos —. Következésképpen, a munkanélküliség okait inkább politikai, mint gazdasági síkon keressük és orvosoljuk. Jimmy Carter elnökjelöltsége idején megígérte, hogy ha megválasztják elnöknek, akkor lényegesen csökkenti a munkanélküliséget. Ha a munkanélküliség jelenlegi 7,3 százalékos arányát európai mértékkel számítjuk, ahol csak a háztartások fejeinek munkanélküliségéi számítják, akkor az arány kevesebb volna 4 százaléknál is. A leg öbb nehézség azokat a dolgozókat sújtja, akik depressziós iparágakban dolgoztak, vagy azokat, akik technológiai változások miatt veszítették el munkahelyeiket. Ezeket aztán általában újból alkalmazzák, ha a gazdasági élet fellendül. De olyanok is vannak, akik akkor sem mennek munkába, amikor erre lehetőségük nyílik. Ezek legtöbbje szakképzettség nélküli és a munkaadók részéről megbízhatatlannak tekintett. Ezeket képezni kell, hogy alkalmazhatók tegyenek. Carter elnök terve szerint 50 dolláros adóvisszatéritést eszközölnének személyenként, hogy ezzel a gazdasági életnek lendületet adjanak. A Kongresszus azonban nincs róla meggyőződve, hogy ez az elgondolás be fog válni. A Carter adminisztráció azt is ajánlotta, hogy a vállalatok vagy kapjanak két százalékkal magasabb beruházási adóhitelt, vagy pedig kapjanak négy százalékos hitelt a Social Seucurity kifizetésekre. '■ < ,/ : ... . p ' ,-A :kormány elgondolást szerint a magánipar szolgáltatja az igazi munkalehetőségeket. A vállalatok azonban azért panaszkodnak, hogy a rendszabályok és magasabb adótételek által a kormány megfosztja a vállalatokat a terjeszkedéstől és uj munkahelyek biztosításától. Az egyedüli bátorító fejlemény ezen a téren az, hogy mind a demokraták, mind a republikánusok kezdik megtanulni azt az igazságot, hogy a munkanélküliséget sem nem a keményszívű konzervatívok, sem nem a lágyszívű konzervatívok, sem nem a lágyszívű liberálisok okozzák. A munkanélküliség összetett probléma és nagy mértékben kapcsolatos a kulturális és nevelési tényezőkkel, amelyek az ifjúságra és kisebbségi csoportokra vonatkoznak. Spectator PERISZKÓP Téves számítás az oroszok magatartásáról PÁRIZS — A Carter-adminisztráció nyilvánvalóan rosszul számította ki a szovjet vezetők hangulatát és szándékait, mielőtt Cyrus R. Vance amerikai külügyminiszter Moszkvába utazott volna. Éppen ezért nagyon meglepődtünk azon, amikor semmi előrehaladás nem történt a stratégiai fegyverkorlátozásokra vonatkozó tárgyalásokon. A Fehér Ház azonban nem vette komolyan Leonid I. Brezsnyev figyelmeztetéseit Moszkvából. Ezenkívül a Carter-adminisztráció kevés figyelmet fordított arra az alapvető tárgyalásra is, amit Henry A. Kissinger volt külügyminiszter folytatott Brezsnyewel a múlt esztendőben. Különösen, a Carter-adminisztráció nem fogadta el azt a megegyezést, amit (Folytatás all. oldalon) Nem sokkal a 200 mérföldes halász-zóna megállapítása után és a szerződés aláírása után hat orosz halászhajót tartóztatott fel a partőrség, de szabadon engedte őket. Ez éppen olyan volt, mint mikor az „üzleti tolvajnak” (shoplifternek) azt mondaná a rendőrség, hogy „ejnye-ejnye, te rossz gyerek.” A legutóbbi eset azonban már komoly következményeket vont maga után. A partőrség elkapta az orvhalász Taras Shevchenkót, mely Nantucket-szigetétől 130-160 mérföldre halászott. A halászhajónak egy másik hajótársát, az Antanas Snechkust is őrizetbe vették, mely a halakat hűtött bárkákban tárolta. A halak közt, melyet a partőrség lefoglalt, rengeteg olyan hal volt, melyet védettnek nyilvánított az amerikai halásztörvény. Az orosz halászok nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudtak az 1976-ban életbelépett 200 mérföldes halász-zónáról, mely március elsejével lépett hatályba. A szabályzat azt is kimondja, hogy milyen halak részesülnek védelemben. A halász-zónákat éppen a kipusztulóban lévő halfajták védelmében állították fel, mert még a bőségben lévő halak is megritkultak zsákmányra éhes halászat következtében. Minden nemzet érdeke, hogy a tengeri halakra vigyázzanak, óvják, mert a proteinben gazdag halhús igen fontos táplálék. Az uj halász-zóna célja tehát az, hogy a jövendő generáció is biztosítva legyen elegendő hallal. „ . ' * - ‘ * ■ ►_:*.- *'‘V
