Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL A TITOK HALÁLA Irta: MÁRER GYÖRGY Az a gyanúm, hogy sok bajnak, ami annyira el­burjánzott életünk körül, egyik fő oka, hogy eltörölték — a titkot. Mi a titok? Az a fátyol, amely eltakarja a dolgok igazi arculatát, a homály, amely ködbe vonja a való­ságot. a magyarázat, ami ott set­tenkedik a történések mögött. Vannak titkok, amik megfejthe­­tetlenek, mint a Nagy Titok: az Eredet, az Isteni szándék titka, amit próbálunk megmagyarázni, vallásos hittel, vagy tudományos képletekkel, de megoldani nem tudunk és elképzelhe­tően nem is fogunk tudni soha. Vannak azonban kisebb titkok, amiket magunk gyártunk. Olykor a politikai szükségszerűség, az erkölcsi nevelés esetleg az egyes ember lelki beállított­sága termeli ki ezeket a titkokat, olykor viszont bizonyos személyi vagy csoportérdekek szolgálata, kitervelt célok elérése, esetleg hatalomnövelés, hely­­zetrögzités diktálta. Ezek azok a titkok, amiket korunk szelleme kikezdett. Ez a korszellem olyan, mint a kislány, aki kará­csonyra ajándékba kap egy csodababát, amelyiknek nemcsak hogy élethű a megjelenése, de amellett jár, mozgatja a kaiját, lehunyja a szemét, ha lefektetik, beszél, sőt sir, esetleg énekel is. Persze ehhez az kell, hogy előbb egy felsőbb hatalom, mondjuk az anyai kéz, felhúzza a babát, vagy nyomogassa a hasát. A kislány azonban ezzel nem elégszik meg. Keresi a titok nyitját és mindent elkövet, hogy megnézze, mi van a baba hasában. Előbb kicsavaija tövestől a kaijait, lábait, kitép­­a szemeit, kiszedi a kócot a hasából, darabokra töri a gépezetet, amely szolgálja a mozgást, emberi hangok előidézését, könnyek csorgását. Szóval a titkot, ami a dolgok mögött. És végül is ott hevernek a kislány lábainál a titok alkatelemei, de egyúttal ott hevernek a baba roncsai is. A babáé, amely többé nem mozog, nem beszél, nem sir és nem énekel. A babáé, amely együtt halt a titokkal. Talán ezen a kis szemléltető példán élesebben látszik, mi is az, ami napjainkban a világban végbe megy. * Egykor, ha szivünk választottja ellebegett előttünk az utcán porzsinóros hosszú szoknyájában, amelyet kissé felhúzott, hogy átlépjen egy pocsolyán, hirtelen elővillant a karcsú bokája. És ez megdobban­totta a szivünket, mert egy pillanatra felvillant előttünk a titok, amit nem ismertünk eddig jól, inkább csak sejtettünk és elképzeltünk. Ma már a szoknyának nem kell libbennie, mert magától is felhuzódott a boka fölé, majd térdig, sőt még feljebb, esetleg lehull egészen s a meztelenség, az idomok teljes kibontakozása teljessé válik. És ekkor mintha valami letörne a varázsból. Talán a legtöbb, a legértékesebb, ami benne van: az ábránd, a földöntúli vágy, a tündéri vonzás, a mese, aminek sodró árját eddig az erkölcs, a szemérem gátjai, vagy hogy nevezzem, tartóztattak. Ma ezek a zsilipek elszakadtak és a szerelem mély áhítatának a helyet a nyilvános vad testi tobzódás foglalta el, valamilyen mohó állati éhség. Az élet legnagyobb cso­dájában ez foglalta el a Rendeltetés helyét. * A hadvezér zseniális terveket készít, hogy megle­petésszerűen tőrbecsalja az ellenséget és ezzel megmentsse országát a megaláztatástól és a szolgaságtól és esetleg az egész emberi civilizációt a pusztulástól. Mindennek persze a legnagyobb titokban kell történnie, mert ha az ellenség előre értesül, hogy igy, vagy úgy tőrbe akaiják csalni, akkor idejében mindent elkövet, hogy meghiúsítsa a tervet. Mindegy. A titok ideje lejárt. Az amerikai kong­resszusi bizottságoknak például mindent joguk van előre tudni, mégpedig nem titokban, hanem nyílt ülésen és a lapoknak, rádióknak, televízióknak mindezt szét kell kíirtölniök a világban, mert ugyebár az igazságnak, a teljes igazságnak napfényre kell kerülnie, akkor is, ha ebbe belepusztul a világ, amelynek pedig szolgálatában kellene állnia minden igazságnak. * És eltörölték a titkos diplomáciát is. Eddig az államok titkos szerződéseket kötöttek közös védelemre, közös gazdasági tevékenységre, a világ hatalmi egyensúlyának a megóvására. Ma mindez tilos. A titkos szerződések kora lejárt. Most csak nyil­vános diplomáciai tevékenység kívánatos, mégpedig a világ nyílt fóruma előtt, amelyet hol Népszövetségnek, hol Egyesült Nemzetek Szervezetének neveznek. De ezek a nevek inkább gúnynevek, „szövetségről”, ..egyesülésről” szó sincs, inkább csak nyilvános ócsárlásról, acsarkodásról, vádaskodásró, rágalma­zásról. De a titkokat eltörölték, a titok többé nem megengedett dolog. NŐK, AKIK ELHAGYJÁK OTTHONUKAT a ö. -.Idáiról) vigyázni és a háztartásban dolgozni.” Szintén fontos szempont az, hogy a jogok is több lehetőséget biztosítsanak egy nőnek arra, hogy munkájában és egyéb szempontból egyenjoguként lépjen fel. Például egyre több nő érzi úgy (vagy tényle­gesen dolgozik), hogy ő maga tartja el magát, és hogy ezáltal semmi oka sincs arra, hogy ne függetlenítse magát; hiszen képes eltartani magát. Ami a fétjeket illeti, azok általában teljesen pánikba esnek az ilyen esetekben. Félnek attól is, hogy barátaik és ismerőseik felfedezik, hogy „otthagyták őket”. Az ilyen esetekkel foglalkozók általában megfigyelték, hogy az otthagyott féljek igyekeznek azt a látszatot kelteni, mintha feleségeik csupán egy rövidebb-hosszabb utazásra mentek volna, azonban a körülöttük levők általában felfede­zik a félj viselkedéséből, hogy miről van szó. Ami a feleségeket illeti, ime az otthagyott, keményen dolgozó könyvelő esete. Felesége leírta, hogy úgy érezte magát, mint akit bebörtönöztek a házába. Férje korán reggel ment a munkába és amikor lehetett, a pénzért este 9-ig túlórázott. Ö maga szeretett volna állásba menni, de az nem ment. Nem látott más megoldást, mint elhagyni a családot. Ez esetben azonban könnyű volt a feleséget megtalálni, csupán közeli rokonaihoz „menekült”. Lázadásával azonban felhívta a figyelmet valamire, amit férje nem vett észre: hogy életét tarthatatlannak érezte, minden kényelem és a férj kemény, reggeltől éjjelig tartó munkája ellenére is. És nincs többé üzleti titok sem és semmiféle köz­életi titok, de nincs többé a magánéletnek sem titka. Betörnek a hálószobába, kémkednek minden lépésed után, belenéznek a tányérodba, hogy mit eszel, az adóívedbe olyanok, akikre ez nem tartozik és ha történetesen fellépnél szenátornak, még azt is rádol­vasnák, mennyire cellulóztartalmu a székleted. * A jelszó ez: Az igazságnak napfényre kell kerülnie! És ebben tagadhatatlanul van sok jogosság is és nagy közhaszon. Mert a titok mögött sokszor ártalmas gazságok húzódnak meg, világromboló cselszövések, társadalom-kizsákmányoló szövetkezé­sek. Sajnos, ezek is, de ismétlem, gyönyörű álmok is, sokszor az emberi haladás előmozdításának a tervei, szépségek és hasznosságok, amiket ha nyilvánosan igyekeztek volna kimunkálni, nyilván durva csizma­talpak tiporták volna szét, mint Archimédes köreit a szirakuzai homokban a római katonák bakancsai. Tulajdonképpen mérleget kellene vonnunk, mi nagyobb, a haszon-e, vagy a veszteség, ha a titokról lerántjuk a leplet. Úgy érzem, hogy ha a titkos gazsá­gokat leleplezzük, akkor azok átalakulnak nyilvános gazságokká és igy titkolt bűnökből általánosan elfoga­dott erkölcsi elvekké válnak. És ha valaki az un. erkölcs nevében gyilkol, csal, lop vagy hajt másokat szolgaságba, akkor ez sokkalta kivédhetetlenebb, mintha titokba burkolózva próbálkoznék továbbra is bűnös mesterkedéseivel. A bűn tehát ahelyett, hogy megszűnnék, szentesítést nyerne. A szépség, a lelki mámor, az ábránd, a határta­lanul mély álomvilág, szóval az emberi élet igazi nagy értékei viszont mind a porba hullanának, hogy soha fel ne támadjanak, akárcsak a kislány széttépett babája. A családi fészket elhagyó nők felkutatásával foglalkozó ügynökségeken jól tudják, hogy az esetek jelentős részében csupán egy lázadásról van szó, nem végleges szakításról. Gyakran a hétköznapi otthoni munka unalmától elmenekülő feleségek, akik szakképzetlen munkás­ként dolgoznak, egy idő után felfedezik, hogy végül is csöbörből vödörbe kerültek és visszatérnek a családhoz. Esetük azonban figyelmeztető: s amit elmondanak, abból minden félj tanulhat. Jánosi Albert SZILÁNKOK Hogy valakit tökéletesnek tartsunk, egyet s mást el kell felejteni róla. *** Optimista az, aki kikapcsolja a rádiót, mert unatkozik, s utána bekapcsolja a televíziót. *** „Semmi sem bosszant úgy sok mai fiatalt, mint az, hogy megértik.” *** Ha valaki dicsekszik, hogy ő bizony már vitte valamire, akkor már abbahagyta, hogy vigye vala­mire. *** Némely feladat elvégzésének előnye, hogy addig lehet halogatni, amig már semmi értelme sincs. *** A szerénység olyan ritka erénnyé válik, hogy hovatovább csak szerénytelen emberek hihetik magukat szerényeknek. *** Érdekes... Sokszor az ér legtovább, aki tudja, meddig mehet. Márer György

Next

/
Oldalképek
Tartalom