Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-09 / 37. szám
JAä3CCH«AL UBORKASZEZON Irtai PAPP VARGA ÉVA A Los Angeles-i „Central Market”-ben magyar asszonyok válogatták az eltennivaló uborkát és közben beszélgettek: — A menyem kinevetett, hogy minekitttélireeltennivalamit, mikor minden üzletben egész évben bármilyen élelmiszert megtalál a háziasszony. Hát ez igaz, van sokféle uborka is, de egyik sem olyan izű, mint amilyet én készitek.” A másik mélabusan mondta: „Én inkább arra gondolok, hogy VARGA ÉVA nem birjukmár a versenyt azárakkal, ezért nincs is kedvem az elrakáshoz, pedig hát most van az uborkaszezon...!” Elkaptam a szót, mint egy felémdobott labdát és halkan, csak úgy magamban ismételtem. Ámde ahogy kimondtam a szót, képek támadtak a nyomán és eszembe jutott a régi életforma, amikor a világban még béke és nyugalom volt. Emlékszem, hogy nyár derekán, mikor beköszöntött a kánikula, mintha megállt volna a zajló élet. A jómóduakat ilyenkor már elcsábította aranyszínű homokjával, enyhe hűs vizével a Balaton. Sokan utaztak külföldi fürdőkre, mert az volt az előkelő...Csak a falusi ember vállalta ilyenkor is a kánikulával épp együtt járó munkát; betakarítani az „életet...” A nagybetűs városi ÉLET tempója egészen lelassult ilyentájt. Az újságok sokkal kisebb teijedelembenjelentekmeg, egyik-másik néhány hétre szüneteltette is megjelenését. Indokolt volt ez, mert olyantájt nem voltakpolitikaiharcok, nemvoltszinházikritika, mivel a kőszinházak bezárták kapuikat. Legfeljebb a szerelmi drámák fokozódtak a vérforraló napsütés hatása alatt. Akiknek nyaralásra nem futotta, azok behúzódtak a lefüggönyözött ablakok mögé a szobákba és olvasgatással ütő tték agyon az időt. Mert mi mást lehetne tenni uborkaszezonban? — mondogatták az ilyenek mentségül. Csak a háziasszonyok számára jelentette a kifejezés azt, ami lényege a szónak: az „ugorkaérés” idejét. Az iskolás gyerekeknek pedig a vakációzás gyönyöreit. Én, már mint miskolci felsőbbiskolás, boldog örömmel mentem szünidőre haza a falunkba, a szülői házba. Egyik nyáron azonban Ilkanéném meghívására a diósgyőrivasgyárterületénlevőszépházukban töltöttem vakációm nagyobb részét. Ilka néném félje magasállásu hivatalnok volt a vasgyárban, igen nagy háztartást vezettek, mert Guszti bácsi imádta az evés-ivást, a hozzáillő vendéglátásokkal együtt. Ilka néném szenvedélye egészen másforma volt: szeretett látogatóba menni, talán, hogy a rokonok és régi ismerősök előtt beszélhessen a szerencséjéről: gazdag házasságáról. Egyik reggel Ilka néni azt mondta nekem: — Holnap öltözz csinosan, bemegyünk Miskolcra. Meglátogatjuk egyik lánykori barátnőmet, Gáspár Terust. Ő két évvel előbb ment férjhez, mint én és itt laknak a „Szeles”-en. Hazulról kaptam meg a címét, kiváncsi vagyok az otthonára. Másnap valóságos hőhullám volt, de azért mi bementünk Miskolcra és megtaláltuk a Szeles egy eldugott kis utcájában a keresett címet. A kopott kis földszintes házban nagy meglepetés volt a jövetelünk. A kétrégibarátnőkitörőörömmelölelgetteegymást, aztán leültünk az ebédlő régies plüss díványára, amely még fokozta a meleget. Ilka néném beszélgetés közben is lopva nézegette a kis lakás berendezését és lesújtó véleménye meglátszott az arckifejezésén. Tapasztalatlan gyereklány voltam, mégis éreztem, hogy neki elégtétel látni azta szerény otthont, ahova ő került volna, ha a vőlegénye kitart mellette... A falunkban hallottam, hogy akétbarátnőkapcsolataakkor szakadt meg, mikor (Folytatás a 13. oldalon) DRÁMAI SZELLŐ LENGI KÖRÜL MEGÁLLÁS NÉLKÜL JACKIE QNASSIST RADIZWILL HERCEG Irta: TERJÉKI PÁL Pletykáraéhesangolés amerikai riporterek bőséges terjedelemben számolnak be Jackie Onassis volt sógorának, Radziwill hercegnek londoni temetéséről. A magasfeszültségű drámai kisugárzás, amely Kennedy elnök tragikus halála óta nem tágít Jackie mellől, hűségesen követte őt Radziwill herceg londoni temetésén. A 61 éves lengyel arisztokrata, Stanislaus Radziwill hirtelen bekö-| vetkezett halála miatt Jackie New! Yorkból Londonban repült, hogy* nővére, Lee Radziwill mellett legyen a londoni temetésen. Jackie nővére, Lee két évvel ezelőtt váltéi Radziwill hercegtől, azonban volt férje temetésén Jackie-vel együtt megjelent. A temetési szertartáson a főgyászoló nem az elvált feleség, hanem az elhunyt fiatal, 28 éves szeretője, az amerikai Christine Wickert volt. Christine már két éve együtt élt Radziwill-lel, s próbálta bearanyozni a hercegnek a válástól megrongálódott, s szomorúságtól összetört szivét. A temetésre Jackie-t Maurice Tempelsman New York-i ékszernagykereskedő kisérte el, aki igyekezett az apa szerepét betölteni mind Jackie, mind pedig Lee apátián gyermekeinél. Jackie leánya, Caroline Londonban tartózkodik állandóan, ahol egy művészeti kurzusra jár. Már hetek óta Radziwill herceg városi házában töltötte idejét, amely a Buckingham palota közelében van. A herceg fiatal szerelme, Christine és Caroline nagyon jól megértették egymást és szoros barátság fejlődött ki közöttük. Jackie nővére, a 44 éves Lee, amikor értesült volt félje haláláról, 15 éves lányával, Anna Christinával, — becenevén: Tina — New Yorkból azonnal Londonba repült. Tinatársaságábanvoltazegyikhűséges és kitartó „boyfriend”, Peter Tufo ügyvéd is, aki elkísérte szerelmét Londonban. Tina fiútestvére, a 16 éves Anthony Angliában jár iskolába, igy ő már Londonban várta édesanyját és Tinát, s velük együtt jelent meg apja temetésén. A gyászszertartás London közelében, a lengyel római katolikus egyház 100 acre-es birtokán zajlott le. A 45 perces ceremónia alatt Lee, a volt feleség és Christine, a szerelő pár méter távolságban ültek egymástól. Christine egy csokor frissen vágott, illatozó májusi gyönygvirágot szorongatott idegességtől reszkető kezei között. Lee fekete ruhában, egyik kezében zsebkendő. Száraz, könnynélküli, merev tekintettel térdepelt a gyászszertartás aránylag rövid ideje alatt. Caroline Kennedy hosszú fekete szoknyában és fehér ,,T-shirt”-ben, rágógumit rágcsált idegesen. Jackie fekete ruhában, arca nagyon szomorúnak és bánatosnak látszott. Mélyen meghatódott arckifejezéssel imádkozott. Tina Radziwill élénk rózsaszín, ujj nélküli ruhában jelent meg apja temetésén. „Én a boldogabb időkre akarokemlékezni—mondotta Tina a riportereknek —, azért mellőzöm a szomorúságra emlékeztető fekete gyászruhát.” Közvetlen a koporsó mögött lehetett látni Radziwill legidősebb fiát, a28évesJohní, akinek édesanyja Grace Kolin, jugoszláv hercegnő, azelhunyt második felesége, aki szintén Londonba repült New Yorkból, a temetésre. A szertartás legdrámaibb pillanatában, mikor a gyászolótömegakriptábakisértea koporsót, shangosan elzengték ...ISTEN VELED!... a 16 éves Anthony összeesett. Tempelsman, Jackie kísérője és a család néhány barátja, ölbevették Anthonyt, majd kivitték a kriptából. Tempelsman, a New York-i ékszerész nős ember, három gyermeke van. Jackie-vel való kapcsolata sok pletykára és találgatásra ad okot az előkelő társaságban. Az is lehet, hogy csupán segít eladni Jackie mesébe illő ékszergyűjteményét. Mint elismert nemzetközi ékszerszakértőnek roppant nagy tekintélye van. A szertartás végeztével Christine a templom ajtajába állt és egyenként fogadta a gyászoló közönség szimpátiát és részvétet kifejező mondanivalóit. Az elvált feleséggel, Leevel szintén kezet fogott s rövid ideig beszélt is vele. Jackie-t csak néhány pillanatig lehetett látni a templomból kijövet, ahol egy várakozó Rolls Royce-ba ültCaroline-nalésTinávalegyütt. ALondon felé gördülő Rolls Royce-t a fényképészek hada követte mindenfelé. A Ritz Hotel halijában a dühös Caroline az egyik fényképészbe rúgott. Még szerencse, hogy rúgása célt tévesztett. Jackie a kínos jelenet miatt eszeveszetten szaladt végig a szálloda halijában, s eltűnt lakosztályában. Ezen az estén Jackie és Caroline a londoni Claridge Hotelben vacsoráztak Leevel, Jackie nővérével. A következő napon Tempelsman találkozott Jackie-vel és Tinával a CLARIDGE-ban s kivitte őket a londoni repülőtérre. Az egyik rokon megjegyezte, hogy Tina szörnyen le van sújtva apja halála miatt. Még jó, hogy Jackie most mellette van. Tempelsman, az ékszerész mint igaz jó barát, most nagy segítségére van mind Jackie-nek, mind pedig Tinának. A repülőtéren a PAN AMERICAN pénztáránál hallani lehetett, amint megrendelte a repülőjegyeket. Kettőt New Yorkba saját magának és Tinának, egyet Bostonba Jackie-nek. A gyászoló közönség szétszéledt a szélrózsa minden irányába. Csak Christine maradt ott emlékezni a hercegére. Ö a herceg mellett volt halálának pillanatában is. Valószínűleg egy váratlan szívroham ölte meg. Csak pár nappal a halála előtt mondta égj ismerősfényképészriporternek, hogy ha vár még egy pái napot...esküvői képet... készíthet róla és hercegéről Erősen bízott abban, hogy rövidesen megérkezik í hivatalos irat, s a pápa érvényteleníti Radziwill és Let házasságát, sugyanakkorengedélyezi.hogyő és a hercef frigyre lépjenek római katolikus templomban, egyház szertartás szerint. Ö igy gondolta, s ebben nagyon bízott. A sors útja azonban kiszámíthatatlanok. A leckét, amit valamiko tanultunk, sohasem szabad elfelejtenünk, s mindi; készen kell lennünk a váratlanra, mert „Man propose and God disposes”, vagyis „Ember tervez és Istei végez.”
