Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-03 / 23. szám
MA0TAJI HOUOÖ 13. OLDAL TESSÉK MOSOLYOGNI! Irta: PAPP VARGA ÉVA Hollywood, Kalifornia Egész életemben komolyságra hajló voltam és bár van humorérzékem, ritkán nevetek, megrendelésre pedig még mosolyogni is nehezemre esik. Talán ezért van. hogy nem szeretem, ha fényképeznek és a magamra erőszakolt mosoly miatt mindig rossz a kép, amelyet rólam készítenek. A magam kedvéért nem is állnék soha fényképész elé, de néha a családom. néha az olvasó közönségem kívánja ezt az áldozatot. Mióta Kaliforniában vagyok, Washing, , , VARGA ÉVA Ionban elő fiam cs felesege valósággal követelték, hogy képeket küldjék nekik magamról. Elhárítottam mostanáig, amikor baráti körömből olyanok, aki egyszersmind olvasóim is, siirgetőleg írtak nekem: ..Nem elég az, hogy kaliforniai cikkeket Írsz az ottani időjárásról és az életedről. Uj képet is kell adnod magadról, hogy szemléltetően bizonyítsd, mennyit változtatott rajtad a kaliforniai életmód.” Engedtem a sürgetésnek és mivel a véletlen épp egy hires hollywoodi fényképésszel hozott össze, csináltattam felvételeket, tehát — mint fentebb látható —. megmutatom kaliforniai önmagamat a kedves olvasóknak. Ha a képet túl fiatalnak, vagy túl mosolygósnak, esetleg csak túl boldog arckifejezésűnek találnák, higgyék el nekem: mindezek oka Kalifornia... Pedig itt sem minden a régi már. Még az időjárás sem és egyre inkább hasonlítható Kalifornia egy szeszélyes szép nőhöz, aki olyan gyönyörű, hogy csodálói megbocsájtják neki azt is, ha néha szeszélyes és rosszkedvű. Amint az autóbusz végigvitt a pálmákkal övezett és szinte tropikus virágokkal tarkított hires Sunset Boulevardon. arra kellett gondolnom, hogy talán meglátszik majd rajtam is az a derű és napsütés, ami miatt idekívánkoznak és idejönnek az emberek. Az autóbusz mentén nyitott autókban csokoládébarnára sült fiatalok kocsi-korzóztak. miközben egyre közelebb jutottunk az un. ,,Strip”-hez. Itt volt ..appointmentein" azzal a hires hollywoodi fényképésszel. akivel Gyurka fiam révén ismerkedtem meg. Az illető művészneve ..Bernard of Hollywood” és a leghíresebb sztárok vonulnak fel lencséje előtt. Fiam még Balboáról ismeri, mert ott is. valamint Palm Springen is műtermet tart fenn. Mikor elmondták nekem, hogy az illető olyan filmcsillagok képeit vette fel a stúdiók számára, mint Clark Gable. Joan Crawford. Tyron Power és Janet Blair, valahogy nem tekintettem ezt ajánlásnak. Arra gondoltam, ugyan minek mennék én ilyen fényképészhez... Hanem amikor megtudtam azt, hogy a mester neve itteni magyar körökben is jól ismert és olyan magyar filmhirességekről készített felvételeket, mint Lukács Pál. Gábor Éva. Lengyel Menyhért, Korda Mária stb.. akkor úgy véltem, hogy cikkanyagnak is érdekes lehet a találkozás. így kerültem ,.Bernard of Hollywood” műtermébe a „Sunset Strip'-en. Akcentussal beszélő, őszülő hajú, de fiatalos ember fogadott. Beszélgetés közben elmondta, hogy anyja német, apja pedig francia születésű. Igazi nevét nem is kérdeztem. Azon a néven talán senki sem ismerné, aminthogy ugyan ki ismeri valódi nevét azoknak a filmsztároknak, akiknek csaknem életnagyságu képei díszítik a műtermet. Nézelődés közben arra gondoltam, hogy itt épp úgy megtalálható minden nemzetiségi kolónia, mint pl. Clevelandben, csakhogy itt főként a világ minden részéből idesereglett művészekből verbuválódott össze. Amikor elmondtam a mesternek, hogy én nem szoktam mosolyogni és rólam nagyon nehéz fényképet készíteni, nevetett és azt mondta: ..Higgye el. asszonyom, mindez hangulat kérdése. S a magyaroknál nagyon fontos a hangulat, ezt már régen tudom. Várjon csak...” A következő pillanatban egy rejtett gramafonról felcsendültek Liszt második magyar rapszódiájának halhatatlan melódiái. Ettől kezdve lemez-csere nélkül állandó magyar muzsika töltötte be a műtermet, vagy két óra hosszáig. Mert ennyi időt vett igénybe, amig elkészültek a felvételek. S őszintén bevallom, ebben az atmoszférában sokkal inkább érdekelt az intetju, mint a felvételek sikere. Magyarországról beszélgettünk és a műterem szomszédságában lakó közismert magyarokról, mint amilyenek Cukor György filmproducer. Gábor Zsazsa és sok más olyan magyar származású művész, akik azon a gyönyörű környéken HUMOR Két zsebtolvaj beszélget: El sem képzeled, mennyire megromlott a kü/erkölcs... Mi történt veled? Tegnap óvatosan benyúltam egy egészen intelligens kinézetű ember /.sebébe. És képzeld, ez a gazember olyan óvatosan lehúzta az ujjamról a köves gyűrűm, hogy észre sem vettem! O A feleséget fejfájások gyötrik, nem bir elaludni és felkölti a férjét. Hogy tudsz aludni, amikor én ébren vagyok? Jó dörmögi a férj álmosan —. most aludj te. majd én virrasztók. O Kedves történet a Reader’s Digestből: A Penguin kiadóvállalat levelet kapott egy rendházból. Megrendeltük az önök 509. sz. kötetét, amelynek címe: ..Brown atya kalandjai." Önök az 510. s/ámut küldték el. amelynek cime: „Szükséges-e a szex?" Minthogy mi kötelesek vagyunk erre negativ választ adni. tisztelettel kérdezzük: visszaküldhetjiik-e önöknek ezt a kötetet?" O A skót városkába vándorcirkusz érkezik. A műsorszámok közül különösen egy kardnyelőnő mutatványa tetszik a közönségnek. A nő a produkció végén tányérozni indul, de persze nagyon gyéren hullanak a pennyk. Mikor az egyik különösen fukar hírben álló skót elé tartja a tányért, a skót így szól: — Pénzzel nem sértem meg, kisasszony, de legyen szerencsém holnap ebédre szerény otthonomban. — Köszönöm — mondja a nő —, ezer örömmel. Mikör a kardnyelő továbbment, a szomszédok élnek. A fényképész elmondotta nekem, hogy mit jelent filmszínészekkel dolgozni: ..Higgye el. néha órákig tartó pihenés és megnyugtató zene kell ahhoz, hogy valakiről megfelelő képet lehessen készíteni. Kiváltképp fenáll ez akkor, amikor az ember olyan temperamentumos művésznőkkel dolgozik, akiknek karrierje attól függ. hogy milyen képet lehet róluk készíteni.” Élénken elképzeltem mindezt, hisz a rengeteg publicity képen kívül, amelyeket ezrével gyártanak a stúdiók, itt Hollywoodban állandóan ismert sztárok képeivel találkozik az ember. Ezek a képek mind műtermi felvételek és sokszor életnagyságban mutatják a filmszínészeket a Sunset és Hollywood Boulevard előkelő üzleteinek kirakataiban. Miközben az én felvételeim készültek, arra gondoltam, hogy csak egy orvos, vagy pszichológus érthet jobban az emberi természethez, mint egy-egy fényképész. Mert mire elkészültek a felvételek, kitűnt, hogy a lemezekről felcsillanó magyar klasszikus és cigányzene teljesen feledtette velem azt, hogy itt tulajdonképpen rólam készülnek képek... Kedves olvasóim, higgyék el, hogy még a kaliforniai napfény és derű mellett is ennyi minden kellett ahhoz, hogy rólam ilyen mosolygó felvételt készíthessen valaki, mint ahogy engem a cikkeimmel mostantól megjelenő kép mutat. megütközve fordulnak a skóthoz: — Meg vagy őrülve? Meghívni ebédre? Hiszen akkor már jobban jársz, ha egy ötpennyst adsz neki. — Fenét — legyint a skót —, egy ilyen kardnyelőnél az ebéd még annyiba se kerül. — Hogyhogy? — Egy egész csomó ócska zsiletpengém van otthon. A LOVAG Ez a lovas de sovány, arca halotthalovány, szinte csoda, csak talány: mint marad meg a lován. Ábrázata két felén szőrös szakáll-sövény, csupa árnyék, csali fény. Fegyverzete sárgaréz sisak, kard, tör, kelevéz. Ha valaki odanéz, szeme fénye belevész. Hála mögött a szamár hálán fegyvernöke jár, a gazdáját unja — bár folyton jutalomra vár. Ám a lovag gondja csak kalandnál kalandosabb, büszke lélekkel a vak köz-világgal összecsap. Ellenfele szélmalom, bére bánat, bántalom, de a szive bizalom, de a lelke hatalom. Szemlér Ferenc
