Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-31 / 31. szám
6. oldal MAGYAR HÍRADÓ A VÁROSI ÉLET KRÍZISE AX ŐSLAKÓK HARCA A "BETOLAKODÓK ” ELLEN WASHINGTON — Az amerikai települések növekedése már régen kicsúszott minden ellenőrzés alól. A valamikor csendes és tiszta elővárosok váratlanul környezetvédelmi problémákkal küszködnek, és nem tudnak megbirkózni a növekvő bűnözéssel sem. Szükségessé vált a növekedés irányítása, de — hogyan? Minél nagyobb, annál jobb. és a legnagyobb egyúttal a legamerikaibb is: nagyon hosszú időn át ez megingathatatlannak látszó irányelv volt Amerikában. A nagyság átok is lehet: e? egészen uj, rendkívül kínos felfedezés, és csak lassan tudatosodik az. emberekben. Most a városok vannak soron; ők ébresztenek ”az amerikai tempó” elszabadult gyorsasága iránt kételyeket. Nem New Yorkról, Los Angelesről vagy a többi nagyvárosról van szó. hiszen a menekülés az elővárosokba már évtizedek óta tart: aki megengedheti magának. elköltözik a túlnépesedett központokból. A növekedés azonban az elővárosok kapuinál sem állt meg, és a szakadatlan lakosságáradattal párhuzamosan mind nagyobb a környezetszennyeződés. növekszenek az adók uj iskolák építése és uj csatornázás létesítése miatt. Gomba módra szarorodnak az uj városnegyedek, amelyek szinte már születésükkor kopottak. Egyre több a bűncselekmény, és úgy látszik, hogy az oly megbízhatónak elképzelt földrajzi különválasztódás és a színes bőrűektől való elhatárolódás mégsem tökéletes: a legkülönfélébb nem kívánatos elemek, akikről a fehérek azt képzelték, hogy maguk mögöt* hagyták őket. beszivárognak békésen előkelő világukba. Amerika a szabadság országa. Ki is tilthátná meg a hatalmas építőipari vállalatoknak — a világ legnagyobbjainak . hogy uj lakótelepeket építsenek’ köztük olcsókat is a ./eg nsebbek. a városok dzsungeljeibol kikivánkozók számára, .kik igyekeznek megragadni az első szerencsés alkalmat a városközpontoktól 40-60 mértül d távolságban élő polgártársaikhoz való csatlakozásra. Másrészt: ki tilthatja meg a városok közigazgatásának és lakosságának, hogy védekezzen az ilyesfajta invázió ellen, óvni próbálva különállását? Szabadságjog áll szemben szabadságjoggal, és a biróságoknak kell eldönteniök, kinek a joga érvényesebb. Néhány év óta a perek egész lavinája árasztja el az országot: megengedhető-e, hogy a coloradói Boulder lakossága legfeljebb 100.000 lehessen; vagy a floridai Boca Ratonban 40,000-nél több ház ne épülhessen; a pennsylvániai Concord megtilthatja-e további uj lakótelep épitését; a floridai St. Petersburgban kiutasithatják-e a városból a legújabban odaköltözött 25 000 lakost; a virginiai Fairfaxban pedig miért önkényesen állapítják meg a szociális lakásépítések arányát? Az utóbbi négy évben egész sor ellentmondásos bírói ítéletet hoztak. Közülük kettő országos hírű lett és az ellentétes táborok szimbólumává vált: Belle Terre egy kis falu New York közelében: 700 lakosa van. 240 házból áll. a házak számozatlanok, fák és kertek veszik körül őket. Boltok, nagyobb üzletek egyáltalában nincsenek, a postát nem hordják ki, az érkezett küldeményeket mindenki maga viszi el a postahivatalból. Mindez a magánélet örömeinek valósággá vált álma, a teljes visszavonultság, a zavartalan magánélet. S ekkor következett be váratlanul a keserű ébredés: dr. Edwin Dickmann fogorvos bérbe adta hétszobás házát a New York-i Stony Brook Egyetem hat hallgatójának, akik valamiféle kommunában éltek együtt. Barátokat és barátnőket láttak vendégül, akik néha ott éjszakáztak a házban, és autóik valamint motorkerékpárjaik az utcán parkíroztak. A 700 fehér bőrű. gazdag polgár számára ez a világ végét jelentette. A falusi tanács rendkívüli ülést tartott, s elhatározták: Belle Terrebeh a családi házakban a jövőben nem élhet több. mint két személy együtt, akik vérségi, házassági, vagy örökbefogadási kapcsolat alapján nincsenek egymással rokonsági viszonyban. Az egyetemi hallgatók pert indítottak a falu ellen: ez a rendelkezés sérti alkotmányos jogaikat, illegális beavatkozás magánéletükbe, és megfosztja őket a törvény előtti egyenlő jogvédelem lehetőségétől. Az Amerikai Polgárjogi Szövetség az egyetemi hallgatók ügyét tovább vitte egészen a Legfelsőbb Bíróságig. William O. Douglas, az ország egyik legliberálisabb bírája igy fogalmazta meg az Ítéletet: ’’Belle Terre-nek jogában áll a család és az ifjúság értékeit megvédő rendelkezéseket hozni, megóvni a csendes magány és a tiszta levegő élvezetét azoknak az embereknek, akik menedéket keresnek a városi civilizációnk elől.” Az ellentétes tábor harci kiáltása és reménye: Petaluma. A legutóbbi időkig ez volt ”a világ tyuk- és tojásfővárosa”; egy tízezer lakosú város, nem messze a San Franciscó-i öböltől. 1955-óta évente több mint ezer uj lakos költözött a városba. A lakosság száma több mint háromszorosára emelkedett Még az ötvenes években a 101. sz. autópálya építésénél messze elkerülték, talán azértt mert nem akarták megzavarni a tyúkok és a farmerek nyugalmát a régi viktoriánus házakban. De a telekspekulánsok és az épitővállalatok végül is felfedezték Petalumát, Bulldózerekkel mentek neki az autópályától nyugatra fekvő területeknek, és hamarosan gomba módra emelkedtek ki a földből a sorházak. Majdnem húszezren költöztek ezekbe a házakba, ’’menekültek" a 60 kilométer távolságban fekvő San Franciscóból. Ezek nem gazdag baromfitenyésztők voltak, hanem munkások és alkalmazottak, gyakran sötét bőrűek és angolul alig tudó mexikóiak. Az iskolákat át kellett szervezni és be kellett vezetni a délutáni oktatást. Az "őslakók" képviselői kezdték a vízhiány kisértetét a falra festeni. Hamarosan összehívták a tanácsülést, és elhatározták, hogy évenként csupán 500 uj épület tető alá hozását engedélyezik. E döntés ellen panaszt adtak be a felsőbb hatóságokhoz. A polgárjogok védelmezőinek véleménye szerint a Petaluma-terv korlátozza a polgároknak az alkotmányban szavatolt szabad letelepedési jogát; előírja az embereknek, hol lakhatnak és hol nem; a lakásépítés mesterséges korlátozásával segiti a telekárak emelkedését és mindezzel ténylegesen a szegények, az alsóbb középosztály tagjai és a színes bőrűek előtt zárja be Petaluma kapuit. Amikor a Legfelsőbb Bíróság meghozta az ítéletet, a San Franciscó-i szövetségi bíróság ellentétes Ítéletet hozott: a Petaluma-terv alkotmányellenes, mert megsérti a szabad letelepedés jogát. Érthető a polgárjogi harcosok és mindazok öröme, akik értelmesen szeretnék rendezni a növekedés folyamatának zűrzavarát: Petaluma azt jelenti, hogy Belle Terre nem képezi a hagyományok végső győzelmét és az egyes közösségek nem rendelkeznek többé azzal az abszolút joggal, hogy a helyi érdekeket a nemzeti érdekek felé helyezzék. HASAR01 A rostonsültek ábécéje a) A húst sütés előtt vékonyan kenjük át olajjal. (A zsir nem jó erre a célra, mert könnyen ég és a húsnak is kellemetlen illata lesz.) b) Sütésre csak jó minőségű húst használjunk. Az inas, mócsingos húsból soha nem lesz jó sült. c) A sütést mindig előmelegített, forró sütőben végezzük, a rostély alá tegyünk egy tepsit az esetleg lecsepegő husié vagy zsiradék részére. d) A roston sülő húsba villát soha ne szúrjunk, mert akkor értékes nedve kifolyik, hanem csak husiapáttal forgassuk. e) A hús akkor sült meg teljesen, ha a lapáttal megnyomva már nem ruganyos. Ha rugalmasnak érezzük, akkor a belseje még rózsaszín, ha pedig nyomásra puha, akkor belül még véres. f) A roston sütéshez használt húst 1-2 napig jégszekrényben tartsuk és csak fogyasztáskor sózzuk. g) A rostot használat után gondosan mossuk meg, mert a következő használatkor az esetleg rajta maradt zsiradék avas szaga elronthatja a hús izét. h) Roston süthetünk sertéskarajt, tarját, sertéscomb-szeleteket, marhabélszint, csirkét, húspogácsát, kemény husu halat, virslit, saslikot. Kivánsagreceptek MEGGYES PITE Hozzávalók: 30 deka liszt, 15 deka vaj, 20 deka cukor, 2 tojássárgája, 6 deka morzsa, 1* deci tejfel, csipet só, reszelt citromhéj, 10 deka dió, 1,20 kiló meggy, törött fahéj. — A lisztet, a vajat, a 10 deka cukrot, a reszelt citromhéjat gyúródeszkán elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tejfelt, a tojássárgákat. Összedolgozzuk és rövid ideig pihentetjük. A tészta felét kinyújtjuk, tepsibe tesszük úgy, hogy pereme is legyen. Villával megszurkáljuk és világosra sütjük. Ha kissé kihűlt, megszóljuk morzsával, a cukorral összevegyitett dió felével. Elosztjuk rajta a kimagozott, lecsepegetett meggyet. Rászóljuk a diós cukor másik felét, fahéjjal ízesítjük és ráreszeljük a megmaradt tésztát. Mérsékelten meleg sütőben megsütjük. Vaníliás cukorral szóljuk meg. Csak akkor szeleteljük, ha már kihűlt. BURGONYAROPOGÓS 50 deka hámozott burgonyát sós vízben megfőzünk, leszűrjük, összetörjük. 2 tojássárgáját, sót, törött borsot adunk hozzá. Rudacskákát formálunk belőle, morzsába forgatjuk és zsírban pirosra sütjük. Tapialkozási szokásaink CHICAGO - Változóban vannak az amerikai nép táplálkozási szokásai. Donald Perkins, egy chicagói szupermarkettröszt elnök-igazgatója szerint ma a fogyasztók mindent maguk akarnak csinálni. Közvélemény-kutatás kimutatta, hogy az amerikai családok 69 százaléka otthon süti a kenyeret és 26 százalékuk mindennap megteszi ezt. A ’’gyorskonyha”, a félig vagy — konzervben — teljesen elkészített ételek után sok amerikai visszatér a ’’természetes” táplálkozáshoz. Veteményes kerteket művelnek, maguk konzerválják a megtermelt zöldséget és gyümölcsöt már csak azért is, hogy kevésbé érintsék őket az áremelkedések. Ráadásul, panaszkodik a trösztvezér, az emberek egyre jobban ellenálnak a reklámhadjáratoknak. A változások okát főként a gazdasági visszaesésben látja az amerikai lap. Idézi egy fiatal háziasszony véleményét is, amely szerint ’’elegük van abból a világból, amelyben az ember a Tultápláltság áldozata lesz. Megváltoztatjuk életmódunkat és étkezési szokásainkat is.” Hirdessen lapunkban!
