Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-21 / 43. szám
f». OLDAL MAGVAK HÍRADÓ SZlkLAY ANDOR: MAGYAR LÁBNYOMOK... (77.) „A Csáky szalmája...” (WASHINGTON.) — Amikor még élő gyökerei voltak magyar nyelvemnek, mert az egyik, vagy a másik magyarság körében éltem (1935-ig odaát, a háborúig ideát), nem létezett olyan fajta segédkönyv, aminőre most szükségem lenne; nem tudom, van-e már manapság. Fogalom-elemző és kifejezés-magyarázó kézikönyvre gondolok, mint angolul a Webster, franciául a Larousse, stb., amely szólásmondásokat is idéz és fejteget. Ezért vagyok abban a kinos helyzetben, hogy bár maga a kifejezés, ,.a Csáky szalmája“, még eszembe ötlik, de eredetét és pontos értelmét már nem tudom. Ha a mondás mint gyanítom, valamilyen tényleges, vagy képletes félre-sikerült vállalkozásra utal, úgy kitűnően illik ide. ..A. S. Csáky” (igy, kezdőbetűkkel s ékezet nélkül) a neve annak, aki elmondta nekem a maga szalma-szerencsétlenségének keserves históriáját, szalmalángszerű fellobbanásától a jassz-kifejezés értelmében vett leégésig, 56,000 füstbement dollárral, parázs pereskedéssel. A még csak tavaly megalakult CFTC, „Commodity Futures Trading Commission“ (magyarul még cifrább: Árucikk-Adásvételi Kilátások Bizottsága) nevezetű szövetségi kormányszerv első ügye másodgenerációs magyar lábnyomokat tartalmaz. Talán maradandók is ezek; máris sokaknak szolgál figyelmeztetésül a szóbanforgó bus fiatalember lehangoló viszontagsága. Az utóbbi időben már a nagylapok is felfigyeltek a 25 éves, éppen most végzett s máris tönkrement egyetemi diák keserű kalandjára, 2—3 hasábos címekkel: „Student Seeks Reparations for Losses: Test Case for New Commission” (Washington Post), „Student Left Impoverished, Action By CFTC Promised“ (Baltimore Sun), és a többi, némelyik fényképpel, mindegyik rokonszenvvel. „Alaposan berántott az a részvény-árus“, mondja fáradt hangon Pista, nyilván századszor mesélve meghurcoltatását. „Jó-jó, tudom, hogy aki kockáztat, az veszíthet is... de az ügynök egy szóval sem mondta, hogy bármiféle rizikó van a dologban...sőt, hangoztatta, hogy gyorsan és sokat fogunk nyerni, veszély nélkül...biztosra megyünk...és a cég közismert, nem valami szélhámos társaság hírében áll...Az ügynök 250 százalék hasznot ígért...“ Van a dolognak füle-farka, vége és hossza, de valahogy folyton kisiklik, erre-amarra kanyarog, mig végre tisztán látok legalábbis ennyit: A CFTC előtt fekvő „Complaint Number 1“ ott kezdődik, hogy tavaly nyáron Csáky kopogtatott a Hornblower, Weeks, Hemphill, Noyes, Inc. impozáns ajtaján, befektetési lehetőséget keresve. „Egy biztató megjelenésű, atyai jóakaratot sugárzó ügynök” készséggel és bőséggel adott tájékoztatót erről-amarról, mig végül felmerült egy „különösen jó kilátásokat nyújtó“ befektetési mód. A „futures contract“. Pista akkor még sajnos nem tudta, hogy az mi. Ma már sajnos tudja. A roulette, a tenyérjóslás, a hamiskártyázás és az árverezés bizonyos tőzsdei kombinációja ez, amelyben a termelési kockázatot átveszi a fogyasztó, azaz a kilátásba befektető „játékos“. Nem özvegyek és árvák számára találták ki ezt; acél idegeket, hajmeresztő vakmerőséget és villámgyors határozó képességet követel meg. Egyetlenjellemző adat: úgy hallom, jelenleg a „pork belly” megy legjobban, amelyből a vékony szalonna készül, ugyanis arra spekulálnak valamilyen gyarló ésszel fel nem fogható alapon, hogy a nyár végén itt az emberek kevesebb „bacon-lettuce-tomato" szenvicset esznek, mint a nyár elején. Ilyesmire fogadnak percek alatt erre-amarra százmilliókat. (A "New York Mercantile Exchange“-en tavaly tört ki egy szójabab-rizs-burgonya "futures“ botrány, amely mintegy kétezer millió dollárnyi befektetésre terjedt ki.) Node: Mellőzzük itt a közszükségleti árupiac és szabadkereskedelmi tőzsdevilág fogaskerékszerűen egymásba kapcsolódó alkatrészeinek természetét; legyintsük félre a magyarázatokat, megokolásokat, ígéreteket, kifogásokat. Mondjunk csak annyit, hogy öt hét leforgása alatt megsemmisült a Csáky szalmája, azaz 25,000 dollárja, amely addig nagynehezen felgyűlt saját pénzét és súlyosan szívbeteg apja megtakarított és fia felügyelete alá helyezett tőkéjét képviselte. A katasztrófát az ügynök megnyerő fejtegetésekkel és az előzőeknél is biztatóbb kilátások Ígéreteivel csak átmeneti balsikernek tüntette fel; csak most jön, csak most válik be, csak most alakul majd ki az igazi siker, a nagy nyereség, a nagyszerű eredmény... Valahogyan a Csáky felelősségére manipulált, ennek kontójára helyezett pénzekkel — úgy, hogy mire a tiu észhez kapott, már további nagy összeget vesztett el, amely eredetileg a kezében sem volt. Röviden: összesen 56,000 dollár úszott el a „nagyszerű“ és ..veszélytelen” lépések közt, beleértve a jutalékokat, amelyekkel az ügynök önmaga javára számolt el a legkülönbözőbb jogcimeken és a legkomplikáltabb szabályzatok végnélküli idézése közepette. Csáky perelt; sikerült találnia egy jóakaratu, egyelőre nem számlázó ügyvédet. Egyetemi diákcsoportok is felszólaltak mellette; nem egy diák megégette a kezét csalhatatlanoknak mondott tőzsdei kilátásokkal, agyafúrt ügynökök gyorsan pergő nyelvén gépfegyverbe illően ropogó „garanciák“ tüzében. Sőt már van egy bejegyzett „Csáky Defense Fund, P.O.Box 32402, Washington, D.C.20007“ nevű és című védelmi alap, amelynek célja Csáky legalább bizonyos mértékű felsegélyezése — mert (Folytatás a 15. oldalon) EMBEREK ÉS ESETEK Élet az élet után: a „beszélő” holtak Nemrég egy feltűnést kelrő könyv jelent meg Raymond A. Moody orvos tollából, aki jelenleg pszichiátriai tanulmányait végzi. Könyvében olyanokkal készített interjút, akiket klinikailag halottnak nyilvánítottak. Ezek tapasztalatairól számol be. Haldoklik egy férfi. Hallja, amikor az orvosa kijelenti, hogy „meghalt”. A füle zug, hangos zúgást és csengést hall, s ugyanakkor egy irdatlan hosszú alaguton repül keresztül. Azután úgy érzi, hogy elszakadt a testétől, de a fizikai környezetre még mindig nem emlékszik és a saját testét úgy érzékeli, mintha nem az övé lenne, hanem távolról figyelné. ÉVFORDULÓ 20 év távlatából Húsz éve annak, hogy a szomorú emlékű Rákosikorszak alkonyán a magyar nép síkra szállt szabadságáért, emberi jogaiért. A szabad világ lélegzetviszszafojtva figyelte az egyenlőtlen küzdelmet a rosszul felfegyverzett szabadságharcosok és legmodernebb harci eszközökkel felszerelt szovjet csapatok között. A Nyugat lelkesen szurkolt, Amerika Hangja és Szabad Európa kitartásra buzdította a szabadságharcosokat, de senki sem ment segítségükre. A szovjet tankok gyorsan véget vetettek a szabadságharcnak. A halottakat megsiratta, eltemette a nemzet, azokat pedig, akik szerencsésen kimenekültek, tárt karokkal fogadták a szabad országok, köztük az Egyesült Államok és Kanada. A szabadságharcosok többsége uj otthonra talált és uj életet kezdett Amerikában és kevés kivétellel jó polgára a fogadott hazának, ahol két keze munkájával becsületet szerzett a magyar névnek. Az 1956-os Szabadságharc nemcsak a magyar, de a világtörténelem fényes lapjaira tartozik. A 20. évforduló alkalmából kegyelettel emlékezünk meg azokról, akik életüket áldozták fel szabadság és emberi jogaik védelmében. Azoknak pedig, akik szabad földön, az Egyesült Államokban és Kanadában uj otthon alapítottak és megbecsült tagjai a társadalomnak, lojális polgárai uj hazájuknak, azt kívánjuk, hogy mint élő tanuk még sokáig, évről évre áldozhassanak az 1956-os Szabadságharc emlékének. Figyeli, amint a feltámasztási, illetve életrekeltő kísérletet végzik rajta. Néhány pillanat múlva tájékozódik furcsa környezetében. „Teste” még van, de ez a test különbözik attól, amit földi életében viselt. Röviddel ezután érdekes dolgok történnek vele. Szellemek veszik körül, barátságos, kedves szellemek, régi rokonok, barátok szellemei és mind segíteni akarnak neki. Majd egy fénysugár vezeti, helyesebben egy fényből levő lény. Ez a lény kérdéseket intéz hozzá, de ezek a kérdések hangtalanok, s elmúlt életével kapcsolatosak a kérdések. Időközben egy akadályhoz ér, mely nem egyéb, mint a földi és a tulvilági életet egymástól elválasztó határ. (Folytatás a 12. oldalon) HS’í [•] Lv L 0 Kevesebb mint 10 éven belül 35 ország rendelkezik majd atombombával, állítják a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet munkatársai. A két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudósai eközben keményen, pénzt és energiát nem kiméivé dolgoznak azon, hogy egy atomháború esetén ők győzzenek, megsemmisítve a másik fél atom fegyverzetét, mielőtt az használhatná. A Stockholmban dolgozó intézet vezető testületé nemzetközi. Tiz évvel ezelőtt abból az alkalomból állították fel, hogy Svédországban (akkor) 150 éve nem volt háború. A jelentés foglalkozik a modern technika emberellenes „vívmányaival”: az atomfegyvereken kívül ezek között szintén hatalmas pusztitóerővel rendelkeznek a baktérium-fegyverek, valamint a kémiai jellegű fegyvernemek, s nem utolsósorban a hagyományos fegyvernemek is, amelyek fejlődése szinte riasztó. A legriasztóbb azonban az atomfegyverek teijedése. Az intézet szerint kevesebb mint tiz éven belül az atomfegyverrel rendelkező országok száma eléri a 35-öt. Amennyiben pedig ennyi országnak lesz atombombája, állítják a szerzők, akkor elkerülhetetlen, hogy azt használják. Tehát, mondják a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet munkatársai, az atomháború elkerülhetetlen.
