Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-29 / 18. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL MAGYAR HONFOGLALÓK A MISSISSIPPI PARTJÁN Spelletich Paula naplója ! Összeállította: ÁCS TIVADAR xvm. Csodálatos az ilyen tősgyökeres yankee lány! Vlilyen utánozhatatlan sikkel tesz mindent. Mily lyugalom és önérzet, kellem és okosság sugárzik ;gész lényéből. A legközönségesebb munkát is oly tecsesen végzi, hogy az ember azt hiszi, ez csak színpadi előadás, a nézők gyönyörködtetésére történik. Tiszta ruha, fénylő haj, könnyed mozdulatok, mindig egyforma, csüggedetlen jókedély. Ezek az amerikai fiatal leány ismertető jelei. Soha nem jön ki a taktusból, soha nem siet, nem lompos, személye, valamint háztartása a legpedánsabb rend és a legteljesebb ésszerűség mintaképéül szolgálhat. Ilyen volt Miss. Matthew. S e jeles tulajdonságokhoz nagy olvasottság, tág ismeretek is járultak, melyeket nem regényekből, hanem itt-ott kölcsönkapott filozófiai és történelmi munkákból merített, s melyeket nagy mohón tanulmányozott. Többek közt atyámtól is kapott kölcsön könyveket. Őt is érdekelte és mulattatta az okos leány, ki oly keresetlenül egyesítette magában a legjobb tulajdonságokat. Délutánonként, mikor nekiültünk a varrásnak és a foltozásnak, kedves szellemes csevegése úgy hangzott, mint valami szép mese. Mily boldog voltam, ha megengedte, hogy hálásan megcsókoljam, mert amerikai szokás szerint minden ilyetén érzelemnyilvánitás felesleges és Ízléstelen. Anna néha egy egy-egy kis esszét is irt, melyet a vasárnapi társas összejövetelk alkalmával felolvasott. Elég ügyetlenség volt tőlem, hogy soha nem kértem el ezekből egyet. Mikor az iskola épületében összejött közönség előtt műveit felolvasta, a bámulat és helyeslés moraja zúgott fel. Én pedig bambán hallgattam a kedvesen pergő, szépen megirt mondatokat. Részben nem értettem meg azokat, de tudtam, hogy azok valami tulvilági szépek, melyhez hasonlót majd én is írni fogok egyszer. Egy mondatra emlékszem csupán, azaz csak erre a pár szóra: „when the gates of Heaven shall be opened”. Anna elvitt néha magával ismerőseihez: Baker, Porter, Smith-ékre emlékszem. De ezeknek leányai iszonyú durváknak és neveletleneknek tűntek fel Anna mellett. Mikor a Matthew farmra visszatérve kedves nevelőnőmnek a konyhában segédkeztem, vagy mikor a parlourban varrásunk mellett együtt lehettünk és Moor Tamás verseiből olvastunk fel egymásnak, csak akkor éreztem ismét jól magam. Örömmel hallgattam Annát, amint bus néger melódiákat, vagy vig amerikai dalokat énekelt, dalát harmonikával kisérve. Ez a hangszer nem tetszett az én elkényeztetett fülemnek, s azt kérdeztem, miért nem vesz inkább zongorát? Erre ő félmosollyal egyszerűen azt felelte: Mert arra nem telik. íme a talány egyszerű megfejtése. S mégis milyen kevés ember képes ezt a feleletet adni, vagy azt megérteni. Az emberek többnyire azt hiszik, hogy a kezükben levő pénzt mindjárt elkölthetik, később más szükségletek adják elő magukat, melyekre aztán már tényleg nincs pénzük. így kezdődik az adósság-csinálás. Sok más kérdésre is a fenti választ nyertem. Például arra, hogy miért nem adnak abroszt és szalvétákat — csak akkor, ha vendég van? „Kedvesem, láthatod, hogy nekem nagyon be kell osztani mindent, hogy kijöhessek azzal, amit a kis gazdaságunk ad. Ha ez a két abrosz és tizenkét szalvéta, melyeket atyámtól örököltem, elszakad, nem lesz más, mit föltegyek.” A legszigorúbb takarékossági elv uralkodott mindenben, Annának csak három színes ruhája volt. Egyiket egyik, másikat a következő héten mosta ki. A harmadik mosási napokon és kora reggel, a durva munka tartama alatt szerepelt. Vasárnap mindig frissen keményített és vasalt ruhát vett magára, de nagy köténye megóvta azt a piszoktól. Hétköznapokon is mindig olyan tiszta volt a ruhája, hogy keresve sem találhatott volna senki egy kis foltot rajta. Fehér galléijai olyanok voltak, mintha egy párizsi mosodából kerültek volna elő. Esténként Charley újból megmosdott, tiszta inggallért tett fel, lekefélte csizmáit és bejött a parlourba, hogy Annával énekeljen. De az öreg Matthew a konyhában maradt, a tűzhely parazsánál melengetve kezeit. 9 és fél órakor mindenki lefeküdt, hogy elég idő jusson a pihenésre. De Anna már 20 éves volt. Ily korban az amerikai lányok is meggondolják, hogy illő dolog lenne önállóságukat biztosítandó, férjhez menni. Vasárnaponként Foster Tamás, csinos fiatal farmer kezdett hozzájuk eljárogatni. Ha jó idő volt, lóháton jött — féken vezetve a másik lovat, melyen női nyereg volt. Mikor aztán Anna is lóra ült, a szép országúton egymás mellett haladva, megbeszélték a jövőt, melynek Ígéretét egy hosszú élet boldogsága váltotta be. (1913. március 10-én vettem fivéremtől a hirt, hogy a nemesszivű Anna 67 éves korában meghalt.) (Folytatjuk) PÁLMÁK, MAGNÓLIÁK, MOCSÁRI CIPRUSOK (Folytatás a 14. oldalról) Többek között ott élt Tennessee Williams, ott játszódnak drámái a Mississippi delta erkélyes, emeletes, fehér ültetvényes-házaiban, ott van a Vágy Utcája, ott játszódik legszivbemarkolóbb drámája, a Vágy Villamosa is. Este tizenegykor indult a busz Atlantából. Elneveztük a Vágy Autóbuszának. Egész éjszaka törődtünk, zötykölődtünk, hánykolódtunk, fel-felriadtunk. Reggel kilenckor hullafáradtan megérkeztünk New Orleansba. Ugyahogy rendbeszedtük magunkat, megmosakodtunk, azután gyorsan tájékozódtunk, hogyan nézhetnénk meg minden megnézhetőt egyetlen nap alatt? Azt tanácsolták, menjünk le a kikötőbe, ott minden délelőtt egyórás sétahajózásra indulnak a gőzösök. Délután kettőkor pedig üljünk fel egy városnéző autóbuszra, úgy ismerkedjünk meg a szárazföldi nevezetességekkel. Féltizenegyre járt már. Végigrohantunk az irdatlan hosszú Canal street-en, le a kikötőbe. Pontosan tizenegyet ütött az óra, amikor messziről megláttuk a Mark Twain nevű gőzöst és hallottuk a hajókürt indulást jelző bugását. Mark Twain! Mississippi! New Orleans! Ezt nem mulaszthatjuk el! Üvöltöztünk. Váljanak meg! Váljanak meg! Annyi időnk volt, hogy jegyet válhattunk, és már fenn is voltunk a kikötőhidon. Egy matróz kezét nyújtotta és a hajó elindult. Csak akkor érdeklődhettük meg, hány órára fogunk visszatérni. — Délután négyre — hangzott a válasz. Hogyan? Az egyórás túra a másik mólóról indul. Ez ötórás utazás. Nem város körüli nézelődés, hanem kifutunk a Mississippire. Életünk egyetlen New Orleans-i napján semmi mást sem láthattunk és filmezhettünk, csak az iszapos, barna Mississippi mocsaras torkolatvidékét. Pálmát, magnóliát, mocsári ciprust. (Mindhárom látható a vácrátóti arborétumban.) Mellékesen nem értünk vissza délután négyre, hanem csak este hatra, mert két órát vesztegeltünk egy lezárt zsilip előtt. Koromsötét volt, mire partraszálltunk, eltűntek előlünk New Orleans sosem látott, és soha többé nem látható csodái. Éjfélig jártuk az utcákat, meresztgettük a szemünket, hogy legalább az éjszaka sejtelmes hangulatából, lampion- és csillagfényes varázslatából lessünk el valamit. És azzal vigasztalódtunk, hogy legalább a kikötőt és a Mississippi torkolatát lefilmeztük. Floridából repülőgépen mentünk vissza New Yorkba. A miami repülőtéren csomagunkat megröntgenezték. Az előhivatlan film tönkrement. Az utolsó kockáig. Semmi sem látható rajta. És ez igy van rendjén. A Vágy Villamosa és a Vágy Autóbusza csak akkor igazi, ha sosem ér célba. Fehér Klára MAGYAR LÁBNYOMOK (Folytatás a 8. oldalról; szaktudósok elé tehetném. Nemsokára befutott hozzám egy 12 oldalas, gondosan gépelt, magamfajta hozzá nem értőt megriasztó egyenletekkel és mágikus jelekkel teli kézirat. A hat leghíresebb nemzetközi szakértő elé terjesztettem. Ketten kételkedtek az elgondolás egy s más részletének szilárdságában; négyen más-más szövevényes összefüggésekre egybehangzóan azt mondták, hogy azoknak sem helyes, sem helytelen volta nem bizonyítható — és hogy talán majd előbbutóbb helytállóknak bizonyulnak. A fejtegetés komolyságát, az elgondolás szakszerűségét egy sem vitatta; többen tettek megjegyzést egy-egy rész , .eredeti”-ségére, ,, szellemes’ ’-ségére. A háromszáz éves rejtvény még mindig megfejtésre vár... Az én Kámér bátyám nem szállhatott síkra dolgozata mellett; nem küldhetett pótlást, magyarázatokat, további fejtegetést. Néhány héttel azután, hogy megkaptam a kéziratot, egyetlen élő rokona táviratilag értesített arról, hogy meghalt. Halványuló lábnyomai pluszok és mínuszok, ikszek és ipszilonok, gyökjelek és integrál-nyilacskák sorai közt várnak nyomozókat, akik valamelyike talán előbb-utóbb helybenhagyó szakvéleményt szerez... vagy pedig az lesz bizonyítható, hogy a bizonyíték nélküli alaptétel Kiss-féle bizonyítéka is tévútra visz, oda, ahol Euler, Gauss és mások illusztris társasága Pierre de Fermat gunyoros megjegyzései mellett éli örök életét.
