Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-29 / 31. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ REMÉNYSÉG FORRO MEZOfá fi Most a házból gyereksírás hallatszott. Az asszony felállott, bement. Odabent a pici szobában két fekvőhely volt. Az ő helyén aludt a legnagyobb gyerek. Olyan nagy volt már, hogy alig fért a kis kuckóban. A másik oldalon deszkából csinált ládaforma vackon a másik három gyerek. A legkisebbre ráfeküdt egy nagyobbik, a kicsi sírt fel. Megigazította őket, eligazította mind a hármat. Elrendezte, hogy jobban feküdjenek egymás mellett Akkor leült az ágy szélére, s nézte a gyenge holdvilágon a gyerekeket. Egészségesek voltak, egészségesen lélegzettek. Kis vékony gyerekek, de egészségesek. Elkezdett a könnye hullani. Nesztelenül, csak peregtek a könnyei. Nagy sokára felállott. Nézte a másik ágyon a nagy fiút. Oda szokott ő kuporodni emellé, csak úgy, alig fekve, mig a fáradtság s az álom el nem nyomja, de most nem bírt lefeküdni, s nem volt benne álmosság, csak borzasztó rémület és rettegés a holnaptól. Már hallotta, hogy az úr meghalt. Öngyilkos lett. Ezt is hallotta. Egy béresasszony erre ment, a külső tanyára ment, megállóit előttük, és elmondta, mi történt. Felállott, s mint egy kísértet, kitántorgott a házikóból a csillagos ég alá. Az ember is ült, nem'fekudt. Soká állott az ajtóban, s maga elé nézett. Végre megszólalt:- Maris. Megmozdult s odafigyelt, de nem szólt.- Hallod...- No.- Ezt még a koporsó szájában se szabad elmondani - mondta az ember. - Esküdj meg.- Hogy? Az ember rekedten, csöndesen előremondta:- Esküszöm. .-Esküszöm...- Az élő Istenre...- Az élő Istenre.. S az ember így keményen s nagyon megeskette. Azután hallgatott. Hallgatott negyed óráig, fél óráig. Isten tudja, meddig Végre megszólalt:- Láttam.. Újra nagy idő múlva, talán órák múlva szólott.-A magam szemeivel láttam... A kert alatt... Valamit hallottam. Autót. Ott voltam a kastély előtt a gruppba. Aludtam a bokor alatt. Elnyomott... az álom... Arra ébredtem fel, mikor messziről hallottam az autót. Csendesen jött Megállott, úgy számítottam, a dülőúton, a gyűrőnél .. A tornácon nagy nevetések voltak. A nagyságos asszony ott vót. Vendége is vót Akkor jött egy magas úr... ott állott, hallod.. Azután az úr a túlsó oldalrul gyütt... A meg elővette a revolverét, és rácélzott a tornácra. . Akkor ez is elő a maga revolverét, és rá az úrra Eccerre lőttek... Akkor visszament a fák alatt a kertbe, amerre jött... Akkor a tornácon nagy sikótozás vót... Mikor csend lőtt. én elő, megkerestem az idegen uraságnak a lábnyomát Meg láttam tisztán egyet. A homokba. Arra ráborítottam a kosarat Hogy el ne tapossák. Reszketett minden csontja, ahogy maga elé gorbedt, s olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett hallani a szavát- Azután le a gyűrőhö. Megleltem az autó kerekeinek a vágá sát van nyom élig. De ott mán sok van eltapodva Hallgatott De ha öngyilkos lett mondta az asszony-Te avval ne törődj. Csak te senkinek a kerek világon eriol egy hangot el ne mondj. Mert megöllek Ha te arról egy hangot is elbeszélsz. Az asszony leguggolt, úgy ült a sarkán a falnak támaszkodva Nagyon sokáig. Mikor feleszmélt, hallotta az ura lélegzetét A szegény ember, hogy könnyített magán, elaludt S ő lassan megértette, amit az ember mesélt És a béresasszonyra gondolt, aki mondta, hogy az úr öngyilkos lett Lassan elkezdett tovább kúszni Maga sem tudta, mit csinált, csak már messze járt a háztól, a forró szántóföldeken: ahol a tarló olyan volt, mint a gőzölgő, meleg kemence feneke, s ment. ment, hogy könnyítsen a maga lelkén A háznál három pap beszélt. A debreceni püspök rpaga is itt volt, s gyönyörű imái mondott. Utána az esperes beszélt az Avaryakról, akik négy századon keresztül istápjai s gyámolói voltak a református eklézsiának. Harmadiknak a debreceni kollégium rektora prédikált, s szívből elsiratta a jelest, aki mint diák, dísze volt az iskolának, mint férfi, méltó utóda a nagyoknak Olyan volt a temetés, mint a régi nagyurak utolsó útja. Véghe tetlen beszédek és roppant tömeg, amely elkísérte a családi kriptáig az utolsó nagyurat. Az úton tizenkét pap ment kettős sorban, s utánuk a megye nagynevű családjainak képviselői. A falu egész lakossága jelen volt, az uradalom személyzete s a környék falvainak népe igen nagy számban. Nagy emberek voltak ezek mind mondta mesélve egy vastag papi ember az úton. - Milyen kár, hogy mégis mindig volt bennúk valami gyöngeség Amiatt nem emelkedhettek soha az ország színe elé, mert mindig megakadályozta őket az igazi nagyságban valami zökkenő a lelkűk mélyén . Avary Pálra emlékezem mondta , aki az oporai templomot megmentette. Ez az Avary Pál Mária Terézia gárdakapitánya volt, s a királynő kedvence és belső titkosa Egyszer csak megjelenik a faluban egy kanonok, hogy elfoglalja a templomot a királynő parancsára a katolikusok számára Szaladtak a nép emberei hozzá: ,,Uram, mit tegyünk7" .Menjetek a templom elé - mondta. - Ha ott leszek, küldjétek be hozzám a templomba, s hagyjatok egyedül vele" ügy is volt... 0 maga felöltözött vitézi ruhájába, kardot kötött az oldalára, s lóháton ment a templom elé. Leszállón bement, s megállott az urvacsorai asztal előtt. Akkor bejött a kanonok Mit akarsz7" „Őfelsége a királynő parancsára a templom kulcsait " „Ott vannak az asztalon, vedd el. ha mered " A kanonok kinyújtotta a kezét, s rátette a kulcsokra, Avary Pál kihúzta a kardját, s levágta a kanonok kezét Ebből nagy eset lett. Öt rögtön elfogták, s Bécsbe szállították a királyné elé. A királyné kihallgatta, s azt mondta: „A halálos ítéleted készen van. De adok huszonnégy órai gondolkodási időt. Ha holnap délig visszatérsz az egyedül üdvözítő egyház kebelébe, gróffá teszlek Ha nem, fejedet vétetem." És Avary Pál kitért Azontúl ide többet haza nem jött, a családnak ez az ága más fira szállt, ő viszont nagy uradalmakat nyert Ilyen csodálatos volt mindig e család Mártírt nem adott, de míg életüknek bőségében voltak, mindig hívek és jótékony urak maradtak . Csak a-megpróbáltatások óráit nem bírták el. . Hallgattak, akik hallották, s mindenkinek a lelkében megvolt az ítélet a díszes érckoporsó lakója felől, aki hidegen, elegánsan és még szótalanabbul, mint életében, elment, s magával vitte a család minden titkát. Az özvegy gyalog ment, mély fekete gyászban, a koporsó után. Nővére karjába fogózva. A két nő olyan volt, mint két édes, szép mártírnő. A parasztasszonyok, akiknél még megvan az ősi temetési szertartási divat, hogy égre hasító jajszóval s roskadozva kell kísérni a koporsót, nem voltak megelégedve azzal, hogy oly egyenesen lép, és semmi hangját nem lehet hallani A sírnál a helybeli lelkész fungált (végezte a szertartást) (folytatjuk) „Betelt az idő és elközelitett az! Istennek országa, térjetek meg és j IIGGYETEK AZ EVANGÉLIUMIBAN” — hangzik felénk az Uj' ■Testamentom felhívása. (Mk. 1:15) Ez laz EVANGÉLIUM az, amit Isten I >.....előre megígért az ő prófétái által a, ISzentirásokban.” Rm.l:l—2. (Olv. II Imóz. 3:15 és 49:10, Ésa. 7:14, és | |9:6—7, és 53:1—12.) Erről az EVAN-1 IGÉLIUMRÖL mondta Pál apostol, I Jhogy nem szégyenli, „mert Istennek! {hatalma az, minden hívőnek üdvössé- Igére. Mert az Istennek igazságai ^jelentetik ki abban...” Rm. 1:16. I Istennek hatalmában van Jézus igazi i I életének-engedelmességének érdemeit I b (emlékezzünk az Ur szavaira: „ÉnJ I vagyok az igazság.” Jn.l4:6) a hívői I embernek javára imi, mintha sajátja | r volna, ami az üdvösség egyetlen útja is.1 ■ Gábriel arkangyal igy szólt Jézus l életének küldetéséről: ......mert ől j szabadítja meg az ő népét annak j I bűneitől.” Mt.l:21. Miután Jézus 5 kenyérrel 5000 ] Iembert vendégelt meg, ezt kérdezték! [Tőle: „Mit csináljunk, hogy az Isten) ! dolgait cselekedjük?" Amire Jézus igy < I válaszolt: „Higgyetek abban, akit azl ! Isten küldött.” Jn.6:28—29. Majd igy I j folytatta. „Mert azért szállottam le aj I mennyből, hogy ne a magam akaratát | » cselekedjem, hanem annak akaratát, J aki küldött engem.” Jn.6:38. Emlékez-1 I zünk Jézusnak Gecsemáné kertjében I • mondott imájára: „Atyám, ha lehetesé- < I ges, múljék el tőlem e pohár, mindaz- j J által ne úgy legyen, amint én akarom, | j hanem amint Te.” Mt.26:39. Mindezt] | háromszor ismételte meg. Keresztelő János felhívása: Higgye- ] jtek az evangéliumban! Jézus felhívása: | I Higgyetek abban, akit az Isten küldött. [Az evangélium egyenlő Jézussal. A< I Szentirásból félreérthetetlenül világo-1 Isan láthatjuk: (a) Az evangéliumi (egyenlő Jézus életével, (b) Jézus életej ■ egyenlő az Ő tanításával, mert! ! pontosan élte és gyakorolta mindazt,! j amit tanított, (c) Jézus tanítása egyenlő j | az Atya akaratával. Számunkra az Uj Testamentom! j legelső felhívása: „Betelt az idő, ésj I elközelitett az Istennek országa, téljetek meg és HIGGYETEK AZj EVANGÉLIUMBAN.” A Biblia vilá-1 I gosan tanítja: az igazi hit, az üdvözítő ( j hit nem csupán az értelem igent-bólin- j j tása, hanem akaratom átadása, tehát I [ engedelmesség. Hinni az evangélium-' j ban tehát azt jelenti: engedelmeskedni, I Jézus tanításának, ami egyben az Atya I akarata is. Pál apostol nem ad helyet a , I félreértésre, amikor közli, hogy milyen I I tragikus következménnyel jár az | t evangélium elvetése:......amikor megje-1 1 lenik az Ur Jézus az égből, az ö I [ hatalmának angyalaival, tűznek lángjjában, aki bosszút áll azokon, akik! 1 nem ismerik az istent, és akik NEM 5 ENGEDELMESKEDNEK a mi Urunk ' ] Jézus Krisztus evangéliumának." II l I Thess. 1:8. Nincs más evangélium r(Gal. 1:7), de hamis próféták vannak, j akik el akarják ferdíteni, meg akarják I (hamisítani Jézus tanítását — az Atya I | akaratát. Kutasd a Szentirást, fogadd j I el annak tanítását hited és életed L { vezetőjéül, higgy és üdvözülsz. Ha nemj ■ olvassa el 1 dolláros „Világválság és i I Döntés" c. 96 oldalas könyvünket, r hanyagságával önmagának okoz szinte i I felmérhetetlen veszteséget, amit elkejrülhet. P.O. Box 322, Perth Amboy, (N.J. 08861. Telefonon: 201-251-2318. Botamky Igor
