Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-18 / 51. szám

12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ LONDONI LEVÉL BARTÓKOT HALLGATVA Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS A londoni Royal Festival Hall-ban vagyok koncerten. Tamás vejem zongorázik. A többi három­ezer emberrel együtt azzal az áhítattal hallgatom a zenét, melyet csak a legmagasabb rendű művészet képes kiváltani. Bartók Béla magyar paraszt-dal feldolgozásai szerepelnek a műsor­ban. Ismerős, ősi, keleti melódiák, melyeket a magyar néplélek mélyé­ből mentett át a művészet örökké­valósága számára Bartók, aki eggyé tudta ötvözni az ősit és a mait, a keletit és a nyugatit, megteremtve a szintézist magyar létünk meghatározó két pontja, Kelet és Nyugat, Európa és Ázsia között. Ámulok az ismerős dal-motivumokon s arra gondolok, hogy Liszt Ferenc roman tikus-cigányos-magyaros muzsikája után ime a legősibb és legtisztább magyar muzsika is polgárjogot szerzett Bartók révén a világ nagy hang­verseny-dobogóin . Történészeink némelyike úgy véli, hogy a honfog­laló magyarság kétnyelvű volt. A magyar mellett valamilyen török nyelvet is beszélt. Hiszen ha ma már épeszű ember nem is vonja kétségbe a nyelvészet meg­állapítását a magyar nyelv finn-ugor eredetéről és voltáról, az sem kétséges, hogy a honfoglaló törzsek többségének neve török, s a törökösen szervezett hon­foglalók etnikai eleme is nagyobb részt törökökre utal Talán mégis László Gyula találó meghatározására utalhatunk, aki azt Írja, hogy beszédnyelvünk finn­ugor, zenei nyelvünk pedig török. Bartha Dénes azt Írja egyik tanulmányában: „Bi­zonyos tipikus felépítésű magyar dallamok, türk­­mongol népeknél élő melódiák között meglepő egyezé­sek, amelyek a tiszta finnugor népeknél nem találha­tók, a türk-mongol kultúrájú népeknél egészen Mon­góliáig követhetők s ezért joggal tekinthetjük a hon­foglaló magyar zenét a politikailag és művelődésileg megszervező türk, az az keleti török elem zenei hagyo­mányának. Nagy zenetudósunk, Szabolcsi Bence mutat rá arra, hogy ,,...a Fejér megyei Fehér László dallama otthon van a mongol pusztán, csak éppen hogy ott a Fehér Teve balladáját éneklik rá s nem a magyar betyár történetét... A szórend, a dalforma, a nyelv közössége, mely két vagy háromezer év múltán is tisz­tán emlékszik vissza önmagára.” Hogyan lehetséges ez? Szabolcsi Bence megadja a választ:,, A mozdulat s a gondolat alapformáinál semmi sem szivósabb. Ösztönösen rájuk jár a kéz, a szó, az öntudat.” Hogy ez mennyire igy van, arra éppen Brazíliá­ban eszméltem rá. Röviddel azután, hogy 1949 őszén a „Virágok Szigetére” érkeztünk, egy este a szigetla­kok ünnepet rendeztek. Peregni kezdtek a dobok s a négerek és mulattok táncoltak erre a fantasztikus, szuggesztiv zenére. Az lepett meg, hogy a zene ritmu­sában és a táncmozdulatokban ugyanazt láttam viszont, amit néhány héttel korábban a Zöldfoki-szi­­geteken megfigyelhettem. A négerek nem őslakók se Braziliában, se azokon a szigeteken. Évszázadokkal ezelőtt, rabszolgaként hurcolták oda őket. Nyelvüket, a mágikus-vallási szavak kivételével elfelejtették. Ám a ritmus, a zene és a tánc megmaradt, a vérükben van ma is! Mi magyarok igy őriztük meg keleti örökségün­ket. Amikor a kereszténység kényszerű felvétele után az uj Isten papjai kíméletlenül ki akarták lelkűnkből törölni a keleti örökséget, a „pogányságot”, ősi vallá­sunk meghatározó motívumai, a sámánizmus emlékei a népi hagyományba szívódtak föl, az ősi mítoszok mesévé szelidültek. De tovább éltek ősi dalainkkal együtt. S igy történhetett meg a csoda, hogy ezer esztendővel Árpád honfoglalása — László Gyula szerint a második honfoglalás, mert az első az „avar” volt — után Kodály Zoltán és Bartók Béla megtalálták az ősi kincset, legmélyebb rétegében változatlanul és szinte érintetlenül! Sokat keseregtünk amiatt, hogy a 19. században a Habsburg politika megakadályozta Magyarország iparosodását. Ám ha népi kultúránk legnagyobb kincseit vesszük számba, azt kell mondjuk, ez volt a szerencse! így parasztságunk meg tudta őrizni azt, amit egy olyan ipari forradalom, mely a 19. században Nyugat-Európában játszódott le, a felismerhetetlen­­ségig tönkre tett volna! Legnagyobb íróinkban, költőinkben, gondolko­dóinkban nem egyszer merült föl a kérdés: keletiek ÉVFORDULÓ A 150 ÉVES VASÚT A világ vasutjainak története az emberiség életé­nek legizgalmasabb fejezetei közé tartozik. Az első vasút megindulása a nemzetek, országok életére fel­mérhetetlen hatást gyakorolt. Meggyorsult, olcsóbb lett az áruk és személyek szállítása. A gőzgép feltalá­lása előbb az ipari forradalmat indította el. George Stephenson pedig a gőzvasutat is megvalósitotta. Ste­phenson a New Castle-i szénbányában amolyan segéd-A gőzmozdony és a ló versenye Amerikában, 1830-ban. Itt még a ló vezet, de nem sokáig... munkásként dolgozott a bányaszivattyukat működte­tő gőzgépek mellett. A gépek szüntelenül foglalkoz­tatták, leginkább azirányban, hogy miként lehetne ezeket kocsik vontatására is alkalmazni. Végül sikerült a megoldásra rájönnie: síneken kell a kocsi kerekeit gördíteni s ezzel lényegében feltalálta a vasutat. Előbb csak tehervontatásra alkalmazta találmá­nyát, majd 1825. szeptember 27-én Stockton és Dar­lington között elindította a világ első személyszállító vonatát. A „Locomotion” névre keresztelt mozdony 38 kocsit vontatott és a 34 személykocsiban hatszáz utas foglalt helyet. A mozdony Stephenson saját mű­helyében készült és a feltaláló maga vezette. Óránként vagyunk-e vagy nyugatiak? Származásunk, nyelvünk, ősi örökségünk, zenénk, népművészetünk kétségtele­nül Kelet felé mutat! A kereszténységgel átvett kultú­ránk, ezeréves közép-európai történelmünk a Nyugathoz köt. A két világháború között a magyar irodalom nyugati-europér-polgári irói és keleti-népi irói között nem egyszer éles harc folyt. Kinek van igaza? A válasz éppen e kor két nagy magyar muzsikusa fogalmazta meg. Kodály Zoltán azt Írja: „Egyik kezünket még nogaj-tatár, votják, cseremisz fogja, a másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem hid s talán mindkettővel összekötő szárazföld?” Bartók Béla pedig azt vallja: „Kelet és Nyugat szintézisét akarjuk megvalósítani. Ezt a szerepet igé­nyelhetjük, tekintettel fajunkra és földrajzi helyze­tünkre, mely egyidejűleg Kelet legszélsőbb pontja és Nyugat védőbástyája.” Bartók ezt a szintézist megvalósitotta hatalmas életművében! Ezt érzem, amikor — a többi háromezer között — a londoni Royal Festival Hall-ban a magyar paraszt-dalok feldolgozását hallgatom. (London) húsz kilométeres sebességgel „száguldott”, de ez akkor forradalmi jelentőségű volt. A lovak ritkán tudtak 20 kilométeres gyorsasággal utazókocsikat vontatni, amellett elfáradtak s váltani kellett őket. A mozdony hatalmas terhet volt képes fáradhatatlanul, szünet nélkül vontatni. A vasút előtti korokban már egy száz kilométeres utazás is óriási élményszámba ment s az emberek erősen megfontolták, mielőtt útnak indultak. Abban az időben csak kivételes személyek kelhettek útra, vagy rendkívüli esetek indokolhattak egy-egy utazást. A nagy tömeg lakóhelyén marad egészéletében. A vasút uj távlatokat nyitott meg a világ népei előtt. A kezdeti idegenkedés után előbb szenzáció, sikk, majd nélkülözhetetlen eszköz lett. Elszánt ellenzői is szép számmal voltak. Ki az eddigi profitját, ki pedig a „hatalmas” sebességtől az emberiséget féltette. De az uj közlekedési eszközt semmiféle erő nem állíthatta meg diadalutjában. A XIX. század végére már sok százezer kilométernyi vasúthálózat épült világszerte. Ez volt a vasút hősko­ra, amikor az utazásnak romantikája is volt és az utas csodálattal teli izgalommal tekintett a füstöt, gőzt fújó mozdonyra. Magyarországon az első vasútvonal Budapest— Vác között épült, 1846. julius 15-én nyitották meg. A 33 kilométeres távolságot 49 perc alatt tette meg, mig a postakocsiknak több órára volt ugyanehhez szüksé­gük. Előbb angol és osztrák gyártmányú mozdonyok vontatták a kocsikat, de az 1850-es évek végén Magyarországon is kezdtek mozdonygyártással foglal­kozni. Az 1800-as évek végétől a MÁV Gépgyára már szériában gyártotta a gőzmozdonyokat és kitűnő típu­saival világhírnévre tett szert. A világ gyáraiban a későbbiekben egyre gazdasá­gosabb, tökéletesebb és gyorsabb mozdonyokat épí­tettek, a vonatokat pedig étkező-, háló-, társagóko­­csikkal látták el a kényelmesebb utazás érdekében. Az egykori busz kilométeres sebesség megtöbbszörö­ződött. Száz kilométert már egy óra alatt tett fneg a gőzmozdony, de az embereknek ez a sebesség sem volt elég. Jelentkezett a közlekedésben versenytárs- 1 Folyt, a 13. oldalon) Kutasi Kovács Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom