Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-18 / 47. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN OBERWARTI (FELSŐŐR) TALÁLKOZÁS Irta: HALMI DEZSŐ Otthonról jőve Kőszegnél léptük át a magyar határt. Felsőőrre igyekeztünk (mai osztrák neve Oberwart,) mely városka a környékkel együtt, régi magyar település. A lakosság egy része még ma is beszél magyarul s az uj, 1956-os menekült hullám újabb fejlődést adott a város magyar kultúrájának műveléséhez. Mi 1971-ben voltunk ott, amikor a dollár értéke megbízhatóan hirdette a vásárlóerőt. Oberwart, Pinkafeld (Pinkafő) uj fejlődésnek indult, többemeletes őröklakásos házak épültek, az árak amerikai szemmel megfelelőek voltak és nagyon sok emigráns magyar ezen a környéken akart nyugdíjas éveiben véglegesen letelepedni. Az első vendégfogadóban béreltünk lakást. Az öreg tulajdonos és felesége még tudott magyarul, de gyermekeik már nem. A Wiesengasse nevű utcát kerestük, mely a városka belső forgalmán kívül esett. Gyalogosan, sétálva mentünk, szép falusi házak mellett haladtunk el és nagyon sok udvarról magyar szó jutott el hozzánk. Elbeszélgettünk a régi magyarokkal, kik meg voltak elégedve sorsukkal és nagyon messze volt tőlük az az idő, amikor még a nagy magyar Haza részesei voltak. Az útirány megérdeklődése végett egy sarki dohányárudába vetődtünk. Egy házaspárral találkoztunk, kik szintén magyarok voltak, Minesota államban élnek és hasonló letelepedési szándék vezérelte őket Oberwartba. Meghívtak bennünket a közeli panzióba, ahol laktak. A lakás, napi háromszori étkezés csak 3 dollárba került, mely ár igazán olcsóságnak szimitott. A kerthelyiségben ülünk le, a jövő terveit kezdtük szövögetni, amikor majd a nyugdíjas évek számtalan szórakozását kinálja a környék s maga a kis város, minden kényelmével. Újabb látogatók érkeztek s perceken belül kilenc magyar verődött össze. Mi Kaliforniából, ismerőseink Minnesotából, ketten Angliából, egy Svédországból, ketten pedig helyi lakosok voltak, kik a menekülés után itt telepedtek le. Vacsorára vesevelőt, frissen sült tepertőt és ropogós házi kenyeret kaptunk. A sok jót ruszti borral öblögettük. — Valami ki nem mondott remény égett a társaság szemében. Itt élni a magyar határ közelében, ha kedvünk tartja évente hazalátogatni, hallgatni a magyar rádiót és közelébe jutni mindennek, mely valaha az „otthont” jelentette. Másnap Pinkafőre mentünk, hol egy Szemes nevű borkereskedővel tárgyaltunk. Nagy tervei voltak. Egy öröklakásos városrészt akartak építeni, üzletekkel, úszómedencékkel és olyan sportpályákkal, melyek a lakók igényeit minden tekintetben kielégítik. — Azzal a tudattal távoztunk, hogy pár éven belül itt lesz az otthonunk. Sajnos, a rohanó élet mást hozott. A dollár értéke lezuhant, az ausztria árak csillagászati magasságot értek el. Az amerikai infláció és a munkanélküliség végigszántott Európán. Kik már Ausztriában véglegesen letelepedtek, lassan kezdtek visszavándorolni oda, honnan elindultak. — A pinkafeldi építkezési tervek elkészültek ugyan, de csak tervek maradtak. Szemes ur személyesen járt Kaliforniában, tőkét akart összehozni és építkezések megkezdéséhez. azonban az árak végtelen magasak voltak. Egy átlagok kaliforniai ház árával voltak azonosak, de kényelem szempontjából meg sem közelítették azokat. Ilyen feltételek mellett senki nem volt hajlandó egy fillért is befektetni. Mindenki maradt a régi helyén, ismételve a bevált közmondást: „Ember tervez, Isten végez.” ÉJSZAKÁK Naponta érzem a romlást zsigereimben, csak éjjel ropogok friss nedvtől, mint a fák. Ha vérem átszivárgóit a nappal gézein, feketeköpenyes szanitécek Jönnek, az éfszakák. Bekötöznek. S hajnalig őserdőben nézek arany parázsba, számban izgatott éneket melegítek. Az embert hideg földbe tapossa árvasága, ha te, álom, nem segítesz! Ladányi Mihály MAGYAR NÉPSZOKÁSOK LAKÖCSAI HAGYOMÁNYOK Somogy megyében, a barcsi járásban, a Drávától 4 km-re található Lakócsa. Ez a kis etnikai közösség sokáig megtartotta régi hagyományait, sőt néhányat ma is ápolnak. KERESZTELŐ: Olyan nevet kapott a gyermek, amilyen napon született, tehát naptári nevet, természetesen a nemnek megfelelően. Ha pl. a fiú születésének napja női névre esett, akkor az előtte levő férfinevet kapta, s fordítva. Az újszülött feje alá pénzt tettek, hogy az életben mindig legyen pénze, bekecsre tették, hogy göndör hajú legyen, a markát összeszoritották, hogy fösvény legyen, és kezére ácsfejszét tettek, hogy értsen a mesterségekhez, ha lány volt, akkor mángorlófát, hogy jó háziasszony legyen A gyermekágyas ágyba fokhagymát tettek a boszorkányok elleni védekezésül. Ha az anyát szólitgatták nem volt szabad válaszolnia rá. A rokonság paszitot (ételt, italt) vitt az újszülött tiszteletére, ezt háromszor ismételték meg. Ez a szokás ma is fennáll. A gyereket a bölcsőben igy hívták: hódi szpát hódi áá... (gyere aludni). A következő éneket énekelték ringatás közben: Tasi, tasi tanana, / ide papa i mama. / Papa nosi caca, / Mama nosi zizu / daj boze sve. A gyermeket a szülők teknőben (mely bölcső is volt) kivitték a mezőre, természetesen a többi gyerek is velük jöt. A mezőn kis sátrat készítettek számára, ahol az idősebbek szerepe a kisebbekre való felügyelet volt. ESKÜVŐ: A lányt az esküvő előtt a fiú hozzátartozói, lakodalmas népe, jelképesen megvásárolta, kapupénzt fizetett, azután a templomi szertartás következett. Majd a vőlegényes házhoz tértek, ahol a menyasszony anyósa pohárba bort töltött, azt a menyasszonynak ki kellett innia, és a poharat a háta mőf dobni: ha a pohár összetört, azt mondták, ho* könnyen fog szülni. A menyasszony minden lakodalmast megcsóko és megajándékozott egy-egy törülközővel vagy má ajándékkal, amit természetesen maga szőtt, i menyasszony ölébe olyan nemű kisgyermeket ültettek amilyet később szülni kívánt. A menyasszony őt i megajándékozta apró pogácsával, dióval, ami eg szőttes kendőben volt. A vőfély tréfálkozásai ismertek voltak: éjfélte többek között rántottét árult egy tányérból, ai viszont lopott belőle, az pénzbírságot fizetett, s vőfély még rá is vágott a kezére egy főzőkanállal. Éjfélkor az ifjú párt összekötözték és aludr küldték őket. A lakodalom három napig is eltartott HALÁLOZÁS: Haláleset alkalmával a halotti megfürösztötték, és a fürdővizet olyan helyi öntötték, ahol nem járt senki. Ünneplőbe öltöztették az álkötőjét később levették, és mellé tették koporsóba, nehogy később visszájádon. Ha az elhuny fiatal személy volt, azt megsiratták, ha lány volt akkor lánypajtásai vitték ki a temetőbe, ha legény akkor a barátai. A halottat az általa előre kiválasztat ruhában temették el. Elhantolása előtt pénzt dobtak sirgödőrbe, hogy a másvilágon legyen pénze. A sir elkészítése után következett a to (kármina), a halottért több misét tartottak. A gyás egy évig tartott, fiatal elhunyta esetén tovább is Mindszentek napján imádkoztak érte, gyertyá égettek, és az ételből neki is hagytak. HUMOR Kovácstól megkérdi a bíró: — Mikor akarja az egyhavi büntetését leülni? — Ha lehet, februárban, mert akkor két napc megspórolok. • •• Két beteg találkozik a gyógyfürdőben. — Hogy lehet az — kérdezi az egyik —, ha * lábadat masszirozzák, te mindig nevetsz, én me; mindig ordítok fájdalmamban? — Azért, mert én mindig az egészséges lábama nyújtom oda. • §« A skót elmegy az ügyvédjéhez: — Ügyvéd ur, gondnokság alá akaror helyeztetni a fiamat nagyfokú pazarlás miatt. — Mit csinált a fia? — Elfogtam egy levelét, melyben százezer csókc küld a menyasszonyának. 090 Két mama beszélget: — Én rendszeresen megveszem és tanulmányi zom az összes gyereknevelési szakkönyvet. — Ezt már én is megpróbáltam. Most inkáb különórákat veszek egy oroszlánszeliditőtől. Az idős néni panaszt tesz a rendőrséger Elmondja, hogy ugyanaz a szélhámos már hatszc csapta be, mindig más-más mesével. — De hát hogyan hihetett neki? — kérdi csodá kozva. — Tudom is én, olyan ismerős volt az arca... 0Ó0 Szorongva kérdezi a humorista a szerkesztőt. — El tetszett olvasni az Írásom? — Természetesen. Jó és eredeti. — Igazán? — Ami jó, az nem eredeti, ami meg eredeti, a nem jó.
