Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-07 / 41. szám
M<KM> te •++&***+ 4».» ♦*<■**»< i *•* «.** > »I i i\ ii». >é > fc -.mi *»*• 14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A SZELÍDÍTETT VADÁLLATOK SORSÁRÓL Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Már ősidőktől fogva szokásos volt, hogy erdőkben, vagy erdőszélén lakó egyének igyekeztek megmenteni azokat az elárvult, újszülött állatokat, melyeknek szülei elpusztultak. Azok a vadállatok, melyek ilymódon nőttek fel. természetesen megszelidültek. A tulajdonos azonban vigyázott rá, hogy közben megtartsák ősi szokásaikat, gyakran kieresztette őket az erdőbe, hogy később, ha felnőnek, ismét szabadon élhessenek és tudjanak magukról gondoskodni. Ma azonban di- Zachar”ílona vattá vált az, hogy pénzért vásárol- • janak és örökbefogadjanak vadállatok kölykeit, hogy aztán felneveljék és maguknál tartsák őket. Ennek többféle oka van. Sokan annyira félnek a gyilkosoktól és betörőktől, hogy úgy érzik, ha egy oroszlán vagy tigris őrzi őket. nagyobb biztonságban lehetnek. Vannak akik érdekesnek tartják ezeket a vadállatokat és izgatja a képzeletüket az, hogy olyan kedvencük van, amivel más nemigen dicsekedhetik. Sokan viszont csupán a többiek példáját akarják követni. Ilyenkor aztán annyiszor előfordul az, hogy mikor a kis oroszlán vagy medve, tigris felnő, a tulajdonos képtelen ellátni és bánni vele. Nem lévén hivatásos állatszeliditők, félni kezdenek kedvenceiktől. Floridában is számos család tart vadállatot és annyian vannak, akik aztán meg akarnak szabadulni tőlük és nem tudnak, mert az állatkertek már megteltek és nincs hely, ahol befogadnák ezeket a nemkivánt állatokat. Szabadon engedni nem lehet őket többé, mert annyira hozzászoktak az emberekhez és a kényelmes életmódhoz, hogy már képtelenek lennének az élet nehézségeivel megbirkózni. Ezeknek az állatoknak a sorsa valóságos tragédia és az aki befogadta őket valóban gyilkosukká válik. Ilyen esetről számol be Kent Durden, aki nemcsak iró, de elsőrangú fényképész és az volt a foglalkozása, hogy filmek számára fényképez« az állatokat. Ha vadállatra volt szüksége, többnyire puhatolózott, kinek van valamilyen szelídített oroszlánja, tigrise, medvéje, vagy másféle állata és aztán kölcsönkérte azt a fényképezés idejére. így ismerkedett meg Birdie Boyjal, egy tiz hónapos oroszlánkölyökkel, melynek tulajdonosa készséggel bocsájtotta rendelkezésre kedvencét, maga is mindig jelen lévén a fényképezésnél. Birdie-nek nevezték el. mert mikor még egészen kicsi volt és tulajdonosához elhozták, olyan furcsa, vinyogó madárhangot adott. Elárvult szegényke — szüleit vadászok lőtték le, — és olyan volt, mint egy nagyobbfajta cica, pelyhes, bolyhos, mint valami szőrpamacs, még dorombolt is. így nőtt fel Birdie, szeretettel volt körülvéve. Gazdája magányos ember lehetett, akinek minden öröme lett a kisoroszlán. Egész nap vele foglalkozott. A játékok egyik módja, melyet Birdie Boy különösen kedvelt, a bujócska volt. Gazdája kivitte a közeli erdőbe, elküldte magától egy időre, mialatt ő maga elbújt; Birdie aztán buzgón kereste őt és mikor megtalálta, boldogan a hátára ugrott, átkarolta mancsaival, nyalogatta, ahol érte, annyira örült a viszontlátásnak. Egy ízben abban az időben, amikor Birdie egy filmen szerepelt sokáig kereste a gazdáját és nem tudta megtalálni. Az arca egészen eltorzult a rémülettől, félt, hogy magára maradt, már azt hitte, cserbenhagyták őt. Mekkora volt az öröme, amikor megpillantotta a fényképészt, akit szintén kedvelt, mert Birdie minden emberi lényt szeretett és csakis bennük bízott, nem az állatokban. Odarohant hozzá, örömmámorban úszva, rárakta mancsait, amit Ken Durden bizony csak aggodalmaskodva szenvedett el, mert nem volt hozzászokva Mai ember kérdése Fogytán Földjének kőszene, kihűl csákánya melege, a hideg pedig egyre nő. Oliga buzog, mint a vér, bőven buggyan és elcsorog: nyeli az éhes géptorok, de a hideg csak egyre nő. Atommáglyák körül sürög: Erő kell! Hő és ly erő, de a hideg, csak egyre nő. Napot tárol napok alatt — versenyt fut ő, meg az idő, de a hideg csak egyre nő. Vacog s kutat az űr fele — űrt lát csupán az ég alatt. Az űr pedig csak űr marad. És a hideg csak egyre nő! Keménnyé fagy imyd a szive? Keménnyé fagy mtyd, mint a kő? Vagy Égre lel, és megremeg, s belőle támad ty meleg? Gyökössy Endre oroszlánokkal ölelkezni. Mégis nagyon elszomorodott, amikor évek múlva megtudta, hogy szegény Birdie Boy milyen szomorú sorsra jutott. Közbejött a háború és gazdája bevonult. Egy emberre bízta, aki bizony nem őrizte és gondozta olyan lelkiismeretesen, mint ő maga. Egy Ízben, mikor autón vitte valahová az immáron teljesen felnőtt oroszlánt, egy helyen megállította a kocsit és elszunyókált. Birdie unatkozott és elhatározta, hogy bujócskát fog játszani. Valahogyan kimászott az ablakon és egy közeli házhoz lopakodott. Ott egy férfi meglátta, puskát kapott elő és rálőtt, de nem találta el. Birdie újból elbújt, de akkor már egész sereg riadt lakos gyűlt össze, rendőrökkel, hogy üldözőbe vegyék, azt képzelve, hogy valamilyen vérszomjas fenevaddal van dolguk. Birdie persze mit sem tudhatott minderről és úgy gondolta, ideje, hogy a játék végetéijen, mire elöbujl, az emberek kellős közepébe, hogy jelentkezzen. Golyózápor fogadta. Miközben haldoklott, bizonyára csodálkozhatott, miért bánnak vele igy az emberek, amikor pedig ő annyira szerette őket és annyira megbízott bennük! NÉPDALKUTATÁS DALOLÓ ÖREGAMERIKÄSOK IHa: TÖTH-KURUCZ MÁRIA Mióta ismerem Mrs. Kovácsot? Bizony, van annak már egy negyed évszázada is, ha nem több. Akkor még Kovács bácsi is élt és sok vasárnap délutánt beszélgettünk át szalonna-csorgatás mellett a kicsiny házikó mögött. Kovács néni már elmúlt 88 éves és vékony, keszeg öregasszony, tűbe lehetne fűzni. Mondom, hogy nóta kellene, Nóta? Kiderül, hogy nóta az nincs, Tóth-Kurucz Mária de van enek. Milyen ének? Biztosan kálomista, mert Kovács néni ..magyar vallásu”. Meglepetésemre kiderül, hogy az ének katolikus, mintahogy katolikus volt az az ima- és népénektár is, amit anyám örökölt tőle. Az énekes könyv cinie: MENNYEI GYÖNGYKOSZORU. Nyomtatta és kiadta Steinbrener Kér. János, 1909 — Budapest és New York. Ebben a könyvben van az a kedves bölcsődal, amit Kovács néni oly nagyon kedvel s azt kéri tőlem, hogy tegyen bele az újságba: Kedves álmot, hogy szerezne szülöttjének, így énekel a szűz Anya kisdedének: Szálljon reád édes álom, gyöngyvirágom, Aiugyál el szép bárányom, aranyágom! óh, fagyos tél szép virága, kis Jézusként! Te vagy lelkem boldogsága itt a pusztán; Aiugyál el én reményem, gyöngyvirágom, Magas mennyből szállt napfényem, aranyágom! A pásztorok üdvözölnek térdre esve, Az angyalok énekelnek örvendezve; Én is szép dalt zengek néked, gyöngyvirágom, Hunyd be fényes szemecskédet, aranyágom! Meleg tanyán vannak mások, kis Jézuskám! Neked barlang a szállásod künn a pusztán; Aludj szivem mennykirálya, gyöngyvirágom, Szüzességem koronája, aranyágom! (Folytatás a 15. oldalon)
