Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-01 / 14. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: ŐRRO MEZöi - Talán vadászni megy.- Cserkészni. Vétek Pali ebben a percben látta meg Avaryt, aki szúrós szemmel nézett rá, amint a sört kiitta, s a poharat letette.- Alázatos szolgája, Laci bátyám - mondta neki kissé megzavarodva. Avary nem szólt.- Hogy van a nagyságos asszony? - kérdezte minden átmenet nélkül. Avary fakón s alig észrevehetően legörbített ajakkal nézett rá, mire ő dadogni kezdett:- Bocsánat; ha szabad érdeklődni Avary mereven nézte.- Semmi rosszat nem akartam mondani - szólt a fiatalember, egyre jobban belezavarodva.- S mi közöd van az én dolgaimhoz? - kérdezte Avary kellemetlen éles hangon.- Pardon. Tovább egy szó sem volt. Az egész asztalnál csönd lett. A pincér újra megjelent, a fiatalúr egész halkan megrendelte nála a vacsoráját. Míg a pincérrel tanácskozott, s alaposan megbeszélte, hogy a sertéssülthöz kismenüben kovászos uborkát kér, de hámozva s jegelve, folyton magán érezte az Avary pillantását, amitől lúdbőrözött a háta, mintha a golyót érezné máris a nemesebb belső részeiben. Egy üde fiatal fiú jött, s szó nélkül, meghajlással sorra köszönt a társaság minden tagjának. Ez végre felvillanyozta őket- Holnap mégy a vizsgára?- Igen- Az éjjeli vonattal?- Igen.- Szóval huszonnégy óra múlva egy doktorral gazdagabb lesz a megye- Igen. Ezen nevettek. Aztán tovább diskuráltak. Mindnyájan ettek, Avary is evett, őzbaksültet evett áfonyával, s megivott hozzá egy fél liter vörös bort. De miatta igen nyomott s hangulattalan maradt a társaság. Igyekeztek egészen közönyös dolgokról beszélni, de megkönnyebbülés volt, mikor Avary felállott, s szó nélkül s kalap nélkül kiment az udvarból, ugyanazon az ajtón, amelyiken bejött, a hotelszobák folyosójára. Mikor elment, kevés csönd után megszólalt az egyik úr.- A tanfelügyelő mondta, hogy mikor Konstantinápolyban volt, egy török főember volt a kalauza. Egészen rendes, modern gondolkozású úriember volt, mindent megmutogatott - az volt , mellé kirendelve, mert valami tanulmányi úton volt, a kultuszminisztérium megbízásából De mikor este azt kérdezte a töröktől, hogy: „és a kedves családja?. . őnagysága, a felesége?", akkor a torok hirtelen egészen átalakult, és azt mondta: „Mi köze önnek az én nemi életemhez? Halkan nevettek. Hát neki a házasság nemi üzem S a feleség az uzemtitok Finoman nevettek Összesúgtak Hogy mondta Laci: „Mi kozod van. ." Nem emlékszem, mihez? Az én ügyeimhez Nem Jobbat mondott Az én dolgaimhoz Azt mondta Tényleg Neki Vilma „az ő dolga' ? Nagyon nevettek Mindenesetre |ó kis dolog Édes kis portéka Ha Pista Újra nevettek Nagyon gyanús nekem ez az autóugy. Az ajtó felé lestek, ijedten, nem jött-e vissza hirtelen Avary. Vétek Pali mindenesetre, alighogy bekapta a kismenüt. már távozott Szevasz, szevasz, szevasz, kerlek alássan, Ábris bátyám. Hosszú csönd után a két úr összehajolt Nem volt az ujján a zöld köves gyűrű? A másik hallgatott akkor: Penészleghy Lenke kezén láttam a juniálison olyat A, összekeverted, az futballgyűrü volt. Vacsora után újabb asztaltársak jöttek, akik otthon végezték el a táplálkozást, csak ejtőzni kívánkoztak egy kicsit a társaságban Némelyek sört, mások bort rendeltek, kis mennyiségben, mert csak a sok beszéd volt az éjszaka célja. Most az asztalon az Ábris bácsi hallgatása mellett Sipos Lekszi, a központi szolgabiró vitte a helyettes törzsfőnöki szerepet. Kedves fiú volt, piros arcú, könnyen nevető s ügyes viccelő. S azt hiszi, hogy mindig neki kell a szót vinni. Nagy örömmel üdvözölték Várberky Imrét, a második járás főszolgabíróját, aki úgy közeledett az éjszakában, mint egy tengeri hajó- Szervusz, Imre! - rajongták korul- Szervusztok - legyintett kedvesen, kövéren a főbíró, s senkivel kezet nem fogott, hanem sietve leereszkedett a legelső szabad székre- Megfogytál, Imrécske - szól Lekszi, az óriást becézve- Kicsit.- Mennyit?- Negyvenhatot.- Ne beszélj már; negyvenhat kilót?- Igen/- Nahát, az már szép!... Harsányan s hangosan nevettek. Meg se látszott rajta.- Mennyi vagy most?- Százhetvenhat.- Gyermeksúly. Nem is látszott abnormisnak a kövér óriás, feje nem is volt feltűnően nagy, inkább derékban tudott elszélesedni. Egymásnak ismételték el, hogy milyen karszéket csináltatott otthon magának, s hány collos vaspántokkal van a szék megerősítve.- De nem az - mesélte, kicsit asztmásán, a vidám terebély, akinek megvolt az a drága jó humora, hogy ő maga csinálta a legtöbb tréfát a kövérségéből, amelyet nemcsak nem szégyellt, hanem büszke volt rá -, hanem az, hogy mikor megérkeztem a Nyugatira, mire kiballagtam az udvarra, autó sehol. Csak egy árva konflis szerénykedett. Mondom: „Barátom, üljön csak alám." Hatalmas nevetés tört ki. Szájról szájra adták a szót, hogy: „Üljön csak alám!" Nagyon jó.- Hát aztán odatörlészkedett. Megfogom a kocsit, s rálépek a hágcsójára, felbillen. Nézem az ülést. Én ebbe nem tudok beleilleszkedni. Mi az ördögöt csináljak? Mondom a kocsisnak, hogy felülök mellé az első ülésre. Mert Játtam, a térdem nem fér el benn a kocsikában. Felmegyek nagy egyensúlyozó művészettel, s ráülök mellette a bakra, úgy, hogy a fél sonkám a lámpán volt. Nem lehetett beszélni a kacagástól. „Fél sonka a lámpán", „fél sonka a lámpán" - ismételték el a fiatalok, s nyúlva volt mindenki.- Hát akkor reccs!... Letörött a lámpa S ezt olyan szenvtelen, csöndes hangon, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Kellemes barna arcán alig egy kis mosoly. Felemeli a nagy kriglit, s mindenki várta, hogy le fog zuhogni a sör, de csak keveset ivott, akkor leszopta kis barna bajuszáról a habot, s folytatta:- Ilyen kalandokban volt részem operáció előtt. Persze, mikor kijöttem a klinikáról, egész abnormálisán normális pasas lett belőlem. REMÉNYSÉG ..Mert ha valaki az egész tör vényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásé ban bűnös.” Jakab 2:10 . Melyil törvényről van itt szó, az erkölcsi vagy a szertartási törvényről Hogy ne kételkedjünk, a apostol igy folytatja: ,,Mert ak ezt mondotta: ne paráználkod jál, ezt is mondotta: ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz törvényszegővé lettél.” Jk. 2:11 Tehát az apostol a Tizparancso latra gondol, amit a ,,szabadság törvényének” nevez... és ak megmarad amellett... boldog lesz az ő cselekedeteiben. Jk 1:25. Pál apostol igy ir az erkölcsi törvényről: a TIZPARANCSO LATRÖL — ,,Azért ám törvény szent és a parancsok szent és igaz és jó.” Róm. 7:12 Épp ezért Isten törvénye örök é változhatatlan. Valljuk, hogy hi által üdvözölünk és NEM a tör vény megtartása által. Ez igy igaz, de vajon azt jelentené ez hogy hitünk szükségtelenné tesz a törvényt. Pál apostol erre igy válaszol: ,,A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e hit által? Távol legyen. Sőt inkább a tör vényt MEGERŐSÍTJÜK.” Róm. 3:31. János apostol, a szeretett tanítvány, errevonatkozóan igy ír: „Mert az az Isten szeretete rogy megtartjuk az ö parancsolatait.” I. Ján. 5:3. És hogy (étségbe ne essünk, igy bátorít bennünket: „AzÖ parancsolata nem nehezek.” I Ján. 5:3 Vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy keresztények ehetnek Isten parancsolatainak megtartása nélkül. A tévedőket gy figyelmezteti az apostol. ,Aki azt mondja: ismerem őt és az ő parancsolatait nem tartja meg. HAZUG AZ, és nincs meg abban az igazság. Aki azi mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő árt.” I Ján 2:4,6. De hogyan járt ézus? „Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait és megmaradok az ö szeretetében án. 15:10. Majd igy folytatja: ,Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek”. Ján. 5:14. A Krisztusba vetett hit és az Isten parancsolata (II. Móz. 20:1-17) iránti engedelmesség az két evező, amely a mennyei évbe vezetheti életünk csónakét. Megváltásunkat nem engeíelmesség által érdemeljük ki, ez sten ingyen kegyelmi ajándéka, amelyet hit által fogadunk el. De az igazi hit gyümölcse: engedelmesség. „Fiacskáim, senki el ne litessen benneteket: Aki az gazságot cselekszi, igaz az, amiként ő is igaz”. I. Ján. 3:7. térje „Krisztus Szenvedései’ c. 1.00-os könyvünket címünkről: Reménység Hangja, P.O. Box 22, Perth Amboy, N.J. 08861. Botansky Igor (FOLYTATJUK)
