Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-18 / 47. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL MERRE TARTANAK A MAI TIZENÉVESEK? Irta: NYITRAI KATALIN (Alábbi írásával iy munkatársunk, Nyitrai Katalin mutatkozik be olvasóinknak) Sokirányú megfigyelésem szerint — és ebben a felfogásomban a szülők és nevelők sokasága is osztozik — a mai tizenévesek zöme előnyösen elüt a mai huszonévesek zömétől, attól a nem a legjobban sikerült korosztálytól. Merre tartanak Észak-A- merika mai tizenévesei? Először is következő általános megállapításokra jutunk, a statisztika terén: A fiatalok 10-től 20 évig terjedő korosztályában az USA-ban és Kanadában együttesen 49 millió Ny|traj Katalin kétszázezren tartoznak. Ebből 24 millió kétszázezer a fiú, a lányok pedig 25 millióan vannak. A fehérek túlnyomó többségben vannak. Számuk 41 millió hatszázezer. A fiatalok jelentékeny szerepet játszanak Észak-Amerika gazdasági életében. Vásárlóerejük minden más országbeli tizenévesekét felülmúlja. Vitán felül az USA-ban és Kanadában élnek a világ legjobban öltözött, táplált, iskolázott és a legsokoldalúbb szórakozási lehetőségek között válogatható fiataljai. A 14 és 20 év közötti fiatalság évi keresete meghaladja ebben a két országban a 46 milliárd dollárt, ami hazájuk évi összjövedelmének 5 százaléka. A fiuk 56 és a lányok 66 százalékának évi átlagkeresete: 2 000 dollár. A meglehetősen alacsony egyéni jövedelem ellenére egy 17 éves észak-amerikai fiatal heti 20 dolláros zsebpénzzel büszkélkedhet. Bár a legtöbben későbbi kiadásokra, elsősorban az egyetemi tandíj fedezésére gyűjtenek, de a vásárlásokra is jut. Egy országos piackutatási felmérés szerint, ha a fiataloknak megtetszik valami, akkor azonnal megveszik. Még akkor is, ha a szóbanforgó piperecikk, vagy stereo-lemezjátszó meglehetősen drága. Csak egy példa. Az USA-ban és Kanadában évente körülbelül 600 millió dollár értékű hajápolószert adnak el. Ennek felét a tizenéves lányok vásárolják, akik a piacra kerülő összes piperecikkek több mint egynegyedének is elfogyasztói. A rádió, TV, stereo és magno 60 százaléka a tizenéveseknél talál gazdára. A divatos hanglemezeket is elsősorban ők vásárolják. Önkéntelenül is felvetődik az emberben a kérdés, hogy honnan szerzik a tizenévesek az ehhez szükséges anyagi fedezetet? ■ Az otthonról kapott zsebpénzen kívül Észak-A- merikában már régen kialakult a fiatalok állásvállalásának sajátságos formája. Kisgyermekekre ügyelnek fel, füvet nyírnak és hasonló, kisebb-nagyobb házkörüli munkát vállalnak. A középiskolás évek lényeges változást hoznak. Olyan munkakörökben helyzkednek el, amelyek nem igényelnek különösebb tapasztalatot, vagy szakmai ismeretet, és mégis valamivel többet keresnek. Ebbe a kategóriába tartozik a bolti kisegítő, a kifutó fiú, a vendéglői edénymosogató, a takarító, vagy a 3-4 órát dolgozó titkárnő. Észak-Amerikában egyébként a 16-20 év közötti korosztály a munkavállalók 14 százalékát teszi ki. A fiuk 56 százaléka munkás, úgynevezett kékgalléros beosztásban. A lányok 40 százaléka titkárnői, vagy hasonló munkakört tölt be. A vázolt anyagi szempontokon kívül lényeges ideológiai és filozófiai tényezők is jellemzik napjaink észak-amerikai tizenéveseit. A mai amerikai tizenévesek annak a generációnak leszármazottjai és örökösei, amely alig egy évtizeddel ezelőtt teljesen uj irányt szabott a politikának, könnyű zenének, a nemi életről alkotott elméleteknek és az ifjúsági élet úgyszólván egész területének. Az ő irányzatuk a múlttal szemben határozottan forradalmi volt és sokszor élesen elütött az elődök életfelfogásától. Elődeikkel ellentétben azonban a mai tizenévesek célkitűzései sokkal gyakorlatiasabbak. Megvalósításuk éppen ezért valószínűbb. Értékítéletük kifinomultabb. Gondolkozásuk józanabb és általános magatartásukban jellemző az összehasonlíthatatlanul nagyobb türelem, a szülői, iskolai, és az úgynevezett természetfeletti hatalom készségesebb elfogadása. Az „ellenkulturából” fakadó politikai, erkölcsi és kulturális szélsőségeknek ma már úgyszólván teljesen nyoma veszett. Ma már nem teljesen az „azt csinálok, amit akarok! elmélet szabja meg a fiatalok jövőbeni terveit. Inkább jólfizetett állásokra vágynak, biztos elhelyezkedést kívánnak olyan munkakörökben, amelyek kielégítik alkotó és erkölcsi igényeiket, idealizmusok változatlanul erős. De ennek múltbeli túlkapásait teljesen kiszorította a társadalom iránti felelősségtudat és az őszinte segitőkészség. Mi a helyzet a vallás terén? A LEGUTOLSÓ RÁKÓCZI (Folytatás a 14. oldalról) letelepedtek, és az előkelő családokból való fiatal lányok kaptak náluk kitűnő nevelést. Ide, a Szent Antal utcai zárdába került át a kis Charlotte-Josephine de „Ragotsky” is, amint azt egy zárdái körlevélből megtudjuk: „a nagyon előkelő, nagyon hatalmas és nagyon kiváló Rákóczi József hercegnek, Erdély fejedelmének leánya”. Miután több, mint négy évet eltöltött a fővárosi zárdában, bejelentette vágyát, hogy örökre ott maradhasson, vagyis, hogy mint novíciát felvegyék a rendbe, ami azután 1754 júniusában, 17 éves korában meg is történt. Erről az eseményről tudósit a párizsi Országos Levéltárban megőrzött nyomtatott körlevél: „Egy ilyen szeretetre méltó folyamodónak érdeme, jellemének megragadó szépsége, természetes figyelmessége, amivel lekötelez mindenkit, mindig vidám hangulatának állandó egyenlősége és szivének és szellemének annyi más kiváló tulajdonsága nagyon is ismertek voltak előttünk, hogy ne üdvözöltük volna, hogy az Ég az ő személyét meghívta a mi szent intézményünkbe.” 1755. junius 11-én saját kezével irta a rend naplójába: „Hála Istennek, ma felszenteltek, hogy kivánságomhoz képest itt éljek és haljak a Notre Dame de la Visitation zárdájában. Ebből az alkalomból Franciaország királya, XV. Lajos, 12 000 livrét adott „hozományul” a zárdának.” Haláláról az Országos Levéltárban ugyancsak megőrzött zárdái kiadványból értesülünk, ami a következő címmel jelent meg: „Rövid összefoglalása a mi igen megbecsült Charlotte-Josephine de Ragotsky nővérünk életének és erényeinek. Elhunyt 1780. julius 3-án, 43 éves korában Párizsban, Szűz Mária kolostorában.” Megbizható becslések szerint az észak-amerikai egyetemisták több mint egyharmada rendszeresen jár templomba. Vannak aztán olyanok is, akik számára a hit nem feltétlenül a beleszületett vallás kérdése, hanem intellektuális fejtörő. A legtöbben mégis hisznek valamilyen felsőbb hatalomban, függetlenül attól, hogy Istennek, Buddhának, vagy Allahnak hivják-e, vagy nincs meghatározott neve. A hagyományos értékítéletekhez való visszatérés egyik legbiztosabb jele a tizenévesek világában: a család ujra-felfedezése. A közvéleménykutatás során, melynek lebonyolításában én is részt vettem, Christopher Partington, egy 17 éves hamiltoni középiskolás talán valamennyi kortársa véleményét fogalmazta meg: — Az életben való helytálláshoz a bizalmon és szereteten alapuló családi élet a legbiztosabb felkészülés. A szülők és nagyszülők tapasztalata, utbaigazitása ki tudja hányszor óv meg bennünket attól, hogy elrontsuk az életünket, egy helyrehoztatlan lépéssel. A szülők és testvérek jelenléte a felnövő nemzedékek lelki támasza. A nemi élet ismételten felmerülő kérdéseire a mai észak-amerikai tizenévesek sokkal józanabb hozzáállással keresik a választ, mint a ma már huszonévesek zöme tette. A legtöbb tizenéves meg van győződve arról, hogy a kellőképpen történő szülői és pedagógiai tanácsadás figyelembevételével felnőttként tud megbirkózni a problémákkal. A lányok túlnyomó többségének ma már ismét a házasság, a családalapítás a gyermeknevelés az életcélja. Istennek hála, a legújabb nemzedék visszatér a helyes útra. Jellemzését igy foglalták össze: „A mi kedves nővérünknek a legelőnyösebb alakja volt, magas és arányos: magatartása fenséges volt, és mindazon kellemei megvoltak, amiket megkívánunk a női nemtől. Méltóságos arckifejezése, általában szerénységgel párosult minden azt mutatva, hogy ki volt ő, és minden azt mondva, hogy ezt ő el akaija rejteni... Nagylelkű és érzékeny, nemes és egyenes, hálás és gyengéd, bátor a hősiességig... Társai példaképül tekintették a noviciátus alatt, elfogadták tanácsait és élvezték tanításait. Beöltözvén rendünk ruhájába, a legméltóbbnak mutatkozott Jézus jegyességére.” A legelmélyültebb hit jellemezte a mi nővérünket.. A karitász, az erények királynője hatotta át egész tevékenységét. De nincs igazi erény alázatosság nélkül ő pedig mindig az volt — fejeződik be jellemzése. Sajnos, már fiatal, korától kezdve gyulladást érzett a mellében 1765-ben himlőt kapott 1780-ban tüdőgyulladás lépett fel nála, teljes étvágytalanság gyötörte és halála előtt két hónappal már csupán csontváz volt. Érezte közeli halálát, és kérte az utolsó kenetet. Halála napján még meggyónt, áldozott. Majd kezdte elveszíteni a hangját, csak egy feszületet kért még a kezébe, amit a szájához emelve, hogy megcsókolja, kilehelte a nemes lelkét. A zárda kis templomában helyezték örök nyugalomra e nagyapjáéhoz hasonló hittel és vallásossággal megáldott legutolsó tagját a Rákóczicsaládnak. A zárda még 1790-ig működött, majd mint a forradalom által elkobozott nemzeti vagyont eladták, és az épület helyén utcát nyitottak. A kis templomot azonban meghagyták (Manzart, a hires építész műve volt!) és 1802-ben átadták a református egyháznak. Nagy Iván
