Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-10 / 7. szám
13. OLDAL a,mí uni ra y>£»au MAGYAR HÍRADÓ A PAPA AGYONLÖVETTE A MAMÁT Irta: SIMA FERENC Az újságok manapság már nemigen foglalkoznak a Kreml egykori hercegnőjével, az 1967 óta, tehát kereken tiz éve az Egyesült Államokban élő Szvetlána állítólag sohasem tudta, hogy a kedves papája közönséges gyilkos volt és, hogy Szvetlána mamáját minden további nélkül agyonlövette, mikor az már túl sokat tudott és egyre terhesebb lett a diktátornak. Nadezsda Alliluyeva, Sztálin második számú felesége tulajdonképpen egy idealista kommunista volt, mint sok más megtévesztett ember. Így 1919-ben csatlakozott a kommunista párthoz és Sztálinhoz. Akkor mindössze tizenhétéves volt. Alliluyeva azonban hamarosan rájött az igazságra. Lenin halála után a legfőbb hatalmat kezébe kaparintva Sztálin teljhatalmú ur lett a Szovjetunióban, deszpota, trágár, részeges, goromba, kegyetlen, mint ahogy mindez egy szovjet diktátorhoz illik. Alliluyeva asszony azonban jobbérzésű volt. Pláne, amikor rájött, hogy mit csináltak az ukránokkal. Hallott a tömegmészárlásokról, megtudta, hogy az ukrán nőket tömegesen prostitúcióba kényszeritették, tudomást szerzett az ukrán parasztok tömeges deportálásáról, megtudta azt is, hogy a még életben maradt ukrán gyerekeket szélnek eresztették Ukrajna megszállása után, és sok éhezve-fázva barangoltak az országutakon, egy kis kenyérért koldulva, — vagy megfagytak. Nadezsda Allilyuyeva szemrehányásokat tett mindezért Sztálinnak, sőt számonkérte tetteit. A „good old Joe” (ahogy Roosewelt elnök becézte) a már ismert durva káromkodással válaszolt feleségének és oda küldte az asszonyát, ahová az oroszok percenként küldik egymást. A veszekedések napirenden voltak. Sztálin már „unta” az asszony nyavalygását és elhatározta, hogy — likvidálja. Egy Pauker nevű „román-magyar” személy (valószínűleg a hírhedten véreskezű, román Anna Pauker rokona) segédkezett mindenben Sztálinnak. Ö volt a jobbkeze. parancsainak a végrehajtója és egyúttal a házi borbélya is. Ö volt az, aki naponta megborotválta a rücskösképű Sztálint. Egy szép napon Nadezsda Allileyova asszonyt halva, illetve agyonlőve találták. Sztálin a Kremlben hivatalosan bejelentette felesége halálát, mondván, hogy az asszony már régen beteg volt és kiújuló betegsége végzett vele. A Kreml többi vezető asszonya azonban jól ismerte az igazságot. Valamennyien jól tudták, hogy Nadezsdának semmi baja sem volt és még halála napján is együtt volt a Kreml előkelő asszonytársaságával az operában. Betegségnek nyoma sem látszott rajta. A diktátor természetesen nagy kirakattemetést rendeztetett a feleségének. A temetés szertartásfőnöke Yagoda volt, az akkori NKVD főnöke. Az asszonyt Moszkva legelőkelőbb temetőjében temették el, ahová azelőtt csak arisztokraták temetkeztek. Sőt a szokásos kommunista temetéstől eltekintve: nem hamvasztották el, hanem kriptába temették, sőt a „gavallér Joe” még márványoszlopot is állitatott egykori nejének. Ezekután természetes, hogy Szvetlána, Sztálin lánya nem sokat tudott az anyjáról. Apjáról is csak azt tudta, hogy őhozzá mindig jó volt, de mégis félt tőle. Szvetlána neve nemigen szerepelt addig, amig Indiában az amerikai követségen politikai menedékjogot nem kért. Szvetlána Amerikába érkezése után féijhez ment egy kissé rózsaszínű, 58 éves mérnökhöz. De miután a férje csoportházasságban kívánt élni három másik házaspárral — (tehát: szeretkezés nyolcasban) Szvetlána kilépett a házastársi kötelékből és elvált, azzal az indokolással, hogy mindenki asszonya otthon is lehetett volna. Pont emiatt menekült el a Szovjetunióból. Miután Szvetlánának sikerült két könyvét eredményesen piacra dobnia, és jó pénzt mintegy négymillió dollárt kapott értük, vett magának egy szép luxusvillát Princetonban, New Yersey államban és ott éli nem a proletárok, hanem a burzsujok életét. Szvetlána Sztálinból, az egykori vörös diktátor lányából — amerikai imperialista lett. Hogy apja emiatt esetleg forog a sírjában, azzal Szvetlána egyáltalán nem törődik. Most ötvenegy éves és egyedül él az amerikai házasságából, született hatéves kislányával, kijelentve, hogy élvezi a jólétet, a magányt és főleg — a biztonságot, amit az amerikai élet jelent számára, és mindenki igazat ad neki. Egy bizonyos: Szvetlána Sztálin nem cserélné vissza princetoni házát a Kremlre. Még ha az egészet neki adnák sem! PEKINGI FELJEGYZÉSEK VISSZAFELE az időben Amikor az ember Pekingből Nanking vagy Shenyang felé halad kocsijával, úgy érzi magát, mintha megfordulna az idő kereke és visszajutna abba a korba, amikor még teherautók és traktorok sem léteztek. A város külterületein a forgalmat a buszok és teherautók uralják. Amint azonban az ember a várostól távolodik, kis motorizált járművek tűnnek elő gyapjú, szén, zöldség és alkalmanként csirke meg disznó rakományukkal. A kinaiak ezeket a három vagy négy kerekű járműveket „sétáló traktoroknak” nevezik, mivel először nem volt rajtuk ülés és a traktorvezetőnek a jármű mellett kellett gyalogolnia. Azután megint továbbhaladva, az ember elér egy területet, ahol tevék és szamarak által vontatott kocsik tűnnek elő. Más járműveket szamarak és lovak húznak, vegyesen összefogva. De megint változik a kép. Három férfi húz egy kocsit, utánuk meg két férfi és egy nő van befogva egy szekér elébe. Később egy asszony talicskát tol, a talicskán egy jókora malaccal. Mindenfelé biciklik láthatók. A biciklik Kina számára a 70-es években éppen azt jelenti, mint az Egyesült Államoknak a 20-as években a Model T Ford jelentette. Kina is gyárt autókat Shanghaiban, de ezeket csak polgári és katonai hatóságok kaphatják meg. Vontató traktorok, állati és emberi erővel vont járművek, biciklik láthatók a kínai utakon végesteien végig.„De el, kell mondani, hogy az utak környéke gyönyörű, valahogy Franciaországra emlékeztető. Azt az egyet kivéve, hogy Kínában minden egyes talpalatnyi területet művelnek és gyapjút vagy rizst termelnek rajta egészen a messze Mandzsuráig. Nanking utcáit a brutálisan forró nyári időben nagylevelű fák védelmezik, és olyanok, mint valami hűvös, zöld sugárutak a rekkenő hőségben eltikkadt városlakók számára. A régi és uj találkozását Peking külvárosában, a következő kép mutatja be leghívebben. Az ut egyik oldalán teherautók és traktorok hosszú sora áll. A másik oldalon pedigegy paraszt sepri össze a trágyát a lovak és szamarak után, hogy egy kosárba gyűjtve, elvigye a földjére. Peking, január hó... Drew Middleton Kovács a kávéházban már régóta feltűnően nézeget egy csinos nőt. Egyszerre csak a nő társaságában levő jól megtermett férfi odalép hozzá, és igy szól: — Jó szemmértéke van? — Igen — feleli meglepve Kovács. — Akkor számítsa ki, hány pofont kap tőlem, ha nem hagyja abba a nézegetést. *** Remegő kezű, részeges fiatalembertől kérdezi az orvos: — Mondja, valóban olyan sokat szokott inni? — Már nem, az ital mindig kiömlik a poharamból... Smithné rászól a férjére: — Lajos, miért nem veszed fel az uj nyakkendődet? — Ugyan szivem — feleli Smith —, ebben a sáros időben a régi is jó lesz. *** Brown bemegy a patikába, és morfiumot kér. — Sajnálom — mondja a patikus —, de recept nélkül nem adhatok ki mérget. — Ugyan menjen már — mondja Brown —, hát úgy nézek én ki, mint aki öngyilkos akar lenni? A patikus vállat von: — Hát bizony, ha úgy néznék ki, mint ön, én kisértésbe esnék. GALAGONYA Galagonya ága hajlik az útra, de hol láttam s mikor? ó ifjúságom s útjaim tanúja, galagonyabokor! Hányszor álltái utamba árnyas erdőn, az ut csalitja közt s néha kopár dombélen, gazos lejtőn: szemem percre lekösd csipkés zöld leveleddel, szép pirosló gyümölcsöddel megint. Izét még őrzi nyelvem. Mint bitorló, kaptam érte a kint, mohó gyereknek töviseddel mérted, kevéske élvezet, fanyar élvezet árául. Megértlek, véded gyümölcsödet. Hol is láttalak nemrég? — Fönn Tapolca hidjánál, az utón, fölé hajoltak ágaid. Azóta kisérsz újra, tudom, Szerény utitárs, utak vadleánya, nekem kedves rokon, szeretnélek már látni valahára — otthoni dombokon. Hegedűs László
