Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-05 / 32. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL „JESUS CHRIST SUPERSTAR” Irta: KLAMÁR GYULA A város semmivel sem különb, mint bármelyik más kisvárosa a világnak, hacsak azt nem számítjuk, hogy az autók és autóbuszok mellett szamarak is láthatók az utakon, maguknál jóval súlyosabb arabokat cipelve hátukon. A sarkon eszpresszó, vele szemben egy hotel, arréb egy optikus boltja, nem nagyobb két-három lépésnél, jócskán elhanyagolt, feljebb valamivel boltok hosszú sora kezdődik, minden rézből, vasból, ezüstből kovácsolt régiségeket árulnak, aztán újabb és újabb bazárok mindenfélével zsúfolva — ezek már nem a turistáknak, hanem a helyi forgalomnak, mert rizst, babot, kávét, fügét mazsolát, mindenféle rágcsálnivalót árulnak bennük, aztán boltok, amelyek pultjai századokkal ezelőtt ácsolták még a vászon- és szövetfélék számára elviselhetetlennek tűnő tolongást és a birkamészárszékek bizarr látványát csodássá szeliditi a tudat, hogy Názáretben vagyunk, abban a kisvárosban, ahol Jézus életének legnagyobb részét leélte és ahonnan elindult világhódító útjára... Ha ez az utca akkor még nem is volt meg, bár meg kellett lennie, hiszen a dombon levő lakásából erre kellett lejönnie, de sok minden olyasmit láthatott, amit most is látunk: az északi oldalon a domb meredekét, a cepekedő szamarakat és talán egyikmásik vastag törzsű fát, vagy annak az elődjét itt, az utca szegletén. És bizonyára igy árulták akkor is azokat a zöld ágacskákat, amelynek papsajtszerű termését eszegeti itt boldog-boldogtalan. Ugyanaz a táj, ugyanaz a világ, mint Jézus idejében vagy kétezer évvel ezelőtt, mondogatom magamban, amint felfelé haladok Mária, Jézus és József egykori lakóhelye felé mintegy öt percnyire a főúttól, felfelé a dombon. Az uj dómot és a kertjét bekerítő magas falon belül modern öntözőberendezés permetezi szét a vizet, még az utcára is jut belőle az eltikkadt vándorok homlokára. Az uj dómot mintegy tiz éven át épitetette egy milánói építész, bizonyos Giovanni Musios az „angyali üdvözlet” barlangja felé, ahol az arkangyal tudtára adta Máriának, hogy fia fog születni. Az egykori barlangtemplomban oltár áll, felülről, a köréje épített modern templomból úgy tűnik az egész, mint valami megvilágított színpad. Most éppen angol papok miséznek a szent helyen és angol zarándokok ministrálnak nekik. És innen csak néhány lépés egy másik templom, a régi-régi József-templom. Szolgák porszívóznak a felső szentélyben, de a turisták — és köztük mi is — az alsó templomba igyekeznek látogatóba: József és Mária egykori lakásába, egy mélyen a földbevájt, vagy süllyedt barlangba. Vasrácson áthajolva tekinthetünk alá a mélybe — itt bizony nem lehetett ácsipart folytatni, állapítjuk meg, ám József Máriával és Jézussal együtt csak menedékhelyül tartotta a barlangot, mint abban az időben a többi názáreti lakos: ezekben a barlangokban bújtak meg a gyakorta erre járó ellenséges csapatok katonái elől. S ha azok továbbmentek, akkor a szabadban lehetett faragni a gerendákat, ácsolni a tetőt és aládúcolni az omladozó falakat. Igen, itt lakott Jézus is harminc éves koráig, ezeken a lépcsőkön járt, ahol most mi kopogunk a visszhangos templomban. S arra kell gondolni egy most divatos színdarabbal kapcsolatban, melynek cime: Jézus Krisztus szupersztár — hogy bizony mennyire szupersztárnak, szuperatlétának kellett lennie annak a gyermek Jézusnak, aki a barlangot naponta többször is megmászta, hogy vizet hozzon, hogy elszaladjon ennivalóért, kivigye a szemetet, vagy őrködjék odafönt a barlang előtt: nem tűnik-e fel valahonnan Jordánia vagy Szíria felől az ellenség? Galilea nem a legmelegebb pontja a mai Izraelnek és benne nem éppen forróságáról hires Názáret, de azért európai még igy is alig biija elviselni a nyári hőséget. S ő gyalog ment, mezítláb, legfeljebb vékonytalpu saruban, a mintegy 35 kilométernyire fekvő Genezareti-tóhoz, hogy lecsillapítsa háborgó hullámait, nem pedig egy társasautazás ,,air conditioned” buszaival... És micsoda utat kellett megtennie, amikor harminc éves korában ugyancsak gyalog elindult Jeruzsálembe! Ha felteszem, hogy útközben sokszor megpihent, tisztálkodott, aludt, táplálkozott, akkor is iszonyú teljesítmény volt a tűző napon, a forró porral fedett országutakon keresztül eljutnia a cca. 100 km távolságra fekvő szent városba, rokonának, Dávid királynak városába! Ha mai szemmel nézem ezt a teljesítményt, bizonyára felér bármelyik olimpiai számmal, amelyhez évekig treníroznak a sztárok, sőt a szupersztárok, hogy képesek legyenek az emberfeletti teljesítményre. Dirib-Darab A humorista igy kesergett: — Van egy isteni poénom, de nincs hozzá történetem... UHU Ünepélyes kérdés az ágyban: — Tudod-e, angyalkám, hogy holnap már egy napja lesz, hogy megismerkedtünk? ][ H H Klasszikus legyen a talpán, aki annél a Zomorjainál unalmasabb regényt ir! ][][][ — Tudtam hogy házasságszédelgő a nyomorult, de az unokáink miatt nem akartam kidobni. HUH A kalandor bosszúsan dobta félre a házassági apróhirdetéseket: — A fene egye meg! Hát mindenkit én kíméljek? ][][][ Bátraké a szerencse. Nemkülönben a balszerencse is. huh Mondhatok én az emberiségnek akármit. Az egyik fülén be, a másikon ki. ][][][ — Drágám, nélküled egészen üres lenne az életem! Nem volna kedved elválni? HUH — Mester! A főhős jellemábrázolásáról teljesen megfeledkezett! — Már bocsánat, de az illető egy jellemtelen fráter. ][][][ Ezzel az alakkal nem lehet értelmes dolgokról beszélgetni. Minden viccet ismer. ][][][ — Örökbe akarok fogadni egy gyereket. Egyetlen kikötésem van csak: 25—30 év körüli legyen a srác és keressen tisztességesen, hogy el tudjon tartani engem. Tabi László Sorsunk hullámzik mint a tenger magasra dob s a mélybe ejt-, vak forgás, fojtó rémület akár ha fent, akár ha lent. Döbben a szív, jqjdul remegve, kiiya hördül, habzik keserve, lök a magas, vak zuhanás, sodor az örvény, visz az ár és villámlik a félelem: irgalomért imádkozik van kegyelem? óh Istenem, sötétedik félelmesen. Amerikai magyarok Washington idejében (Folytatás a 8. oldalról) grófi címét nem engedték többé használni. A Polereczkyek történetében szerepel egy „Cawash” nevű magyar is, aki kétségkívül Kováts Mihály ezredes volt. Amerikában élt már akkor a Myers nevű zsidó család, valószínűleg az első magyar zsidók, akik idekerültek. A családfőről, Nyers Benjáminról a fia, Mordecai irta: ,,My father was a Hungarian.” A család 1750-ben jött Amerikába, ahol a családfő 1776-ban meghalt. Ugyanebben az évben született fia, Mordecai, aki igy kisgyerek volt a forradalom kezdő évei alatt, de később katona lett, s mint kapitány, egy ízben több mint 200 személyt mentett meg süllyedő hajókról s közben maga is súlyosan megsebesült. Később Schenectady város polgármestere lett New York államban. Végül meg kell emlékeznünk arról a magyar származású amerikairól, aki legmagasabbra emelkedett. Edward R. Stettinius volt ez a magyar származású férfi, F.D. Roosevelt és Truman elnökök külügyminisztere (1944. november 30- 1945. julius 2.), Cordell Hull utóda. Őse, akinek teljes neve Sámuel Endrédi Stettinius volt, a németországi Stettinben született s valószínűleg már gyermekkorában az észak-magyarországi Bártfára került, ahol a könyvkötő mesterséget tanulta. Ott nősült 1789-ben, amikor 19 éves volt, de már a következő esztendőben Amerikába vándorolt, ahol Washingtonban telepedett meg. Mestersége mellett kis könyvkereskedése is volt a város közepén. 1815-ben halt meg, 45 éves korában, síremléke ma is áll a régi Congressional Cemeteryben. Kilenc gyermeke született. Egyik fia, John a cincinnati Longworth család egyik lányát vette feleségül és igy egyik őse Nicholas Longworthnak, aki képviselőházi elnök és Alice Roosevelt félje lett. Ez a John Stettinius nősülése révén sógora lett Larz Andersonnak, a későbbi dúsgazdag diplomatának, akinek remek palotája ma központi épülete a Society of Cincinnatinak, amely társaság a washingtoni forradalom tisztjeinek életrajzát tartja nyilván és kutatja. (Náluk kellett igazolni, hogy Kováts Mihály ezredes nem lengyel volt, hanem magyar. Az általam megtalált ..Fidelissimus” levél döntötte el a kérdést véglegesen.)
