Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-01-06 / 2. szám

TO. OLDAL amu 1 AK HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: • FORRÓ MEZŐÉ A jegyző nagyon meg volt döbbenve Nem Anton a tettes Szórakozottan felállott, s benyitott a másik szobába, s bcszó litotta a bírót Elmondta neki, miről van szó. s kérte, hogy a másik kulcsot hozza be. s nyissák ki a páncélszekrényt A detektív ott ült a székén, és halkan fütyörészett Idegességét a legnagyobb nyugalommal leplezte Mintha neki teljesen kö­zömbös volna az egész dolog. Ö csak szolga, kuldonc, mit érdekli őt ez az egész A bíró lassan meggondolva indult, hogy behozza a kulcsot. Nagyon le volt hangolva. Szivéből utálta ezt a detektívet, aki olyan volt, mint egy oldalgó farkas De ha a jegyző úr azt mondja, hogy muszáj, akkor muszáj A jegyző kinyitotta az íróasztala fiókját, kivette belőle az iratot, s mikor a bíróval közösen kinyitották a Wertheim-szekrényt, az iratot betette Kísértetiesen kínos és feszült csönd volt, mikor a bíró megfogta a lapátot, s annak a sarka karcoló hangot adott a szekrény falán. Kivette, előrehozta Letette a nagy asztalra középen Akkor a detektív felállott, odament a nyomhoz Ráhajolt Min­denkiben meghűlt a vér Egész fellélegzettek, mikor felegyenesedett Már látta, hogy eltévesztette a vonal irányát A nyomon ment a vágás keresztül északkeleti irányban tehát magán a cipőn fordított irányban kell lennie- Kedves bíró úr, én nem akarok hozzányúlni, nem volna szi­ves az ablakhoz közelebb hozni, hogy nagyitóval megnézhessem. A bíró lehajtott fővel, komoran állott Soká nem felelt- Móglátni azt itt is De a jegyző maga is szerette volna nagyitóuveggel megvizs­gálni, s intett, hogy vigye az első ablakba, ahol egy magas lábú kis négyszögletű asztal állott, virágcserép volt valamikor rajta Mig azt is ki nem dobta a jegyző, feleségével együtt A bíró meggondolta magát A legnagyobb nyugalommal és óvatossággal vitte a törött szemétlapátot a becses és annyira romlandó kinccsel az ablakba, s rátette a kicsi asztalra Most a detektív odaállott elébe De a bíró nem engedte el a la pátot A nyom bámulatos tisztán élt A fehéres ragasztószer, a mész­­tej, a homokszemcséket úgy egybekeményítette, hogy így szem­re olyan volt, mint a kő Most három társadalmi réteg hajolta negyediknek a lábnyomá­ra A parasztság, a középosztály és a főrangúak közé befurakodott az ellenség: a pénzen vásárolt alkalmazott, aki a magánérdeket képviselte De hiszen mindnyájan magánérdeket képviseltek: a paraszt azon rettegett, hogy az elviselhető úr után ne jöjjön valami pogány földtulajdonos, aki mellett az egész szegénység visszazuhan a nyomorba . A jegyző is magánérdekként védte ..az igazságot" - amely az ő számára a hivatás teljesíthetésének szelleme volt- Ahogy mondtam - szólt a detektív -, északkeletről megy a vágás a talpon- A talpon? - eszmélt fel a jegyző: - csak a negatívon!- Hát így mondom! Erre van talán kelet ~ mondta a detektív, s a bal tenyerét kitárva, a hüvelykujj felé húzta rajta a jobb körmét, hogy szinte felhasitotta a bőrét- Mit beszél - kiáltott a jegyző magának arra van kelet? Bécs felé?.. Nem hiába, hogy bécsi orra van Nem lehetett tudni, mit értett ezen a bécsi orron, de a detektív egyre fölöslegesebben vitatkozott, mig csak idején valónak nem látta, hogy meggyőzni engedje magát Gesztikulált. A jegyző már kezdett gyanút fogni, hogy a detektív nem is lát­ta azt a bizonyos gumitalpú cipőt... Úgy láttam, mint most - kiáltotta el magát a detektív, s he­vesen ellépett az asztaltól, amely abban a pillanatban megingott s utánadőlt. A bíró az utolsó pillanatban elkapta a lapátot, s az ölében meg tartotta, hogy nem zuhant le a földre- Mit csinálnak az urak? Felelőssé teszem az urakat De a jegyző rettenetesen elkáromkodta magát Oly durván, mint egy őrmester, s a detektívet lehordta a sárgaföldig:- Mit manipulált maga evvel az asztallal? Láttam, hogy a fél keze folyton ott volt az asztal alatt.. Hallgasson, én azonnal megteszem a feljelentést ellene... Magaőrült... vagy gazember. Bíró úr... maga a tanúm... A bíró kétségbeesve látta, hogy a nyom összevissza van töre­dezve. Most már nem nyom, hanem törmelék Ezen már az Isten se igazodik el, morogta- Én nem vagyok felelős. Rám akarják hárítani a felelősséget ugatott a detektív, győzelmét takarva, s szedte össze a holmiját Botját, kalapját. - Majd én teszek följelentést a főkapitány úr­nak... Különben is ez nem az a nyom, amit én keresek Ezen egészen másképp volt a vágás, mint amit én keresek- Marha - ordított rá a jegyző. - Maga azt hiszi, hogy a bűn­jelhez fog valaha bűnt találni... Ember, értse meg: ez volt a nyom... Az egyetlen nyom... most már megeheti az egészet. A detektív feltette a kalapját.- Nem is lehetett nyom, főjegyző úr: mikor öngyilkosság tör tént.-Ilyen barmot... ez még mindig az öngyilkosságnál tart mondta a jegyző, s közel volt hozzá, hogy szétrobbanjon dühé­ben. .. A bíró volt legjobban lesújtva Hogy egy ilyen pernahajder túl tudott járni az ő eszén, mikor ő felderítő volt a háborúban A detektív is befejezte küldetését Motorbicikli|e rohanhatott Alkonyodni kezdett, mikor Fábján visszaérkezett a városba Azonnal jelentkezett Bátkyéknál, s Blankának átadta a gyűrűt Kérte, ő adja vissza Vilma kezébe Mondja meg, a gyűrű ott volt a Laci éjjeliszekrényén. Bizonyára siettében hagyta ott Blanka elég hamar visszajött- Kedves Fábján, figyelmeztetem, hogy Baba nem normális. Érti? Nem normális. Az ajtó nyitva volt, s beléptek óvatosan a másik szobába, amely most le volt függönyözve, s félhomály volt. Vilma nyugodtan ült egy fotelban s cigarettázott Fábján a közelébe ment s leült Blanka is leült Közvetlen Vilma mellett. Egy pillanatra úgy tűnt fel Fábjánnak, mintha ápolónövér volna Fábján, én el akarok magának valamit mondani mondta Vilma elég nyugodtan Valamit el kell mondanom, mert nem bi rom tovább. Nem bírom tovább kiáltott fel. s egész testében megrázkódott Kedves Vilma szólt csöndesen Fábján ne izgassa ma qát Magának semmit se kell tennie semmit se kell Vilma belevágott Énnekem el kell valamit mondanom I Hallgattak Vilma a két kis kezét az arcára szorította, és sokáig maradt így. Csodálatos volt, mintha Fábján percek előtt ment volna ki a szó bájából Nem reagált az jdőre, az idő múlására Akkor éjszaka mondta . akkor éjszaka, mikor én a főkapi tánynál voltam Nézze, én két éve nem beszéltem vele, mondja meg. s miért jutott eszembe éppen ö Miért mentem én rögtön őhozzá, miért nem jöttem én haza. Ide, Cicáékhoz. Mért nem Bátkyval beszéltem, minek jutott nekem eszembe hogy én a fő­kapitányhoz menjek akkor éjszaka (folytatjuk) REMÉNYSÉG H N G J A (59) Világhatalom és Istenországa: gymással élet halál harcot vivő llenfelek. A világ mindig kész Nobel-békedijjal kitüntetni saját meg alkuvó tanítványait, de a szent maradék nem ismer megalkuvást. Dániel Írja, Láttam látomásban, az ég négy szele háborút támasztott a nagy tengeren és négy állat jött fel a tengerből. Dán. 7:2—3. Ezek: orosz­lán, medve, párduc és a 4. szörnyeteg. A Biblia önmagát magyarázza. A szél: hóditó háborúk. (Jer.25:31—32). A vizek: népek és nemzetek (Jel.17:15). Az állatok: négy világbirodalom j(Dán.7:17 és 2:37—40). Mig Nabuko­­donozor álma (Dán.2) különösen napjaink minden áron világuralomra törekvő politikusát figyelmezteti (mert ma is, mint régen, a saját kívánságunk [bálványozása, még ha arannyal van Ibevonva is, őrültségbe vezet), addig a próféta álma (Dán.7) a szent maradék bátorítására közli egy olyan ,,Világbi­rodalom” felállítását, mely soha örökké meg nem romol és más népre át nem száll. Dániel későbbi próféciái, János elenésekkel párhuzamban, a mi báto­rításunkra közli, hogy Istenországa bár nehéz küzdelem és szenvedés árán, de győzni fog a világhatalom felett. A Világhatalom és Istenországa közötti élet halál küzdelemben nincs semleges álláspont. De ha nem értjük meg Dániel és János Jelenések erre a küzdelemre vonatkozó próféciáit, tu datlan-jószándék nem őriz meg ben nünket attól, hogy az ellenség oldalán Istenországa ellen zsoldoskodjunk. Helyszűke (és pénzszűke) miatt csak vázlatosan foglalkozhatunk ezekkel a rendkívül fontos próféciákkal. Nabukodonozor és Dániel álmai által (Dán. 2 és 7) szimbolizált ilágbirodalmak: (1) Babilónia (2) Médó-Perzsia (3) Görög (4) Római. Ez utóbbi a legrettenetesebb. (Dán.7:7, 19, 23). A tiz szarv a nyugatrómai birodalom feloszlása, Európa országai­nak megszületése. Európa életében RENDKÍVÜL fontos szerepet játszott (és a közel jövőben újra fog!) a kis-szarv! (Dán.7:8, 11, 20, 24— 26). Minden kétségen túl, a kis szarva a római k. pápaságot szimbolizálja. íme a bizonyíték: közvetlen a nyugatrómai birodalom feloszlását követi (Dán.7:8, 20—21, 25 és Dán. 8:24 és 11:36 és Tess.2:4 és Jel.13:5). Magatartása a Tizparancs felé: Azt gondolja (véli), hogy megváltoztathatja a Törvényt (Dán.7:25). Magatartása Isten népe felé: hadakozik ellenük, megöli őket (Dán.7:21, 25). Uralkodásának időtar­tama: Kezdete 538 A.D., amikor Belisairus kiűzi Rómából az Ostro­­góthokat, ettől kezdődően roma püspöke egyházi és világi teljhatalom­mal uralkodott. Vége: 1798 A.D., amikor Napóleon csapatai Rómába vonulnak, kikiáltják a köztársaságot és fogolyként viszik magukkal a pápát. Ez utóbbi volt a halálos seb (Jel. 13:3), amely azóta már begyógyult. Hangsúlyozzuk, a kis szarv tehát egy olyan rendszert szimbolizál, ahol az egyház és az állam egyesül, amikor az egyház állami karhatalommal kénysze­ríti rá az emberekre saját dogmáit. A kis szarv a pápaságot jelképezi! Isten csak olyan embereket kíván országának tagjaiul, akik szabad akaratból maguk választják azt. Oda beerőszakolni senkit nem lehet! Ajánljuk $2.00-os ,,A Megváltás Története” c. könyvünaet. P.O. Box 322, Perth Amb->y, N.J. 08861. Tel.: 201-251-2318. Botansky Igor

Next

/
Oldalképek
Tartalom