Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-17 / 29. szám
8. oldal MAGYAR HÍRADÓ A SZÁZÉVES KEMÉNY GYÖRGY Irta: VASVÁRI ÖDÖN Ezt is megértük: eljutottunk a százéves évfordulókig. Amikor az Egyesült Államok kétszáz éves fennállásának megünneplésére készül, az amerikai magyarság büszkén elmondhatja: ennek a kétszáz évnek a felét az amerikai magyarokkal együtt élte át ,s küzdötte végig. Száz évvel ezelőtt is voltak magyarok Amerikában, de az ..amerikai magyarság”, élete, a mai értelemben, csak akkor kezdődött, amikor a múlt század hetvenes éveinek második felében a magyar munkásság ezreinek hullámai érkeztek az Atlanti partokhoz. Amikor az amerikai nemzet a 200 éves múltra emlékezik, inkább a jövőre gondol. A múlt ebben az esetben valóban előjáték, preludium, mint Shakespeare mondja. Az amerikai magyarság történetében azonban nem az. A százesztendős múlt után a biztató és jobb jövő előjeleit hiába keressük: a száz éves történelem lezárulófélben van. A jövőben is lesznek amerikai magyarok, de amerikai magyarság, az első száz esztendős értelemben. nem lesz, aminthogy már nincs is. Nem mintha nem lennének lelkes magyarok, akik szembe mernek szállni a történelmi tanulságokkal és meg akaiják mutatni, hogy a magyar akarat le tudja győzni mindazt az akadályt, amit a való élet elébe gördít. Az öregebbek, akik valamikor hasonló reményeket melengettek, jobban tudják. Rózsafy Mátyás, a cseh származású lelkes magyar, Kossuth emigráns és Lincoln katonája, a legöregebb magyar lap, a több mint 80 éves ..Szabadság” egyik alapitója, akasztfóával szembenéző összeesküvő kemény hazafi volt. Angliában nősült, több leánya és fia volt. Egyik fiát személyesen ismertem. 1952-ben halt meg Washingtonban. Egyetlen szót sem tudott fnagyarul. Kemény György, a nagy tehetségű és rendületlen magyar érzésű, igazi amerikai magyar” költő, akinek emlékezetét most kell felidéznünk. Amierikában t nősült, derék magyar nőt vett feleségül, tiz gyermeket nevelt fel, nyolc leányt és két fiút. A tiz gyermek közül csak a legidősebb tud magyarul. Ez a pár közbevetett sor csak arra akar rámutatni. hogy bár a múltban is voltak lelkes magyarok, akik reménykedni mertek az amerikai magyarság fennmaradásában, a valóság minden ilyen kísérletnél erősebbnek bizonyult. Úgyszólván minden esetben A- merika győzött. Az a száz esztendő, amely az amerikai magyarság mögött van. úgy látszik, felöleli ennek a magyarságnak majdnem teljes történetét. Érdekes, hogy amerikai magyarságunk két valóban nagy költője. Kemény György és Pólya László, ebben az esztendőben százévesek. Kemény az idősebb, 1875 jul. 4-én született. Pólya pedig az év december 25-én, karácsony napján. Mind a kettő Amerikában fejtette ki irodalmi működését. Mind a kettő élethivatásának tekintette, hogy költeményeivel az amerikai magyarok lelki világának szószólója legyen. Mind a kettő hitte, hogy amit ir. azzal biztatást, erőt. reménységet ad az ..ideiglenesen” idegenbe szakadt egyszerű magyaroknak, akiknek nagy többsége az amerikai életet csak átmeneti állapotnak tartotta, mert vissza akart térni a hazába. Ez a régi "átmeneti állapot" az a nagy különb ség. ami a mai helyzet és a régi között fennáll. A régi amerikai magyarság jórésze vissza akart térni a hazá ba. A mai magyarság erre nem is gondol. Az első világháború után egy-egy vidék itteni népe seregestül, nagy csoportokban, együttesen mondott búcsút Amerikának, ma alig van visszatelepülő magyar. Kemény György, mint költő azok közé tartozott, akik azonosították magukat koruk amerikai magyarságával. Velük éreztek, velük, köztük dolgoztak, ér zéseik, gondolataik, munkájuk közösek voltak az egyszerű magyarokéival, velük küszködtek, velük nélkülöztek, velük éltek és haltak. És csak természetes, hogy amit Írtak, teljes egészében ezeknek a magyaroknak szólt. És természetes az is, hogy a visszhang, ami a versekkel ostromolt magyar szivekből visszaszállt a költőkhöz, nem volt mindig boldogító és szivet melegítő. Attól a magyar bányásztól vagy gyári munkástól, aki csak a falusi élet földhöz kötött munkáját ismerte és GÖRBE TÜKÖR JAPÁN DEÁKOK, AKIK A HALÁLBA MENEKÜLNEK... Japán egyik legtekintélyesebb újságjában, a Mainichi Shimbun-ban néhány nappal ezelőtt vezércikk jelent meg, amely — többek között — a következőket tartalmazza: „Valamit tenni kell azért, hogy csökkenjen az a rettenetes nyomás, amelyet a szülők gyakorolnak gyermekeikre. A gyermekek elviselhetetlenül szenvednek annak a társadalmi követelménynek súlya alatt, amelyet a felnőttek kreáltak.”. A japán lap tragikus következményekre figyelmeztetett. Egy 10 esztendős japán iskolás lány felakasztotta magát a minap, mert elveszítette a házi feladatát. Egy 16 esztendős japán diák a tokiói expressvonat kerekei alá vetette magát, mert attól rettegett, hogy nem állja meg helyét az egyetemi felvételi vizsgán. Egy 17 esztendős japán diáklány kinyitotta a gázcsapot — inkább a halált választotta, minthogy szembenézzen egy nehéz vizsgával. Mindez csak néhány kiragadott példa. A diák öngyilkosságok járványszerű teijedése kezdődött el japánban az elmúlt esztendők során — az idei tanévre az öngyilkosságok száma megdöbbentő méreteket öltött. A tanév első öt hónapja alatt 40 középiskolai diák és 9 elemista dobta el magától az életet. S ami ezt a statisztikát még riasztóbbá teszi: a hatóságok szerint minden egyes öngyilkossághoz még legalább 100 öngyilkossági kísérlet számítható, tehát az ötven „sikerrel” végrehajtott öngyilkosság statisztikai adatai mögött ötezer meghiúsult vagy meghiúsított öngyilkossági kísérlet drámája rejtőzik. Mi a magyarázata ennek az epédimiává fejlődött társadalmi tragédiának? Egyetlen mondatban kifejezhető: a szülők emésztő ambíciója és sikervágya, amelyet gyermekeikben. az ő karrierjeiken át vélnek és remélnek kiélni. Ennek következtében olyan követelményeket támasztanak gyermekeikkel szemben, amelyeknek azok nem tudnak megfelelni. Igazságtalanság volna azonban csak a szülőket okolni — a japán nevelésügyi rendszer legalább annyira hibás. A nagy hajsz-az óvodában kezdődik, a középiskolában fokozódik, az egyetemi felvételért folyó küzdelemben kulminál és azután az egyetemi évek során sem csökken. Ilyen körülmények között maga a diploma már szinte a nagy versenyfutás antiklimaxa. Vasváry Ödön itt ismeretlen, nehezebb és sokszor veszélyes munkát végzett, akinek az irás-olvasás sohasem volt kenyere, nem lehetett elvárni, hogy költőit úgy méltányolja, ahogy azt a költő remélte vagy elvárta. A brutális, embergyilkos napi munka után az átlagos amerikai magyar munkás örült, ha ugy-ahogy megmosakodva, ágynak dőlhetett. Versek olvasására, akármennyire a szivéhez is szóltak, alig-alig volt kedve és ideje. A magyar vers csak az újságja révén juthatott hozzá, vagy úgy, hogy a poéta maga hozta a házhoz a saját kiadásában megjelent vékony kötetet, amiért legfeljebb egy dollárt mert kérni. A költők kötetei csak akkor keltek el, ha a poéta maga házalt velük, gyalogszerrel keres ve fel a magyar otthonokat. Aki nem volt hajlandó házalni, annak a kötetei a nyakán maradtak. A nagy költők közül csak Pólya volt hajlandó a házalás nehéz és sokszor megalázó munkájára és köteteit el is adta. Kemény, aki arisztokratikus hajlandóságú ember volt, bár együtt élt a magyar munkássággal, erre sohasem volt hajlandó. Legutoljára a detroiti magyarság adta ki költeményeinek egy válogatását, ” Az élet könyve” címmel. A szép könyvet (Folyt, a 13. oldalon) Mindez összefügg azzal, hogy az elmúlt másfél évtized során Japán ipari és mezőgazdasági hatalommá fejlődött s mind több és több diák verseng a legjobb középiskolákba és egyetemekre való bejutásért. A hajsza azért kezdődik olyan korán, mert csakis a legjobb alapfokú és középiskolákból vezet az ut az egyetemek felé és csakis az egyetemekről az ipari és gazdasági szektor legjobb pozícióiba. Mindehhez természetesen a japán egyéniséget és alkatot olyannyira jellemző roppant fegyelmezettség és kötelességtudás járul. A japán diákok a kora reggeli óráktól éjfélig tanulnak, olyan odaadó, feszült figyelemmel, ami a világ egyetlen más népének ifjúságára sem jellemző. Sportra, játékra, elenyészően csekély idő marad ilyen körülmények között, minthogy 12 éven át megfeszített erővel készülnek azokra a sorsdöntő egyetemi felvételi vizsgákra, amelyek jelentősége — a jövőjük szempontjából — fel(Folyt. a 11. oldalon; S • Z • E • M • L • E ! Indiában egyelőre véget ért a demokrácia. Természetesen erősen reméljük, hogy ez hamarosan újból érvényre jut abban az országban, amely mind idáig a világ legnagyobb demokratikus állama volt. Egyenlőre azonban nem lehetünk optimisták a jövővel kapcsolatosan. Indira Gandhi miniszterelnöknő gyarkolatilag ma India diktátora. A napokban szükségállapotot hirdetett meg az országban, megszigorította a cenzúrát és közel 700 magasrangu politikai ellenfelének bebörtönzését rendelte el. Alig egy hónappal ezelőtt vita indult meg egy indiai bíró és a miniszterelnöknő között, aminek következtében India a legnagyobb változáson ment át azóta, hogy függetlenné vált. Mrs.Gandhi rádióbeszédében indokolni kívánta példa nélkül álló intézkedéseit. Azt mondta, hogy "mély és széleskörű összeesküvés” indult meg, hogy megsemmisítse az India népének javára hozott haladó intézkedéseket. Indira Gandhi beszédében nyilvánosan is panaszkodott India munkanélküliségi problémája miatt. Ezzel nagyon nehéz megküzdeni egy olyan időszakban, amikor a vezetőt állandó támadás éri azok részéről, akiknek hatalmuk van meghiúsítani az előre haladás eredményeit.
