Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-24 / 30. szám

iabío .ül 14. oldal MACYAIl II1KADÓ Légy jó barátja önmagádnak Irta: DOHÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Az emberek nagy része nagyonis biztos önmagá­ban. Az ilyen öntudatos egyének meg vannak róla győződve, hogy ők mindent jól végeznek és hogy soha­se hibáznak. Ismertem egy anyát, aki hatá­rozottan kijelentette, hogy egy szü­lő nem tévedhet. Vannak azonban olyanok is, akiknek kevesebb az önbizalmuk. Akik azt képzelik, hogy mindig hibáznak, hogy sem­mire se képesek és ezért egész éle­tükben folyton botladoznak cs vere- Dohnányiné Zachar Ilona séget szenvednek. Hosszú ideig ma­gam is ebbe a csoportba tartoztam és igy jól tudom, mit szenved az olyan, aki sohase biztos önmagában. Ezek számára egy best seller könyv jelent meg, melynek Írója közismert pszichoanalitikus. A könyv címe: ..Hogyan lehetsz önmagad legjobb barátja.” (How to be your own best friend) A könyv olyan nép­szerű lett. hogy első helyen van a best seller listán. író­ja Bemard Berkowitz és felesége, ki szintén pszichoa­­naüsta. A mű kérdésekből és feleletekből áll. Az egyik kérdés, mely bizonyára érdekelni fogja olvasóinkat, igy szól: ,.Az emberek hangoztatják, hogy boldogok akarnak lenni. De az igazi boldogság szinte elérhetetlen álomnak látszik számukra. Kétség­­beesetten nyúlnak utána, de sokan képtelenek közel kerülni hozzá. Mi az amiben hibázunk? Miért van az, hogy annyian, annyi minden miatt elégedetlenek? Az idő az oka. melyben élünk? Vagy talán túl sokat vá­runk a sorstól? Vagy helytelen dolgok után vágyako­zunk? I A válasz kifejti, hogy a helyzet nem ilyen sötét. Mivelhogy sokan vannak, akik nagyon is élvezik az é­­letüket. De ezek nem hangoztatják ezt, inkább meg­cselekszik. ami boldoggá teszi őket. Sok ember vi­szont képtelen arra. hogy elsajátítsa az élet művésze­tét. Felmerül a kérdés, hogy oly művészet-e a boldog­ság. amit meg lehet tanulni? A válasz erre az, hogy sok ember úgy érzi, boldog lehetne, ha megragadhat­ná azt ami elképzelése szerint boldoggá tehetné. El­várja. hogy a boldogság eljöjjön hozzá. De nem tudja, hogy neki kell közreműködnie ebben, neki kell meg­ragadnia az irányító fonalat. Az emberek nagy része i­­dőt szentel arra. hogy megtanuljon franciául, vagy ko­HETI NAPTAR JULIUS 'OROSZLÁN HAVA) 28 — Hétfő: Szabolcs 29 — Kedd: Márta 30 — Szerda: Judit . 31 — Csütörtök: Oszkár 1 — Péntek: Péter , 2 — Szombat: Lehel , 3 — Vasárnap: Henní” csit vezessen, de arra nincs türelme, hogy megtanulja azt, hogyan gyakoroljon uralmat önmaga felett. Majd egy másik kérdésre, hogy hogyan érhetjük el a boldogságot, azt feleli a pszichoanalista, hogy a forrás nem kiviil van körölöttünk, de mibennünk. Legtöbben nem próbálták meg kimeríteni mindazt a tartalékot, ami bennünk van. Inkább másoktól vár­ják, hogy átnyújtsák nekik a boldogság királyságának kulcsát. ,,Rá kell ébrednünk arra, hogy a királyság bennünk van; és hogy a kulcsnak már birtokában is vagyunk. Úgy teszünk, mintha engedélyt várnánk ar­ra, hogy teljességében éljük az életet. De az egyetlen személy, aki erre engedélyt adhat, az illető saját ma­ga. Csak saját magunknak vagyunk felelősek arra nézve, ami az életünkben történik. Rá kell ébrednünk arra, hogy hogy módunkban áll megválasztani, ho­gyan töltsük kellemesen időnket.” Az emberek erre azt kérdezték, hogyha ilyen egy­szerű boldognak lenni, miért nem kísérli azt meg min­denki? Hiszen ez olybá tűnik, mint valami varázs­gomb, amit csak meg kell nyomni. A felelet ez: „Nin­csen varázsgomb. Ehelyett van egy bizonyos állapot. Balassi Bálint magyar imádsága Szivem kegyelmes Istenem, hisz akkor is, ha hittelen, hűséges a hűtlenségben, vérem bűnét mossa vérem. Te adtad, le ne boruljak semmi földi hatalomnak, dölyfös szivem mégis törted, verssel s asszonyai gyötörted, de ha láttál térdrerogyva, kettőnk s nem a világ dolga. Már verseim vetem tűzbe, s szép mennyektől messzeűzve, mégsem hajló térd, de a hamar pejló és vért, nem a böjt és nem a mirtusz, de bor és vitézi virtus, nem barátok szűk cellája, de az ég fegyveres sátra, nem bucsusok lobogója, de villám-lobogós kopja, nem jószágra, nem kamatra, markom illik markolatra, vásárütés, tábordulás, törökles vagy ördögnyuzás, de nyeregben állva, vérben. S ha mjyd a trombita riad, s végső hajnalom felvirrad, akkor is, Kegyelmes Isten, ott is az legyen a tisztem, szent országod oltalmára vijjak kardra és kopjára, s a gonosz, ez legyen jussom, már jó hiremtől megfusson. Tóth Bálint Ha felelősséget vállalunk életünkért, megváltoztatva a módot, mellyel megközelitjük. Mi azonban inkább mindent megteszünk, hogy ezt az átalakulást elkerül­jük. Inkább másokat okolunk boldogtalanságunkért, semhogy lépéseket tennénk az irányban, hogy jobban érezhessük magunkat... Azt mondjuk, „ez az érzés rámjött", mintha misztikus erők által uralt tehetetlen lények lennénk. Inkább egyszerűen azt kellene mon­danunk: „így érezte”. Arra vonatkozólag, hogy valamennyien segíthe­tünk magunkon, a válasz az, hogy először is el kell döntenünk, lehangoltak akarunk-e lenni, avagy fel a­­karunk-e emelkedni hangulataink fölé? Barátai vagy ellenségei vagyunk-e önmagunknak? Sokan a szó szo­ros értelmében véve, saját maguk ellenségei. Ha ked­vezni akarunk magunknak, akkor ahelyett, hogy o­­lyasmit teszünk, amit gyűlölünk, inkább igyekeznünk kell azt tenni, amit kellemesnek találunk. Nem sza­bad azzal törődnünk, hogy mások hogyan vélekednek rólunk. Az mellékes. A mások dicsérete úgyis elillan, mint a buborék. Nem számit. Csak az számit, amit magunk, lelkünk mélyéből helyesnek találunk. Mindezzel egyetértek. Csak azt szeretném hozzá­tenni. hogy van egy még magasabb hatalom, mint sa­ját magunk — az Ur Jézus. És van egy könyv, a Szent­­irás, amelyben le vannak fektetve azok a törvények, melyek szerint élnünk kell, ha igazán, tartósan boldo­gok akarunk lenni. Kufárok a kapuban Szent év van a Vatikánban. Mint ilyenkor szokásos, feltörték az úgynevezett Szent kaput, amely a Szent Péter székesegyház egyik jobboldali hajóját a Vatikán belsejével köti össze. Legutóbb 1950-ben nyitották ki, majd az ünnepségek befejeztével falazták be újra ezt a kapubejáratot. A kőművesek különleges téglákkal dolgoztak, amelyeken az akkori pápa, XII. Pius címere volt látható. A 2800 különleges téglát a Vatikán egyik raktárhelyiségében helyezték el, de már néhány hét után rájöttek, hogy — nyilván az őrség tagjainak közreműködésével — jó néhány darab eltűnt a téglák közül. A pápa ekkor külön üzenetben figyelmeztette a római kereskedőket, hogy tartózkod­janak a Szent évvel kapcsolatos üzérkedéstől. A felhívásnak nem sok eredménye lett. Először a hires nyugatnémet Rosenthal konszern kaparintott meg egy eredeti Szent Kaputéglát, s arról tizezerszámra készítette és árulta a kerámia-másolatokat. Rosentha­­lékban még volt annyi tisztesség, hogy a kerámiatéglákon feltüntették: csak másolatról van szó. Néhány hete azonban olyan égetett téglák kerültek forgalomba, amelyek tökéletes másai a Szent Kapu tégláinak. Ezeket a Rómába özönlő zarándokoknak téglánként 80 dolláros „árfolyamon” adják el. A római lapok szerint eddig körülbelül tizenötezer tégla talált vevőre. A római Europeo kommentálja: „Nem gondoltuk, hogy amikor a Szent Kaput kinyitják, először a kufárok fognak átsétálni rajta.” Teljes szivemből mindent Uram, ma este félek. e Félek, mert félelmetes az Evangéliumod. \ Könnyű azt hallgatni, amikor szépen hirdetik, £ Viszonylag könnyű elkerülni a botránkozás veszélye­­a it is, § De nehéz aszerint élni! i f Félek, Uram, a megtévelyedéstől. a (Folyt, a 15. oldalon) v

Next

/
Oldalképek
Tartalom