Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-24 / 9. szám
I MAG Y AK KiHAUO népi gyógymódok odahaza Irta: NYITRAI KATALIN A mi bakonyi kis falunkban, Jásdon az én kislány koromban még nem is lakott orvos. Orvosilag a szomszédos Csetényhez tartoztunk. De ez csak a papíron volt igy. Valójában, ha valaki megbetegedett Jásdon, az a két javasasszony egyikéhez, Grund Mari nénihez, vagy Sturmi Náni nénihez, fordult orvoslásért. Nekem a nyakam pólyás koromban igen csúnyán elfekélyescdett. Édesanyám Grund Mári J nénihez vitt vele. Mári néni azt Nyitrai Katalin felvágta, kitisztitotta, majd tele tömte korpából készült gyurmával, amihez még más egyebeket is adagolt, nem tudom miket. Ezt megismételte háromnaponként néhány héten át. Semmi komplikáció nem lett, begyógyult a nyakam szépen, nyoma sem maradt Mári néni műtétjének. Ő nagyobb, komoly operációkat is hajtott végre, minden baj nélkül. Azokat is Grund Mári néni orvosolta ki, akiknek a kenderrel végzett belakaritási munkák során — mivel a nyers kender sok mérget tartalmaz az indiai kender a hasis nevű drugot is) — kigennyesedett a lábuk szára, tele lett kellésekkel, fekélyekkel, mély lyukakkal. Ezekre az orvosság az otthoni vidéken vadon diszlő, úgynevezett sárga kenyérbélvirág volt. Idekünn Kanadában még csak egyszer láttam ezt: itt Hamiltonban a Durindon kastély parkjának a divatból kiment kanadai virágok „múzeumát” jelentő parcelláján, amelyet most kíméletlenül szétdultak a városfejlesztő utbővitésekkel. Elég az hozzá, hogy akiknek kenderrel végzett munkában tele lett a lábaszára fekélyekkel, kelevényekkel: Grund Mári néni azoknak is kitisztitotta sorra a sebeit, és az igy keletkezett mély lyukakat teletömte birkafaggyuval, amit előbb a sárga kenyérbélvirág megszáritott és porrátört szirmaival dolgozott alaposan össze. Ezt a kezelést a fekélyeslábuakkal többször is megismételte pár hétig, úgy emlékszem hetenként kétszer. És igy azok a csupasebes lábak gyönyörűen meggyógyultak, nyoma sem maradt rajtuk a lyukaknak, úgy, hogy akár lábszépségversenyre is benevezhettek volna, ha a kislánykorombeli Bakonyban lettek volna holmi efféle rendezvények, amerikai módra. A reumának meg Sturmi Náni néni volt a hetedhét faluban is hires kikurálója. A zöld mályvát megfőzte, a főzetet a vízből kiszedte és rárakta, rákötötte a reumás lábra, vagy más testrészre. Teljesen bevált gyógymód volt ez is! A zöld mályva főzete úgy kiszívja a megbetegedett testrészből a reumát, hogy a volt beteg még az emlékét is elfelejti, hogy milyen valójában a reumás fájdalom. Ugyancsak Sturmi Náni néni hires receptje volt a/ is, hogy akinek fáj a feje, az kössön frissen reszelt, kissé felhígított tormát a — sarkára. Akadtak, akik ezért a tanácsért kinevetéssel fizettek Náni néninek: hogy lehet, hogy a sarkát kezeli annak, akinek a sarkától legmesszebb eső testrésze fáj? Hál úgy lehet, hogy a torma ereje az ember sarkán is áthaladó idegvezetékekre hat és azokon keresztül kihúzza fejből a fájást. De annyi szent, hogy aki emiatt a tanácsa miatt kinevette Sturni Náni nénit: az és családja másféle bajával később hiába fordult volna Náni nénihez. Sértett büszkeséggel ajtót mulatott nekik. — Hogy el ne felejtsem megemlíteni: Grund Mária és Sturni Náni néni már csak azért sem voltak kuru/slóknak nevezhetők és igy törvénysértéssel vádolhatok, mert gyógykezelésükért sohasem kértek pénzt, vagy bármi mást. Amit önként adott nekik valaki a gyógykezelésért: azt elfogadták. De az lehetett csekély értékű is. Jásdon mellhárlyagyulladással se kellett a csetényi orvoshoz fordulni, csak olyan emberhez, akinek kecskéje volt. Az én kis legjobb barátnőm is súlyosan megbetegedett mellhártyagyulladásban. Nehezen lélegzett, fulladt, köhögött, izzadt: ezekről a tünetekről a mellhártyagyulladás orvos nélkül is felismerhető. Kisbarátnőmnek kecskéjük nem volt, de tehenük igen. Megegyeztek hát egy kecskét tartó szegényebb emberrel, hogy naponta cserélnek vele egy liter kecsketejel ugyanannyi tehéntejért. Kisbarátnőmék jártak jobban, mert a kecsketej volt az orvosság, amiről azonban semmit sem tudnak az orvosok és a tudományos szakirodalom. A gyógykura gyors fordulatot hozott: A mellhártyagyulladás tünetei abbamaradtak barátnőmnek már két hét múlva. Hogy mégis négy hónapig itta a csere-kecsketejet, annak egyedüli oka az volt, hogy — nagyon megszerette, alig akart visszatérni a tehéntejre. Férjhez menve Várpalotára kerültem. Itt már orvosok gyógyítottak, nem javasasszonyok. Nekünk FEBRUÁR Február a hónak hava, Januárral vetekszik. Alig akar kelni a nap, Pedig korán lefekszik. Gyűrkőzik már Sándor József, Zsákban hoznak meleget, De még addig, mi tagadás, Fagyoskodhalsz eleget. NŐK SZAVA Nincsenek csúnya nők, csak lusta nők. Heléne Rubinstein A szerelmes nő szive olyan, mint a viasz, bele lehet vésni igen könnyen minden képet. Bozena Nemcova A szerelem és a józan önzés nem fér meg egymással. Ebből pedig az következik, hogy aki szeret: szolgál, akit szeretnek: uralkodik. Rachel Field A boldog házasság rózsája csak gyöngéd kertész kezeiben virágzik ki — a durva kezeiben elhervad. Bozena Nemcova Kívánhatja egy ember vajon, hogy egy másiki tökéletesen, teljesen az övé legyen? Nemcsak a szerelme, hanem egyéb, ami benne van? Selma Lagerlöf Senki sem parancsolhat a szerelemnek, senki se hibás, ha szerelmes, vagy nem szerelmes. Nem azon a napon követ el a feleség házasságtörést, amikor a szerelmesének odaadja magát, hanem azon az éjszakán, melyet utána férjével tölt. George Sand Vannak házasságok, amelyekben csak a férfi találta meg a párját. És azok a legmagányosabb asszonyok, akik mellett boldog a férjük, de őket nem 15. OLDAL dr. Deutsch volt a háziorvosunk és ugyancsak őhozzá járt be Inotáról Mári néni, — súlyos vérhassal. Egyszerre csak aztán Mári néni elmaradt a rendelőből, minthogyha csak meghalt volna a bajával. Node a halálesetet a kezelőorvosával közölték volna. Hm...Hát hová lett Mári néni? Mi történt vele? — Nálunk mesélte el Deutsch doktor, hogy a kiváncsiságtól űzve áthajtatott autóján Inotára. Egyenest Mári néniék utcájába. Hát mit látnak szemei? Az udvaron ott serénykedik fürgén, egészségesen Mári néni: frissen mosott ruhát rak ki a kötelekre száradni éppen. — Adj Isten, Mári néni! Hát hogy van? Már mindenre gondoltam...Mi történt? Nem bízott bennem és más orvoshoz fordult? — Máshoz bizony, de az én vagyok magam, — felelte büszkén, pirospozsgás nevetéssel Mári néni. — Hogy-hogy? — Úgy, hogy kovászosuborkakurára fogtam magamat. Azt ettem naponta ebédre vacsorára vagy két hétig. Mig csak ki nem gyógyultam tőle a vérhasból, teljességgel! — Ha ezt bárki más mesélte volna el nekem, nem hittem volna el. De hinnem kellett a saját két szememnek, mondta, az orvos, igy folytatva: — így lettem én Mári néni vérhasára felesleges doktor, de - egyszersmind gazdagabb egy — valószínűleg csakis magyarok részére használható — vérhas elleni recepttel. tette boldoggá. Bródy Lili Az igazi szerelem csak a házasságban virul Mme De Staél LE A KALAPPAL! (Folytatás a 10. oldalról) összehajtható létrája. Az első ülés mögött azonban volt annyi hely, hogy a gyerekek nyugodtan beállhattak. S minthogy akkor a fiam még csak 7. a lányom pedig 5. évében volt, kényelmesen elláldogáltak az ülés mögött. Az igazság az, hogy elfértek volna közöttünk az ülésen is, de az autóban állni, egymásmellett könyökölni, nagyobb mulatság volt. [ Március végéig tartott gyümölcsöző kapcsolatom a McLechlan-gyárral, áprilisban állást kaptam a Newsweek magazinnál, amely ugyan sokkal nagyobb szellemi erőfeszítést nem követelt tőlem, mint a kalapgyári munkám, de azért valamelyest (szakmailag) mégis közelebb állt. Egyszóval sorsom visszasodort a betűvetéshez. Néhány éven belül a McLechlan kalapgyár megszűnt, ez volt Danbury utolsó ilyen üzeme. Amikor legutóbb ebben a kisvárosban jártam, már nem ismertem rá a főutcájára, uj, széles autóutak, az utcák átcsoportosítása tökéletesen megváltoztatták a régi kisváros képét. így van ez Amerika városaival, úgy formálja azokat is, akár az autómodelleket évről-évre, változtatja, alakítja, mintha csak ráunna, hirtelen ki akarná cserélni valami vadonatújra. A mostani Danbury már csöppet sem hasonlít arra a 20 esztendővel ezelőttire. S azt, hogy valaha kalapváros volt, már senki sem emlegeti, csak a város idős polgárai emlékeznek rá, talán. Mindezt pedig az juttatta eszembe, amiről a francia lap ad hirt: hogy a férfiak ilyen hűtlenül elpártoltak a kalapviseléstől. Ami pedig engem illet? Az írásban sem vittem sokra, rossz rágondolni, hogy mi lett volna belőlem, ha kalapos maradok?... I
