Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-21 / 17. szám
I MAGYAR HIRAIM) AZ EMBER CÉLJA: A BOLDOGSÁG Irta: NYITRAI KATALIN Újszerű szellemi kirándulásra hívom meg az olvasót: A lelki élet területére. Az atomkorszak emberek gyakran megfeledkezik róla, hogy nemcsak értelme van, hanem szive és lelke is. Nem gondol arra, hogy minden tudása és műveltsége mellett sem hanyagolhatja el érzelmeit. Sokan kísérleteztek már a különféle érzelmek meghatározásával. Pontos meghatározást nem lehet adni, csak különböző oldalakról lehet megközelíteni az érzelmek világát. Az egészséges ember életét, annak minden mozzanatát érzelmek kisérik, színezik, festik alá. Ugyanaz a tárgy — például az udvaron álló fa — életünk különböző pillanataiban más és más érzéseket kelthet bennünk. Ugyanakkor a környezetünkben történő változások, a megszokott környezetben felmerült összefüggések, uj jelenségek, — uj érzéseket kelthetnek bennünk. Öröm érzése a szép látására, ellenszenv érzése a visszatasztóra stb. Ez mind érzelmi világunk visszhangja a környezetünk tárgyai, részletei iránt visletetünk, hanem az, amellyel embertársaink felé fordulunk: A szeretet. A szeretet dolgozik bennünk, amikor barátunk vagy hozzátartozóink értékes tulajdonságairól, jellemük előnyös tulajdonságairól beszélünk. — A szeretet hangja az, amely a jóbarát sorsa felett érzett aggodalmat kelti fel bennünk. A szeretett személy megnyilvánulásai jó érzést keltenek bennünk. Az anya örül gyermeke tipegésének, apró gügyögéseinek: az ember a maga módján örömet talál az általa szeretett személy megnyilvánulásaiban. Az érzelmek egyik legintenzivebb megnyilatkozása az. amit lelkesedésnek nevezünk. A lelkese ’4cben az ember értelmi világa, meggyőződése, személyiségének erőforrásai bőségesen vesznek részt: ez az a sajátosan feltöltött, felhangolt, szinte megszállott lelki állapot, amelyben az ember valamilyen magasabb célért hévül, dolgozik, cselekszik, él, és ha kell meg is hal. Itt említem meg a boldogság problémáját is. Boldogságon általában azt az állapotot értjük, amikor az ember lelki-érzelmi világában sajátos kiegyenlítődés, magasabbrendű harmónia jelentkezik. Az egészséges ember életében a boldogság a legváltozatosabb okok nyomán következhet be: A munka, az alkotás kielégült érzései, a jó életbeosztás, a rendezett családi élet, a baráti kör jó megválasztása, a szabadidő helyes felhasználása — mind-mind az ember lelki harmóniáját szolgája, boldoggá teszi. Az írógép mellett dolgozó tisztviselő szabad idejében úszik, vagy hegyet mászva teszi egésszé az életét. A sokat utazó ember családja körében leli meg hétvégi nyugalmát és könyvei között talál pihenést. Az ember célja: Boldogság: Az élet egyensúlyát szolgáló örömnek, a harmónia egészét szolgáló cselekvéseknek rengeteg módja van. Egyéniségtől, életkörülményektől, foglalkozásától stb. függ, hogy kiben miképpen alakul ki a harmónia a boldogság. A derűs, nyugalmas, magasabbrendű harmóniát azt a bizonyos lelki egyensúlyt elsősorban az idegek rakoncátlansága bontja meg. A harmónia egyik legfontosabb feltétele az egészség. Ismerünk ugyan sajátos mámorállapotokat, sőt kábítószer okozta élményeket is, ezeknek azonban mindig eljön a böjtjük: A kábítószerekkel élő egyének életútja nem felfelé, hanem lefelé vezet. Természetesen az egészséges ember is lehet boldogtalan, életkörülményei lehetnek kedvezőtlenek, kudarcok, bajok, tragikus csapások érhetik életében, de adottságaitól, lehetőségeitől függően előbb-utóbb megtalálja a módját, hogy ismét egyensúlyba, a viz felszínére kerüljön és ne fulladjon bele a bajokba. A kudarcok után újra meg újra próbálkozik, szorgalmával, munkájával igyekszik a felszínen tartani magát, a csapásokkal szemben türelmes és egyben keresi is azok orvoslását. Az egészséges ember tehát tud várni és tud cselekedni életének harmóniájáért. Az érzelmi tényezők jelentős szerepet játszanak a modern ember életében. A történeim során ebben is hatalmas volt a fejlődés. A XX. század utolsó negyedének embere másképp érez és viselkedik, mint az őskori, például nem megyünk ölre embertársunkkal minden rossz szóért és nem feltétlenül engedünk a vonzalom érzésének, ha tudjuk, ha felismeijük, hogy a felénk irányuló szavak felszínesek és őszin tétlenek. Amikor moziba, színházba megyünk, TV-filmet élvezünk, vagy irodalmi alkotásokba mélyedünk el, nemcsak pillanatnyi örömet szerzünk magunknak, hanem emberi mivoltunkban is fejlődünk, gazdagodunk. Számos hasonló lehetőség van mindannyiunk előtt, csak élni kell tudni velük. BÁTOR „TENYÉRJÓS” Szomorufűz ráncos kezét imára kulcsosa a szél — pörögve hull hajára jégvert falevél. Az ájult tájra köd htyol, de nézd fenn az ón-szinű rést: tenyeréből bátor kisbogár jósol — tavaszt, kék eget, nevetést. Rácz Lajos Az ismert művésznek mondja az öltöztetője: — Művész ur, ha úgy szereti a nőket, miért nem nősül meg? — Szamár! Ha valaki a virágot szereti, még nem kell, hogy kertésznek menjen. *** Két nyugdíjas sétál. Az egyik minden csinosabb nő után megfordul, és hosszan végiggusztálja. A másik megkérdi tőle: — Tulajdonképpen hány éves vagy te? — Hetven. — Hej, barátom, ha én még egyszer hetvenéves lehetnék! *** — Engem elhanyagol a féljem. — Irigyellek, drágám. Az én féljem olyan elfoglalt, még arra sincs ideje, hogy elhanyagoljon. *** — Magának mi baja van? — Egy kocsmai verekedésnél reumát kaptam. — Reumát? 13. OLDAL — Igen. Fejbe vágtak, és órákig feküdtem a hideg kövezeten. ** * Valaki úgy próbálja hivatalos ügyének intézését sürgetni, hogy udvarolni kezd a titkárnőnek: — Magácskának még soha a -nki sem mondta, hogy hasonlít Liz Taylorhoz? — Uram, ilyen szöveggel nem könnyíti meg ügyének intézését, és különben is Sophia Lorenhez hasonlítok! *** Egy öregur megnősült, egy húszéves fiatal lányt vett feleségül. A nászéjszaka katasztrófával végződött, mert a férj meghalt. Másnap délelőtt megjeleni az özvegynél a közjegyző. — Mit parancsol? — kérdezte a bánatos özvegy. — Én. kérem, a megboldogult végső akaratát lőttem teljesíteni. *** A beteg elmegy az orvoshoz. Az orvos megvizsgálja, és gyógyszert ir fel neki. A beteg ki is váltja, de az orvosságot eldobja. A barátja csodálkozva kérdi: — Miért dobtad el az orvosságot? — Nézd, én elmentem az orvoshoz, mert az orvosoknak is élniük kell. Kiváltottam az orvosságot, mert a patikusoknak is élnie kell. Aztán eldobtam az orvosságot, mert nekem is élnem kell. *** A négyéves Mancika igen rosszul viselkedik, s az anyja megfenyegeti, ha nem javul meg, kicseréli egy jó kisgyerekre. — Úgysem lehet — feleli Mancika. — És miért nem? — Há! ki lesz bolond egy jó gyerekei adni egy rosszért. Kél falusi beszélget: — Hallom, Kovács szomszéd, panaszkodik rám, hogy a nyulam lerágta a kertjében a káposztát. — Sebaj, Pézsma szomszéd, a kutyám azóta már megette a maga nyulát. — No, akkor nincs hiba, mert az autóm az imént gázolta el a kutyáját... Pesti psziché (Folytatás a 12. oldalról) Élelmiszer és környéke: Addig nem kezdem a másik rudat, amig ez el nem fogyott, valakinek a végét is el kell vinni, nemlehet éppen tizdekás szeletet vágni, onnan ön nem jól látja a mérleget, ki van téve az ára, csak felfordult, rá van írva az ára, csak már nem annyiba kerül, kifogyott, még nem hozták, ezt az üveget nem nálunk vette, előbb körül kell nézni, és csak azután kérdezni, ne tessék az egészet válogatni, mérem, ahogy jön. Egyéb: Villanybojler helyett automata mosógépet tudok ajánlani, biztosan nem rendeltetésszerűen használta, látszik, hogy erőltette, ha hozzányúlt, oda a garancia, nincs műszaki leírás, van szanszkrit nyelvű műszál leírás, varróselymet sajnos nem tartunk, tessék vinn inkább egy szép faltó-falig szőnyeget. És körültekintő szervezést kíván a mikoris. Mifelénk például majd csak akkor árulnak mélyhűtött málnát, meg ribizlit, ha teli lesz a piac friss áruval. De akkor aztán minden mennyiségben! G. Szabó Judit Nyitrai Katalin í i
