Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-03-31 / 14. szám

MM*YAK HÍRADÓ 8. OLDAL Cooper, a ,,fantom” repülőgéprabló Sötét öltönyében és napsze­müvegében a férfi beszállt a repülőbe, végignézett az ülése­ken. Még mindegyik üres volt. Lassan végig sétált a sorok közölt és helyet foglalt az utolsó sorban. Körülbelül 30 utas jött még, aztán rövid időn belül a North-west 350-es járata készen volt a felszállásra. Portland Oreganóban. A gép Seattle felé tartott. A felszállás után pár perccel a légikisasszonyok fel­szolgálták az italokat. A férfi is rendelt. Egy húsz dollárossal fizetett, s ezzel együtt egy cédulát is adott a lánynak. „Bomba van nálam”. A lány gondtalanul zsebrevágta a pa­pirt, amikor a férfi határozott, figyelmeztető hangon megszó­lalt: „Nézze meg!” A lány először arra gondolt, hogy az illető randevúra hívja, de észre­vette, hogy tévedett. „Egy bomba van az aktatáskámban” — volt a papír tartalma. Ekkor egy másik, szőke légi kisasszony jött, mintha érezné, hogy nincs valami rendben. A férfi intett neki, hogy üljön mellé. Lassan kinyitotta a táskáját, amelyben kétséget kizáróan egy bomba volt. A többi utas úgy tűnt, nem vett észre semmi különöset. A férfi közölte, hogy 200 000 dollárt kér készpénzben, han nem felrobbantja a gépet. Még többet is akart. Két ejtőernyőt. A szőkét használta a hir közvetí­tésére. „Menjen, mondja meg a pilótának!” A lány ment és hamarosan visszatért. Teljesítik a követelését North­west előteremti a pénzt, jött vissza a válasszal a lány. Idő szükséges hozzá, de mikor leszállnak Seattle-ban, meglesz. És megpróbálnak ejtőernyőt is előkeriteni. Ekkor már a gép Seattle felett körözött. Az utazó közönség semmit sem vett észre az eseményekből. A pilóta türelmet kért a késedelem miatt valamilyen technikai hibára hivatkozva. A férfi nem mozdult helyéről. Közölte a szőke légi kisasszonnyal, hogy a kért dolgokat hozzák fel a gépre és egy jól világított helyre tegyék, ahol ő is láthatja mi történik. Engedélyezte, hogy az utasok és két alkalmazott kiszálljon a gépből. Aztán Mexiko Cily-be akart repülni. Most egy kérdése volt a pilótához. Fel tud szállni ez a 727-es Boeing úgy, hogy a hátsó így nézhetett ki a „fantom” rabló ajtó nyitva van és a lépcső kiengedve? A szőke visszajött a válasszal, hogy az nem lehetsé­ges, de ha már egy bizonyos magasságot elérnek a hátsó ajtó kinyitható. De mivel az ajtó nyitva maradása miatt a nyomás nem megfelelő, a gép nem tud a szokott magasságig emelkedni. A férfi azt felelte, „ok” repüljön 10 000 láb alatt. Azt is tudtára adta a pilótának, hogy a minimális sebességgel menjen, ami óránként 200 mérföld. Közben besötétedett. Az utasok még mindig nem voltak tudatában, hogy a sötét ruhás férfi irányítja a gépet. Jött a szőke és jelentette, hogy szerez­tek két katonai ejtőernyőt és próbálta bebiztosilani a férfit, hogy nincs sémi trükk a dologban csak időbe telik mig a dolgokat előteremtik. A férfi nem volt megeléged­ve. Sport ejtőernyőt akart, mert ahhoz volt szokva. Aztán kezdett türelmetlenkedni, de hamarosan megjelent a szőke lány és tudtára adta, hogy minden megvan. Parancsot adott a leszállásra. Aztán kinézett az ablakon és vizsgálta a környéket. Semmi nem mozdult. „Hozzák ide a holmit. Most.” Egy autó közele­dett lassan és kinyitották az első ajtót. Az egyik légikisasszony csomaggal a kezében sietett a gép vége felé. Az utasokat felkérték, ne hagyják el helyü­ket. Ez volt az első idő, amikor mindenki érezte, hogy valami nincs rendben. A férfi ellenőrizte a csomagot. Ott volt a pénz és nem kettő, de négy ejtőernyő. Ekkor az utasok engedélyt kaptak a kiszálláshoz. A szőkére rászólt, hogy üljön mellé. Benzines autók feltöltötték a gépet, de kiderült, hogy nem tudna Mexikóig menni egy huzamban. Az ajánlott újra töltő helyet elfogadta a férfi. Ez valóban nem számított, de ezt nem tudta senki. Egy ügynök jött fel a gépre és kérte, hogy adja meg magát. „Indulás” — mondta a férfi, figyelemre sem méltatva a beszélőt. Este 7.óra 37 perckor emelkedett fel a gép az éjszakába. „Menjen az első kabinba, huzza össze a függönyt és ne nézzen vissza” — mondta a szőkének, aki követte az utasí­tást. A férfi a hátsó ajtóhoz ment és kinyitotta. Látta, ahogy a lépcső lassan leereszkedik. Rajta volta az ejtőernyő és a pénzes zacskót is magára kötözte. Aztán kilépett a-nagy sötét­ségbe és eltűnt. Ez az összes amit tudnak a férfiről, aki 1971 november 24 elirányilotta a 350-es járatot. A szőke légi ki­sasszony, Tina Mucklow később leírta külsejét; körülbelül öt láb magas, karcsú, koromfekete hajú és kreol bőrű. „Meglehető­sen kedves volt mondta még a szőke- nem volt ideges se undok vagy szemtelen.” Dán Cooper nevet adta, mikor megyét megváltotta. Több mint öt évvel az eset után se a pénz, se Cooper nem került elő. Indira Gandhi meghirdette az „ostromállapotot”, Narain hir­telen börtönben találta magát. Mint szocialistát az angolok is többször lecsukták a független­ségi harcok idején. Magánéletéről keveset be­szél, de tudják róla, hogy nagyon szereti gyermekeit és sokat mesél nekik az indiai mitológiáról. Igen gyakran látták őt zöld színű turbánt viselni, de senki sem tudja, mit akar jelképezni az arabos fej takaró. AKI LEGYŐZTE MRS. GANDHIT UJ-DELHI — Évek óta arról volt közismert a parlamenti ülésekén, hogy veszekedett. Egyszer felszólították, hogy hagyja el az üléstermet, máskor kivitték... A neve: Riy Narain és 59 éves. Az 1971-es választásokon Gandhi esélyes ellenfele volt, de nem győzhetett, mert Mrs. Gandhi törvénytelen eszközöket használt ellene, állapította meg a Allahabad High Court. Ekkor lett belőle nemzeti hős. Amikor R^j Narain CHICAGO. III. - Az elmúlt év áprilisában a skandált okozó Teamsters Central States Pension Fund 17,5 millió dollár­ját a National Bank of Georgiá­ban helyezték letétbe. Ennek a banknak volt az igazgatója Thomas B. Lance, aki a Carter adminisztrációban az Office of Management and Budget feje len. CSEH DISSZIDENS TEMETÉSE RENDŐRKORDONNAL PRÁGA — Jan Patocka professzort, az emberi jogokért küzdő csehszlovák csoport egyik tagját nagy rendőrségi felügyelet mellett temették el Prágában. A temetésen a gyászolók soraiban száz és száz titkosrendőr mene­telt, rendőri filmfelvevők mű­ködtek közre és egy helikopter keringett a gyászoló sokaság fölött. Némelyik gyászolót nem engedték ki rendőrök házi őrizetükből. Milan Hubl, Patoc­ka egyik társa sem juthatott el a temetőig, mert egy rer^dőrkocsi elvitte őt a helyszínről. A 69 éves Patocka profesz­­szor, A Charles University filozófiai tanszékének nyugal­mazott tanára, agyembólia kö­vetkeztében halt meg az egyik kórházban. A betegség csak egy héttel azután érte őt, hogy a rendőrök 11 órán keresztül vallatták. A professzor egyéb­ként egyike volt annak a három személyből álló csoportnak, a­­mely a Charter 77-et támogatta. A másik két személy Voclav Havel drámairó, és Jiri Hajek egykori külügyminiszter volt. A temetésen egyikük sem jelenhe­tett meg. Azt mondják, hogy az iró börtönben van, a volt külügyminisztert pedig házi őrizet alatt tartják. Milan Hubl, a kommunista párt akadémia volt vezetője u­­gyan nem juthatott el a temetőbe, de felesége és leánya mégis kiment, erős rendőrkon­dortól körülvéve. A temetés után csehszlovák titkosrendőrök cir­kállak a temetőben, hogy elejét vegyék egy esetleges tüntetésnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom