Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-28 / 35. szám

MAC,VAU HÍRADÓ 9. oldal A LEGENDA ÉS A VALÓSÁG... Hol született és hol halt meg Petőfi Sándor? Irta: HALÁSZ PÉTER (Befejező cikk) A drámai disputa úgyszólván az eltűnést követő napon kezdődött. Végérvényes befejezéshez máig sem ért. Hiszen annyian látták elveszni és mind másféle­képpen, hogy egyenértékű azzal: senki sem látta. így támadt a legen­da, amely még Jókai Mórt is megin­gatta: „Ki látta elesni? De hátha el­fogták? Ez a gondolat sokszor ké­pes elrabolni álmaimat.” Mezősi összefoglalja könyvé­ben a jólismert vita főszereplőit, az érveket, adatokat, régi és uj feltevé­seket. Részletesen ismerteti a Lengyel—Lázár vitát. Lengyel József székelykereszturi orvos volt, orvosként vett részt a fehéregyházi csatában, közléséből egy rö­vid idézet: „Mi a romok között foglalánk helyet, én hivatá­sommal, a sebesültek kötözésével voltam elfoglalva. Petőfi egy sütőkemencére ülve belémerült a csatatér és a táj szemlélésébe. Mi lőtávolon kívül valánk. •Többször láttam őt helyéről távozni, de mindig vissza­került és gyönyörködni látszott, miként szedik össze a székely fuvarosok a nem messze lecsapott golyókat. Délután 4 óra felé a csata öldöklőbb kezdett lenni, a sebesültek szaporodtak. Éppen egy kaszi fuvaros föl­karját metszém ketté, melyet egy golyó szétzúzott — mikor Petőfi mellettem elhaladott s a Fehéregyházán alól elfolyó patak hídjának karjához dőlt. Itt állott mintegy fél óráig elmerengve. Tőle mintegy 200 lépés­re dolgozott egy 6 fontos és lőtte az országút mellett felállított orosz lovasságot. Hihető, sok kárt tett ben­­nök, mert nemsoká rá erősen kezdettek tüzelni s egy golyó Petőfitől alig 30 lépésre ütött a földbe, a felvert por őt is ellepé s hihetőleg szemébe is jutott, mert azt zubbonya szárnyával hosszasan törölgeté. Ekkor he­lyét megváltoztatá, felénk közeledett s hátát a fal ka­­puzábéjához vetve nézte a csatát s elmerült gondola­taiba, mégpedig annyira, hogy a csakhamar hallatott iszonyú zsibaj, orditás, egy tömeg tele tüze sem volt képes figyelmét azon helyre vonni, hol az történt. Én mellette futottam egy helyre, hogy annak okát meg­tudjam s mig kérdem tőle: „Mi baj őrnagy?” — ő nem felelt semmit. Előttem csakhamar kitárult a vész egész nagysága.” Lengyel József orvosnak ezek a közlései s aztán SOK UT Sok ut fut össze bennem s én egyszerre mindig több utcán haladok, szegény vagyok, de úgy találom: akkor lennék gazdag ha útjaim közül az egyik kiút volna sok ut fut össze bennem s én egyszerre mindig több utcán haladok, szegény vagyok, de úgy találom: akkor lennék szegényebb ha útjaim közül az egyik kiút volna. Eörsi István az ehhez fűződő többi részek, hogy miként látta végül a gyalogosan menekülő Petőfit eltűnni a fergeteg­­szerűen támadó orosz kozákok áradatában — évtize­dekig tartó vitát indított el. Voltak, akik elfogadták, régi és uj történészek, voltak akik elutasították és szinte mozzanatról mozzanatra cáfolták, annyi bizo­nyos, hogy Lengyel végül elhallgatott, önmagába süp­pedt, megkeseredett és csalódott emberré vált, aki megbánta azt, hogy valaha is szóra nyitotta száját. Mezősi sem fogadja el Lengyel tanúskodását. Uj adat­tal szolgál: Bem futárjának, Baynovics Mihálynak le­írására bukkant a Segesvár közelében folyt csatáról, így láttá Baynovics: „Ahogy a hid felé megmaradt csapatunk is leér­kezett, a hídon már általjött kozákokát a derék Kos­suth huszárokkal visszanyomtuk a hidra, itt Petőfi és én a hid jobb szegletére estünk, Petőfi a fejére egy vá­gást kapott és béesett a hid oszlopa mellé — ugyanek­kor én is a jobb vállamba egy golyót és a fejemre egy A HUMORISTA SZEMÉVEL Törvény és rend Ford elnök a bűnözés ellen nagyon szigorú prog­rammal jelentkezett. A kongresszushoz intézett üze­netében a fehérgalléros bűnözésről hallgatott, csak e­­gyéb tipusu bűncselekményekre fordított nagy gon­dot. Úgy vélem, hogy elnézte a dolgot, mig végre be­széltem egyik fehér házbeli munkatársával, aki el­mondotta, hogy az elnök még mindig dolgozik a fe­hérgalléros bűnözés leküzdésére irányuló programján. „A kormányzat nagyon szigorúan fellép majd a fehérgalléros bűnözés ellen” — bizonygatta a munka­társ. „S tulajdonképpen mit terveznek?” „Nos, minden vállalat, amely illegálisan támogat anyagilag egy politikai pártot, két egész hétre elveszíti azt az előjogát, hogy magánrepülőgépeit használja.” „Ez remek — dicsértem. — S mi a helyzet azok­kal a gyárigazgatókkal, akik katonai szállításaiknál túlzott árakat számítanak fel a kormányzatnak?” „Itt is keményen lépünk fel. Minden vállalati i­­gazgató, aki több mint 5 millió dollár ártöbbletet kö­vetel a kormánytól, 50 dollár pénzbüntetés1! kap, vagy pedig háromszor egy héten közlekedési tanfolyamon kell részt vennie.” „így persze kétszer is meggondolja. Tegyük fel, hogy egy olajvállalat könyvvitelében különböző manő­vereket hajt végre, s igy a fogyasztókat dollármilliók­kal csapja be?” „Ez persze sohasem fordulhat elő — hangoztatta meggyőződéssel a Fehér Ház embere. — De ha előfor­dulna, megtiltanánk az adott vállalatnak, hogy egy é­­ven át futballmérkőzéseket hirdessena tévében.” „Szerepel-e az uj intézkedésekben valamiféle büntetés kiszabása azokkal a köztisztviselőkkel szem­ben, aki sok millió tonna rothadt búzát adnak el kül­földön?” „Persze. Minden rothadt búzát eladó köztisztvi­selő elveszti 1975-re adóengedményeinek felét.” „S mi a helyzet azokkal a magas kormányzati pozíciókat betöltő személyiségekkel, akik visszaélnek a közbizalommal és megvesztegetéseket fogadnak el különböző vállalatoktól?” „Az elnök nem lesz hajlandó kinevezni őket a vágást kaptam, én is odaestem bé Petőfi mellé. Már ekkor Petőfi a fejét mosta kendéjével a vértől — én pe­dig az oda béfolyó sáncnak sáijába húzódtam és belé­­fektettem vállam, hogy szívódjék a vér és a fejem mo­sogattam balkezemmel — Petőfi ott közel hozzám egy fűzfabokor alá leült — én ekkor mondottam Petőfi­nek: vesse le tiszti ruháit, mert a muszka kezébe ma­radunk; és jobb lesz; Petőfi erre azt felelte: mit, hogy én megtagadjam, azt nem teszem, és ülvemaradott; a­­zonban három lándzsás ember, kik az orosz tábort ve­zették az utakon, ezek, ahogy az orosz tábor keresz­tülhaladott a hídon, ők is által jöttek, meglátva ott Pe­tőfit rárohantak, mondották: Kossuth Hund, és az e­­gyik lándzsájával szivén szúrta és ekkor órájától, tár­cájától megfosztották és visszamentek Segesvár felé...” Mezősi Baynovics vallomását fogadja el. S hajlik rá az olvasó is. Bár a másik kép sem elfogadhatatlan. A töprengő költő a csatában, aki átszellemül egy o­­lyan belső látástól, amely mindenki más számára lát­hatatlan. Az olvasó csak egyet tud és érez teljes bizo­nyossággal — s mindezt érzi talán a költő halálának órájától — amikor a lándzsa átdöfi Petőfi szivét, fel­szisszen a fájdalomtól. Egy seb, amelytől egy nép vér­zett. Máig vérzik. Legfelsőbb Bíróság tagjai közé.” „Ez valóban úgy hangzik, hogy az elnök nagyon komolyan gondolja a dolgot" — jegyeztem meg elis­merően. A fehér házbeli munkatárs igy folytatta: „A fe­hérgalléros bűnözés társadalmunk rákfenéje és nem tűrhetjük el. Az elnök felkérte az igazságügy-minisz­tériumot, hogy gyökerestől irtsa ki és példásan bün­tesse meg a törvények megsértőit.” „Feltételezem, hogy ez magába foglalja a gyógy­­szerárugyárakat is, amelyek egymás között határoz­zák meg az árakat?” — tettem fel a következő kér­dést. „De mennyire, hiszen ez a legsúlyosabb fehérgal­léros bűncselekmények egyike, mert mindenkit ott sújt, ahol a legjobban fáj: a pénztárcájánál.” „Börtönbe kellene vetni a gyógyszerárugyárak vezetőit?” \ „Csak abban az esetben, ha nem hajlandók meg­­igérni, hogy soha többé nem tesznek ilyet.” ,,S mi a helyzet a részvénycsalásoknál, amikor is ellopják özvegyek és árvák megtakarított vagyon­káját?” „Szerintünk próbaidőre szabadlábon maradhat­nak az özvegyek és az árvák is.” „Nem, nem. Én azokra gondoltam, akik ilyen részvénycsalásokat követnek el.” „Úgy véljük, hogy ezeket a kérdéseket nem a bí­róságon kell rendezni.” „Vajon az elnök fehérgalléros bűnözés elleni üze­netében szerepelnek-e az ingatlanügynökök, akik ér­téktelen telkeket és rosszul épített házakat adnak el?” „Igen. Akit ilyen cselekményen rajtakapnak, egy éven át nem kaphat engedélyt amerikai államkötvé­nyek vásárlására.” „Igen, ezt nevezném igazi törvénynek és rend­nek. Még egy kérdést: milyen büntetést irányoznak elő egy kormányszerv számára, amely lehallgatja a polgárok telefonbeszélgetéseit, ellenőrzi levelezésü­ket, betör otthonaikba és engedély nélkül betekint adóbevallásaikba?” „Nem kéijük megbüntetését.” „Miért nem?” „Az elnök az ilyesfajta eljárást csupán erős felin­dulásból elkövetett cselekménynek tekinti.” Art Buchwald Halász Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom