Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-09 / 41. szám

16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MAGYAR VIDÉK ZEMPLÉNI TÁJAK, EMBEREK GÖNC. (Encsi járás). Borsod-A- bauj-Zemplén megye — Amott a síkságon, valahol alattunk a Hernád kanyargó ivei terülnek el lomhán, távolban már a kassai . gyárkémények füstje: tiszta idő­ben az épületek is ide látszanak. Mögöttünk a Borsó hegy nyol­­cadfélszáz méterre magaslik, lent a sziklák lábánál meg a pompásan zöldellő völgy; ebből a madártávlatból néz.ve fehéren kanyarog az ut a tölgyesek s feuvőerdők között ( a fák tövében délceg páfrányok és pöffeszkedő, terebélyes gom­bák), s valahol, ott a hegy túloldalán, a szomszéd völgyben , búvik meg ..aranygombos'' Tel­kibánya faluja. Iszonyú vulkáni erők és; földmozgások emelte hegycsú­cson ülök, a Nagy Amadé szikláin. évszázados várrom szomszédságában, s gyönyörkö­döm a tájban, a zempléni hegyeknek az idegenforgalmi hírverésből jobbára kimaradt, olykor kissé mellőzött — de talán épp ezért háborítatlan és varázsos — látványában. Néhány nap biztosan nem elegendő, hogy feltáruljon egy vidék múltja és lakóinak élete. Igv hát a pillanatnyi benyomá­sokra, az itt-ott kapott „ismeret­morzsákra" támaszkodhatom. Itt van például a hegy tövében elterülő Gönc, Abauj megye egykori székhelye, a, huszita háborúk emlékét őrző házaival, kisebb fajta erődít­ménynek beillő templomával és plébániaépületével. Ma is megil­­letődve nézi a látogató azt a félkörivesen boltozott szobabe­ugrót. mely egy lépcsőnyi magas­sággal kiemel a helyiség minden­napos történéseiből, s ahol valamikor az 1580-as évek derekán Károli Gáspár, a falu hitújítást követő plébánosa ma­gyarra fordította a Bibliát. Itt élnek azok az emberek, akiknek keze munkáját dicsérik a kör­nyékbeli földek, a nemrég épült kenyérgyár csakúgy, mint a község hatalmas kajszibaracko­sa. Termését Angliában is ismerik, s olyan itallá párolódik a nyár közepén, hogy méltán veszi fel a versenyt Kecskemét hires italával. A plébániatemplomban góti­kus csavart kőoszlopon nyugszik a keresztelőmedence. „Pálosok készítették.neves kő- és 1 fara ragó szerzetesek, az egyetlen magyar alapítású rend tagjai” — mondja vezetőnk. „Itt a közel­ben volt egy kolostoruk" — folytatja. s igv jutunk el kis-patak völgyébe, ahol az erdő oltalmazó sűrűjében húzódnak meg egv templom romjai. Nem akármilyen templom lehetett ez a Nagy Lajos alapí­totta szentegyház. XIV. századi falai, különösen a templomhajóé szinte teljes magasságban állanak, lehetnek ugv 10-12 méteresek. A falakat szépen faragott, összetett törzsű félosz­lopok diszitik, néhol még a festés nyoma is felbukkan: a főbejárat ive kecsesen hajlik, a rózsaablak körnvilása is ép. csak a természet hódit a tető nélküli térben: vastag fatörzsek nőttek ki a hajdani padlóból. Römer Flóris egy évszázaddal ezelőtt Bakony monográfiájában a Vá­­zsonvi pálosromok fölött keser­gett („nehogy az emberek a romladozó kolostor köveit el­hordják"), s leírta, hogy bírja „a jelenlegi főtekintély szavát, mi­szerint ezen utolsó maradványok megőriztetnek, hogy az utókor legalább tudhassa, hol állott a hires pálosok... klastroma”. Vajon hány emberöltőt bír­nak még ki ezek a gönci falak, ezek az oszlopok, az odalajtók kapubélletei? A fagy s az eső évről évre megteszi a magáét, a repedések csak nagyobbak lesz­nek. Bárcsak ne járjanak úgy unokáink és azok gyermekei, hogy már csak kulturhistóriai leírásokból ismerjék a gönci romokat, ahogy mi is alig vagy csak hallomásból ismerhetünk olyan műemlékeket, melyekről Römer annak idején beszámolt. Miként az áldásra széttárt két kar mutat, úgy fekszik a pálos romoktól Gönc két fiiiá ja: Zsujta és Telkibánya. Zsujta 6 kilométerre van Gönctől: a szántóföldeken át. a dűlőuton. 4 kilométer. Ez azért érdekes, mert a háború előtti évtizedekben, sőt évszázadokban a dűlőut vasárnap feketéllett az ünneplő ruhás emberektől, akik a gönci templomba mentek. Zsujtán mise csak a sátoros ünnepeken volt. akkor is rende­sen az ünnep másodnapján. Volt ott egy harangláb, aköré gyüle­keztek a katolikusok esténként az októberi rózsafüzérre, májusi litániára, vasárnapokon pedig a délutáni litániára. A háború után imaházat rendeztek be egv lakásban, s kápolnaépités reményében átad­ták a harangláb helyét, hogy a község utcarendezését segítsék. Gál Ferenc teológiai professzor, akkori gönci plébános volt az. aki turista ember lévén minden vasárnap délután gyalog ment át Zsujtára misézni, majd onnan tovább a 8 kilométerre levő Telkibányára. Hála a modern közlekedési eszközöknek, ma minden vasárnap délelőtt van Zsujtán szentmise. Eddig telje­­sületlen azonban az ottani hívek álma. „hogy két kezükkel építendő kis templomukban kulcsohassák imára munkától kérges kezüket. Mert igen szorgalmas nép hírében állnak, kötelességtudók, törvénytiszte­lők." Telkibányán szintén Gál Ferenc kezdte el a rendszeres vasárnapi szentmiséket. Koráb­ban hol kihelyezett lelkész, hol nyugdíjas öreg pap állt a hívek szolgálatára. A sok „hullámzás” közepeit egvre szaporodott a szombatista hívők gyülekezete, mind a katolikus, mint a református egyház. tagjaiból verbuválódva. Ma a hegytetőn, a hires kopjafás temető közepén álló ősi református templomban imádkoznak a reformátusok vasárnap, a százéves katolikus templomban a katolikusok, a község nyugati szélén épült modern templomban pedig szombaton a szombatisták. A középkorban Nagy Lajos és Zsigmond király halmozta el kiváltságokkal az arany- és ezüstbányáiról ismert városkát. Akkor épült a hegytetőn a méreteiben igen nagy gótikus templom amit templomerőddé alakítottak. A husziták magyar­országi uralma idején Telki­bánya Giskra székhelye is volt. Ma pedig a Zempléni hegyek turista utainak egyik központja. Ezek hát azok a községek az Amadé vár szomszédságában, melyeket ott a sziklaszirten ülve. hátunkat a megújuló szélroha­moknak feszítve gondolatban bejártunk. A múlt nyomai ! mindenütt. Az Amadé név is történelmet idéz. Szinte látom. . ahogy az Abák nemzetségéből szé rmazó nádorispán halála után Károly Róbert megostro­molja a lakótoronyba visszahú­zódott lázadó Amadé-hiveket, elfoglalja a várat, és királyi birtokaihoz csatolja. Most csönd I és nyugalom honol a vidéken, a j lakótorony falai már alig látsza­­! nak. Talán az őrt álló hajdani vitézek szelleme tekint le velünk . együtt a zempléni tájra. Major Balázs NÉPFESZTIVÁL KALOCSÁN KALOCSA, Bács-Kiskun megye — Táncolni, fergeteges parasztritmusokra járni, s még énekelni is hozzá, régi. hajlitá­­sokkal teli népdalokat, nehéz produkció. Fényes verítékben fürdenek mindjárt az. arcok, mégis hatalmas erővel járják az öregek is. A hosszuhetényiek átlagos életkora ötven év. A férfiak zömmel, bányászok. Olyan fris­sen forgatják párjukat, a felesé­­giiket mintha a saját alkodal­­mukon ropnák a táncot. A fehér hajak összekeverednek az égő feketékkel, a régi csizmaszárak az újakkal. Népi együttes a kalocsai fesztiválon S jönnek sorban az együtte­sek Sióagárdról, Madocsáról s a i Nyíregyháza környéki bokorta­nyákról. Ukrajnából, az NDK- ból és Romániából. A Szintferopolból. Kecske­mét testvérvárosából jött cso­porttól megtudom, hogy minden \vasárnap próbálnak, s minden környékbeli falut bejárnak, hogy összegyüjtsék a környék paraszt­­: táncait. A negvventagu egvütes­­■ ben táncolnak tanárok ési ^ | orvosok, egyetemisták és kolhoz­­j parasztok. : Tóth Jánosné pedig azt meséli, hogy 75 éves édesanyja néha éjjel felébreszti, mert . eszébe jutott egv nóta. amit most I kell leírni, reggelre elfelejti. — Miért lett ilyen nagy divat | a népművészet? —- kérdezem dr. | Martin György kandidátust., ] tánckutatót, a zsűri elnökét. — Mert mostanában jutot­tunk el a jóléthez. Amikor még frissen él a régi nyomorúság az: emberek tudatában, mindent eldobnak, ami a keserves parasz­ti sorsra emlékeztet. Eljött a megszépítő messzeség, az uno­kák kora — ők nem szenvedtek a nyomortól, s már a nagyszülők­höz is,másként szólnak, másként is szólaltatják meg őket. A városi; ifjúságot nagyon érdeklik a hagyományok. Az itt megforduló , népművészek java része a budapesti táncházak rendszeres vendégszereplője. Az ötventagu lengyel együttes vezetője arról beszél, hogy ők a hegyvidék viseletét hozták, Zakopane környékén a hegyi lakók — ma körülbelül 170 ezren — ezt viselik. Egy sárbogárdi asszony me­séli: — Amikor tízéves korom­ban megkaptam ezt a ruhát. I egész éjjel nem aludtam az örömtől, és azt mondtam a­­nyámnak: „Az angyalok csak kicsit boldogabbak, mint én." Mert mindkét akkor úgy nevel­tek. hogy igazán boldogok csak az angyalok lehettek. Bársony Mihály tiszaalpári tekerőlantos fellépésre vár. Köz­ben kérdezgetem. Itthon már csak egyedid ő készíti ezt a bonyolult munkát igénylő hang­szert. s alig győzi a megrendelé­seket Budai Sándor Sándorfal­­váról pedig azt meséli, hogy három korosztályú citerazeneka­­ra is van: kisdobosok, úttörők s az if jakból és öregekből álló 24 tagú. akikkel a televízió nemzet­közi „Aranvpáva” nagydiját; elnyerték Ónodv Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom