Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-11 / 46. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: J FORRÓ MEZŐÉ- Főjegyző úr - jelentkezett le a detektív -, Makkos detektív vagyok - s elébe tette a főkapitány parancsát.- Van itt a községben egy család, akit meg kell keresnem a nevét nem tudom, csak azt, hogy néhány év előtt itt megvett egy kastélyt, kupec létére- Karanka János- Lakik ?- Majd a kisbíró elvezeti- Megbízhatósága?- Elég haszontalan fráter. Kupec, tehát hivatásszerűen ha zudik- Köszönöm Már ment is. Mikor odaért a Vállaj kastélyhoz, nagyot nézett, s nem akart a szemének hinni. Már tudott erről a kastélyról, de ahogy most áll, borzalmas volt Régi kis nyírségi kúria inkább, mint kastély. Tágas park közepén állott, a kerítéstől is jelentékenyen beljebb, erről lehetett megismerni, hogy nem parasztház Úri önállóság volt benne A régi fákból és díszbokrokból már semmi sem volt a hatalmas udvaron, csak egy megkopott öreg lucfenyő, csüngő mohás ágakkal, mint valami öreg varjú, s egy óriási nagy fagyalbokor, amely alatt pulykák tanyáztak és klúgattak a melegben A többi minden ki volt vágva; kukorica dagadozott a ha|dam diszvirágok helyén. A ház tornácát csak bent az udvarról lehetett látni A tága; és kedves kúriából már csak az első két szoba, az utcai szobái lakottak, a többi mind istállónak, baromfiólnak volt átalakítva Kotlóstyúk sétált a kopott s törött téglákkal kirakott tornácon Hátul egy rúgott bornyú csámpáskodott ki az udvarra a rég biliárdszobából Sehol élőlény Hiába kiáltott ő is meg a kisbiró is, senki se válaszolt. Hé, hé A detektív benézett az üveges ajtón az első szobába, s vetetlen ágyat látott odabent, rózsaszínű szennyes huzattal, s mindenféle bútor, edény, kerti és gazdasági szerszám Itt nem sepernek, legfeljebb háromszor egy évben, ha nem három évben egyszer Megrázta az ajtót, be volt zárva, nem engedett, és nem is volt odabenn senki- No, ezek jól néznek ki - mosolygott kajánul, s arra gondolt hogy az oporai kastély is csak erre a sorsra jut hamarosan Milyen hűhót csapnak, hogy egy embert agyonpukkantottak benne -, de nézzék meg majd tíz esztendő múlva, gondolta a Vátlajok még nagyobb urak voltak, mint az Avarok, minden harmadik faluban volt egy kastélya a családnak: már itt tart Végre a kisbíró előkerült egy kékfestő ruhába öltözött szennyes asszonnyal, akinek az arcába lógott a haja- Maga Karankáné?- Én- Hol az ura ?- Lent van, kukoricát kapál- No. akkor lódulj utána - intett a kisbírónak , mondd meg, hogy ebbe a percbe itt legyen A rendőrségtől vagyok A fiú már futott is. Leventeköteles Még ennek van bokája a futásra- Maga pedig adjon valami ennivalót, míg az ura megjön, mert olyan éhes vagyok, mint a medve Az asszony nagy szemeket meresztett. Ennivalót? Ne tőtse az időt; üssön oda tizenkét tojást, vágjon bele kolbászt vagy sonkát Főzzön teát is- Teám nincs Akkor feketekávét De ne töltse az időt. nekem rohanni kell Én nem lophatom itt a napot a maga sógora miatt, vagy mije magának az Anton?__ Anton? - sápadt el az asszony Anton? Ammer Anton? Mije magának? A bátyám, mi van vele? Azt majd én akarom megtudni magától Meg az urától úgy viseljék magukat, hogy ha nem felel meg a vallomás azonnal jönnek velem a főkapitányságra Az asszony azt sem tudta, melyik lábára álljon; egyszerre oly szives lett, mintha vendége érkezett volna Pedig szemmel látható volt, hogy fösvénységre született e világra. Más célja egyáltalán nincs az ilyen sovány, mérges, gyomorbajos asz szonynak- Kérem szépen, én nem tudok róla semmit, az uram sem tud felőle semmit húsvét óta Akkor voltunK nála. szekérrel, Oporán, azóta semmit se tudunk egymásról, pedig annak már több mint két hónapja...- Ne beszéljen annyit, majd a kérdésre válaszoljon, most pedig igyekezzen az étellel. Ma még folyton inspekción vagyok éjjel óta, és egy falatot sem ettem. Azt nem vallotta, hogy mennyi sört, sós kiflit és ringlit kebelezett be. De most tényleg éhes volt; éppen egy zónapörkóltre készült, mikor a főkapitány úr ráparancsolt Az asszony bukdácsolva futott a kamrába, ez valamikor, még most is meglátni rajta, a kisasszonyok hálószobája volt. a selyem kárpit még ott volt nyomokban a falon. A detektív utánament a konyhába, széket vett és leült Ez a konyha se volt soha konyha, ennek a falai is rózsaszín papírkárpittal vannak borítva, csak éppen már tíz év óta mindig le hasogatták, ha feltáskásodott a kárpit. Csikótűzhely volt beállítva a sarokba, s gazdag volt a szemét az egész helyiségben- Nem tartunk mink cselédet, kérem, az embernek meg mindenképpen jó - mentegette magát az asszony -, hát mért tetszik az én Anton bátyám után érdeklődni, én istenem, teremtőm Elébb megvárom, mig itt lesz az ura Nincs valami inni valója? \ Rögtön hozok, kérem s abbahagyta a tűz fújkálását Felállott guggoltából. és a kamara felé ment, s nemsokára kihozott egy félig telt palackot Poharakat vett elő, kitorulgette egy szennyes kendővel, s letette a detektív elé, és a palackot rábízta Tessék, tés úr Én istenem, csak nincs rá valami gyanóság Miben lenne7 kérdezte a detektív S durván, élesen riká csolta: no, csak mondja meg, miben lehetne rá gyanúság? Én semmit sem tudok, kérem alássan, én semmit sem tudok, csak amit az újságban olvastam De az újságban nem olvastam a bátyám, Anton nevit Még akkor nem tudta senki, hogy elmenekült. A nem lehetetlen, hogy nem kell messze menni érte? Mi? Az asszony úgy megijedt, éppen a tojást verte oda a lábasba, hogy azt a tojást, ami éppen a kezében volt, mindenestül bele pottyantotta a zsírba, úgy kellett aztán a mocskos tojáshéjat ki halászni a rántottából Nem tudom, mit tetszik gondolni, de könnyű a szegény embert gyanúba venni, ez a legkönnyebb, mindig csak ezt csinálják; mért nem keresik a tettest a feljebbvalók kozott; már valaki szegény és puskája van, akkor arra irányul? A detektív nagyon figyelt, az asszony már úgy szólt, hogy nagyon közel volt, hogy gyanúba lehessen venni Hiszen csak ne éppen az volna a megbízatása, hogy a gyanút kell kikerülni! Mennyivel könnyebb valakit gyanúba venni, mint az ártatlan ságára figyelni Szóval maga tud valamit (folytatjuk) ESŐD REMÉNYSÉG w #.v\ H S (46) Világhatalom és Isten Országa: (Kröker ].) Krisztus igazi egyháza és annak tagjai szolgálata mögött isteni megbízatás van. Szabadságunk, sőt létjogosultságunk prófétikus küldetésünk hűséges teljesítésétől függ. Dániel napjaiban Világhatalom és Isten Országa (Babilon és Izrael képviseletében) szembe kerültek egymással és Juda Babilon fogja lett. Dán.1:2—7. A kijelentés képviselőjét legázolta a világ hatalma. Vajon napjaink egyháza hivatkozhat-e arra, hogy ő függetlenül a jelenvaló világhatalom uralmától? Még a „szabad” nyugaton sem független. Krisztus Egyházának harca tisztán lelki harc, amely csak lelki fegyverekkel vívható meg. Célja nem az, hogy erőszakkal meghódoltasson, hanem lelki meghódítás, hogy az ellenségek Isten barátaivá legyenek. Ezért szent küldetésben nem szolgálhat karddal az oldalán (pl. nem volna szabad civil karhatalommal egyházi törvényeket érvényesíteni: vasárnap törvények), hanem csak Isten Szavával mint próféta. Az egyház sohasem volt Orleánsi Szűz. Az egyház csak akkor kapott szabad mozgást a világ fényes palotáiban, amikor a világhatalom ágyasává lett. Olvasd Jel. 17 és 18. fejezeteit, ahol az egyház és az állam arázna egyesülésével szolgálják egymás hatalmi törekvéseit. „És Dániel eltökélte az ő szivében, hogy nem fertőzi meg magát a király ételével és a borral...” Dán.1:8—21. Látjuk Dánielről és társairól, hogy ha Babilon fővárosában helyezték is át őket, ha a káldeusok tudományában nevelték is őket, ha a világ hatalmasságának királyi udvarában szolgálatra kötelezték is őket: hívők maradtak. Az ő szemükben Isten igéje drágább volt Nabukodonozor legjobb szándékú ren delkezésénél is. Lelkiismeretüket nem némithatták el még királyi rendeletekkel sem. Tudjuk jól a későbbi eseményekből, hogy Dániel és társai mennyire készek voltak arra, hogy Nabukodonozornak és az ő világbirodalmának szolgálatába állítsák életüket és tudásukat. Amikor azonban a legszentebbre került sor, amikor az isteni kijelentéseknek való engedelmességről volt szó, akkor minden parancsra a hit szent tiltakozásával ,nem”-mel válaszoltak, ök képezték a szent maradékot akkor, de ma megvan ez a szent maradék, akik Isten igéjét, Isten kinyilatkoztatását mindé nek fölé helyezik. A szent maradék újra és újra átélte a történelemnek azt a csodálatos titkát, hogy érintetetlenül át lehet élni egy világitéletet. Nem hiába úja az apostol: „...a világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Jn.2:17. Ajánljuk „A Megváltás Története” c. $2.00-os könyvünket. Kéijék levélben vagy telefonon. P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. 08861. Phone: (201) 251-2318. Botansky Igor TERJESSZE LAPUNKAT
