Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-21 / 17. szám
10. OLDAT MAGYAR H1RADÖ SZERELEM Irta: KUTAST KOVÁCS LAJOS Kint ülök régi barátommal a Margitszigeten. Több mint harminc év után találkoztunk. Hosszú beszélgetés során összeraktuk az eltűnt harminc évet, mindegyikünk elmesélte a maga történetét, ahogy efféle találkozások alkalmával illik. S aztán csak eljutottunk visszafelé az időben addig, amikor még együtt szőttük világboldogitó terveinket, feltételezve azt, hogy a világ attól boldog is lesz majd. Költők voltunk természetesen, mindketten. Sőt tulajdonképpen csak költők voltunk, ontottuk magunkból a verseket, melyek hébe-hóba meg is jelentek vidéki újságokban, a hírek és az apróhirdetések között. Hittünk abban, amit csináltunk s mindig újabb irodalmi kalandok felé indultunk, oly elszántan, mint a régi hódítók ismeretlen világrészek meghódítására. Később mindketten hűtlenek lettünk a költészethez. Én, legalább más múzsára cseréltem fel, de a barátom hátat fordított az irodalomnak. Nyilván nem kedveztek a körülmények, bár visszagondolva a magam irói pályafutására, bízvást mondhatom, a körülmények általában nem kedveznek az efféle mesterségnek. Mégis, jó volt mindenre visszagondolni, bölcsen és indulatok nélkül. Ekkor jutott eszembe, hogy barátom egyszer egy egészen kitűnő verset irt! (Persze, a költeménynek egyetlen sora, de még a cime se maradt meg emlékezetemben.) — Te — fordultam hozzá —, egyszer az éjszaka közepén jöttél el hozzám, felzörgettél, mert fel akartad olvasni akkor irt versedet. Fel is olvastad igen szép volt. — Úgy van — emlékezett élénken. — Szerelmes vers volt, gyötrelemmel és vágyakozással. Halálosan szerelmes voltam. — Igen, emlékszem, kínlódtál, mert úgy érezted, hogy életed legnagyobb ajándékát kaphatod meg vagy veszítheted el, s vége lesz mindennek! — Gyötrődtem! Még az öngyilkosság gondolata is felmerült bennem, mert soha senkit nem szerettem úgy. — Leittad magad végül is, mert nem voltál bizonyos abban, hogy viszonzásra találsz-e s azt mondtad: a csalódást nem lehet túlélni... Most már egymás szájából kaptuk ki a szavakat, türelmetlenül be se várva a másik megkezdett mondatának végét. — De te is szerelmes voltál bele — mondta váratlanul a barátom. — Te is Írtad hozzá a verseket! — Valóban — ismertem el. — De nem jutottál el az első csókig se! Engem szeretett, s ma is megborzongat a vágy, ha arra a csókra gondolok. — A szemét látom, a mélytűzű barna szemét. — Felcsattantam: — Barna szemét? — Kék szeme volt barátom! Éppen ez volt benne az izgalmas. Gesztenyebarna haja volt és kék szeme. — Ugyan édes öregem, szőke volt és nem barna. Hisz világosan emlékszem rá, hogy a versemben utaltam is a szőkeségére. — Már akkor az volt a véleményem, hogy Juhász Gyula hatás volt nálad! Vagy a hangulat kedvéért szőkítetted ki! Milyen karcsú volt, vékony. — — Na, nem éppen — helyesbített hevesen a barátom. — Éppen, hogy kicsit telt volt, az tetszeti benne annyira s az bolonditott meg bennünket. — S azon a majálison, egymás kezéből kaptuk ki lánc közben. — Nem majálison volt az, hanem Balatonalmádiban, a ,,Zsák”-ban...lampionos kerthelyiségben és szerenádot is adtunk neki az Öreghegyen! — Dehogy az Öreghegyen, a Jeruzsálemhegyen! Hát emlékszem pontosan, hogy ott laktak...te gitároztál, én meg énekeltem. — Az biztos, hogy mindketten halálosan szerelmesek voltunk a... Hirtelen elakadt a szava. Én se szóltam semmit. Mindketten elfeledtük már a nevét. (London) KÖRBE-KÖRBE A NUKLEÁRIS HÁBORÚBAN MINDENKI ELPUSZTULHAT Abban a vitában, hogy az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió van az élen a stratégia nukleáris fegyverzet terén, nem lehet eldönteni a kérdést. És ez azért van, mert az uj nukleáris matematika szerint a két nagyhatalom egyaránt tömegpusztulást okozhat egymásnak. A héják, akik több fegyver gyártását követelik, arra hivatkoznak, hogy a szovjetek vezetnek a hidrogénbombák tonnaszámában. A galambok, akik a fegyverkezési versengés megállításáért harcolnak, azt mondjá, hogy az Egyesült Államok vezet a bombák és rakéta-gyújtófejek számában. A vitában felhozott számok azt mutatják, hogy mindkét oldal jóval több fegyverzettel rendelkezik annál, hogy az első csapásra „megsemmisítő” pusztítást okozzon a másiknak. Éppen ez a helyzet az alapja a kölcsönös elrettentési politikának, amely megakadályozta mindeddig, hogy a két nukleáris szuperhatalaom felrobbantsa egymást. Az 1960-as években Robert S. McNamara, egykori honvédelmi miniszter ismételten megpróbálta kiszámítani, milyen nukleáris ütőerőre van szükség ahhoz, hogy a kölcsönös elrettentés politikája érvényesüljön. McNamara úgy Ítélte, hogy a szovjet vezetők elrettennének attól, hogy megnyomják a gombot, ha úgy látnák, hogy az Egyesült Államoknak elég bombája van elpusztítani ötöd- vagy negyedrészét a szovjet népességnek és az ipari létesítmények felét, miután az Egyesült Államok átvészelte az első csapást az oroszoktól. Most már ott tartunk, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyverkészlete, éppen úgy, mint az oroszoké, messze túlhaladta azt a határt, hogy megtorlásra képes legyen. Az Egyesült Államoknak 8 500 hidrogénbombája van, amit 60 nagyobb szovjet katonai központra és 200 városra tud irányítani. A Szovjetunió 4 000 bombával rendelkezik, hogy hasonló célpontokra küldje az Egyesült Államokban. Mindkét nagyhatalom háromféle rendszert épitett ki a bombák tobábbitására: A nagy hatósugarú bombázókét a szárazföldi interkontinentális rakétákat és a rakétákat fellövő tengerelattjárókét. A háború tervezőinek nyelvezetében ez a hármas rendszer ,,triád” néven szerepel. Ennek árnyékában mindenki világosan láthatja, mi várhat a világra egy nukleáris háború esetében. Historicus TEST A LÉLEK TÜKRE? A JÓL TERVEZETT VAKÁCIÓ JÓL HAT AZ EGÉSZSÉGRE Daniel Inouye, hawaii szenátornak nagyszerű ötlete támadt. Lehetséges az, hogy stress vagy avval összeköttetésben lévő betegségeket csökkenteni lehet jól eltervezett vakációkkal? A szenátor Washingtonban az Institute of Medicine-hez fordult, hogy készítsenek egy tanulmányt ezzel kapcsolatban. „Tudományos kutatások alkalmával nagyon keveset foglalkoztak ezzel az ötlettel, vagyis a turizmus felhasználható a- stress és ezzel kapcsolatos feszültségek csökkentésére, megszüntetésére. Egészen uj arcot lehet adni igy a vakációknak és az eredmény nem fog elmaradni” — mondja Mr. Inouye. Az orvosok, tudósok között nagy visszhangra talált az elmélet. Vizsgálandó példák között vannak stress és túlfeszültség, stress és alkoholizmus, stress és dohányzás, stress és elmebaj. „Feltétlenül van kapcsolat a stress és az egészséges meggyengülése között” — mondja Kari Yordy az intézet munkatársa. Gyakran előfordul pszichológia változás, aminek rossz hatása van. Az alkoholizmus következménye lehet egy baleset vagy más cirozis, a dohányzás tüdőrákot okozhat stb. Szenzációs lenne, ha néhány stressel kapcsolatos komoly betegség csökkenthető lenne egy-egy vakációs utazással. „Kikapcsolódás és eltávolodás a megszokottól stress csökkentő” mondja Yordy. Dr. David Hamburg, az Institute of Medicine elnöke azonban figyelmeztet, hogy „az utazás nagyszerű stress csökkentő, de ha valakinek lelkiismeretfurdalása van a nyaralás alatt, ott van ahol a part szakad.” Az intézet feladata lesz, hogy kutatásai eredményéről felvilágosítsa a kormányt. Előfordulhat, hogy utazások, amelyek az egészség megóvásának érdekében történnek, levonhatók az adóból, még akkor is ha egyúttal szórakoztatóak. Nyugat-Németországban a kormány biztatja a fiatalokat, hogy minél többet utazzanak. A Szovjetunióban olcsó hotelek és fürdők állnak a dolgozók rendelkezésére, ahova a szakszervezeten keresztül mehetnek üdülni. A McGill Egyetem professzora, dr. Selye János messzemenőkig egyetért Inouye elképzelésével. A „Stress without Distress” Írója orvosi körökben az egyik legismertebb stress szakértő. Dr. Selye elmondotta, hogy két floridai város megkérte, állítson fel stress-csökkentő programokat vakáción, utazáson keresztül. Egy éjjeli telefonhívásra a jövő doktora nem azt fogja mondani: „Vegyen be két aszpirint és hívjon reggel”. Hanem azt ajánlja: . Menjen két hétre Bermudába és hívjon fel utánna”. Dr. Vadász Elemér Kutasi Kovács Lajos
