Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-10 / 28. szám
) • • IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK FEKETÉN-FEHÉREN . . . (FOLYTATÁS) — Mit óhajt? — Itthon van az édesanyád? — Hallo, Beryl! Látogatód van! Victor viszolyogva nézte az elhanyagolt lakást. Beryl Ambrose reggeli köntösben jött elő, cigarettával a szájában. A lány ezt mondta: — Ismerem a maga könyvesboltját. Egészen jó . . . Mamája félretuszkolta és bevezette látogatóját a szobába. Rémes persona! Iszik valamit? — Nem köszönöm. Szeretném látni a naplót. — Sajnálom, nincs itt. — Hogyan tudnám meggyőzni magát, hogy egy szó sem igaz abból, ami a naplóban áll? — Nem tud meggyőzni. Sokmindenen mentem én már keresztül, uram! Minden fickó, akivel megismerkedtem, be akart csapni! Ismerek én már minden trükköt. Victor azt kivánta, bár lenne valami dorong most kéznél, hogy elhallgattassa örökre Berylt. Dehát ő nem volt gyilkos, s a másik szobában ott volt a lány is . . . Beryl Ambrose mintha olvasott volna gondolataiban: — Egy hetet adok magának. Aztán ideadja a megbeszélt pénzt és visszakapja a naplót. Vagy pedig a rendőrséghez fordulok. Megértette? ★ Két nappal később az üzletben megjelent Beryl lánya. — Halo, Victor! Valami jót hoztam magának! Megviselten nézett rá: — Mit? — A naplóját. Megtaláltam. Leokoplaszt" tál volt odaragasztva a konyhaasztal belső, alulsó lapjára. Jó, mi? Est eátadom, ha eljön. Amikor este elment hozzá, a lány tényleg várta már. A szobában jéhideg volt. — A gázkályha nincs rendben, — mondta a lány. — Meg tudná javítani? Victor nézte a gázkályhát, csavargatta a melegszabályzót. Aztán ezt mondta: — Mindjárt meleg lesz! Magánál van a napló? A lány büszkén húzta elő az ágytakaró alól és átnyújtotta Victornak. A másnapi esti lapok mind hirt adtak a szénit zációról. “Egyhasábos” közölte, hogy bizonyos Beryl Ambrose még a kórházba való beszállítás közben meghalt, gázmérgezés következtében, tudniillik, hibás volt a gázkályha. Három nap telt el, mielőtt Victor viszontlátta a lányt. Sallyt. Az csendben nézte őt, miközben felakasztotta a fogasra a kabátját. — Halottá, mi történt Beryllel? A férfi bólintott. — Jó. És most mit akar tenni? — Hogy-hogy mit akarok tenni? — Magának sokkal barátságosabbnak kell lennie hozzám, Victor, — mondta a lány. — Sokkal barátságosabbnak. Érezte, hogy hideg fut végig a hátán. — Miről beszél? — Ma voltam utoljára az iskolában, fis most már nevezz engem nyugodtan Sallynak. Mostantól kezdve mi ketten összetartozunk... Hidegvére dühössé tette a férfit: — Vedd a kabátodat és tűnj el. fis sose gyere ide! Sally szélesen mosolygott: — Nyugi, nyugi, Victor, -fis minthogy éppen kabátról esett szó, éppen mondani akartam, hogy sürgősen szükségem van egy uj télikabátra. Adj ide most a kasszából harminc dollárt. — Miért, te . . . te . . . — Csak lassan, Victor, Beryl kázkályhájának néhány részét eltettem. Ezeken rajta van a te ujjlenyomatod. Rámeredt a lányra: — De hiszen . .. Sally, te ölted meg Berylt, te! A lány vállát vonogatta: — Beryl részeg volt, úgy feküdt le és a kiömlő gáz végzett vele. De nem én vagyok a vétkes, hanem te! Érted? Te! — A rendőrség sohasem ad hitelt ennek! — Nem? Várj csak, ha egy pillantást vetnek a naplóba! — Nem létezik már napló! Én magam égettem el! — Victor, amikor elolvastam a te naoló' dat, olyan iól elszórakoztatott, hogy én is kezd" tem naulót írni. Hozván találkoztunk, hogyan kellett Beryl előtt eltitkolnunk szerelmünket. Mikor látta vásárlók a boltban és hogyan vert meg Beryl, amikor méms tudomást szerzett kaocsoltaunkról ... És te hogyan itattad le Berylt és hogyan állítottad be úgy a gázkályhát- hogy a gáz megölje őt . . . .Te már nem szabadulsz meg tőlem, Victor. Soha! És a nációmat olyan helvre dugtam, ahol gohacpm találod meg. Rá fősz jönni, hogy én sokkal ravaszabb vagyok, mint Beryl volt. És, hidd el, nagyon fog tetszeni neked az uj télikabátom. Büszke leszel rám. ha elmegyünk valahová táncolni, vacsorázni. S ártatlan, kapzsi gyermekmozdulattal kinyújtotta tenyerét: — De előtt a harminc dollárt, Victor — gyorsan . . . VÉGE. AZ IDŐCICA Ezt a történetet régen hallottam az öreg Mac-től, aki nem messze lakott egykori otthonomtól, a domb mögötti kunyhóban. Bányakutató volt az aszteroidákon a 37-es aranyláz idejen, de most a nap nagy részét két macskája etetésével tölti. — Miért kedveli annyira a macskákat, Mr. Mac? — kérdeztem tőle. Az öreg bányász rám nézett, és megvakarta az állát. — Hát — felelte végül — azért, mert emlékeztetnek kedvenc állataimra a Pallason. Azok is olyanok voltak, mint a macskák — a fejük formája is olyasféle — és a legokosabb kis fickók voltak, akiket valaha is láttam. Mind elpusztultak! Igen sajnáltam és meg is moodtamlfacnek, aki nagyot sóhajtott. — A legokosabb fickók — ismételte. — Négydimenziós cicák voltak. — Négydimenziós, Mr. Mac? De hiszen a negyedik demenzió — az idő! Egy évvel ezelőtt tanultam meg ezt a tudományos tényt a harmadik osztályban. — Szóval már iskolába is jártál egy keve‘ set? — kérdezte Mac. és kivette szájából pipáját, majd lassan megtömte. — Bizony, a negyedik dimenzió — az idő. Ezek a cicák körülbelül egylábnyi hosszúak voltak, hathüvelyknyi magasak, négy hüvely szélesek és a következő hét közeoe tájáig kinyúltak. Ez négy dimenzió, ugye? Tudod, ha az ember megsimogatta a fejüket, farkukat csak másnap csóválták. A nagyobbak pedig csak az utána következő napon! Bizpny! Látszott raitam, hogy kételkedem, de semmit sem szóltam. Mac folytatta: — Ezenkívül a termés legjobb házőrzői voltak. Bizony. Ha tolvajt vagy gyanús e*vént észleltek, úgy üvöltöttek, akár egy sziréna. És ha valamelyikük is megpillantotta a tolvaj a mai napon, már tegnap felverte a há" 7rL uav hn^v nru^n e»ves alkalommal huszonégy órával előbb jelezte a dolgot. Tátott száijal hallgattam. — Igazán? — Bizony! Akarod tudni, hogvan etettük őket? Megvártuk, amig elalszanak, és akkor tudtuk, hogy szorgalmasan emésztik az ételt. Ezek a kis időcicák rcrndig három órá" val hamarabb megemésztették az ételt, mint mielőtt megették, mivel a gyomruk olyan messzire visszanyúlt az elmúlt időbe, hogy amikor lefeküdték, csak azt néztük meg, hogy hány óra van. és elkészítettük az ebédjüket, hagy pontosan három óra múlva megetessük őket. Folytatjuk X
