Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-15 / 16. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Amikor tavaly karácsonykor megkérdezte a feleségem, hogy én mit akarok karácsonyi ajándékként, közöltem vele, hogy csupán egyetlen „apróságot'’ —azt, hogy szokjon le a dohányzásról. „S meddig nem szabad cigarettáznom?"-kérdezte annak idéjén a feleségem. „Örökké" — válaszoltam. Ami igaz, az igaz, leszokott a dohányzásról és azóta sem szívott egy cigarettát sem. Ez boldoggá tesz. Stynos, három hónapra rá azt fedeztem fel, hogy ugyanakkor meg rászokott az ivásra. Egyik este egy eldugott üveget találtam a szekrényében. Nem szóltam egy szót sem. Később azonban felfedeztem, hogy rendszeresen iszik napközben, amikor egyedül van. Most már néha arra gondolok, hogy hiba volt annyira erőltetni azt a nemdohányzást; csöbörből vödörbe került. VÁLASZ — Nem volt hiba, hogy leszokott a dohányzásról. Nem valószínű, hogy a kettő olyan közvetlen kapcsolatban van egymással, mint azt maga most feltételezi. Hátha a felesége unatkozik egész nap otthon és azért iszik. Minden esetre levele alapján nem tudunk tanácsokat adni. Csupán annyit, hogy sok esetben egy feleség azért iszik otthon, mert unatkozik, nem szeret egész nap egyedül otthon lenni. *** KÉRDÉS — Nem értem meg a feleségemet. Mindent megadok neki, a lakása olyan mint egy palota, mindene meg van, amit akar megveheti, semmi gondja nincs csak a szórakozás, ha nagyon rosszmájú akarok lenni, akkor azt mondom, az, hogy hogy verje el a pénzt amit én keresek. Mégsem boldog. Állandóan azt hajtogatja, hogy állásba akar menni, nem akar többé otthon lenni. Anyagilag jobban élünk mint az átlag; mindenünk megvan. Az én fizetésem magas, házunk van, minden adósság kifizetve, nagy kert. Én nem akarom, hogy dolgozzon, mert az az álláspontom, hogy végülis az ember a pénzért dolgozik, az meg van nekünk. Ráádásul az én álláspontom határozottan az, hogy amikor a munka után fáradtan hazamegyek, akkor nekem szükségem van arra az ellátásra és kényelemre, amit a feleségem nyithat. Nemrég megtudtam, hogy az én akaratom ellenére a feleségem elment munkát keresni. Véletlenül tudtam meg, úgy, hogy egy barátom volt az akinél a munkára jelentkezett. Mérges vagyok, csalódott. VÁLASZ— Kedves Felbőszült Félj! Ne haragudjon, hogy igy titulálom, de úgy érzem, hogy nincs igaza. Egy nőnek nem az az egyetlen feladata, hogy a fakanál mellett üljön évekig, s lesse, hogy az ,,ura” mit kíván. Nem állhat haptákban egy életen át, csupán azért, mert maga sokkal jobban keres, vagy mert csupán maga keres. (Egyébként a keresetéhez gratulálunk, azonban ne felejtse el, hogy a felesége éppen azért nem keres, mivel Maga nem akarja, hogy keressen!) A munkával kapcsolatban is megemlíthetnénk, hogy nem a pénz az egyetlen oka annak, hogy az ember dolgozik. De ha ez sem használ, gondoljon csak arra, hogy milyen „veszélyek” várhatnak magára. Az otthon unatkozó jómódú feleség sokkal többet vásárol (hiszen unatkozik) mint a dolgozó nő, s még annak is nagyobb a veszélye, hogy pusztán unalomból felszarvazza magát. Tehát a tanács, ha ugyan azt kért: hadd dolgozzon a felesége, ha akar. Isten fia volt! Előtte is voltak már nagy halottak, kihunylak messzefénylő életek, de kin, vagy bánat — mikor ellobogtak — nem vonta gyászba a Természetet. Most föld remeg, hasad a templom boltja, rémület fut át ember — s állaton, felhők vágtatnak, a Napot kioltva, a Mindenség is csupa fájdalom. Ez a halál csak igy történhetett, mert egy halt meg ma mindenek helyett, kíntól a Mindenség ezért sikolt!... A Kereszt nő, már az égig mered föl, s vallomás tör ki vad, pogány szivekből: — Bizony, ez ember Isten Fia volt! . Bódás János A MAGYAR MÚLT EMLÉKEI DIÓSGYŐR VÁRA Irta: HALMI DEZSŐ Ahol a Szinva patak elhagyja Alsó- és Felső-Hámort, a Bükk hegység szükreszabott völgyét és a lankásabb dombok között folytatja útját, ott fekszik Diósgyőr vára. Félévszázad előtt csak romok utaltak, a valaha „királyné vára” néven ismert erősségre, mig ma a vár legnagyobb része helyre van állítva. Már az ősember felismerte a hely védettségét. A vár melletti Várhegy barlangban kőkori település nyomait találták meg a régészek. A várkörnyék nagy kiterjedésű nádasai, mocsarai kitűnő védelmet nyújtottak ember, állat ellen. -Az avarok földvárat emeltek a Szinva völgyéből kemelkedő szikladomb köré. A vár régi, avar Geuru (Győr, gyűrű) nevét Anonymus is megemlíti, miszerint Árpád fejedelem a területet Böngér vezérnek adományozta, majd fia Bors, Borsod várával együtt egy vármegyévé egyesítette. Feltételezhetően, a Bors család kihalása után a diósgyőri vár visszaszáll a koronára. A tatáijárás után IV. Béla az Ákos nembéli Ernye bánnak ajándékozta Diósgyőr várát és egyben elrendelte a kővárak építését is. Egy 1271-ből származó oklevél Diósgyőrt már kővárnak említi meg. Az Ernye család a várat fényűzően rendezte be, kényelmessé tette. Vencel király uralkodása idején a magyar ügyeket nem Budán, hanem Diósgyőrött intézték. Ernyei bán utódai fellázadtak Róbert Károly ellen, a lázadást rövidesen leverték, a hét Ernyei unokát lefejezték. A vár és környéke rövid időre Debreceni Dózsa erdélyi fejedelem, majd nem sokkal később Széchy Miklós horvát bán birtokába került. Egy 1340-ből kelt oklevél már királynéi tulajdonnak nevezi, tehát ismét királyi birtok lett. Nagy Lajos szerette a Bükk kies vidékeit, a vadban gazdag erdőket, sokat tartózkodott a várban. Diósgyőr mozgalmas politikai életet élt, sok megbeszélésnek volt színhelye. 1381-ben a vár lovagtermében, a velencei követekkel kötötte meg a király az un. turini békét, melynek egyik endelkezése értelmében — mint a hűbéresség jele — minden vasár és ünnepnapon, a velencei Szt. Márk téren kötelesek felvonni a magyar király „Anjou-liliomos” zászlóját. -Amikor Nagy Lajost 1370-ben lengyel királlyá koeonázták, Krakkóból visszatérőben először Diósgyőrt látogatta meg. Zsigmond király a várat feleségének, Ciliéi Borbálának adományozta. Mátyás sem változtatott a királyok által bevezetett jogszokáson és a várat először első feleségének Podjebrád Katalinnak, majd Aragóniái Beatrixnek adta. Mátyás király után II. Ulászló felesége Anna, végül II. Lajos Haubsburg Máriája voltak a vár birtokosai. 1536-1563-ig Balassa Zsigmond és Fánchy Borbála, 1564-ben pedig Oerényi Gábor voltak a zálogbirtokosok. A vár már az 1600-as években siralmas állapotban lehetett, amint azt Melith Péter várkapitány, 1616-ban kelt jelentése mondja: „Nem lehetven oly kémény Magiari zw ki annak zep eppuletinek pusztulására megh nem izonodniek és zomorodniek, mely Fejedelmi éppuletnek en főidőnkön massat nem is láttám. Az romlásban pusztulásra tellyessegel fordult, úgy anyra megh csak hazainak Sindelyezeseis es zep torniainak Capolnainak is vakolási zakadoznak, külső nagy basttiai romlanak és hullanak egy másrul el Úgy annyra nem sokara annyra iut külső részé szép halas viz árkát tölti be..” 1662-ben Pap János várkapitány jelentésében igy (Folytatás a 15. oldalon) Szilánkok TARTOZÁS — Elég idős vagy már, fiacskám, hozzájárulhatnál végre te is a családi költségekhez. Mindenekelőtt' arra szeretnénk megkérni, hogy fizesd ki azt az összeget, amellyel a gyerekkocsidért tartozunk! *** MAI IDŐK Titok az, amit legfeljebb négyszázötvenezren tudnak. *** ÖNÁLLÓSÁG — Nem szeretnék már a szüleimtől függeni, ezért azt mondtam az apámnak, adjon havi 500 dollárt, hogy végre a saját lábamon, önállóan élhessek. *** GÖG — Legalább mi, zeneművészek tartsunk össze — mondta gőgösen a verklis. BÚCSÚt Még egyszer kezet fogtak, utoljára megcsókolták egymást, aztán házasságot kötöttek. *** KÖZÖS MUNKAHELY Nem helyes, ha a félj és a feleség egy munkahelyen dolgozik, mert esetleg egymásba szeretnek, aztán jönnek a problémák... Galambos Szilveszter
