Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-27 / 48. szám

16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ÓHAZAI ARCOK A BUGACI GULYÄSLEGENY BUGAC, Bács-Kiskun me­gye — Semmi sem mozdul a pusztában. Delel a szürkegulya, hever a füvön szoborszerű nyu­galomban. Még a nap tüzes gömbje is mintha fennakadt volna az égbemeredő villás — Szép ez a gulya. Szelídnek látszik... — Pedig nagyon vad a termé­szetük. A szimatuk is kiváló. Ha valahol elfolyik a boiju vére, két hónap után is megérzik, böm­bölnek és ugrálnak azon a Varga Ferenc gulyáslegény szarvakon. Pihen a gulyáslegény is, botjára támaszkodva. Némedi Varga Ferencnek hívják, 21 esztendős. Csúcsos fekete kalap­ja pontosan úgy ül a fején, mint a házak homlokába húzott nádtetők. Itt született — kaijá­­val mutatja, melyik tanyán —, itt él a pusztán és itt érzi jól magát, ahol minden fűszál, homokszem, s jómaga is éppen a helyén van, ahogy a tenger a medrében, vagy a csillagok az égen. — Sokat dolgozik? — Hajnali ötkor kiengedem az állatokat, este nyolckor bete­relem őket. — Közben mit csinál? — Terelgetem a gulyát. Vagy heverészek. — Unalmas lehet?... — Meg lehet szokni. — Amikor heverészik, mire gondol? Ezen eltöpreng. De nem jut az eszébe semmi, igy hát felelet sincs. helyen. Most annál csendesebbek. Elnyujtóznak a füvön, csak a bika áll középütt, a szeme kör­bejár, a teste meg se rezdül. — Igaz, hogy megvadul a piros szintéi? — Attól nem. Még ez a sok turista se hozza ki a sodrából. Hanem a társamat egyszer megkergette! Turisták jönnek, bámulják apjától örökölt pásztormellényé­nek óriási, szinezüst gombjait, fényképezik. Egykedvűen, mondhatnánk méltósággal áll az érdeklődés központjában, nem teszi nevetségessé magát szolgá­latkész ugrálással, és egy árnya­lattal sem büszkébb, mint amennyi velejár a pusztai sza­badsághoz szokott gulyástermé­szettel. Inkább a fülével vesz részt a körülötte zajló esemé­nyekben, mint szájával , vagy a mozdulataival. Jó füle van, a szavak ejtéséből már meg tudja különböztetni az olaszokat, az angolokat, a németeket. A turis­ták személye nem érdekli külö­nösebben. — Akkor hát mi? — Fene tudja... — Autót sem szeretne? — Mire volna jó? Motorom van, autóra nem is telne. Van három kiskorú testvérem, mióta az apám meghalt, én gondos­kodom róluk. — Miért lett gulyás? — Mi lehet a pusztai ember­ből? Az apám juhász volt. — Szereti az állatokat? — Nem is tudom. Az erdőt jobban. Szerettem volna tanulni, meglehet, még ki is tanulom a vadőrséget. Kecskeméten van egy ilyen iskola, levelező tagoza­ton elvégezhetném. — Miért akar vadőr lenni? — Mert itt csak arra mehe­tek, amerre a gulya, az erdőben meg kedvem szerint sétálhatnék. A vilás szarvakból kigurul a Nap. Szedelőzködnek az állatok, a gulyáslegény is kiveszi a hóna alól a botot és elindul. Szép lassan, komótosan ballag a szénfekete szemű szürkegulya nyomában... Vadas Zsuzsa GALGA MENTI KÉPESLAP ZSÁMBOK, A PAPRIKA ÉS UBORKA HAZÁJA ZSÁMBOK, (gödöllői járás). Pest megye — A templomtorony­ból nézünk szét e hullámzó Galga menti, ligetes-dombos tájon, alattunk: Zsámbok. A kertekből, mint a tükrök — száz és száz tükör,kifeszitve a kék égnek — viliódznak, vakítanak a kifeszitett fóliasátrak. Zsámbok: fóliasátor-város. A 2800 lakosú községben a házi kertek 70 százalékában az. ágyásók fölött fólia feszül, 15 hektáron fóliahá­zak. Hagyományos kertészkedő község volt mindig Pest sugará­ban. Az elsők között állították hát fel a korszerű kertészkedés vasvázas, maguk csinálta nö­vényházait. Itt majd mindenki primőrt termel. A templomtoronyba se a kívül álló egyházfi vezet fel. Kővágó Ferenc, a harangozó kihajolva az ablakon, mutatja: ..az a négy fóliasátor az enyém”. A harangozóék is zöldpaprikát termelnek. Tavalyelőtt csak két kis alagutsátorban, az idén már négy nagy. 25-ször 6 méteres fóliaházban. Mit látunk a toronyból? Zsámbok csendes főutján hím­zett népviseletes szoknyákban asszonyok húzzák a kólát e kétkerekű, gumikerekű. na­gyobb taliga, kocsi neve a kóla . a kóla megrakva paprikáslá­dákkal, az irány az átvevőhely. A kerekekről, a kocsikról is lehetne néhány szót ejteni. Ki biciklikerékből, ki Pannónia­­motorkerékből szerkesztett kó­lával szállít, azokkal a járgány­kerekekkel. amelyeket már ki­nőtt a falu. Motorbicikli? Több mint kétszáz autó áll, többnyire furgon a házakhoz ragasztott garázsokban. Mert jegyezzük meg azt is: az idő, amikor a felvételt készítjük, délelőtt tiz óra. De kora reggel autókaravá­nok — Zsigulik, Skodák, de még öreg Fordok, Mereik is — megrakodva primőrökkel futnak Pest felé. a Bosnyák térre, a Lehelre, a kisebb piacokra. Kora reggel tehát a nagyobb kocsik motorbúgása veri fel a csendet. Személykocsiké és autóbuszoké. Mert legalább 15-20 nagy busz is beáll Zsámbokra: ezek a pesti épitőipari vállalat buszai, a számboki kőműveseket, építőket viszik és hozzák. Ezért is csak asszonyokat látunk délelőtt a zsámboki utcán, sok férfi Pesten dolgozik. Az otthoni háztáji kertészkedés az asszonyok dol­­ga. Az. átvevő is idevalósi, Strasser János. — Az idén — mondja — 300 mázsa fóliát adtunk el. Tavaly 120 mázsa fólia fogyott, s tudni kell, egy 25-ször 6 méteres sátorhoz 35 kilóra van szükség. Ma már körülbelül ezer sátor alatt érik Zsámbokon a zöldpap­rika, a paradicsom. A mai átvételi ár: első osztályú paprikáért 1.50 a másodosztá­­lvuédrt egy forint. A harangozó feleségével ta­lálkozunk itt. az. első paprikáját hozza: 1500 darabot. Két évvel ezelőtt — mondja az átvevő — 187 ezer zöldpaprikát vettem át (a primőr után majd a kilós átvétel jön), tavaly 8^0 ezret, az idén egymillióra számitunk. Ami itt terem, kicsit csípős, a bogyiszlói és a cecei keveréke. Megy a piacon, de ez nem exportképes, a csípősét külföldön nem szere­tik. Ezért is kell majd az újakkal kísérletezni, újfajta lesz a soroksári féldeterminált. Télen előadásokat, szaktanfolyamokat szervezünk. Az idén szeretnénk Szentesről a kutatóintézetből a legnagyobb nemesitőt, Sz.alma Pétert meghívni. Uborkát az. idén a fólia alól ma először kaptam. Tóth András hozta, ő a legbátrabb a kísérletezésben, holland Nim­busz-fajtát vett — igen drága mag —, azzal próbálkozott. A primőr áruk termelését inkább a háztáji adja, ők az öntözéses, magas fokon gépesí­tett kertészetükkel a hatvani konzervgyár zöldség-nversanya­­gának körülbelül egyharmadát vállalták, s közös vállalkozásu szövetkezeti boltjaik — mind Pesten vannak — ellátását. Fejtve szállítják most éjjel-nap­pal a hatvani gyárba a zöldbor­sót: az első feldolgozás a kombájnaratás után— borsó-a­­rató gépek napi 30 holddal végeznek —. a cséplés, a szemek rostálása, osztályozása itt törté­nik a földeken, s konténerekben indul a zöldborsó Hatvan felé. Hatszáz hektárról! Az eddigi ..nagy növények”, a paradi­csom. az uborka, a káposzta, a hagyma, a paprika után az idén újabb ..nagy növénnyel" gyara­podott ez a sok száz hektáros kert: a petrezselyemmel. Gépek­kel kaszálják, majd nagy csoma­gokba kötözve a ceglédi kon­zervgyárba küldik. Itt szántják, azután exportálják. Öntözéses kertészet. Csak ennek van értelme. Vizük nem volt: szereztek. A dombok között csörgedezik itt egv kis patak, ugv hívják: Hajta-patak. Két ágra szakad, a vácszentlászlói ág és a valkói ág itt találkozik. Völgyel­záró gátat építettek, a nagy rétet elzárták. Harmincegy hektáros vízfelületet, tavat nyertek. Föld alatti csővezetékkel, esőztető­­rcndszerrel ebből öntöznek. Kőbányai György vwwvvwwwwvwvvw»»w»v%w Ha ereitawt akar, hiiton lapuikban' VVVVWVVVWWVVWWWVWVWV^W

Next

/
Oldalképek
Tartalom