Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-05 / 6. szám
4. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ FEGYVERES TÁMADÁS — AZ ÉHEZŐ MADARAK MEGSEGÍTÉSÉRE AMERIKA LEGBIZARRABB „BANKRABLÁSÁRA került sor Kaliforniában, a 39éves Miklós Petrovics revolverrel a kezében belépett a Bank of America egyik helyi fióküzletébe, annak vezetőjét és hat dolgozóját túszként kezelte és kijelentette: „Addig nem vagyok hajlandó egyiküket sem szabadon bocsátani, ameddig nem' szórnak magvakat a járdára — az éhező madaraknak.” Még nem érkezett jelentés arról, hogy a börtönbe, avagy az elmegyógyintézetbe fogják-e őt zárni. A képen éppen bekísérik. A MILITARIZMUS HŰLJ ÁMAI JAPÁNBAN „Szélsőjobboldali csoportok tagjai készek meghalni a császárért” TOKIÓ — öt évvel ezelőtt Yukio Mishima, a legismertebb kortársi japán iró 30 főből álló szélsőjobboldali csoportja kíséretében besétált a japán „Önvédelmi Hivatal” főhadiszállására és megpróbálta a jelenlevő ezer tisztet arra rábeszélni, hogy döntsék meg a jelenlegi japán kormányt. Mishima fő érve a jelenlegi rendszerrel szemben az volt, .iogy Japán elárulta saját történelmét és túlságosan a materialisztikus javak megszerzésének szelleme lett úrrá az országon. Az épület teraszáról beszédet intézett a helikopterrel közelitő újságírókhoz és a hallgatósághoz, majd visszasétált a főhadiszállás parancsnokának hivatali szobájába, ahol harakirit követett el. A hagyományok szellemében a harakiri elkövetése után egyik párthive lefejezte a haláltusáját vívó irót, hogy könnyítsen szenvedésein, a szamuráj tradíció szellemében. Ez az eset tanulmányok, újságcikkek, viták és elemzések egész hullámát indította el. Miért követett el egy iró, aki éppen esélyes volt a Nobel-dijra, ilyen borzalmas öngyilkosságot? — kérdezték a japánok. A válasz, mely szerint Mishima „beteg” volt, sohasem elégítette ki Japán körülbelül 130 ezer aktiv szélsőjobboldali lázadóját, akik szeretnék Mishima öngyilkosságát Jézus keresztrefeszitéséhez hasonlítható szimbólumként felhasználni. Mishima harakirijének évfordulóján, minden évben a szélsőjobboldaliak az ország minden részében megemlékeznek az esetről. Egy japán diákszervezet fiatal elnöke például igy szólt: „Én csupán 17 éves voltam, amikor Mishima harakirit követett el, halála azonban mélyen megrázott és ráébredtem arra, hogy milyen fontos volt Mashima utolsó beszédének mondanivalója az egész nemzet számára.” Tsuyoshi Seagusa, aki ezt mondotta, a „Japán Diák Liga” elnöke, amely egyike az utóbbi időkben rohamosan növekvő jobboldali csoportoknak. E csoportok száma meghaladja a százat. E jobboldali diákszervezetek különböznek Japán több mint 5000 régebbi jobboldali csoportjától, amelynek tagjai főleg a II. világháború veteránjai közül kerülnek ki. Az „uj jobboldali” diákszervezetek tagjai nemcsak antikommunisták, mint valamennyi jobboldali szervezet tagjai, henem kifejezik érzelmi és kulturális kötődésüket Japán ősi szamuráj tradicójához. Valamennyi „uj jobboldali” diákszervezet tagjai „készek meghalni a császárért”, amely tragikus elhatározás különösen jelentős volt a II. világháború alatt. A szélsőjobboldali csoportok Japán uj alkotmányát elfogadhatatlannak tartják, nemcsak azért, mert az a császár hatalmát korlátozza, hanem elsősorban azért, mert az lehetetlenné teszi Japán egykori katonai hatalmának újjáalakítását. A militarista szellemet ápolandó, ha nem is kezdhetnek tényleges katonai gyakorlatokat, a szélsőjobboldali csoportok „nyári táborozásai” keretében minden elkövetnek, hogy a katonai szellemet, fizikai és pszichológiai szempontokból fenntartsák. Az Egyesült Államokat nem tekintik általában Japán ellenségének a japánok; a szélsőjobboldali csoportok azonban úgy vélik, hogy az amerikai—japán biztonsági egyezmények akadályozzák a független Japán politikát. AHOL A TEVET A ROLLS ROYCE SZORÍTJA KI... KUWAIT — A modern technológia és a gazdaság eredményei nem szorítják ki Kuwaitban a hagyományos arab életforma szimbólumait. Legutóbb például a sólyomvadászat vált divatossá: j egy hagyományos arab vadászati forma. Nosztalgia, nosztalgia... Ahogy a világ leggazdagabb országában, a kis Kuwaitban szaporodnak a drága autók, s a nyugati életforma valamennyi kelléke bevonul az átlag család hétköznapjaiba, úgy kezdenek nosztalgiával emlékezni az itteni arabok a „régi jó világra”. Na persze nem akarnak többé tevén ? utazni, de ahogy az amerikai kitalálta a vadnyugatot a turistáknak, saját megszépített múltja szimbólumaként, ugyanúgy fordulnak az egyre gazdagabb kuwaitiak saját múltjuk felé. S ugyanúgy meg is szépítik azt. Az évszázadok vihara után „A nyugati kultúrában felnőtt ember elképzeléseivel ellentétben, mi nemcsak megértjük a szélsőségeket, hanem meg is tanultunk azok között normálisan és kiegyensúlyozottan élni” — mondja egy helyi szociológus. S egy másik sajátos tulajdonsága az arab országoknak: a nyugati kulturális hatások és támdások ellenére tisztán megőrizték kulturális hagyományaikat. Az o!qj felfedezése nemrég történt: tulajdonképpen a II. világháború után. Azóta minden eddigi befolyásnál jelentősebb kulturális hatásnak lettek e nepek ki teve: az olajért pénzt kapnak, sok pénzt. S ahogy folyik a pénz az országba, úgy áramlik be a nyugati kultúra összes terméke: az autótól a jégszekrényig, a telelviziótól a légkondicionáló berendezésig, ma a gazdag arab lakásban mindent megtalálhatunk, amit az amerikai középosztály házaiban. Múzeumba kerül a múlt? Az utóbbi évtizedek nagy változásai ugyan nem ölték meg az arabok hagyomány- és történelemszeretetét.. De úgy tűnik, hogy inkább a kényelmesebb életformát választják: hadd jöjjön a modern technika, ami a múltat illeti — azt inkább megnézzük a múzeumban. Kuwait uj tudományos múzeumában a teve még mindig a fő helyen áll. Inkább csak megnézi a többség a kitömött tevét, mintsem autó helyett azon utazzon. A másik muzeum is nemrég nyílt meg: az arab művészetet mutatja be. A légkondicionált termekben csodálják^ meg a látogatók a régi arab kardokat. De nem akarják azokat többé a sivatagban forgatni.
