Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-07 / 32. szám

MAGVAK HÍRADÓ 17. oldal A VÁLTOZÓ PUSZTA Riport a kiskunsági pásztomapokról APAJPUSZTA, Pest megye, julius hó... Apajpuszta: neve, hire nem­zetközi. Hagyománya: minden •év júliusának utolsó hétvégén itt — a Kiskunsági Nemzeti Park területén — szervezi-rendezi a pásztor- és lovasnapokat a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal. Reggel: rónaság. Déltájt: délibáb. Naplemente: éledő pásztortűz és fortyogó gulyás. Közben? A tanú, Petőfi 131 éves vallomása: ’’Méneseknek nyar­galó futása /Zug a szélben, körmeik dobognak, s a csikósok kurjantása hallik,/ S pattogása hangos ostoroknak.” — Közben — másfél század alatt — változott a puszta. Az eredeti, ami megmaradt: féltve őrzött kincs. Fehér István, a nemzeti park 31 ezer holdjából 12 ezernek felügyelője, mondja: — Termővé tettük a sziket, csatornába tereltük a zsombék vizét. Hasznos legyen, ami hasznot hoz. A haszontalannak látszót viszont nem engedtük pusztulni. Ritka madár a túzok, errefelé fészkel. Darvak vonul­nak, itt pihennek meg. Őrzött növény az orvosi székfű, a csenkesz, a sziki ballagófű. Ennyi maradt... S a nyargaló ménesek? A csikósok kurjantása? — Ne ide! Ne! Kiugrattam az oldalra. Csattintottam a karikás­sal. Fordult a ménes. Harmath József ötven éve rajzolja ostorával a vezényszava­kat. ’’Ustornak mondják errefe­lé, de írja csak a köznyelven.” — Szabadban éltünk; a számadók, a csikósok a bojtá­rok. Hónapokig. A vasalóban, szóval olyan hosszukéményű, nyitott tűzhelyen főztük a mindennapit. Utolsó kanálig elfogyott a lebbencs, mikor az égbolt csattant. Mire lóra kaptunk, szétszaladt a ménes. Harmadnapjára kezdtük össze­gyűjteni. — Ma is lenditi karikását? — Ha úgy kívánja a produkció. Inkább készítem, mert a csikósnak ehhez is értenie kell. Marhabőrből hasítom, négy méter hosszú, nyolc ágból fonom össze. Tanuljanak vele a bojtá­rok... Magam is igy kezdtem. — Bojtártanitványai? — Hármat mondok, ebből kettő a vejem. A harmadik, a Szalai Gábor, hűtlen lett a lóhoz, de nem a lóerőhöz: hivatásos gépkocsivezető. A Kiskunsági Állami Gazda­ság — nevét lótenyészete is fémjelzi — üzemmérnöke Hau­­senblasz József. Két éve diplo­más: az általános állattenyésztési szakon végzett. — Ha nyerne valahol: a Zsigulit választaná vagy a lovat? — A ló tartása többe kerül egy kocsiénál. És kihasználni sem lehet úgy. De mellette döntenék. — Mérnök az istállóban: mi a feladata? — A csikónevelésnek évekre szóló ütemterve, naponta ismét­lődő munkarendje van. Kora hajnali kihajtás, legeltetés, déle­lőtti abrakolás itatás, pihentetés a karánban. Délutántól estig ismétlődik a napirend. Egy-egy csikónál három évig. Azután dönt a sokoldalú vizsgálat: nyereg alá vagy fogat elé kerül a ménesből kifogott. — Kifogott? — Ahogy mondom: lasszó­val. Vadóc még a csikó, jóformán embert sem látott. Kényszeríteni az ismerkedésre: külön tudomány. Az elsőként ’’bemutatkozó” — 25 éve — Bábel Ferenc. A Balatonfüred, julius hó... A füredi Anna-bálon meg­jelenni, nem akármilyen társadalmi attrakcónak számit. Jöttek tehát Johannesburgtól Ausztráliáig, a világ minden részéből, tizenhat országból — hajdanvolt magyarok —, nosz­talgia és pazar ékszermutogatás céljából. Tizenhatot alig betöl­tött leánykák — szülői kordon között — a nagylánykorba lépést ünnepélyesen megszentelendő; jeles érettségi bizonyítvány jutal­mául Annák és nem A%nák; parádéra éhes sznobok Pestről és Debrecenből; szövőlányok Pápá­ról (soha nem lehet tudni, mi történik egy ilyen hires bálon...); helybeliek mert tavaly is voltak; brigádverseny győztesei, juta­­talomként — szóval az Anna-bál nagyszerű szórakozás akár a bálozó, akár a bámészkodó néző szempontjából. sportlovaglás háromszoros ma­gyar bajnoka, a gazdasági lovasedzője. — Harminc napig kölcsönös megbecsüléssel barátkoztunk. Nehéz a csikónak a lekötést, az etetés uj módját, a puszta szabadja helyett a keringést a végtelen körkarámban, ahol még az akadályokat is át kell ugrani. — Harminc nap után? — Kölcsönösek a megpróbál­tatások. A csikó kantárt kap, nyerget a hátára. A nyeregbe meg — mindegyiknél egyszer elsőként fel kell ülni. Félév teltével — ez már rajtunk is múlik — paripa lesz a csikóból. — És következnek a látvá­nyos produkciók. Az öles plakát: tessék, kérem tessék, meghajtják a ménest! — Több ez a félreértésnél, ez már a lebecsülés. A puszta nem porond. A ménes nem gomb­nyomásra indul, a csikók nem tanulják be a szerepet. A kottát csak a csikós ismeri: ha félre vezényel... a közönségnek talán tetszik a zűrzavar, tapsolnak, rólam patakzik a verejték. A VIII. kiskunsági pásztor és lovasnapok vendégei sok min­dennel találkozhatnak: a csikó­sok kuijantásával, az ostorok pattogtatásával. Kivéve a pusztai élet álro­mantikáját. Amit láthatnak, aminek tapsolnak: részlet a mindennapokból. ...Amiből több ezres tömeg gyűlt össze, díszes kötélkorlátok mögé szorítva, a SZOT-szálló előtt már kora délután, székek­kel és némi elemózsiával felsze­relve, hogy az este fél kilenckor nyíló bál díszes társaságát megszemlélhesse. Volt is néznivaló! Gyöngyök és flitterek, csipkék és selymek, fodrok és dekoltázsok olyan felvonulása, hogy viselőik mind az őszinte csodálatra, mind az egészséges kacagásra joggal rá­szolgáltak. Soha ilyen Anna-bált még nem rendeztek Balatonfü­­reden — ha másért nem, mert kereken 150 évvel ezelőtt, 1825-ben tartották az elsőt, a hagyományteremtőt. A hagyományról... Egy dunántúli nagy família, a Szentgyörgyi Horváthok ven­dégszeretetének (és vagyonának) köszönhető, hogy 74 szobás házuk (a mai Bányász-üdülő) otthont adott „a füredi társa­ságnak”, S miután e családban az a szokás dívott, hogy az elsőszülött lánygyermeket An­nának keresztelték, s miután akkoriban az is szokás volt a jómódú nemesi családoknál, hogy eladósorba került lányaikat afféle házimulatságon mutatták be a társaságnak — megnyitva előtte a férjhez menés lehetősé­gét — Szentgyörgyi Horváth Fülöp János 1825-ben hagyo­mányt teremtett azzal, hogy Anna Krisztina nevű leányát julius 26-án, nevenapján megbá­­loztatta. Azóta is, néhány történelmi évtől eltekintve, éven­te felújítják Füreden az Annákat köszöntő bálok szép szokását. ...Ami Anna Krisztina ese­tében eredménnyel zárult egy nyalka huszár jóvoltából... A krónikák arról is beszélnek, hogy sok regényes szerelem szövődött már e jeles napon és helyen, amely gyakorta házas­sággal pecsételődött meg. Ezen a százötvenéves jubileumon is ott. settenkedett Ámor a Félezres vendégkoszoruban, de az igaz­sághoz tartozik, hogy sok szép lány várta a kis szerelmi cselszövő nyilától sebzebb álom­lovagot — petrezselymet árulva. Mert akik jöttek — többnyire párosán jöttek. A rendezők — mintegy ötszázan munkálkodtak a bál előkészítésén — megadták a módját a látványosságnak. A szemnek és fülnek való gyönyö­rűségek kárpótoltak minden be nem teljesült várakozásért. A „virágok és hagyományok” je­gyében megrendezett jubileumi mulatságon ugyanis virágból és hagyományból a legszebbeket tálaták a vendégeknek. Disz­­magyarba öltözött füredi fiata­lok palotással nyitották meg a reggel hatig tartó vigadalmat, amelyen három zenekar szolgál­tatta a talpalávalót. Az igazi attrakció mégiscsak az Anna-bál szépe megválasztá­sa volt. Az Eris-almával jutal­mazott királynő ismét füredi kislány. Bállá Zsuzsa 16 éves gimnazista lett. Úgy látszik, nemcsak jó bor, sok szép lány is terem Füreden: 1957-74 között hét alkalommal nyerik el a bálkirálynő címet a füredi lányok. A második „legszebb” ugyancsak füredi — Zolván Kornélia középiskolás. A zsűri és a közönség szavazatai alapján a harmadik legszebbnek tartott Moór Katalin kaposvári kislány — most érettségizett. S amint már ez szokás, vasárnap délelőtt tízkor bábolnai paripák vontatta négyes fogat vitte körbe a bál királynőit Füred utcáin — a nézők üdvrivalgásá­tól s az újdonsült sztárok zavart pirulásától kisérve. Hírlik, na­gyon kapósok a mindenkori füredi bálkirálynők, hamar be­kötik a fejüket. Így aztán a mostani bálra díszvendégül meg­hívott korábbi királynők sajnál­kozva mondták le a szives invitálást, nem volt kire hagyni — a gyereket. Hát... ez is királynői sors. Antal Anikó SZOLNOK ÜNNEPE SZOLNOK, Szolnok megye — Ünnepséget rendeztek Szol­nokon a város 900 éves jubileuma alkalmából. A megye hat városának és négy járásának küldötteit ünnepélyesen fogad­ták a tiszaligeti sportcsarnok­ban. Szolnok város vezetői ezúttal mondtak köszönetét a sokrétű társadalmi segítségért, amellyel a járások és a városok járultak hozzá a megyeszékhely gazdagodásához és szépüléséhz, nagyvárosi rangjához. Kukri Béla a városi tanács elnöke ”A 900 éves Szolnokért” plakettet adta át Jászberény, Kisújszállás, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Turkeve, valamint a jászberényi, a kunszentmártoni, a szolnoki és a tiszafüredi járás képviselőinek. íj gyógyfürdő SOPRON, Győr-Sopron me­gye— Szeptember elején fogadja az első vendégeket a soproni állami szanatórium balfi gyógyü­dülője. A balfi gyógyvíz kiválóan alkalmas a reumatikus betegsé­gek gyógyítására. A 186 szemé­lyes gyógyszállót azért építették, hogy az ország más vidékéről érkezők is minél nagyobb számban élveshessék a gyógyvíz jótékony hatását. A szálloda mellett felépült fürdőben me­dence és 21 kád áll a gyógyítás szolgálatában. A fürdőkombinált építésére 136 millió forintot költöttek. HIRDESSEN LAPUNKBAN! Polgár Tamás KIRÄL YN ÖV ÄL ASZTÄS Anna-bál Balatonfüreden

Next

/
Oldalképek
Tartalom