Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-21 / 43. szám
B OTTAL MA<rXAU HÍRADÓ MAGYAR ÉRTEKEK, MAGYAR ÉRDEKESSÉGEK Irta: VAJDA ALBERT Üdv az olvasónak! Legszívesebben ezzel az ókori köszöntéssel kezdeném. Stilszeríí is lenne, hiszen Péter László könyve a múltba visz el bennünket. A mű cime: „Magyar értékek, magyar érdekességek”. Már önmagában magyar érdekesség az, hogy a szerző a Dél-afrikai Köztársaságban. a távoli Johannesburgban és és ott... de beszéljen erről inkább az ízlésesen kiállított kötet gyűjtője és írója. A könyv előszavát 1975 őszén irta és ebben igy mondta műve születésének hátterét: „Hét évvel ezelőtt vetődött fel bennem a gondolat, amikor elindítottam a Dél-afrikai Magyar Egyesület folyóiratát, a Postakürtöt. Az emlékezés homályából kiásva, minden számban közzétettem egy-egy magyar értéket és kérdések formájában emlékeztettem honfitársaimat, elődeink és magyar múltúnk nagyságára. Többek kívánságára igy született meg ez a kis könyv, amelyben rendszertelen egymásutánban beszélek önmagunkról. Nem lexikon, csak megcáfolhatatlan magyar kulturérték sorolása.” Ez a jellemzés tökéletesen fedi a könyv tartalmát. Nem lexikon, hanem a magyar kulturértékek egy részének színes, érdekes, olvasmányos gyűjteménye. Nem törekszik teljességre, érdekes, olvasmányos gyűjteménye. Nem törekszik teljességre, de amit a szerző leír, azzal tudásunkat gyarapítja és egyben szórakoztat is. Azt például sokan tudják, hogy Jedlik Ányos István fedezte fel a dinamót. De azt már Péter László könyvéből kellett megtudnom, hogy az ide vonatkozó külföldi szakirodalom sehol sem említi a magyar Jedlik Ányos nevét, de mi magyarok — ismereteink birtokában — azzal a büszkeséggel idézzük, amely egy halhatatlan érdemű nagy tudósunkat megilleti. Úgy érzem, minden dicséretnél többet mondok akkor, ha idézek a könyvből, amely kérdés-felelet formájában dolgozza fel a magyar értékeket, érdekességeket. Kezdjük talán a sajtóval. Péter László felteszi a kérdést: Tudja ön azt, hol jelent meg hazánkban az első nyomtatott i^jságlap? És igy felel rá: Mogyorónyéken jelent meg, és a szigetvári török basa 1578. évi augusztus 9-i kegyetlenkedéseit és sikeres legyőzetését adta hirül. Tudja ön azt, hogy mikor jelent meg nyomtatásban a közmondások első gyűjteménye? Baranyai Decsi Simor János összegyűjtött munkája 1598-ban jelent meg nyomtatásba. Áz érdekes gyűjtemény 4795 eredeti közmondást ismertetett. Tudja ön azt, hogy mikor jelent meg az első nyomtatásban kiadott magyar nyelvű dráma? 1569-ben. Karádi Pál erdélyi unitárius lelkész irta: „Komédia Ballasi Menyhért áruitatásáról” címen. Tudja ön azt, hogy ki és mikor fordította le magyar nyelvre Szophoklész Elektráját? Pesti Bornemissza Péter 1558-ban készítette el a fordítást. 365 évig nem tudtak hollétéről. 1923-ban találták meg Németországban, a gótai könyvtárban. Á fordítást Bornemissza ezzel a széljegyzettel látta el: „Minden helyes itéletűek előtt ismeretes, hogy már néhány év óta írni kezdtek magyar nyelven.” Péter László „Magyar értékek, magyar érdekességek” című könyvéből megtudhatjuk, hogy a toborzó elnevezésű régi magyar táncot, első Ízben 1490 táján említette meg Bonfini a magyarokról irt történelmében. A kenyérmezei ütközet után a magyarok katonai táncot jártak. 1575-ben Heltai Gáspár Bonfini írását leforditva a táncot „nagy, szép huszártáncnak”, illetve toborzónak nevezte. A XVIII. században azután a verbunkossal azonosították. Viszont nemzeti táncunk, a csárdás — Péter László könyve szerint — a XIX. század legnépszerűbb magyar tánca volt. Tudja ön, hogy mikor említették első ízben hazánban a csárdást? A legelső emlék 1835-ből való. Báró Wenckheim Béla és gróf Forgách Líyos mutatta be a nemzeti kaszinóban. Az ország népe, sajátos módon a népi eredetűnek tartott csárdást az úgynevezett felső osztálytól tanulta, de rövidesen magyar nemzeti tánc lett belőle. Ha már a táncról beszéltünk, foglalkozzunk a hangszerekkel is. Tudja ön azt, hogy a magyarrá lett cimbalom létezéséről már Anonymus idejében találtak feljegyzéseket? Magyarországi megjelenésével kapcsolatban Péter László a következőket Írja: A KOHINOOR REGÉNYE (2.) KÉRÉSEK ÖZÖNE A nevezetes gyémántok között a Kohinoor tulajdonképpen közepesnek minősíthető. A legnagyobb az 1905-ben lelt Cullinan. Az akkori Transvaal kormányzóságban, Pretoriától húsz mérföldre találták, a Premier bányában. A 3024 karátos gyémánt nevét a bánya tulajdonosától kapta. Hatalmas ceremónia előzte meg megmunkálását. Hires briliánsművesek tartottak konzíliumot fölötte Amszterdamban, akár csak nagy tekintélyű profeszszorok egy ritka beteg felett. J. Asscher hosszabb tanakodás után több darabra hasította. A legteijedelmesebb, az 516 karátos Afrika csillaga V. György tulajdonába került. Végül is kilenc nagy és mintegy száz kisebb darabra szabták a hatalmas drágakövet. A Cullinan értékét az akkori időkben 9 millió angol fontra becsülték. Ma mintegy negyvenszer többet érne. A briliáns ára. rendkívül változó, az egykarátos értéke lehet 300, de éppen úgy nyolcezer dollár is, függ a megmunkálástól, a minőségtől. A nagyobb darabok árát általában a kinálat határozza meg. Nemegyszer egy szebb 8—10 karátos gyémánt megmunkálásának a dija is többezer dollárra rúg. Természetes, hogy a hires briliánsok értéke felbecsülhetetlen. Különös a históriája a Nagy Mogulnak. 1665-ben találták, s később látni vélték Nadir kincseskamrájában. Idővel a perzsa sah tulajdonába került, a sorsáról ezután érkező hírek legalábbis ellentmondásosak. Állítólag a Mogul nem más, mint a hires Orlov. Az a briliáns, amely az orosz cári jogart díszítette. Tény viszont, hogy Gregory Orlov vásárolt Amszterdamban egy Lazarev nevű kereskedőtől egy gyémántot, amelyet Nagy Katalinnak vitt ajándékba. Ennek súlya 199,6 karát volt. S az is tény, hogy ez a briliáns később Orlov néven vált ismertté. A Nagy Mogullal kapcsolatban valószínűbb, hogy egy indiai templomban volt, Brahma szemeként fénylett, mígnem egy francia katona ellopta onnan. Továbbadta, s az biztos, hogy Amszterdamba került. A Bécsi Kódex szerint hazánkban a cimbalom a XV. században vált ismeretessé. 1578-ban Bornemisza Péter egyik könyvében czimbalom-ként emlegeti. A modern, lábakon álló, pedálos cimbalom, amelynek hangja tompítással módosítható, Schunda József 1874-ben, Kecskeméten kiállított találmánya. Schunda 1872 és 1906 között közel tízezer cimbalmot készített. Komoly, operai zenekarban Erkel Ferenc alkalmazta először, amikor 1861-ben a Bánk bánban megszólaltatta. Tudja ön azt, hogy ki volt az első magyar hivatásos színésznő? Moór Annának hívták. 1790-ben, alig 16 éves korában csatlakozott a Kelemen László vezetése alatt álló „Első budai színjátszó társulatihoz. 1793-ban férjhez ment és később Rehák J. Anna néven szerepelt. Különben ő volt az első magyar Julia Shakespeare drámájában. Tudja ön azt, hogy ki volt az első női pilóta Magyarországon? Steinschneider Lilinek hívták. Budapesten született 1891-ben. 1910-ben már „automobilt” vezetett és feltehető, hogy hazánkban ő volt az első gépkocsivezetőnő. 1912. augusztus 15-én a Magyar Aero Club vizsgáló bizottsága előtt letette a kötelező vizsgát és nemcsak Magyarország, de az egész (Folytatás a 9. oldalon) Könnyen lehetséges, hogy ott később átdolgozták a 280 karátos briliánst, mert az kétségtelen, hogy a Mogul és az Orlov igen hasonlit egymásra. Említést érdemel a nagy briliánsok közül a Viktória, vagy Nizzám, amely 475 karátos, az Excelsior, amely csaknem ezerkarátos volt, de tíz részre darabolták. A Regent, Orleansi Fülöp gyémántját, később Napóleon viselte kardjának markolatán, amikor császárrá koronáztatta magát a Notre Dame-ban. Sorolható még: A Stewart, 120, a Reitz, 236, valamint a Toscanai 137 karátos és az 1967-ben lelt, 601 karátos, teniszlabda alakú dél-afrikai Világosbarna. Mert a briliánsok értékét nemcsak a nagysága, a megmunkálás módja, hanem színe is meghatározza. Létezik sárga, barna, zöldes, vöröses, szürke, rózsaszínű, fekete és kékes, valamint a színtelen. A legbecsesebb a teljesen átlátszó, szintelen. Sajátossága általában a briliánsnak, hogy a tiszta kő beszivja a külső fényeket, s azt sötétben olykor húsz-huszonöt percen át sugározza ki. Szólni kell még a mesterséges gyémántokról. Nagy nyomás alatt, magas hőmérsékleten próbálkoztak, mig a múlt század végén egy Marsden nevű vegyész ezüstben oldott fel szenet, azt hirtelen lehűtötte, s igy nyert egy parányi gyémántdarabkát. 1901-ben, előbb Ludwig, majd a francia Morisson vasban oldott fel szenet, Ívfény segítségével, s a hirtelen lehűtés után egészen apró kristályokat kaptak. 1955-ben az egyesült államokbeli General Electric Company jelentette be, hogy megoldották a mesterséges gyémánt problémáját. Jelenleg a Szovjetunióban gyártják a mesterséges gyémántok javát, s ennek az ipar veszi igen nagy hasznát. A mesterségesen előállított gyémánt igen drága. Aligha olcsóbb, mint a természetes. Némely tekintetben az ipar jobban tudja hasznosítani a mesterséges gyémántot, máskor meg a természetes tulajdonságaira van inkább szükség. Egyszerűbb viszont utánzatot készíteni. A legszerencsésebb és legolcsóbb találmányt egy bécsi ékszerész, Josef Strasser ötlötte ki, és strassz néven vált ismertté. A (Folytatás a 9. oldalon) Vajda Albert
