Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-27 / 22. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL KÉRDÉS — Negyven évi házasság után férjem két évvel ezelőtt halt meg. Sírkövét már jóelőre megrendelte. Az igen drága volt. A b^j azonban nem ez, hanem az, hogy azon a vezetékneve van felül, s alatta az ő neve az egyik oldalon a születési évvel és a halálozási évvel együtt; a másik oldal meg üres — ott lesz imyd az én nevem. Csakhogy valami közbejött, amivel sem ő sem én nem számoltunk. Újra férjhez mentem. És második férjem nevét viselem. Amiaor ő meglátta a síremléket, teljesen dühbeborult, s közölte, hogy most az ö nevét viselem ,s amikor mind a ketten meghalunk, együtt temessenek el minket. Első férjem síremléke ugyanakkor ott áll, r^jta a felirat, s azt onnan kitörölni igen nehéz lenne. Hogyan oldható meg ez a dilemma? VÁLASZ — Ezt a dilemmát magának kell eldöntenie. Nincs más megoldás, mint a döntés. Reméljük azonban, hogy még sokáig élnek mind a ketten, s lesz idejük döntésüket kialakitani. Addig is ne tulajdonítsanak az ügynek túl nagy jelentőséget. *** KÉRDÉS — Főnököm olyan rossz szokással rendelkezik hogy sokszor igen nehéz türtőztetnem magam, hogy rá ne szóljak, rendre ne utasítsam. Soha még úgy nem ment el mellettem a folyosón, hogy hozzám ne ért volna. A többi titkárnő kollégám is azt mondja, hogy ne törődjem vele, neki ez a szokása, s ennél tovább nem fog menni. Ök úgy gondolják, hogy ily módon akarja alkalmazottainak tudomására adni, hogy szereti őket, hogy meg van velük elégedve. VÁLASZ — Mi lenne, ha tréfásan tenne valamilyen megjegyzést főnökének, talán észrevenné magát. A másik ut: kerülje el a vele való találkozást, de meg is mondhatná neki egyszer őszintén azt, hogy nem szereti, ha valaki magához ér. Allergiás rá. Persze a főnöke is allergiás lehet az igazságra, s magát elküldi. Tudja mit? Ne szóljon inkább, ha további bizalmaskodásra nem kerül sor. *** KÉRDÉS: Tanácstalan vagyok 70 éves anyámmal kapcsolatban. Mióta az apám meghalt, rászokott az italra. De ez még hagyján. Nyugtatót is szed, ami komolyan aggaszt. Attól félek, hogy nemcsak s^ját magát teszi tönkre, hanem az én családi életemet is. Az orvosának említettem a dolgot, de ő azt mondta, hogy ne törődjek vele. VÁLASZ — Azt ajánlom, menjen el mamájával egy másik orvoshoz, hátha az lelkiismeretesebb lesz. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a drugot nem szabad alkohollal együtt használni. Az alkohol felfokozza a nyugtató hatását és ez végzetes is lehet. Talán társaság hiányzik a mamának, talán nagyon egyedül van. Ezen próbáljon változtatni. KÉRDÉS — Szerelmes vagyok egy nálamnál 3 évvel fiatalabb, más vallásu fiatalemberbe. Udvarlóm beleegyezett, hogy leendő gyermekeink az én vallásomat kövessék. Ennek eHenére nyugtalan vagyok, mert tudom, hogy beteg anyám mennyire ellenezné a más vaüásuval kötendő házasságot. Nem is mertek szólni, nehogy felizgassam. A hátuk mögött se merek házasságot kötni, a fiú meg sürget és attól félek, hogy végül is elveszíti a türelmét. Jelenleg odahaza élek, de jövőre 150 mérföldre leszek szüleimtől, ahol a „master’' fokozatot fogom megszerezni. VÁLASZ — Azt tanácsolnánk, hogy először is a fiúval beszéljenek meg mindent. Természetesen, sok minden kényelmetlenség szokott abból adódni, ha a szülők nem egy valláson vannak. Talán a legjobb az lenne, ha Ön a gyülekezetük lelkészével beszélne, lehet, hogy szülei az ő szavára jobban hajlanának és nem gördítenének akadályt házasságuk elé. TÚLZÁSOK Kiismertem egek és földek színesnél színesebb régióit a kákán csomó helyett arcodra leiek és vizbéli ágak viszontagságos útjait folytatom m^jd és boldog is leszek zöld napjaid alatt s talán egy hajszállal halandóbb A kristály virága fojtja el bűnöm holtnak-hitt szavakban keresem az eltúlzott eredendőt hol téboly s üveghegy kéklik Téged áhitlak és várlak egyhuzamban, s nem csinálok misztériumot belőled mert bővérű vagy mint az árpa és széttagolt-súlyos mint a levegő-ég Ha elmégy ordít m^jd a kanárik torka s ezüst-alakú nevetés jön mi cellám lesz s jéghideg eltűnt árnyékod kérdi oly meghitten mint egy rabszolgatartó a merre-irányt oly palástolt-egyszerűen s én meg nem tagadlak többé de vizet meritek üres nyomodból Fábián György REFLEXIÓK ÁLLOK A BÁSTYÁN Mindenekelőtt tisztázni szeretném: nem vagyok influenzás. Ki van zárva, szóra sem érdemes semmiségaz egész: csak a fejem zug, halántékom lüktet és ég a szemem. Ez idegfáradtság, tipikus tünet, mindenki panaszolja ebben a hajszában, az én közérzetem sem rosszabb másokénál. Náthás sem vagyok, nem lehet mondani. Jól szelei az orrom, nem is köhögök, a száraz borzongás, hőemelkedés meg nem jelentős, nőknél gyakran előfordul ilyesmi, magas az átlaghőmérsékletem. Végtagfájdalom, ólmos fáradtság semmit sem bizonyít. Izületi érzékenység az egész, időváltozás okozza. — meteoropata vagyok semmi kétség, ez a front mindig megvisel. Hogy kapar a torkom reggelente, az a hideg víztől van. mert az állott nem oltja a szomjat. Mit lehet csinálni, megissza az ember hidegen. Nem vagyok influenzás, szerencsére nincs rá hajlamom. Mindenki megkapta már körülöttem, a családban, a munkahelyemen sorra kidőlnek, de én szilajon állom az élet viharát, mint egy büszke jegenye a szélben. Velem semmi baj, nincs ok aggodalomra. Szerencsére én állok a bástyán. Csak azt mondaná meg nekem már valaki, hogy ezt a fejzugást, halántéklüktetést, száraz borzongást, hőemelkedést, ólmos fáradtságérzetet, végtagfájdalmat és torokreszelést mi okozza?! (halász) A BICENTENNIAL ÉS A MAGYAROK (Folytatás a 8. oldalról) művészcsere létesítése s még sok más egyéb szerepel a svédek programján az amerikai Bicentenniál méltó megünneplésére. A többi nyugat-európai államoknak, de az ázsiai, afrikai, ausztrália és a dél-amerikai államoknak is hasonló nagyszabású programjaik vannak, államfőik látogatásától a múzeumaik legértékesebb képeinek kölcsön-kiállitására a Bicentenniál során itt, Amerikában. De lelkesedésünket ne csökkentse ez az amerikai Bicentenniál méltó megünneplésére; inkább növelje. Templomépitő, iskolafenntartó, kulturéletet élő emberi közösség volt mindig az amerikai magyarság; gondoljunk csak elődeinkre, a múlt századbeli korai magyar bevándorlókra, akik az alapokat — a mi alapjainkat — megvetették oly kemény munkával és oly nagy áldozattal. Innen fakadjon a mi Bicentenniális programjaink forrása; innen follyon tovább a már bizonnyal régebben kicsirázott spontán kezdeményezés a Bicentenniál magyar—amerikai megünneplésére. A magyar—amerikai kapcsolatok történetére mindkét ország, mindkét nép egyaránt büszke lehet. Még Washington előtt már jártak magyarok a mai Egyesült Államok földjén; még előtte létesített egy erdélyi protestáns pap templomot Philadelphiában. Az amerikai szabadságharcban már harcoltak magyarok Washington hadseregében, s attól kezdve szinte megszakítás nélkül mind a mai napig ott találjuk a magyar-amerikaiakat az amerikai élet összes vetületben, sokszor a legkiválóbb személyek között. Lehetőségeiket elsősorban a szabad amerikai lehetőségek adták, de az érdem azoké a magyaramerikaiaké is, akik oly nagy sikert értek el egyéni szorgalmukkal, tehetségükkel vagy áldozatukkal Amerika földjén. És hasonló azoknak a névtelen magyar-amerikaiaknak az érdeme is, akik — akár mint egyszerű bányászok, akár mint szerény polgárai e szabad országnak — életük munkásságával valamiképp hozzájárultak az Amerikai Egyesült Államok fennmaradásához, szabadságának és demokratikus életformájának fennmaradásához, jólétéhez és lehetővé tették, hogy országunk eljusson ez évben dicsőséges 200. évfordulójához. (New York) MINI MOSOLY Kovács hazajön a vadászatról, és a felesége megkérdezi tőle: — Hány nyulat lőttél, Lajos? — Egyet se. De alaposan megijesztettem őket. A fogházőr észreveszi a fogházban, hogy egy rab a falat bontja, és rászól: — Hé, mit csinál maga? — Csak ki akarom tenni a cipőmet, hogy megpucolják.
