Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-28 / 35. szám
16. oldal MAGYAR HÍRADÓ MAGYAR VIDÉK TOKAJ, AHONNAN CSALÓDÁSSAL TÁ VÓZNAK A MESSZIRŐL JÖTT TURISTÁK TOKAJ, Borsod-Abauj- Zemplén megye — A kilencszáz éves Tokaj világhírű hely. írnak róla a külföldön kiadott, Magyarország nevezetességeit ismertető útikalauzok. Számos idegen nyelvű zsebatlasz térképein pontosan be van rajzolva ez az ötezer-egynéhány lakosú nagyközség, ugyanakkor ezekről a térképekről hiányzik jó néhány magyar kisváros és megyeszékhely neve. A külföldi útikalauzok Tokajt városként, a tokaji aszú, a tokaji édes és száraz szamorodni, az „aranyszínű tüzes borok” termőhelyeként emlegetik. A Zempléni-hegység című útikalauz is városnak, a Borsod- Abauj-Zemplén megyei Tanács Idegenforgalmi hivatalának több kiadást megért Tokaj című könyve pedig hol nagyközségnek, hol városnak írja ezt a helységet, amelyet Anonymus a krónikájában Himesudvamak nevezett. Tokaj a világhírét a bornak köszönheti. A külföldi turisták, ha ide érkeznek, azt kérdezik az idegenvezetőtől, a Kopasz-hegy szőlőire mutatva: „Ezen a hegyen terem a tokaji?” Tősgyökeres tokajitól, Tomasovics Gyulától, az áfész vendéglátó osztályának vezetőjétől, sok-sok turistacsoport kalauzától tudom, hogy az osztrák és német turisták keresik azt a házat, ahol Nicolaus Lenau, a neves osztrák költő 19 évig lakott. Van, aki idézi költeményeinek Tokajról és NEMZETISÉGI TALÁLKOZÓ NÓGRÁD, Nógrád megye — Kilencedszer rendezték meg vasárnap Nógrád községben a nemzetiségi találkozót. A környező dombok, az ősi nógrádi vár romjai tizenhárom népi együttes soknyelvű, vidám dalolását visszhangozták. A megyében huszonhárom nemzetiségi község van, amelyek szlovák és német ajkú lakossága immár hagyományosan Nógrád községben találkozik. A délutáni nemzetiségi nagygyűlésen Szentisványi Gyuláné mondott ünnepi beszédet. - ... .< . hires borairól szóló sorait. De jönnek Tokajba olyan osztrák és német turisták is. akik egymással versenyezve idézik Theodor Körner, a szabadsághős költő és Goethe, a költőfejedelem sorait a tokaji borról. Egyesek azt is tudják, hogy Schubert megzenésítette Batsányi János felesége, Gabriella von Baumberg Lob des Tokajers — A tokaji bor dicsérete — című versét. Mondják, hogy a tokaji bort folyékony aranynak, palackba zárt tűznek, a szerelem mámoritó italának nevezte Beethoven és Liszt Ferenc. A Rajna mentiek és a Bécs környékiek ugyanúgy, mint a franciák, látni akaiják azt a pincét, ahol az aszú, a szamorodni és a többi tokaji bor „él”. így mondják: „Él”. Nem azt kérdezik, hol „tárolják”, hol „raktározzák”, mint számos magyar turista... Megtudják a turisták, mindenekelőtt a külföldiek, Tomasovics Gyulától, hogy az elmúlt századokban a Rákóczi-pincéből kerültek a tokaji borok az európai fejedelmek asztalára, s a Tokaj-Hegyalja 28 helységének határában termett, más-más zamatu és karakterű furmint, hárslevelű, sárgamuskotály bort gyűjtőnéven tokajinak mondják évszázadok óta. A szovjet, a lengyel, a cseh, a szlovák, az osztrák, a francia és az angol turisták kivétel nélkül szeretnék bejárni a Rákócz’-pincét, amelyről az útikalauz azt iija, hogy 24 ága van, 20 ezer hektoliter bor fér bele, kisebbnagyobb hordókban. Meglepődnek, elcsodálkoznak, némelyek méltatlankodnak, hogy a pince megtekintéséhez belépőt kell kérniük a Tokajtól mintegy ötven kilométerre levő Sátoraljaújhelyen, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátnál. Amikor bejutnak a pincébe, leültetik őket a fogadóteremben és kóstoltatják velük a jobbnáljobb tokaji borokat. A pincejáratokba azonban nem léphetnek be. Nem láthatják a kis és nagy gönci hordókat, amelyben él, pihen, alszik, vagy éppen dolgozik a tokaji. Az sem megy a turisták fejébe, hogy nincs hol megszállniuk. Szerencsés körülmények között hozzájuthatnak szálláshoz a Tisza bal partján, a 38-as műutnál berendezett nemzetközi autóskempingben. Két-három személyes faházban, vagy motelben alhatnak. Ha ott nincs hely, próbálkozhatnak a Münich Ferenc utcai turistaszálláson, esetleg a fizetővendég-szolgálatnál. Gyöngyösi István tanácselnökhelyettestől és dr. Zboray Gábor vb-titkár, szakigazgatási vezetőtől tudom, hogy a nyári idényben, hét végén négy-ötezer turista érkezik Tokajba. A tizedének sem jut itt szállás. Továbbutaznak Nyíregyházára, Debrecenbe vagy Miskolcra, hogy alhassanak. A szó szoros értelmében sorban állnak a turisták Szerencsen, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon is a szálláshelyért. Nemcsak a boráért keresik fel Tokajt a külföldiek Johann Weisenbach osztrák tanár a Kopasz-hegy ritka növényét, a Kitaibel Pál tudósról elnevezeti Viola Kitaibelianát és a Nagykakas címert kereste. Vladimir Krajc csehszlovák tanár család jával együtt elment a Csepegővölgybe, hogy a Birkaut közelében lefényképezze a százévesnél is idősebb óriási kálmánkörtefákat, berkenyéket, szelidgesztenyéket. A turisták általában hiányérzettel távoznak Tokajból. Azt hitték, hogy város, ahol napokat tölthetnek. Abban bíztak, hogy láthatják a tokaji pincéket, hogy megismerik a tokaji bor „titkát”. Kívánságaikat Tokaj — saját hibáján kívül — nem teljesítheti. És ez nem csupán Tokaj kára. Bodnár István nek a tömegben, a Váci utca irányában. (Lukács) PESTI ARCOK Ellesett beszélgetés az 5-ös autóbuszon BUDAPEST — Jól tudod, hogy nincs pénzem! A madárcsontu, ősz haját kis kontybán viselő öreg hölgy duzzogva néz ki az 5-ös busz ablakán. Szemben vele, a busz négyes ülőhelyén két nő, valahol a hetvenes éveik pontosan ki nem tapintható határán. Az egyik rózsaszínű hajat visel, s e hajhab alatt merészen kifestett arcot. — Nincs pénzed, mert hülyeségekre költöd! — a rózsaszínű hölgy erős, erőszakos hangon beszél, akaratlanul oda kell figyelnünk. — Képzeld — fordul a harmadikhoz —, a múlt héten régi térképes albumot vett az NDK-boltban, 125-ért. Erre jutott a nyugdijából. A sovány ősz hajú könyörgően néz társnőire: — De ha egyszer ez szerez örömet... Nem is figyelnek rá. — Olyan kis finom kosztümre gondoltam, tudod, Lilikém, ami most divatos. Bő szoknya. — Anni úgyis olyan keszeg —, rövid kabátkával, övvel, érted, ugye? X.-nél nagyon édeset láttam a kirakatban. X. csodásán dolgozik, ruháiról messziről leri a Belváros... És Józsi világéletében imádta a szép holmit, nem mutatkozhat előtte Anni valami ócskaságban. — Dehogy nem! — kiált fel a sovány idegesen. — Mit érdekel engem, mit gondol Józsi?! Lehet, nem is emlékszik már rám. — Hogy nem emlékszik?! Hová gondolsz? — a rózsaszínű hajú lázba jön. — Tegnap, amikor találkoztunk a Szigeten és te is szóba kerültél, felkiáltott: „Az az okos kis Anni, aki mindig csak olvasott.” Nyugodj bele, emlékszik, s nem jöhetsz el a randevúra ilyen, ilyen (megvető mozdulat) rongyban! (Az Anninak nevezett öreg hölgy szürke szövetszoknyát és fehér ingblúzt viselt.) A pénzt én kölcsönzőm, mondtam, nem? Havonta törlesztheted. Egyébként Józsi, majd meglátod... Józsi még most is remek férfi. És özvegy. Te is az vagy. Ki tudja?... Mire a sovány majdnem sírva: — Nem akarok férjhez menni. Nem akarok Amerikába menni. Hagyjatok békében. — Miket fecsegsz itt? Meg lenne mindened! Józsinak, azt mondják, uszómedencés háza van Santa Monicában... — Nem tudok úszni! Átvergődünk az Erzsébet-hidon. Végre megérkeztünk. A három nő lekászálódik. — Egy lilát láttam, Lilikém, de azt a finom leheletlilát. Csak meglegyen még, éppen Anninak való, az ő teintjéhez... — Tovább nem hallom az erőszakos hangot, eltűn-MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN Meghitt ünnepség keretében tisztelgett Párizs magyarsága Kulifay Imre ref. lelkipásztor előtt, aki negyven éve működik az emigráció szolgálatában buzgó lelkesedéssel, meg nem torpanó kitartással. Az ünnepi istentiszteletet dr. Mester László, a franciaországi magyar ref. egyház főgondnokának szavai vezették be, Kulifay Gyula kölni lelkipásztor prédikált. A szép ünnepségen számosán üdvözölték a jubiláló magyar lelkészt, köztük Ruzsik Vilmos atya, a katolikus -nisszió vezetője. Zalay Dániel és Katalin koncertje emelte az ünnepség fényét. • Réthy Esztert, a bécsi Operaház magyar származású szopránját az Operaház örökös tagjává nevezték ki. • Tardi Zoltán egykori magyar menekült, aki 1956 után a bécsi Naschmarkton egész kicsinyben kezdte, több szupermarket megalapítása után most egy vendéglői-lánc kiépítését kezdte meg Ausztriában. „Fiakker” néven máris több vendéglőt nyitott az osztrák főváros forgalmasabb helyein. Nyolcvanhárom esztendős korában önkezével vetett végei életének Bécsben a neves osztrák-magyar süketnéma szob rász: Gustinus Ambrosi. Magya. anyától és osztrák apától született Kismartonban, a mai Eisenstadtban. Sokan a „modern Mi chelangelot” tisztelték benne mert iró, költő és festő is volt, • szobrászatban a nagystílűt sz‘ rette és kedvenc anyaga neki is márvány volt. Életében sok baj volt azokkal, akik őt „naturális tának” akarták minősíteni. • -A Bécsi állami Operahé 1975/76 évi szezonjában töb magyar szerepel, igy Ferencsi János a Cigánybáró dirigálás val, Dohnányi Kristóf a Meste dalnokok-kal, Miloss Aurél D bussy „La Meer” c. szerzemnyére, Seregi László ped Delibes Sybill-jére szerzett kői ográfiájával.
