Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-23 / 43. szám
16. OLDAL magyar híradó HATVANTÓL SZOLNOKIG AZ IPARI SZENNYEZÉS MEGÖLTE A ZAGYVA FOLYÖT SZOLNOK, Szolnok megye — Október hó... Szeptember első napjaiban a Zagyva partján járó emberek különös jelenséget tapasztaltak: a partot ellepték a békák és a vízből a rákok is a partra igyekeztek. A kétéltűek rémült menekülését tragikus látvány követte, amelyet az egyik szem-' A halott folyó partján még néhány oszlásnak indult haltetem hever pedig már akkor elpusztul, ha a viz oldott oxigén-tartalma 24 százalékra csökken. Jártunk a Zagyvánál. Komor sötét a folyó. Halott folyó. Partján még néhány oszlásnak indult haltetem. A színén még sodródik néhány püffedt ponty, csuka, harcsa. Tavasszal még hogy bizakodtak a halászok! Jó esztendőt Ígért nekik a Zagyva, jó zsákmányt az idei esztendőre és még gazdagabb fogást a következőre, mert milliónyi ivadékhal villogott, fickándozott a folyóba — és irmagjuk sem maradt. Szolnokon, a Halászati Termelőszövetkezetben Kálmán Dániel főagronómus, Kovács József főkönyvelő és Deák Antal műszaki agronómus beszélt a kárról. — A szövetkezet 3800 hektáros vizterületen gazdálkodik, ide tartozik a Tisza 140 kilométeres szakasza Kiskörétől a tiszaugi hídig, a Zagyva a torkolattól Zagyvarékasig. Az élővizekből évente, a terv szerint, lehalászunk 12 vagon halat ebből egy vagonnyi a Zagyvából származna. Csakhogy a Zagyvában ismétlődik a nagy pusztulás. — Összes évi haltermelésünk 34 vagon. A tavakban főként pontyot nevelünk. A tavak adják a nagy mennyiséget, az élővizek halállománya színesíti, gazdagítja a kínálatot, ez adja a minőséget. A halhús értékét szinte mindenki ismeri, a korszerű táplálkozáshoz hal is kell. Mi látjuk el hallal Szolnok várost és a megyét, s Budapest ellátásába is besegítünk és küldünk többfelé az országba. A feladatunk egyre nehezebb, az élővizek szennyezése miatt. A természetes szaporulat, az érzékeny ivadék fel sem nő, a szenynyeződés elriasztja a területről az anyákat, tönkreteszi az ivóhelyeket. A szennyezett viz bejut a csatornákba, a tavakba. Két szorító közé kerültünk, mert a termelési feladatunk nő, a vízszennyeződés pedig korlátozza lehetőségeinket, a kifogott hal egyre kevesebb, s amit kifogunk, az is gyakran fenolos, rossz izű... — A Zagyván utoljára három éve volt ilyen nagymérvű pusztulás, azt a Jászberényi Hűtőgépgyár okozta, a galvanizálóból kibocsájtott méreggel. Három éve tart a kártérítési pörünk, de még ma is egyhelyben topog az ügy. Vannak jó törvények, de semmit sem érnek, amig nem jutnak érvényre. A Közép-Tiszavidék Vizügyi Igazgatóságán megtudtuk: a Jászberényi Hűtőgépgyárat tavaly a vízszennyezés miatt 11.9 millió, az idén már 12.5 millió forint birságra ítélték. És megbüntetik majd a Zagyva idei szennyezőit is. De mit ér, ha nem fizetnek, és mit ér, ha fizetnek, de tovább folytatják a szennyezést? Sok szó esett már a környezet, ezen belül a vizek védelméről: jó törvényeink vannak. És mégis, néha úgy pusztít a felelőtlenség, mint a bibliai istencsapás. Mint ez esetben is. Mert a Zagyva most élettelen halott. Hatvantól Szolnokig. Lukács Angéla ÓHAZAI RIPORT SZÜRET A MÁTRA ALJÁN GYÖNGYÖS, heves megye — Október hó... Fátyol az ősz a tájon. Hegyfoltok húzódnak meg mögötte, és a lankákon kordonos szőlők, almáskertek. Akkora gyümölcsösök, amikre tulajdonképpen nem is illik a kert elnevezés, hiszen nem látni, hol érnek véget. A területet száz hektárokban mérik, a termést ezer tonnákban. Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság. A név itthon és külföldön — fogalom. Hét évszázados hagyományt testesít meg, érlel tovább az idei gazdag ősz, ami errefelé ritkán marad adósa az emberi szorgalomnak. Most is rekordtermés ígérkezik, főként almából. Egy 350 hektáros területen, amit megnézünk, 800 vagonnyi a termés. A szőlőtermésből saját feldolgozó üzemükben készítik a bort, évi hatmillió palackkal adnak el, noha nagyobbrészt folyóborként értékesítik. Esztendőről esztendőre hozzátesznek valamit a hagyományhoz, igy Írják tovább a táj történetét. Aminek egyik legújabb fejezete úgy kezdődik, hogy a Mátra alján három állami gazdaság és öt termelőszövetkezet egyesült termelési rendszerbe, a gazda pedig Domoszló. Élő történet ez, s kiváltképp ilyenkor, ősszel, teli mozgás-elevenséggel. — Csak ilyen maradjon az idő — mondja a fiatal termelési osztályvezető, Paulik András a gazdaság központjában. — Október húszra végzünk a betakarítással — mondja odakinn a karácsondi üzemegységben Kékesi József, az üzemegység vezetője. Időses, őszhaju férfi, 1952 óta dolgozik itt, egy a tájjal, a táj ővele. Borsodi Imre ágazatvezető is úgy véli; ajándék ez az ősz eleji nyár. Mindhárman mérnökök. Csak ebben az üzemegységben heten dolgoznak diplomások, igyik sem olyan, aki a gazdaságot átjáróháznak tekintené. Ez jellemző az egész gazdaságra. Valahogy meggyökeresedik itt az ember — almafák módjára. Talán ezért olyan szép itt a rend. amerre járunk-nézünk, a pontosság, az átgondolt irányítás látványa. A munkaidő szeptember utolsó hetében reggel hattól délután ötig tart. A vezetők legkésőbb fél hatkor már a helyükön. Jönnek azután csapasok, a vontatóvezetők. Másfélkét mázsás ládákat ember nem cipelhet. Villás targoncák sürögnek a sorok között. Gumikerekű traktorok Írnak jeleket a homokba. Teherautók billegnek terhükkel a hűtőház felé, ez is a gazdaságé, nemrég építették. Ám ezt a sokféle készséget mind-mind tétlenség ölné-kárhoztatná, ha nem lennének itt naponként pontosan hat órára 1 az almaszedők, jobbára asszonyok, leányok, közbül egy-egy férfi, csak inkább mutatóba. Vödrük puha műanyag — ütődés a gyümölcsöt ne érje —, és munka közben énekelnek. Megkérdezem az egyik aszszonyt, beszédesebbnek látszik, mint a többiek, milyenek a kereseti viszonyok. Fakószőke haját menyecskés kötésű kendője alá igazítva felel: — Harmincöt forint a bérünk minden leszedett mázsa után. Ha van elég láda, ha jó az idő, százötven forint körül megkeresünk egy nap, de van itt olyan, aki kétszáznál is többre jön ki. Bizonyos, hogy az alma jól fizet a gazdaságnak is. Az a 136 hektáros terület, ahol mot megálltunk, mintegy tízmilliós hasznot hajt az idén. Itt is, mint mindenütt, amerre járunk, a munkaerőhiányra panaszkodnak a vezetők. Emlegetik a gépesítést, mint ami egykor majd a gondokat megoldja de ez még sokára lesz, hiszen a nemrég beszerzett szőlőkombájnt sem tudják használni, holott hárommillióba került, marad tehát a munka a szőlőben is a szorgos kezekre. Diákok járnak ki segíteni százával, amig süt a nap szívesen jönnek, de ők már ritkábban énekelnek. Helyette táskarádiók hangja töri ezer darabra a csöndet, az őszi fényt, a szemlélődés percidilljeit Ha rendhagyó is, igy teljes a kép Bele kell nyugodnunk, hogy társadalmi munkások nélkü többé nem képzelhető el a termés betakarítása. Kár lenne a jelenség miatt a mezőgazdaság dolgozóit hibáztatni. Kevesen vannak, hiába. Aki a gazda szemével tekint itt körül, büszke erre a gazdaságra, ha messziről érkezett is. Gondja mindnyájunké, min' ahogy közösek az öröm gyümölcsei is. Kovács Imre Hirdessen lapunkban! tanú, Jász Balázs szolnoki horgász igy mondott jegyzőkönyvébe: — A Zagyván mintegy 150 méter hosszú sávban barnásszürke, félméter magas hab úszott, melyet nagy tömegű vízinövény kisért. A hab elvonulása után, öt perccel később, nagy mennyiségű elpusztult hal sodródott le a folyón. A viz felszíne fehérlett a halhulláktól. Napokon át torlódva úszott az élettelen testek sokasága. Vonulását a felduzzadt Tisza késleltette. Hatvantól Szolnokig a parti falvak népe döbbenve nézte az irtózatos pusztulást. A partra vetődő haltetemekben hasig merülve tiportak a sertések; és viziszárnyasok szaggatták a fehér húst. A halak kitátott szájjal pusztultak el, ez bizonyíték arra, hogy pusztulásukat fulladás okozta. Tehát nem méreg, hanem szerves anyag került a folyóba. A gátőrök látták is a piros paradicsomrostok tömegét, amelyet a Hatvani Konzervgyár indított pusztító útjára, és látták a viz barnás elszennyeződését, a Hatvani Cukorgyár magas cukortartalmú répamosóvizét. E kettős támadás okozta a vészt. A bőm ló szerves anyagok gyakorlatilag a nullára csökkentették a viz oldott oxigéntartalmát. A hal
