Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-05 / 6. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A VÉRZŐ SZOBOR Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA A NATIONAL ENQUIRER szerint Mrs. Ann Poore, egy philadelphiai asztalosmester felesége huszonhat inch magas szobrocskát kapott, mely az Ur Jézust ábrázolja, feltartott kezekkel, mintha megtérésre hivná az emberiséget, vagy éppenséggel áldását akarná osztogatni. Olcsó kis plasztik szobor, amilyent áruházakban lehet kapni. De Mrs. Poore nagyon megbecsülte. És naponta térdenállva imádkozott előtte. Egy napon éppen Nagypénteken azért könyörgött, hogy a világ térjen meg és ne legyen olyan kirívó a hitetlenség és vallástalanság. Ekkor egyszerre elállóit a lélekzete, mert vércseppek szivárogtak elő a szobor két tenyeréből, onnan ahová a stigmata foltjai voltak festve. Az asszony elréműlt, azt hitte, hogy ez valami kábulat, hogy képzelődése űz játékot vele. De valóság volt. A vércseppek lassanként végig csorogtak a szobor öltönyén, de csodálatosképpen nem folytak tovább a lábánál. És ez a csodálatos jelenség újra és újra megismétlődött. Néha egész vérpatak fakadt ki a két tenyérből, szinte meglocsolva a szobor köntösét, majd odaszáradva, beleitatódva a kemény plasztikba. Mrs. Poore nem tarthatta titokban a megrendítő jelenséget. Százával zarándokoltak hozzá az emberek, lesve, mikor fog újra vérezni a szobor. Sokan kíváncsiságból jöttek, sokan kételkedésből, sokan igaz áhítatból. És valamennyien megdöbbenve távoztak, mert senki se kételkedhetett többé. A helyzet oda alakult, hogy Mrs. Poore már nem tarthatta többé a szobrot odahaza a lakásán, mivel az állandóan rázuhogó emberáradattól képtelen volt családi életét folytatni. így odaadta a Philadelphia közelében lévő Eddystone városka St.Luke anglikán templomának, ahol Olsewski atya, aki immáron rendíthetetlenül hitt a csodában, az oltár fölé helyezte, olyan magasra, hogy az emberek ne férkőzhessenek hozzá és ne érinthessék meg, de jól láthassák a leomló vért, amint a szobron végigpatakzik. Ennek a csodának nemsokára papok is tanúi lettek. Lovett Atya, aki közismert volt arról, hogy behatóan tanulmányozta a Fatima csoda jelenségeit, szintén eljött. Bevallása szerint szkeptikus volt. Szerinte ilyesmi teljesen lehetetlennek látszott és valami csalást, vagy szemfényvesztést gyanított. Mikor azonban tanúja volt a jelenségnek, egész leikéve meg volt győződve róla, hogy itt semmiféle emberi mesterkedés nem játszhatott közre. Széjjel szedte a szobrot úgy, hogy a két kezét kifejtette és semmit sem talált mögötte. ANYÁM AZ ÉGBEN Nézlek amint az örökkévalóságba hátrálsz szemem elől látlak egyszerű szoknyádban öreges ingedben menni a csillagok közt s látlak fényes sarlóddal búzát aratni az ég tágas mezőin látlak szénát gyíyteni a dusfüvű égi réten látlak tehenet fejni az ég karámjaiban látlak aranyalmát szedni az ég gyümölcsöseiben látom amint tyúkokat etetsz az ég udvarain látlak kenyérsütéskor amint szétosztod a kenyeret az éhes angyalok közt látlak muskátlit ültetni Isten háza körül látlak mikor a Szeretet főutcáján almavirágot szórsz Szegény asszony vagy most is én szorgalmas dolgos gyönyörű anyám Siklósi János LESZ MÉG EGY ÖZÖNVÍZ? NEW YORK — Milyen lesz az idő? Nem holnap, nem egy hónap múlva. Hanem több évtized avagy évszázad múlva. A kutatók természetesen e téren is megpróbálják kilesni a jövő titkait. Kutatók azzal is foglalkoznak, hogy az ember tevékenységei a földön — mint például az ipari termelés, a levegő szennyezése, az atomrobbantás, s egyébb beavatkozások a természet rendjébe — hatással vannak-e a világ időjárási állapotaira. Az elméletek közül az utóbbi időben a legtöbb vitát az váltotta ki, mely szerint a fokozódó termelés, az energiafogyasztás növekedése a világ hőmérsékletének bizonyosfoku emelkedését okozhatja, s ennek eredményeképpen az északi és déli sarkokon lévő jéghegyek megolvadhatnak. A jéghegyek olvadása pedig, valamikor a jövőben, egy újabb özönvizet okozhat. Dr. Howard A: Wilcox, egy kaliforniai atomfizikus, nemrég érdekes könyvet irt e tárgyban. Szerinte a világ energiafogyasztása évi 4-6 százalékkal növekszik és ennek következtében lehetséges egy újabb özönvíz. Azok, akik mindezt szemlélték, felindulásukban egy Dr. Rovito nevű hires orvoshoz fordultak, aki immáron harmincnyolc éve praktizál és kérték, vizsgálja meg a vért, amely a szoborból folyik. Az orvos el is vitte a kórházba és ott a laboratóriumban gondos vizsgálatnak vetették alá. Legnagyobb ámulatukra rájöttek, hogy embervér. Még azt is meg tudták állapítani, hogy noha a vér frissen folyik, nem mai keletű, de már nagyon régi. Ugyanis, Dr. Rovito szerint a friss vér a vörös vérsejtek millióit tartalmazza. De minél régebbi a vér, annál kevesebb lesz benne a vörös vérsejt. Már hetek alatt is fogynak a vérsejtek, viszont ebben a vérben alig akad egyetlenegy vörös vérsejt. Henry Lovett atya szerint ez a vér kétezer éves és nem lehet más, mint az Ur Jézus becses vére. Hogy ez a csoda mi okból jött létre, azt az atyák szerint csak az Ur Jézus tudja. De valahogyan arra gondolnak, hogy figyelmeztetni akaija az embereket arra, hogy mennyire elfordultak Istentől. Fel akarja rázni őket és meg akarja fordítani a vallástalanság kerekét. Mindenesetre fel akaija ébreszteni az emberek lelkében a hitet és az iránta való kötelezettségüket. SZÍV ALAKÚ DOLGOK Gyanakodni a szívre akkor kezdtem, amikor először láttam szívből adni. Szó szerint szívből. Az adakozó kerek két fillért adott szívből. Azokban az időkben történt ez, amikor a világ csordultig telt szívvel. Kirakatokban, lakásokban, falragaszokon, mellékhelyiségekben, fák kérgén, levlapokon, köztéri padok támláján, városi parkok tulipán-, nefelejcs-, árvácska-gruppjain, egyszóval mindenütt egyre több szív jelent meg. A szív motívuma keresztül-kasul, már-már agyba-főbe díszítette az életet, az ámorok akár behunyt szemmel is mindenütt szivközépbe találhattak volna. Porcelán hamutartókat gyártottak azidőben szivalakura, jeléül, hogy a szív törékeny s mellesleg praktikus hulladékgyűjtő. Kapható volt a szivalaku hamutartó mellé szivalaku öngyújtó és szivalaku cigaretta-elnyomó, jeléül annak, hogy a szív könnyen lángra lobban, de alkalmas parázsló csikkek eloltására is. Öntöttek szivalakura piros viaszgyertyát, ugyancsak fellángolás céljaira, és öntöttek szivalakra csokoládét, finom utalással arra, hogy a szív olvatag és alkalomadtán jóízűen elfogyasztható. Ellenállóbb szivek kovácsoltvasból, mézeskalácsból és linzertésztából, sőt tollpihéből. Láttam ugyanis közkeleltű hölgy kerevetét csupa mézeskalácssziv mintára készült, szivalalku diszpámával kirakva, az egyik hímzésének még a szövegére is emlékszem. A nagyobb népi hitelesség kedvéért népi helyesírással ez állt rajta: „Kutágasra szállót a sas, engem rózsám ne csalogas”. S máig megvan valahol egy varródoboz rengetegében, gombok, cérnák, gyűszűk, stoppolófák sűrűjében, abból az időből egy szivalaku tűpárna, melyről máig is eldöntetlen, hogy egy sebesült szív, egy sündisznóállásbán védekező szív vagy egy szúrásra kész, támadó szív jeléül-e? Ha pedig a szív ennyiféle gyakorlati használatra mutatkozott alkalmasnak — s hányféle praktikus díszítésre még falfestő matricáktól kulcskarikákon át épülethomlokzatok kerámiafrizéig! — természetes szükségletet elégített ki a szattvánbőrből szivalakura (Folytatás a 15. oldalon) Dohnányiné Zachar Ilona
