Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-06 / 2. szám
MAGYAR HÍRADÓ 3. OLDAL HIRES BŰNÜGYEK ÖT GYERMEK ÉS A KARÁCSONYI TŰZVÉSZ FAYETTEVILLE, W.V. — Karácsony este volt 1945-ben. Békesség a földön, békesség George Sodder otthonában. A háború befejeződött s fehér hótakaró befedte a szenvedéseket, a háború keserveit. Mivel karácsony éjszakája volt, szenteste, a különben szigorú szülők, George és Jennie Sodder megengedték a gyermekeknek, hogy tovább maradjanak fenn a szokottnál, hogy játszhassanak a kis Jézus hozta ajándékokkal. A karácsonyi játékokat a Clevelandban élő rokonuk. Marion hozta és nem lehetett lefeküdni úgy, hogy ki ne játszhassák magukat kedvükre. A szülők féltizenegykor lefeküdtek, de előbb figyelmeztették a gyermekeiket, hogy el ne feledjék megetetni a baromfiakat a reggeli órákban. Éjfélkor csengett a telefon és Jennie Sodder felvette a kagylót. Egy asszony válaszolt, aki azt mondta, hogy téves hivás volt. Sodderné mintha nevetést hallott volna a háttérből s azt gondolta, hogy valaki rossz tréfát űz velük. Körülbelül fél kettőkor Mrs. Sodder arra ébredt fel, hogy valami a háztetőre eset. Ezután ismét csend lett, de mintha füstszagot érzett volna s mikor az ablakhoz futott,3átta. hogy a háztető lángokban áll. Felkiabálta a leijét, aki kirohant a kúthoz, hogy eloltsa a tüzet. A vendég is felébredt és a hároméves Syilviát biztonságba helyezte. A két idősebb fiú, George és John szintén megjelent. A többi öt gyermek (Maurice, Martha, Louis, Jennie. Betty), akiknek az életkora 4—5 évig teijedt, soha többé nem került elő. Az apa, aki a kutat befagyva találta, most a létráért rohant, melyet csak akkor használt, amikor a tetőn valami javítanivaló volt, hogy a gyermekeket kimentse az ablakokon át, a létrát nem találta a helyén, valaki elvitte. Szörnyű ijedtség szorította össze a szülők szivét, amikor azt látták, hogy képtelenek segíteni, a lángok már befedték az egész házat, de a gyermekek (milyen különös!) nem ébredtek fel, nem kiabáltak. A gyermekek érthetetlen módon mindvégig láthatatlanok maradtak, nem rohantak oda az ablakokhoz, hiába reménykedtek a kint didergő szülők, az öt gyermek közül egyik se mutatkozott Mikor a ház már teljesen leégett, akkor a szerencsétlen szülők és szomszédok keresgélni kezdtek a leégett ház roncsai között, de égett csont nyoma sehol sem volt s a rendőrség se talált emberi maradványokat. Ezután különös dolgokra jöttek rá. A telefonvezeték el volt vágva. A nyomozók a tűz okozójának a hibás elektromos vezetéket tartották, noha az összes elektromos-hálózat ki lett cserélve, a drótok mind újak voltak, s ami a legérdekesebb az áramkör működött a tűz egész tartama alatt, mert a lenti szobákban égett a villany. A legnagyobb misztikumot az okozta hogy a gyermekek égett maradványai* sehol nen. találták. Ennek ellenére is, a hivatalos szervek azt állapították meg, hogy a gyermekek tűzhalál áldozatai lettek. Az öt gyermeket megsiratták a Soddersék és hatalmas táblát helyeztek el ujra-felépitett, azaz az uj házuk elé. A hirdető táblán rajta volt az öt gyermek felnagyított fényképe, de a legalsó kép már egy 31 éves férfi fényképe, és a fényképek felett ez olvasható: „Harmincegy év után sem hiszem el, hogy a gyermekeim a tűz áldozatai lettek. Valaki elrabolta őket. A nyomozás megindítása még ma sem késő.” A képek alatt még ez áll: „Miért hazudtak nekünk a nyomozók, miért akarták velünk elhitetni, hogy gyermekeink elégtek?” Mi volt az oka annak, hogy Mrs. Sodders ilyen kérdéseket Írhasson rá a hirdető táblára? Többek között az, hogy 1967-ben egy fényképet küldött nekik valaki Central City-ből. Kentuckyból. A fénykép egy csinos, 31 éves fiatalembert ábrázolt s az volt ráírva, hogy: „...Love... Louis Sodder...” A tűz után a charlestoni motel tulajdonos jelentette, hogy egy felnőtt társaságában 5 gyermek töltötte nála az éjszakát. A férfi rosszul beszélt angolul. Olasz volt. John, az egyik Sodder fiú azt állítja, hogy a testvéreit elrabolták és Olaszországba vitték. Az anyjuk ugyanis Troyban, Olaszországban született és 1902-ben mint gyermek érkezett az államokba. A küldött fényképről nem lehet semmit sem megállapítani. Hiába volt a privát nyomozó, hiába a szakadatlan keresgélés, a gyermekeknek nyoma veszett. A nyomozó elment Cortezbe Floridába is, és csakugyan talált olyan tanukat, akik a tűz után látták a gyermekeket. A gyermekeket tehát Floridából vitték át Olaszországba. Marion Crowder, a clevelandi rokon is azt gondolja, hogy a gyermekeket elrabolták, mert égett hús szagát egyikük sem érzett a tűz után. A szerencsétlen szülők beszéltek krematóriumok vezetőivel is, akik határozottan állították, hogy még 2 órás, 2000 fokon hevített tűzben is intakt marad az emberi csont. Ezek után mi is megkérdezhetjük: Mi az oka annak, hogy a nyomozást nem indítják meg újra, miért nem oldják meg végre a Sodder gyermekek titokzatos eltűnését? A VILÁG KÉT LEGGAZDAGABB EMBERE 1976-BAN HALT MEG A világ két leggazdagabb embere halt meg az elmúlt évben. Egyikük hitelesített végrendeletet hagyott hátra a másik huszonegyszer változtatta meg végrendeletét. Howard Hughes, hetvenéves már visszavonult ipari billiómos április 5-én halt meg Texas állam fölött egy repülőgépen amikor Mexikóból Houstonba szállították orvosi gyógykezelésre. Vagyona hatszázmillió dollár és 2.5 billió dollár között mozog amelynek 1/16-át a mormon templomnak adományozta ahol kézírásos végrendeletét 1969-ben hitelesítették. J. Paul Getty nyolcvanhárom-éves olaj-billiomós aki, június 6-án halt meg angliai otthonában. Végrendeletét annyiszor változtatta meg ahány hölggyel volt közelebbi kapcsolata, igy 21 pótvégrendeletet csatolt az eredeti dokumentumhoz, a huszonegyedik potvégrendeletében három billió dollárt a californiai malibu múzeumnak adományozott. MAINE KÉTHARMADÁT KÖVETELIK AZ INDIÁNOK CALAIS, Maine — Nem is minden alap nélkül! Sokak szerint még az is lehetséges, hogy törvényes utón megkapják, hogy az valóban az ő tulajdonukat képezi. Négy évvel ezelőtt, amikor először került a közvélemény elé az ügy, sokan csak mosolyogtak az indiánokon. Mit akarnak ezek? Négy évvel ezelőtt az állam vezetőinek, valamint a kisváros leggazdagabb embereinek komolyan szembe kellett nézniük azzal a lehetőséggel, hogy eseilc elveszíthetik a vagyonukat — vagy a terület nagyobb részét. Az indiánok birósági kereslete Négy évvel ezelőtt nyújtották be a bíróságnak a Passamaquoddy és a Penobscot indián törzsek keresletüket, amelyben nem kevesebbet, mint 12 millió acre-nyi földterületet (kb. 25 millió dollár mai értékben, követelnek vissza. „Soha ennyi ügyvédet nem láttunk...” mondja nevetve Thomas N. Tureen, aki jól emlékszik azokra az időkre, amikor még mindenki csak nevetett az indiánokon. Azóta sokn. megváltozott, kevesebb, mint négy év alatt. Ma már senki sem nevet rajtuk, sőt az állam vezetői, s a helybeliek kénytelenek körülményes jogi akciókba kezdeni, mivel az indiánok nagyon komolyan veszik az ügyet. Lehanyatlott az üzleti élet... Az indiánok követeléseit ráadásul megerősíti az, hogy az Amerikai Forradalom alatt a forradalmárok oldalán harcoltak (polgárháború) és igy még erkölcsileg is alapot éreznek arra, hogy a fehér ember által tőlük elvett földet visszakapják. A négy éve folyó jogi csatározások egyik hatása az, hogy lehanyatlott az üzleti élet, kevesebb helyi bondot vásárolnak, s számos beruházást, köztük egy kórház és egy iskola építését is elhalasztottak. TERJESSZE LAPUNKAT!
