Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-24 / 9. szám
8 OLDAT MAGYAR HÍRADÓ FEKETE PÉTER Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Bárhová vetődtem el a világon, mindenütt találkoztam magyarokkal. Kezdő világjáró koromban ez meglepett, később már semmi különöset nem találtam benne. Sőt, egy idő után már azt találtam volna furcsának, ha nem találkozom honfitársakkal, nem a világvárosokban, ahol tizezerszám élnek magyarok, hanem Dél-Amerika eldugott városkáiban, távoli településeken, a vadon mélyén. Találkoztam magyarral a Parana-menti őserdőben, indiánok között; csaknem afféle főnök volt, úgy is nevezték, cacique. Találkoztam magyarral az amazonasi vadászok társaságában; méghozzá nagynevű vadász volt, biztos kezű lövő. S persze, távoli kutató-állomásokon is találtam magyarokat, ahová vállakozó szellem és bátorság kellett. Találkoztam világjáró magyar tengerésszel, jólcsengő, nemzetközi név álarca alatt rejtőzködő magyar artistával. Természetes, hogy ujságirói hivatásom bárhová vitt, filmgyárba, szinházba, klinikákra, kiállításokra, nagyüzemekbe — és sorolhatnám tovább — rövid idő után, amikor megtudták, hogy magyar vagyok s az ilyesmi hamar kiderül, nem is csinálok titkot belőle, előkerült az éppen ott dolgozó honfitársam. Hogy is szoktuk mondani? Kis nép vagyunk, de elterjedt. Mikes György, a Londonban élő „angol” humorista ezt úgy fogalmazta meg egyiklegsikerültebb Írásában, hogy „mindenki magyar”. Vagy az lesz? Emlékszem, mennyire meglepődtem brazíliai lapszerkesztő koromban, amikor egy délelőtt, csinos, fiatal néger nő jött be két tiz év körüli fekete kisfiúval és hibátlan magyarsággal igy köszönt: Jónapot kívánok! Magamhoz térve a meglepetéstől, megkérdeztem mit óhajt? Ismét magyarul válaszolt: — Az újság előfizetését akarom kifizetni. — Milyen néven? — Szabó József. Mig a formaságokat elintéztem, megkérdeztem: kitől tanult meg ilyen kitűnően magyarul? — A férjemtől. Én Szabó Józsefné vagyok — világosított fel. — És otthon magyarul beszélnek? — Igen. A gyerekekkel is. — Ti is tudtok magyarul? — fordultam a gyerekhez. — igen — válaszoltak egyszerre. — Hiszen magyarok vagyunk. — S mosolygott a két fekete Szabó gyerek. Emil barátom, aki hozzám hasonló világjárói, mesélte el érdekes találkozását, mely talán a legbizarabb históriák egyike. Emil a harmincas évek végén, közvetlen a háború kitörése előtt vándorolt ki Mexikóba. Egy nagy cégnél dolgozott s mert több nyelven beszélt és kitűnő érzékkel rendelkezett, őt küldték ki más országokba Egy alkalommal Panamában járt, ahol a tárgyaló fele. az ottani nagyvállalat képviselője ugyancsak — magyar volt. Megörvendtek egymásnak s az üzleti tárgyalások után együtt ebédeltek, majd dé'után a kikötőben sétáltak. Beszélgettek, természetesen magyarul. A dokkokban éppen véget ért a munka s jő tek kilelé a dokk-munkások, nagyrészt négerek. Ahogy Emil és uj barátja magyarul beszélgetve hallgatott, egyszerre megáll mellettük egy tagbaszakadt fiatal néger s tökéletes magyarsággal megszólal, mosolyogva, az arcán bujkáló őrömmel: — Jó estét! Maguk is magyarok? A két magyarban elakadt a szó. oly valószínűtlen volt a fiatal néger tisztán csengő magyar beszédje, s a kérdésben bujkáló, de jól kicsengő is! — Igen — dadogták zavartan. — Mert én is magyar vagyok — villogtatta széles mosollyal fehér fogait a néger. — Horváth Péter vagyok...de otthon csak Fekete Péternek neveztek. — Otthon? — hümmögte Emil, mert el se tudta képzelni, hol lehet az az „otthon”, ahol a Horváth Péter nevű négert Fekete Péternek nevezték? — Igen — mondta magától értetődően a magyar néger. — Szegeden. — Na gyerünk Fekete Péter — invitálták most már egyszerre mindketten a fekete honfitársat, hogy aztán pohár ital mellett meghallgassák Fekete Péter bizarr és nem is nagyon vidám, inkább szomorkás történetét. POZSONYI RIPORT A „kék” Dunáról, amely már nem kék... A Kelet és nyugat-európai államok határain egyre több a vita amiatt, hogy növekszik a szennyeződés a vizekben, és ez jelentős károsodást okoz a környezetben. A szennyes Duna-folyó miatti aggodalom például sürgősen életbeléptette az úgynevezett nemzetközi Duna-bizottságot. A levegő, viz, zaj és minden más szennyeződési probléma különösen nagy méreteket öltött Pozsonyban, a Csehszlovák köztársaság szlovákiai fővárosában. Pozsony kevesebb mint 40 mérföldnyire fekszik lejjebb Bécsnél a Duna vonalában, és a szlovákok sok tekintetben az osztrák fővárost teszik felelőssé szennyeződési problémáikért. Egy csehszlovák környezetvédelmi tisztviselő ezeket mondja: „Tizenkét évvel ezelőtt még úszhattunk a Dunában. Ma a folyó vize annyira veszélyes, hogy törvény tiltja a benne való fürdést.” ( Folytatás a 12. oldalon) ÉLET ÉS TÁRSADALOM Az alacsony születési és halálozási arány átalakítja Amerikát Lassan, szinte alig észrevehetően, Amerika népessége mélyreható átalakuláson megy át, ami csaknem minden tekintetben meg fogja változtatni az életmódot. Az alacsony születési és halálozási arány következtében olyan népesség alakul ki az országban, amelyben nagyobb arányban lesznek az öregek és kevesebb arányban a fiatalok. Az elmúlt évtizedek során egyre inkább előre került a „fiatalok kultúrájának” befolyása, de az ingaóra súlyzója visszafelé lendül. 2030-ra az átlagos amerikai életkor 37,3 év lesz, vagyis 8,4 évvel magasabb, mint ma. A szövetségi kormány statisztikai adatai szerint 1976-ban a születési arány olyan mélyre jutott, amilyen még nem volt az elmúlt ötven év során. Horváth Péter valóban egyik Szeged környéki kis faluban született. Édesanyját Horváth Máriának hívták. Apja nevét nem tudta. Horváth Mária egy jóképű néger katonától esett teherbe, amikor az első világháború után francia gyarmati csapatok állomásoztak Szeged környékén. A kisfiú apja fekete szinét, arcvonásait, termetét örökölte. Persze a faluban örökös éle és gúny tárgya lett a törvénytelen kis fekete csemete, akit nemcsak Fekete Péternek neveztek el, hanem Ördögfiókának is csúfoltak. Hiába költözött el az anyja a kisfiúval Szegedre, Horváth Péter ott is — Fekete Péter maradt. Mígnem kamaszkorában, megunván a csúfolódást, megszökött egy hajóval, eljutott a Fekete-tengerig és felcsapott tengerésznek. Ám, amikor a háború kitört, nem teljesíthetett tovább szolgálatot hajón, mert hiszen — magyar volt. így lett dokk-munkás Panamában. Éjfél is elmúlt, amikor Emil és barátja elbúcsúzott Fekete Pétertől, aki boldog volt, hogy annyi év után megint magyarul beszélhetett, emlegethette Szegedet, ahonnan megszökött ugyan, de ahová szivében visszavágyott, hiszen mint mondta: — Én is magyar vagyok! (London) Ezek alapján kockázal nélkül ki lehet jelenteni, hogy ha az irányzat továbbra is ez marad, akkor az amerikai élet minden területén változás következik be, igy a gazdasági élet, a lakás-stilus, a köznevelés, zenei ízlés, földhasználat, pihenés, gyári munka, orvosi szolgáltatás, nyugdíjazás, sőt a politikai is megváltozik. Az előrejelzéseket a következő statisztikai adatokkal támasztják alá. Az amerikai nők fogamzási aránya drámai módon csökken 1976 első 11 hónapjában az arány azt mutatta, hogy 1 000 nő közül csak 65,7 esetben volt szülés. Ez még az 1975-ben mért 66,7 százalékos aránynál is alacsonyabb. A háború utáni születési arányemelkedéskor, 1957-ben a számadat 122.7 százalékot mulatott. Folytatás all. oldalon) A Szovjetunió nyilvánvalóan elhatározta, hogy próbára teszi Carter elnök elkötelezettségét az emberi jogok és különösen a Helsinki egyezmény tételeinek védelme érdekében. Ha ez volt a szovjet kormány indítéka akkor, amikor George Krimskyt, az Associated Press moszkvai riporterét kiutasította az országból, akkor az elnök sikeresen vizsgázott és a folyamatban visszafizeti az oroszoknak. Krimsky kiutasítását a szovjetek azzal indokolják, hogy a riporter „kémtevékenységet” és „illegális valutaüzérkedésl” végzett. Az igazi ok azonban sokkal inkább kapcsolatban van azzal, hogy az oroszul beszélő Krimsky aggressziv és átható közleményeket küldött a szovjet disszidensekről és az emberi jogokért harcolók mozgalmáról a Szovjetunió területén. Egy újságíró önkényes kiutasítása nyilvánvalóan megsérti a helsinki egyezményt, amely szerint „ha egy újságíró törvényesen biztosított tevékenységét végzi, akkor sem kiutasítani, sem másként büntetni nem szabad.” Az amerikai Külügyminisztérium válaszul kiutasította a szovjet Tassz-hirügynökség itteni sajtótudósitóját, mert ez az egyetlen olyan megfelelő válasz, amit az oroszok megértenek. Kutasi Kovács Lajos
