Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-14 / 42. szám
20. OLDAL MAGYAB rfIRADÓ —— FORRÓ MEZOK REMÉNYSÉG H A H- Ki állította ki a halott haláleset-felvételét? A főkapitány felriadt, csak ismételt kérdésre válaszolt:- Az az orvos, aki akkor este ott jelen volt. No, köszönöm — mondta Bátky . abban biztosan az van, hogy A főkapitány bólintott. Akkor este még ez volt a szuppozlció.- Ez már azóta be van vezetve az anyakönyvbe - morogta Bátky. Hallgattak.- Baleset - kiáltott fel Bátky, aki a biztosítási iratot nézte!... - Baleset!. . Ha legalább ez lett volna beírva- Persze - mondta a főkapitány. - De hisz ezt meg lehet csinálni. Bátky Vilmára nézett.-Csak bíróság útján... Ahhoz pedig egy boncolási jegyzőkönyv szükséges. Vilma megdermedt.- Hogy képzeled azt - mondta sápadtan.- Exhumálás - dünnyögte Bátky.- Soha! - kiáltott Vilma. Felálíott, s újra kiáltotta:- Soha! . Némán néztek rá.- Ha a világ minden pénzéről volna szó, akkor sem egyezem bele Hogy én, az én drágámat Ah.. Két kis kezét az arcára szorította. Bátky csöndesen szólt:- Nem is tanácsos. . Úgyis suttognak az emberek. Ma már azt senki sem hinné el. Borzasztó dologról suttognak. Hallottam a temetésen egy két szót .. A vadász is megszökött. Vilma megszédült, leült. Hanyatt ejtette a fejét, s úgy lélegzett, ahogy sírás előtt a nők. A főkapitány megszólalt:- Miféle vadász? Bátky félt beszélni. Vilma rászólt:- Mindent mondjatok el.- Volt egy vadásza szegény Lacinak, az volt jelen legelőször az esetnél, s mire kihallgatták volna, eltűnt.- Ja, igen - mondta a főkapitány -, tudom. Hisz ez akkor történt, mikor ott voltam.- Jaj, mért volt maga ott!... - mondta Vilma — mért kellett magának beleavatkozni I Jaj, mért mentem én magához... Az a szerencsétlen óra... Papp Benjámin kiegyenesedett.- Nagyságos asszony, engedje meg, hogy jóvátegyem, amit vétettem.- Mit tehet maga jóvá?- Mindenekelőtt el kell fogatni a vadászt.- Hisz akkor újrakezdődik az egész...- Nem. Más ürüggyel. Körözőlevelet bocsáttatok ki ellene, lopás vagy ilyen elmen.- Elég volt, elég volt - kiáltotta az asszony -, elég volt az igazságtalanságból. Mi köze volt annak a szegény Anionnak ehhez... Az egy olyan derék jó ember volt, s olyan hűséges embere az uramnak... Mi oka lett volna... Ah, ezt nem is akarom hallani... Más volt itt, más. Egészen más dolog, s én nem akarom, nem akarom.- Van valakire gyanúja? - kérdezte a főkapitány.- Nekem senkire sincs gyanúm. Én nem bántok senkit - mondta a szegény asszony. Kis hallgatás múlva felkiáltott:- Csak azt akarom tudni, ki telefonált neki délután. Hát nem lehet azt megtudni, hogy ki telefonált neki délután?- De igen - mondta Bátky -, az ki fog derülni. De az is csak nyomozás útján. A posta nyilvántartja a telefonállomásokat, azt meg lehet tudni.- Ha valamit akar tenni - mondta Vilma s szembenézett Papp Bénivel -, ezt tudja meg nekem. Ki telefonált az uramnak délután? Mi volt az a telefon, hogy amiatt ő azonnal kocsiba ült, bejött, s nem a sógorához szállott, ahogy szokott, hanem a vendéglőbe. '- Meg fogom tudni - mondta a főkapitány.- Nem fogja megtudni - mondta Vilma, s a fejét rázta bánatosan.- Mért ne tudná meg? - mondta Bátky csillapítva. - Ez Béninek nem lesz nehéz.- Nem fogja megtudni... Ebben a pillanatban szólt a telefon. Mindnyájan összerezzentek. Bátky felvette a kagylót.- Halló. Egy pillanat múlva Vilmához fordult.- Fábján van itt, azt kérdezi, mikor fogadnád.- Rögtön,rögtön... De azonnal... Bátky beszélt a telefonba. Mikor letette a hallgatót, mély csönd borult a szobára. Mindnyájan el voltak merülve a nyomasztó csöndbe, mintha elsüllyedt volna a világ, s ők valahol az élet tengerének a fenekén ülnének, megdermedve, s hallgatnák a titokzatos mormolást a mérhetetlen távolból.- ö meg fogja tudni - mondta halkan Vilma, s lehunyt szemeiből egy könnycsepp szivárgott le. Negyedóráig ültek szótlanul s bánatba merülve. Vártak. Mint ahogy a vonatra vár az ember, s ahogy a ravatal mellett vár az élő, aki oly idegen a megszűnés örökké tartó csendjével szemben. De belezsibbadva az életbe vár, vár, várja a percek múlását, várja, míg megmozdul egy szikra a reménységből. Hallották a csengőt a kapu felől, hallották a cseléd lépteit, ahogy ment kaput nyitni. Bátky felállott, s fáradtan, egészen kimerültén, elernyedve elébe ment. Az új ember új izgalmat hoz. Fábján nagyon elegáns volt, s könnyű léptekkel jött. Kezet csókolt Vilmának, aki egy picit megszorította a kezét. A főkapitány látta ezt, s vértódulást kapott. Blankának is kezet csókolt, aztán kezet nyújtott Papp Béninek. Úgy fogtak kezet, hogy egyik se nézett a másikra. Úgy fogtak kezet, mint a párbajozók, mikor a kardot először összeérintik.- Üljön le, Fábján - mondta a háziasszony, s Fábján fogott egy széket, s odahozta, hogy a szoba közepén maradtak körben, mint ahogy az ügyvédi irodában szokott valami ügy megtárgyalására kialakulni a csoport.- Mondjon valami jót - szólt Blanka háziasszonyi érzéssel.- Jót? nagyságos asszony - mondta Fábján, aztán kisvártatva hozzátette: - Nem is mernék jót mondani... Csak most látták, hogy az arca milyen halvány, a szemei milyen fáradtak s gyűröttek. A hangja olyan lágy volt és kellemes, hogy a Bátky egészséges ki-kirobbanó hangja s a Papp Béni fojtottan dörgő, az indulat tüzében rikácsoló hangja után úgy hatott, mint egy langyos zuhany.- Hogy van, kedves Vilma? - fordult hozzá. - Él?... - mondta halkan.- Élek - szólt sóhajtva a fiatal nő. Ez nagyon kedves volt neki, ez a szó. Hogy valaki így megleli az '«jyetlen hangot, amely még az életet elhiteti vele. H, látták. Akkor Vilma ránézett Fábjánra, s teljes szívvel mondta neki:- Mindent mondjon el, Fábján, mindent. Én, nagyon csodálatos, de már én mindent tudok, és mindent tudni akarok. Nézze, énnekem már oly tisztán van, mit kell tennem... Semmi egyebet nem akarok többet, csak mindent tudni... (folytatjuk) (42) Miért és hogyan tiszteljem | llstent? Mert: Ö az cn teremtőin ésI Megváltóm. És hogyan: egyedül al ISzentirás tanítása szerint. Csak igazi |szeretetbőj fakadó tiszteletet fogad el.í sak a Szentirás szerinti szertartási [kedves előtte. Lásd Káin és Ábelt [példáját. Felszólít, hogy kit imádjunk:! Imádjátok azt. aki teremtette al mennyet és a földet és a tengert...” ési kit ne imádjunk: ,,ha valaki imádja al fenevadat, annak képét és bélyegét! felveszi homlokára vagy kezére...az! kinoztatik tűzzel és kénkővel.” Jel.| 14:6-11. Külső formaság utálatos Isten előtt:! „Ez a nép ajkával tisztel engem. a| [szivük pedig távol van tőlem. Pedig! hiába tisztelnek engem, ha..." Mkl 7:6—9. Jézus mondotta: „az igazi! imádók lélekben és igazságban imád-[ ák az Atyát, mert az Atya is ilyeneket! keres az ő imádójául." Jn. 4:23—24.1 Olvassa el újra szeptember első és| második hétvégén megjelent cikkeinket. A Szentlélek mindig és pontosául az Ige által meghatározott utón és! szertartásban vezet. Csak az írott Ige! tanítása által tudjuk megkülönböztetni! a hamis lelkeket a Szentiélektől........ne| higgyetek minden léleknek, haneml próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől | vannak-é, mert sok hamis próféta jöttI ki a világra.” I Jn. 4:1. „Ha valakit szeret engem, megtartja az én| beszédemet..." Jn. 14:23. Ezért csak akkor beszélhetünk igazi Istentiszteletről, ha igaz szeretetből.í tehát igazán az írott Ige által előirt! szertartás szerint tiszteljük őt. Ezt! hirdették az angol reformátorok is a 16.f században. J. Hooper, R. Taylor. H.l Latimer, J. Bradford és N. Ridley,| amikor életük árán tagadták Jézus [jelenlétét az urvarcsorai kenyérben.I Tagadták az átváltozás tanát, mint al legveszélyesebb eretnekséget, amely:! (a) Cáfolja Krisztus áldozatának! kielégítő voltát, cáfolja Jézus saját! szavát — „Elvégeztetett". Jn. 19:30.T (b) Megrontja Jézus papi tisztségét és! elrabolja dicsőségét, állítva. hogy! bűnös emberek önmagukban is tudnak! elfogadható áldozatot bemutatni.! (c) Bűnös embert magasztal fel IstenJ és ember közötti közbenjárónak, hol-i ott csak egy van: „az ember Jézus| Krisztus." I Tim. 2:5. (d) Az átváltozás ellentmond az Igének.I hogy Jézus csak egyszer halhatott meg:| .többé meg nem hal" Rm. 6:9.1 „Egyetlenegy áldozatával áldozván a! bűnökért...mindörökre üle az Isteni obbjára..." Zsid. 10:10, 12, 14. [(e) Tagadja Jézus emberi voltát, hog egyszerre csak egy helyen lehet jelen.! És valamely lélek nem vallja Jézust!" testben megjelent Krisztusnak, nincsen! az Istentől, és az antikrisztus lelke..." If Jn. 4:3. Emlékezzünk Lót feleségére. Isten! szavának csak félig engedelmeskedni! nem üdvözít. Csak a pontos engedel-j messég az, amit Isten elfogad, ahogy Isten szava megköveteli. Ha nem szakit|[ időt arra, hogy elolvassa 1.00 dolláros^ .Világválság és Döntés" c. 96 oldalas! könyvünket, felületességével saját» maga ellen vétkezik. Kérje levélben. I vagy telefonon: P.O. Box 322, Perthf Amboy, N.J. 08861. Telefon: (201) 251-2318. Botansky Igort
